Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
17 gy nyúrga íiú lopako- dott be az építkezés területére. Vince volt az a rugalmas járású cingár kamasz. Óvatosan lépkedett az . épület zsúfolt udvarárt. Felment a lépcsőkön, ide-oda bolyongott a nagy termekben, ahol néhány munkás dolgozott. Egy ember csaknem odalapult a mennyezethez, baloldalt meg hátul ketten mozaikot raktak, távolabb egy munkás guggolt mozdulatlan, egészen kicsinek látszott innét, Szinte zajtalanul dolgoztak. Ez a váratlan csend lenyűgözte Vincét. A harmadik emeleten megállt egy munkás mögött, aki márvány lapokkal burkolt egy oszloppá. Az ember szünet nélkül dolgozott, majd egy óra múlva — minthogy Vince nem mozdult el mellőle meszólí- toüar. Hangja fáradt volt: — Hogy hívnak? — Vincének! — Tán itt akarsz dolgozni a kőfaragóknál? — Igen, — mondta Vince. — Miért éppen itt? — kérdezte a munkás. — Ezt vettem a fejembe...' vagy hogy is mondjam. De, minek is mondanám. Nem vagyok köteles megmondani! — feleselt Vince idegesen, s két lépést hátrált, — hiába is kényszerget! — Nem kényszergetlek én, — válaszolt az ősz hajú, nagydarab ember, — dehogy kényszergetlek. Elmondod te anélkül is... — El én, — sietett Vince a válasszal •— miért nem mondanám? Úgyse tudja megakadályozni, ha egyszer én a fejembe vettem, hogy ruhát veszek magamnak! A kőfaragót meglepte a fiú váratlan kijelentése. Előbb értetlenül nézett rá, aztán elnevette magát, mosoly nyílt Vince arcán is. Szeretetre méltó volt, ahogy ott állt nevetve. Két egymásra húzott tarka pulóverének rongyai alig takarták be a testét. — Kisebb koromban nekem is volt egy ruhám, — magyarázta hetykén — de az nagyon régi lehetett, ahogv visszaemlékezem. Azt hiszem, el is volt szakadva egy-két helyen. Faluról jöttem, Mocsarából. — Mondjad csak, — kezdte megint a kőfaragó — régóta gondolsz te arra a ruhára vagy mit is akarsz venni? Máskülönben engem Bálintnak hívnak, Bálint szakinak, vagy Bálint banale, ha úgy tetszik.,. — Nemigen gondoltam rá még, — szakította félbe Vince — csak arra gondolNICOLAE BREBAN: váL Haja kibomlott, magas- balendült kezével azt kezd- te igazgatni. — Hagyjuk ezt! — szólt rá Vince indulatosan. Az anyja észrevette fián a szokatlan hevességet. — Hagyjuk ezt, — ismételte — inkább azt mondja meg, miért jött? VINCE tam, hogy valami kéne, tán egy ruha, s nekivágtam. Annyit tudtam csak, hogy senki se tud éltéríteni a szándékomtól, — heveske- dett a fiú. — így van ez, — mondta komolyan Bálint szaki — s nem is lehet másképpen! De, mit is lehetne tenni! Megvan, gyere velem, elviszlek Popa Evéshez. — A’ meg kicsoda? — kérdezte Vince, ahogy elindultak. — Brigádvezető! Ne törődj semmivel, csak gyere velem. , — Mehetünk! — határozta, el magát Vince, amint figyelmesen lépekedett Bálint szaki nyomában. Egy hónap múlva Vince megvette magának a ruhát, s még tíz napja sem viselte, amikor egy reggel a kapuhoz hivatták. A kapusbódé mögött magas, csúnya, de még fiatalos asszony rázta le szoknyájáról a port. Az anyja volt. Amíg közeledett feléje, elnézte őt, s jólesően állapította meg, hogy tőle örökölte testének rugalmasságét. Nagyon