Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-16 / 39. szám
Pürdő nyílik _ Intézkedett a TITÁSZ Ki fizeti a kárt? Az emberséget kérjük számon Szórakozás bosszúságokkal Kísérő nevelőként kerültem a buji moziba, ahol a páholyban jutott számomra hely. Irigység ne essék, ez olyan páholy, ahol két ember ül egy kb. 90 cm hosszú, 12 cm (!) széles támla nélküli pádon. Nagynehezen azért mégis csak sikerült mágam egyensúlyozni ezen a kényelmességen, az igazi bosszúság a szünetben ért. Az egyik udvarias tanuló közölte velem, hogy a fal, amely támaszul szolgál, erősen fog. Sajnos későn szólt! 31,60 forintért frissen tisztított vajszínű, steppelt félballonom olyan lett, mint egy szimentáli vöröstarka jószág. Azóta csak szenet, fát hordok benne otthon, mert az utcán biztosan megszánnának a kabátomban. Túri Zoltán tanár Búj Hol késik a kenyér? Az illetékesek sürgős intézkedését kérjük, mert községünk lakóinak egy része harmadik napja nem ehet kenyeret. Ugyanis a csengeti kenyérgyár vagy keveset küld, vagy későn szállít. 13- án reggel 8 órától fél 12-ig vártunk a kenyérre. Elvárnánk, hogy legalább telefonon értesítenének, hogy ne várjunk hiába mórt így sok munkaóra is kiesik felesle gesen, hiszen a kenyérre várók késve mennek munkába. Lackó János Rczsály Ha az autóbusz megállt volna Többen járunk dolgozni Gy őrtelekről Debrecenbe. Február 4-én, mint mindig, reggel 5 és 6 óra között, valamennyien kint álltunk a vasútállomáson, és vártuk a vonatot, amely munkahelyünkre visz bennünket. Hat órakor jelentette az állomás- főnök, hogy a vonat Porcs- aimán elakadt, Mátészalkáról kértek kisegítő mozdonyt. Ez azonban két óra késést jelentett és egyben azt is, hogy lekössük a Mátészalkáról 7 óra 18 perckor induló debreceni vonatot. Ebben az időben halad el a vasútállomásunk mellett a Csenger—Mátészalka között közlekedő autóbusz. Ügy gondoltuk megállítjuk, és azzal megyün be Mátészalkára. Dé rosszul • ázámí tottunk. Hiába integettünk a GA 16—54 rendszámú autóbusz ; vezetőjének. Bőven volt hely a kocsiban, mégis elrobogott mellettünk. így aztán mindnyájan alaposan elkéstünk munkahelyünkről, és egy keserű tapasztalattal lettünk „gazdagabbak” a2 autóbuszvezető emberségéről. Barth a Irén Mindnyájunk igaza Olvasóink a hibák, visszásságok ellen A lakosság 80 százaléka megjelent Tanácstagjaink népszerűségire jellemző, hogy sok esetben a jelölő gyűléseken olyan nagy volt a részt vevők száma, hogy sokan kiszorultak a helyiségből. Á nagygyűlések alkalmával is kicsinek bizonyult a 400 főt befogadó művelődési házunk. A felszólalók javallataikkal már új feladatokat is adtak a jelölteknek. Legfontosabb soron lévő feladat a község villamosításának befejezése, a járdák sártalanítása. A felszólalók' községünk fejlődéséről is beszéltek. Szóba került az emeletes, 5 tantermes iskola, amelyet másfél milliós költséggel építettünk, a május elsején megnyüó strandfürdő, amelyre 500 ezer forintot költöttünk. Községünkkel együtt fejlődött termelőszövetkezetünk, amely egy éve még mérleghiánnyal zárt. Ebben gazdasági évben már járási viszonylatban is elismerést érdemlő eredményeket ért el. Oláh András vb.-elnök Petneháza. Az illetékes válaszol Január 26.