Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-12 / 35. szám
Haczurik Miklós vigyázza a felsősimái Béke Öre Tsz kétszázhetvennégy darab anyajuhát. A jószágok ellese e hó derekán kezdődik. A szövetkezetben négykilós jó minőségű gyapjú volt a múlt évi nyírási átlag. (Hammel József felvétele.) KATI már FELNŐTT A napokban másodszor láttam Szabó Katit, a Dózsa Termelőszövetkezet bérszámfejtőjét A nyáron, amikor először találkoztam vele, kint az erdőszéli búzatarló végében egv stráfkocsin állt. Ott volt díszebéd az aratás befejezésének tiszteletére. Kati osztotta szét a jóízű paprikást. Világos nyári ruhában volt, és gyakorlott, háziasszonyos mozdulatait egy-egy jó szó, kedves kérdés kísérte. Most itt ül az Íróasztal mellett, bent az irodában. Nagy szemei melegek. Szüntelenül mosolyog. 1944- november 7-én született Damón, együtt a szabadsággal. Mi is az élet? Miért is beteg az apja? Hogy tudhatna ő mindent? öt gyerek sors-gondja megszakította. Hogyis volt? Két- holdacska föld, meg évről évre a bizonytalanság. A szörnyű félelem mindentől: a jégtől, a fagytól, a végrehajtótól. Pedig a félelem megkeseríti a boldogságot. Hamar öregíti az embert- Régi dolgok- Kati apja pedig még dolgozhatna- Hatvanöt éves. És dolgozna is a tsz-ben. Szívesebben menne ki a földre, megfigyelni a palánták szárbaszökkenését és segíteni, hogy gyorsabban nőjenek, mint mindig csak otthon lenni... Havonta tintaceruzával aláírni a nyugdíjA konyhabútor már kész! Azt is elképzelte, milyen lesz a szobabútor. No, még nem tudja pontosan- Olyan... olyan, nagyon szépet szeretne. Amelyik mindig barátságos és jókedvet áraszt magából, mert szereti a jókedvet. És majd a férj... Neki is tet- szen az a szobabútor. Azt mondja Kati, hogy legfőbb vágya: nagyon-nagyon boldog lenni. Boldog most is. Más boldogságra gondol- Asszonyi boldogság. Még nincs vőlegénye. Jól szeretne választani. Lám, mennyi gondÉs most egy újabb. Először választ. A napokban meg is kérdezte Rostás Sanyi bácsitól, a főagronómustól: milyen érzés a szavazás? Hogy is ie— Van egy általános élet, ez mindenkinek ugyanaz, és van egy másik is- Külön-kü- lön mindenkinek. Mindenki élete más és más. S ez a két élet gyakran találkozik. Mosolyog hozzá. csekket. Nem ellensége, még sem szereti a portást. Éppen emiatt Nyugdíj helyett inkább valami dicséretet hozna, munkáért. De Katinak is annyi gondja van..Szocialista brigád a pult mögött Hét óra van. Nyitnak az üzletek. A Toldi utcai önkiszolgáló csemegebolit dolgozói is felveszik fehér köpenyüket. Megkezdődik a napi munka — várják a vásárlókat. Ma egy munkásember az első vevő: kenyeret, szalámit és ppharas tejfölt kér. Aztán egyre-másra érkeznek a vásárlók. Háziasszonyok végzik ilyenkor a reggeli bevásárlást. IVfqst még van szusz- szanásnyi idő, beszélgetni a bolt dolgozóival, akik az elmúlt évben elhatározták, hogy részt vesznek a szocialista brigád címért folyó versenyben. Szép eredményeket értek el, amint ezt a számok is bizonyítják. Azonban ami a legfőbb: a vásárlóik megszerették a boltot Ebben nagyrésze van Rinkács Lajos boltvezetőnek. A csemegepultn ál két tanuló kislány szorgoskodik: sajtot szeletelnek, vajat, élesztőt, citromot csomagolnak, szalámit vágnak. Precízen, Ügyesen dolgoznak, mintha már hosszú évek óta ezt csinálnák. Bereczki Erzsi alig fél éve dolgozik, Csajka Ma— Féléve tettem le’ a szakmunkásvizsgát, s most levelező úton végzem a közgazdasági technikumot — mondja. — Jut elég ideje a tanulásra? — Jó időbeosztással és egy kis akarattal sok mindeme jut idő. Ki szakmai továbbképzésben vesz részt, ki technikumban tanul. Az egyik dolgozó pedig az esti egyetemet végzi. — Nincs olyan közöttünk, aki ne tanulna — mondja az üzletvezető — pedig nem kis dolog helytállni a munkában is, a tanulásban is, no és a családi életben is. Két vajat kérek! — Milyen sajtuk van? — Kaphatnék egy kiló kenyeret? — hangzanak a vevők kívánságai, kérdései, az eladók pedig szorgoskodnak, mérnek, szamainak, csomagolnak — rendkívül előzékenyen. — A szocialista brigád címért küzdenek, a vevők bizalmáért. (sz) hét? Kap majd egy szavazólapot, azon nevek lesznek, s ha valakit nem talál alkalmasnak kihúzza és mást ír helyére. Érdekes. Ezek szerint már tple is függ, kit választanak meg? Jó dolog. Hisz akkor már nem is gyerek- Felnőtt! Mint a többiek. Beleszólhat az életbe, nemcsak az önmagába, hanem abba a nagy közös életbe is.-. Mit szóljon? Olyan jó dolgozni, mert szórakoztatja a munka. Soha nem fárad el annyira, hogy ne tudna este könnyen elaludni.-. Hiszen Szabó Kati tizennyolc éves. (vinczc) Több gyermekruha A ruhaiparban befejeződött az üzemösszevonás és a szakosítás: az év eleje óta a sok kisebb-nagyobb ruhagyár kilenc nagyvállalat keretében termel. 1963-ban a konfekcióipar már több mint egymillió — a tavalyinál 270 ezerrel több — leányruhát készít. A kislányok ruháihoz aprómintás, élénk színű anyagokat rendeltek, s arról is gondoskodtak, hogy a kereskedelem szigorúbban ragaszkodhasson a modelldara- bokhoz: a tömegyártás ne különbözzék a modelltől. Fiúk számára összesen 1 400 000 — a tavalyinál százezernél több — ruha készülKÖRÚT rika pedig másodéves tanuló. A nagy forgalom mellett arra is jut idejük, hogy segítsék beletenni a nagy darab kenyeret egy pici kislány kosarába. Erzsiké gyermekkora óta szeretne kereskedő lenni. Szülei és testvérei is a kereskedelemben dolgoznak, egyik nővére a budapesti Corvinban elárusító. A pénztárnál teli kosarakkal várakoznak a vevők. Kattog a kasszagóp — Vass Mária számol. Pontosan ismeri a cikkek árát. Neam kis dolog «sornyi számot fejben tartani. BEEL IN Az Alexander— platzi HO áruházban inget vásároltam és elbeszélgettem egy idős elárusítóval. Szóba került, hogy ő régebben a Leipziger strassei Wertheim áruházban dolgozott. Visszaemlékeztem. .. Wertheim áruház. De sokszor vp’tam ott, — ó°n- doltain. azután megkérdeztem; — Megvan-e még a Wertheim áruház? — Legutóbb 1933-ban jártam ott. Akkor az áruház teázójában felejtettem az esernyőidet. Az árusító legyintett: — Az esernyő talán még megvan de az áruházból egy tégla sem maradt meg... WEIMAR ftt minden Goethe emlékét idézi. A temetőben a Goethe—Schiller mauzóleumból sohasem fogynak el a látogatók. A könyvesbolt teli Goethe könyvekkel, képeslapokkal, emléktárgyakkal. — Tessék egy Goethe almanach, — kínálták. Vettem egyet. Mennyipíl értékesebb ez a goethei almanach a gothai- nál... P. L. VÁLASZUNK 10000 főiskolás