-án „Villanyfény nélkül” címmel megírtuk, hogy Pusztadoboson sok a panasz az áramszolgáltatásra és a TITASZ kör- zetszerelőjéjre, A vállalat vizsgálatot indított a helyszínen, és megállapította, hogy a bejelentés megfelelt a valóságnak. A hasonló esetek elkerülése végett szigorú írásbeli' figyelmeztetésben részesítették a nyírma- dai köraetszerelőség vezetőjét, hogy a jövőben feladatát az érvéf.iyben lévő rendelkezések pontos betartásával lássa el, és a fogyasztókkal szemben mindig a iegudvariassabb magatartást tanúsítsa. Egyben intézkedtek a panaszos bejelentésében foglalt hiányosságok azonnali megszüntetésére. OTP hitelakcióra is kapható! ALEKSZ4WR NASZIB0V: fordítottat SZATHMÁRI GÁBOR 1263. február 16. ideáiként lefolyt a szemébe is, úgyhogy alig tudott látni tőle. Tenyerével betörte az egyik pocsolya jegét, s megsebezte az ujját, de azt sem vette észre. Egyetlen dolog járt csupán az eszében: mihamarabb elhagyni ezt a nyílt, s minden oldalról igen erős fegyvertűz alatt tartott terepet Nesz hall átszőtt előtte. Homann megdermedt. A mozgolódás megismétlődött. Majd egy árny jelent meg a dombon, utána a másaik, aztán a harmadik. Homann nehezen szedte a levegőt. — Genoese! — szólalt meg rekedten suttogva. Az árnyak nem mozogtak tovább, a nesz abbamaradt. Aztán valami fémtárgy csat- tanása hallatszott, mintha a puska záváráit húzták volna fel. Homann ideg® megfeszítetten dolgoztak. Ha nem tesz valamit, vége van, itt pusztul. Az orosz felderítök — abban pedig Homann nem kételkedett, hogy éppenséggel azokkal került szembe — menten szitává lövik egy géppisztoly-sorozattal, vagy csuPáll Géza É-'atünk egy-egy darabját mutatják be a szerkesztőségbe küldött levelek. Nem szé- pítgetik a hibákat sein, íróik segíteni akarnak a közös gondok eltüntetésében, be akarnak avatkozni az élet menetébe. Ezért írnak lapunknak is ma többen, mint bármikor. E levelekben mindennapjaink szinte minden tényé megtalál ható. Jött a hideg, sorba kellett állni a szénért, kivételezések voltak egyes helyeken, túllépték a határokat egyes fuvarosok, nem érkezett meg időben a kenyér egy-egy faluba, a petróleum mellett tárolták a kenyeret, gondatlanságból befagytak az utcai kutak stb.... A szerkesztőség nafxonta 25—30 levelet kap, csak az év első hónáD- jában 90, jórészt közérdekű papasz érkezett, ugyanennyi jelent meg a lapban, s legalább 80—100 személyesen megjelenő dolgozó mondta el észrevételeit Melyek a leggyakoribb iroblémák? Leginkább mun- caügyi, közlekedési, tsz-beli, IZTK-val kapcsolatos, régóta lúzódó vitás ügyek kényszerük levélírásra az embereket. Bár akadnak ma is egyszem sok helyre írók, általábai mégis az a jellemző, hogi csak akkor fordulnak a lap hoz, amikor a helyi, járási vagy megyei szervek nem in tézkedtek ügyükben. ■ A bor bányai iskola nevelői írták „Ezt a levelet azért írtul meg, mert évek óta igen sol panaszunk volt az AKÖV-re de ha írtunk a helyi központba, mindig kitértek, vágj válaszra sem méltattak ben- nlinket.” Koós András nyíregyházi olvasónk: „Elnézést kérek a zaklatás miatt, de a dolog nem tűr halasztást, és j tanácstagunk arra hivatkozik, hogy még csak jelölt, lem intézheti a lakosság Jgyeit.” Sok esetben a közömböség, a hanyagság az oka, hogy t dolgozók kénytelenek igyes-bajos dolgaikkal —me- yek legtöbbször nem is egyes mberek, hanem utcák, közégek, városrészek érdekét szolgállak — a nyilvánosság őrumához fordulni. A panaszok ötven százalékában a íelyi és járási szervek maguk s intézkedhetnének. Maezin- :ó Mihályné nyírlövői olva- ó kétségbeesve kér felvilágo- ítást, hogy: „Mennyi szabadág jár a szülés idejére egy sszonynak aki tsz-ben dol- ozik, mert ahány vezetővel eszélek, annyiféleképpen ma- yarázza...” Járatlanság, fe- iletis válaszok okoznak yakran bosszúságot. S mi történik, amikor a ip intézkedésre, kivizsgálás- a kéri fel a szerveket, mivel éptelen minden beérkező pausszal foglalkozni? A pangtok zömében gyorsan és gon- osiam intézkednek. Egyesek zohban huzavonával, hallgassa! próbálják elodázni a olgokat. Ez év januárjában 90 panaszod levélből 48-at ítéztek el a különböző szerek, vállalatok, ellenben. 