statisztikája 1928-ban — Az öngyilkosság csupán egyházi kénlés? *— Mikor az ebadóból kívánták fizetni az éhezők tejét Fiatal, 24 éves mérnök mondta a minap, hogy sok még nálunk a javítanivaló. Itt van például az ő esete. Egy éve dolgozik a szakmában havi ezerhatszázért. „öt évig tanultam ezért a fizetésért — kesereg —, vajon mikor vehetek egy kocsit?” A vita során előkerültek az ellenérvelv, mire az ifjú szakember kijelentette, hogy azért a múltban sem volt rossz dolga egy mérnöknek, még akkor sem, ha az történetesen akkor hagyta el az egyelem kapuját. Fátylat lehetne borítani az esetre, hiszen az összehasonlítást sokszor és sokan megtették már, de tapasztalatból is jól ismerik az idősebbek — hogyan boldogult egy fiatal diplomás akkoriban. Egy véletlenül kezembe került napló azonban nem hagyott nyugodni. Mégiscsak érdemes szólni, emlékezni — bár a néphatalom megteremtése óta jó néhány esztendő telt el. 2700 főiskolás — kabát nélkül Szily Kálmán műegyetemi tanár 1928 június 20-i felszólalásából idézünk: „... kereken 0 ezer főiskolai hallgatóból négyezer a saját keresetére -zorult Közülük 870 élt olyan viszonyok között, hogy télen egyetlenegyszer sem tudta be- 'űteni azt a szobát, amelyben lnkott. 1100 állandóan betegnek volt minősítve és közülük 400 volt tüdöcsúcshuru- tos, 2700 egész évben nem olvasott újságot, 950 egyetlenegyszer sem evett reggelit, 120 nem vacsorázott, 900-nak nem volt télikabátja és 2700-nak nem volt felöltője. És hogy. az átlagos szegénység mekkora, mutatója rnég egy számadat: ebből a 10 ezer diákból 5 ezer egyeben egyszer sem volt színházban...” ...Peíbg ayg volt közöttük munkás ék szegényparaszt gyermek. Láng Lajos, az Angol—Magyar Bank elnöke mondta el 1937 január 29-én: „...a mérnöki pályán a túlzsúfoltság jeleit találjuk... okleveles mérnökök menteit el a Beszkárt- 'oz vasúti kalauznak és a Turulhoz autósofőmek. Ma bizonyos iparok erőteljes növekedése egy pár mérnököt ténylegesen felszívott. Ez a javu- 'ős azonban csak látszólagos javulás, mert ezek közül egész sereg ment el malomellenőr- nek és egész sereg van köz- |tük olyan, aki az államépíté- szeti hivataloknál 10—12 esztendei szolgálat után mintin- séfmémök működik...” És mindez 1937-ben, a meg- ndult nagy gazdasági kon- üktúra idején! „Ha nekem 36 pengem volna.. A felsőház arisztokráciája k.öző't vélt néhány ember, aki pillanatig felébredt lelkiisme- rettel vagy éppen a népbutítás, népszerűség kényszere miatt akaratlanul is felsorolta a bűnöket. így került sor Nékám Lajos orvosprofesszor 1935 december 18ri felszólalására. „...Én, mint a Magyar Qp- . vosi Könyvkiadó Társulat elnöke, megpróbálok időről-időre a fiatal orvosok között propagandát csinálni: vegyétek azokat a kitűnő könyveket és okuljatok belőlük. A múltkor egy fiatal orvos azt felélte nekem epre: ha nekem 36 pengőm volna, amibe az évi előfizetés kerül, akkor azt a 36 pengőt felosztanám 12 egyenlő részre, elmennék 12 bankettre, odaülnék a törzsfőnök elé, ott tapsolnék, éljeneznék és gratulálnék nelci. Akkor azután a 12 vacsora után meg volna az állásom, de így ha 12 esztendeig tanulmányozom is a könyveket, nem jutok álláshoz...” Nem szükséges ezekhez a mondatokhoz kommentár. Vitéz