33 ivalyi levélre még néni ér- ezetfc válasz. Következtetni lehet a le- elekből Ki lehet olvasni őldáifl, hogy megyénkben ík helyütt alacsony színvo- alú a munkaügyi munka, >k a vitás áthelyezési, bér- gyi probléma. Nem ártana ibban szorgalmazni egy-egy tupkahelyen a munkajogi, lunkaügyj előadásokat, szé- sebb körben felvilágosítani dolgozókat. Nem is egy setben nehezen igazodnak el Hfkl o lri’ilrtnfv¥7f! Q7TTr ügyekben, nem lenne időszerűtlen az SZTK Megyei Alközpontnak ismertető ankéto- kat tartani, rendszeresebben tájékoztatni a vállalatok intézmények, SZTK ügyekkel foglalkozó dolgozóit. A megve, a város autóbúszközlekedé- se is igen foglalkoztatja az embereket, és nem mindenkor kapnak kielégítő válaszokat kérdéseikre. .. EgQr Jto'teP ak*tt 55—66 különböző témájú közérdekűi panasz fut be a szerkesztőséghez. Egyebek között a lap hasábjain is szóvá tettük a falusi tüzelőellátási gondokat, villányinlágítási' problémákat, számos boltban az udvariatlan. null aló?' teczn!p-á!ási, a közéücezietés hibáit, műnknvédelmi hibákat stb. Mindezekből erteleroszerűen következik az igény. hogy árnvaltabbán kell foglalkozni a felszínre kerülő közös problémákkal az erre hivatott vezetőknek. Az embertelenség, a lélek- telenség is felbukkan még. Az egyik dolgozó nő Nagyecsed- ről utazott be a megyeszékhelyre; elmondta, arról értesült, hogy el akarják bocsátani állásából. Tanácsot, segítséget kér, hogy megelőzze a meghurcolást. Előzőleg járt a MESZÖV-nél is — ftnsz dolgozóról lévén szó — ahol a MÉSZÖV egyik csoportvezetője le sem ültette és azzal intézte el ügyét; „Ráért volna gkkpr jönni, ha már elbocsátották. ..” Meglepő fogadtatás, törődés ez, még akkor is, ha a csoportvezető egymaga nem érezte illetékesnek magát az intézkedésre. Egy nyugdíjazás előtt álló kereskedelmi dolgozó is felkereste a szerkesztőséget: ugyanis betegsége ideje alatt rá akarták bírni, hogy mivel Úgy se sok ideje van hátra nyugdíjazásig, önként mondjon fel. (Ezzel a vállalat megspórolta volna a felmondási pénzt, stb.) A vállalat igazgatója és áruforgalmi osztályvezetője azonban időben közbelépett s leállította az embertelen intézkedést A lap és a dolgozók között szélesedő kapcsolat nem más, mint g párt és a tömegek közötti viszony kifejezője, annak sajátos változata. A megjelenő — vagy meg nem jelenő, de intézkedés alatt álló ügyek, amelyek bírálatot tartalmaznak a közvélemény rangját, kritikáját juttatják dfejezésre; mindez szerves része a sajtóbírálatnak. Éppen ezért feltűnő, de sajnos rém egyedülálló az olyan ?élda, amikor egyes vezetők felváltról veszik a lap hasábjain megjelent bírálatot Megírtuk például, hogy honátok óta gazdátlanul hever bizonyos mennyiségű építőanyag, az egyik KIK-lakás udvarán, a lakók maguk írtak a szerkesztőségnek. Meg is jelent a bírálat a lapban, de a KIK vezetői nem méltatták válaszra sem. Amikor pedig telefonon érdeklődtünk, egyik illetékes így nyilatkozott: „Olvastam, de engem különösebben nem izgat, hogy maguk mit írnak...'” Ügy gondoljuk, e nyugalomnak is van végső határa. Ezután is a közvélemény hangulatát, a dolgozó emberek mindennapos építőmunkáját, a fejlődést akadályozó visszásságokat akarjuk erőteljesen kifejezni, mindazt, amely körülöttünk történik. Ehhez méginkább várjuk a dolgozók leveleit, mert így válhat életszerűvé, valóban a megye, az olvasók lapjává a „Kelei-Magyarország” i& a. Homann szerencsésen jutott át az aknamezőn, amely a német csapatok állásait borította, s már a „senkiföldjén” haladt. Éjszaka volt. A . németek állásai mögül időnként világító rakétákat lőttek fel. Ilyenkor hűvös, kékes fény áradt szét a földön. Annyira világos lett, hogy tisztán kivehető volt minden gödör és mélyedés. Amikor egy-egy lefelé ereszkedett, a fáktól és a kövektől éles, fekete árnyék rohant tova. Homann