Meskó Zoltán, a MQVE djüzelnöke 1940 április 9-én mondta: „...Az orvosi fakultásra jelentkező fiatalság száma ma Magyarországom egyre jobban csökken... és ez ígj van mindenfelé. A kórházakban a pályázatok meghirdetése számtalanszor eredménytelen, nem kapnak segéd- és alorvosokat, egyrészt azért, mert ilyenek nincsenek, másrészt, mert ha vannak is, azért a havi 80 pengő fizetésért nem kívánnak állásba menni, hiszen ebből a fizetésből kell az illető orvosnak a kópházi élelmezését megtéríteni. Magángyakorlatot folytatnia nem szabad, nősülnie nem szabad. A magyar orvosok nem nősülhetnek meg addig, amíg valahogy kenyérhez nem jutnak, ez az időpont pedig jóval a 30 év felett vám...” „A papság közömbösséget tanúsít“ Gyakran olvashatunk a lapokban az állástalan, reménytelen jövőjű diplomások öngyilkosságáról. A T. Felsőház igyekezett is gyógyírt, megoldást találni, s Bemáth István bankvezér ezeket mondta: „...Ami pedig az öngyilkosságokat illeti, ezen a téren talán kevésbé a kormánynak, mint inkább a papságnak volna feladata a lelkek gyógyítására hatni. És itt azt a kellemetlen dolgot konstatálöm, hogy éppen a papság, ha nem is tökéletesen, de nagyrészben e témák iránt a legteljesebb közömbösséjgef tanúsította és nem volt rábírható arra, hogy ezzel a kérdéssel melegen és szimpatikusán foglalkozzék...” Ugye mennyivel el lehet intézni a problémát? Bernáth István tanulékony és rugalmas ember, a kormány semmiről sem tehet-. Nos, mit tesz a papság? Vass József kalocsai nagyprépost, 1928-ban népjóléti miniszter ezekkel a mondatokkal vigasztalta a felsőházi arisztokráciát: „...Ha a falunak a helyzetét vizsgáljuk és nézzük benne, hogy minő életviszonyok között vannak a falu öregjei, azok, akik a munkából kidőlnek, megrettenve kell a magunk igényes színvonaláról megállapítanunk, hogy az egy embertelen állapot. Ha azonban beszélek magával az ebben a helyzetben lévő szegényemberrel, azzal az öreggel, aki ott, nem tudom én, a ház előtt kegyelemből megtűrve padkán élvezi a nap áldását, egy darab kenyeret kap kegyelemből, nem találok benne forradalmi hangot. Az az ember Krisztusban elnyugodva meg van elégedve a sorsával, abból lázadó sohasem lesz. Ez mulatja tehát — ismétlem, — hogy mennyire különbözik az igény tudata abban a szegény emberben, vagy én bennem...” Nem kell tehát aggódni, az igény csak viszonylagos, a nyomor csak Vass Józsefnek az, a falusi öregek kegyelern- kenyere krisztusi alázatra kötelezi a szegényt. És ebben az egyház valóban sokat segített „Inkább a halálba megyek“ Huszár Károly főszerkesztő és pártvezér — neki sem került sokba a nópámitás, hiszen csak elmondta, tenni úgy sem akart — így beszélt: „. .Magyar asszonyok panaszkodnak, hogy otthon ut'ik- verik őket, mert gyermekei akarnak. Ma már tehát, ha az asszony maga nem fél is az isiién áldásától és az isten törvényétől, ellenséges levegőt teremtettek körülötte. Es m, Budapesten mi a helyze t Ha valaki elmegy munkát keresni, nagyon sok helyen a gyárakban megkérdezik tőle: van-e gj^rek? — Van, hogyne, négy-öt van! — Kérem, nincs hely... Százával van ilyen kérvény az illetékes urak asztalán. Olyanok kérvényei, ajcik fedél nélkül, házak között, ferslógok között élnek itt Budapesten akkor, amikor ez a város es ennek publikuma néger ’ táncosnőre százmilliókat tud «edqzni...” Szeberényi Lajos Zsigmcnd evangélikus lelkész szava}* idézzük: „...Magyarországon soha annyi éhes, lerongyolódott embert nem láttam. m:pt ezen a télen Híveim jöttek hozzám bizalommal Jött hozzám egy asszony neg> gyermekkel és azt mondta: uram, ón tovább nem bírom nézni e-eknek a gyermekeknek a szenvedését, sírását, imcabq a háláiba megyek mind a négy gyermekemmel együtt...” Vajon mi volt vitéz Gombos Qyula magyar kiyá|yi miniszterelnök őexcellenciájának véleménye a fentiekről? iyU- niszteralnöksé.se tizenharmadik napján válaszolt a felszólalásokra: „....legyen szabad végezetül a munkanélküliség kérdéséről is beszelnem. A szociáldemokraták . a másik házban kifogásodták azt a megállapításomat, hogy ón a munka. íélküliség kélrdésének általuk történő kiéleződésében n_m gazdasági, hanem politikai ténykedést látok. Mindenütt ott, ahol politikai nyomásra úgynevezett munkanéL kuli segélyeket folyósítanak, destruálják a társadalmat, destruáijálc a munkát. Mert, ha én munkánélküli segélyeket folyósíthatnék, akkor esetleg én is úgy járnék, mint az egyes külföldi államok — állami segítséget nyújtanék ahhoz, hogy a szocialisták politikai célokra tábort gyűjtsenek maguknak”. Nem csodá, hogy Gömbös nem akart így járni, inkább éhezzenek a családok... A gyermekek 30 százaléka éhezett Beszéljen újból a már idézett bankár, Láng Lajos: „. .Magyarországon a népesség évenként és fejenként 1936- ban 30 liter tejet, 18 kiló mist, Budapesttel együtt 12 kiló cukrot fogyasztott..." Hadd álljon itt egy 1981-ea adat Hazánk egy főre eső évi áílagos fogyasztása tejből 111,4 liter, húsból, 48,2 kiló, cukorból 27,8 kiló volt. Téglássy András földbirtokos a magyar társadalom szerkezeti felépítésén sopánkodik. Szerinte az a baj, hegy túlságosan sok a szegényparaszt és a munkás. Nem mondja, de a tapasztalat bizonyít, a leghelyesebb, ha a nép kezébe veszi a vándorbotot. Back Bern át, a Mezőgazda- sági Kamara képviseletében: „...6000 gyermek került vizsgálat alá Egyharmadának testsúlya 2,70 kilóval a normális testsúly alatt maradt, 34 százaléka nem kapott elegendő tejet, 9 százaiéiba pedig egyáltalán nem kapott tejet, 44 százaléknak a táplálékból hiányzott a tojás, 14 százaléknak nem volt megfelelő mennyiségű zsír, 98 százaléknak nem jut gyümölcs, 3* százaléknak nem jut főzelék és 30 százalék éhezik...” Az ember azt hinné, megszakad a Felsőház tagjainak a szíve ezek hallattán. S csakugyan foglalkoznak agyé« rekekkel. Gerlóczi Zsigmond nagybirtokos mondja: „...hány gyermekéletet lehetne megmenteni, hány gyermeket lehetne előtere« ifjúvá ás a társadalomnak hasznos tágjává felnevelni, ha kicsiny korában hozzájutna a legfontosabb táplálékhoz, a tejhez — amelyhez talán éppen anyagiak Következtében nem juthat hozzá — ha például tej kiosztó helyiségeket lélesítenének, amelyekben a szegény emberek jó, friss tejei kapnának. Ezt is lehetne az ebadóbol befolyó összegekből fedezni, ezeket aa összegeket erre felhasználni...” Milyen nagylelkűség! Pedig ebben a Felsőházben 12Ö volt a herceg, gróf, báró, nagybirtokos — és ugyanannyi a koronaügyász, tőkés, aan- kár, főpap. Kcpka Jázxm