minden lövésnél mozdulatlanná merevedett a fqldöo, s várta a megmentő sötétséget, hogy annak védelme alatt, könyöke és térde minden izmának megfeszítése árán újabb métereket kússzon előre Dermesztő hideg volt, de Homann nem érezte, hogy fázna. A háta csuromvíz volt. A halántékáról két oldalt csurgóit a verejtek, amely pán egy késdöféssel végeznek vele. Mégis el kell pusztulni, amikor már ilyen közeli a cél? Gyorsan tenni kellene valamit. Olyasmit, amá feltartóztathatná a szovjet fel- derítőket. De mit? Mindent a másodpercek döntöttek el. S Homann hirtelen énekelni kezdte az In- ternaciomálét. Nagy igyekezettel és izgalommal énekelt, miközben igen nehezen szedte a levegőt, fulladozott, úgy, hogy alig lehetett felismerni a dallamot. Eltelt egy fél perc. Abbahagyta az éneklést, hallgató- zott. — Kom her! — hallatszott egész halkan a domb mögül. S hozzátették: — Hände hoch! — Jawohl, jawohl, — sut- togtB vissza igyekezettel a Gefreite. — Ich komme. Eldobta géppisztolyát, s a hangok irányába indult. Már elérte a dombot. S azonnal látta is, kikhez került. Hárman. voltak, midhárman tere pszínű álcázó köpenyben. Homann hasonfekrüdt a földön, s közben igyekezett feltartani a kezét. A három szovjet katona odasietett hozzá. _ A háromtagú felderítő egység parancsnoka egy óra múlva jelentést tett feljebbvalójának az átszökött németről. — Azt mondja, ő szólította meg magukat? ■— kérdezte meg egyszer a tiszt, miközben feljegyzett valamit a jegyzettömbjébe. — Elsőnek 5 szólított meg, főhadnagy elvtárs. — És az In torna ci.oná lé? — Igen, azt énekelte, főhadnagy elytárs. — De közben reszketett a hangja. Ereztem. — Mind jár én is kipróbálom, még mindig reszket-e, ;— nevette el magát a tiszt. Homannt a bunkerba vezették. Amikor megállt az ajtónál, hirtelen felkapta a fejét, s teljes erővel összecsapta a bokáját. — Csak a „Heti Hitler!” hiányzik még hozzá, — mondta maga elé a főhadnagy. — Ki ön? — kérdezte németül. Homann megnevezte magát, közölte az ezred és a divizió számát is, amelyhez tartozott. — Igen, — mondta közönyösen a tiszt. — És mi ügy-: ben tette tiszteletét nálunk? Homann ajka összerezzent. Teste elemyedt, alig állt a lábán. A szovjet tiszt közben arra gondolt, hogy túlságosan goi rombán adta fel a kérdést. — Üljön le, — mondta neki. Homann valósággal., rázuhant a pacira. A felderítő parancsnok észrevette, amint Homann a doboz cigarettára vetette pillantását. A fisz felvette a dobozt, egy mozdulattal kijebb rázta belőle a cigarettát, s a német felé nyújtotta. Homman köszön <3Leg bólintott, de nem vett belőle. Zsebébe nyúlt, elővette a fából készült cigarettatárcáját, s abból gyújtott rá. — Szóval, mégis miért jött át? — ismételte meg a kérdést a tiszt. — Nincs kedve továjbb harcolni? Homann kiegyenesedett — Nem, — felelte. — Harcolok ón még! A tiszt kíváncsian nézett rá. — Én kommunista vagyak, Oberleutnant úr._ bocsánat, elvtám — Homann egy kis szünetet tartott, csak aztán fejezte be. — Gondolom, hasznos lehetek még. A tiszt figyelmes lett Tudta, hogy az ügynökök, akiket a hitleristák katonaszökevények gyanánt dobtak át a szovjet hadsereghez, legtöbbször ellátják magukat még kommunista párt tagjainak irataival is. — Kommunista? — kérdezte vissza megvető mosoly- lyal. — És igazolná is tudja? Homann' felállt. — Én természetesein megértem az őn hangnemét is és bizalmatlanságát is, — mondta csendesen, s közben mindegyre a kezében füstölgő .cigarettát nézte. — Mind ez érthető. Nem tehetünk ellene semmit. De kérem: vezessen engem az önök parancsnoka elé! — Ho- maim a tiszt szemébe nézett, s , idegesen rántott egyet a vállán. — Az önök legfőbb parancsnoka elé. Valami igen fontosat kell közölnöm. (Folytatjuk) 2