megörült neki, s valami jó otthoni melegség szállta meg. — Megkaptad a levelemet? — kiáltotta már xnesz- sziről Vince. — Meg, hát hogyne kaptam vóna meg? — mondta meghatódva az anyja, — ez a rulia, amit vettél magadnak? — Ez, —* válaszolt közömbösen, de közben rápillantott mósztől, gipsztől elék- telenített ruhájára. —S viseled, mi, viseled a munkában? — fakadt ki az anyja, mit sem törődve a kapua rosszalló pillantásai— Ide nézz, ezt hoztam neked... — kezdte megszégyenülve az anyja, s lehajolt a tarisznyáért, amit Vihce eddig észre sem vett. — Minek pirult el? — hajolt te anyjához Vince, hogy jobban lássa az arcát. — Ügy-e azért jött, hogy haha zavi gyen? Az asszony némán bólintott, anélkül, hogy a fiára nézett volna. — Haza kell gyere, — mondta ki határozottan — apád megparancso’ta, hogy ne merjek hazamenni nélküled. Szigorúan megparancsolta. — így? — kérdezte Vince, s idegesen kezdett járkálni az anyja körül, — tehát így? Megparancsolta? Mondok én magának valamit, most azonnal. Mondja' meg apámnak, hogy nem megyek! — Nem jössz haza? — csodálkozott el az anyja, szinte lustán nyújtva a szót, mintha jólesne, hogy végre akad, amin elcsodálkozzék. Valójában mérges volt halántéka kivörösödött. — Csomagolj, s jössz velem, de azonnal! — kiáltotta, hogy visszhangzott tőle az egész környék. A kapus aki eddig is figvelte őket, hirtelen köhögni kezdett, s behúzódott gyorsan a bódéra. — Nem megyek, — ismételte szüntelen Vince, s majd szétvetette a düh. Nem megyek de hagyjuk ezt! Hagyjuk ezt! — Apád megparancsolta, hogy gyere, — szólt megint az anyja fellndulvá, — dolgozni dolgozhatsz, ahol akarsz, akár vele is vagy... — Nézze, — mondta Vince olyan lassan és csendesen, hogy az anyja nyomban elhallgatott tőle, — nézze, — és fejével a széles négyszögben emelkedő épületre intett — nézze, de nézze meg jól! Az asszony felemelte tekintetét, de jóformán meg se nézhette az épületet, Vince erőteljesen megragadta karját: Rám nézzen, — kiáltotta csaknem örömmel — néze, milyen erős vagyok! — Jó, jó, de ebben a ruhában. .. — próbált volna szólni az anyja. — Igen, ebben, eltalálta! — mondta fojtott hangon — eltalálta! — Jó, de miért? — kérdezte dadogva az anyja. Néhány pillanatig hallgattak mind a ketten, majd siránkozva megszólalt az asz- szony: — Azt mondod, hogy nem jössz, Vincém, kedvesem, azt mondod, hogy nem jössz? A fiú bámulva nézett az anyjára, lahajtotta a fejét, s vállát vonogatta. — Ö! Nem értett meg semmit! Nem értett meg... várjon ötkor a kapunál! — s gyorsan elrohant. — Mit tudnék én mondani. .. beszélt volna az anyja, de elhallgatott, látva, hogy a fia nem figyel rá. Vince, mielőtt az épületbe lépett volna, megfordult, s visszaszólt a még mindig ott álldogáló anyjának: — Nem megyek, ezt mondja meg neki, én innét el nem megyek! Ebben van az én érőm! — kezével mutatni akarta, de meggondolta magát. — Ne álldogáljon ott, — szólt szelídedben, most először szelíden, — menjen csak, s várjon meg ötkor. Az asszony, odaköszönt még a kapusnak, kiment az utcára, s lassan lépkedett tova . az építkezés hosszú kerítése mellett Kedvetlenül lépkedett, és csendesen sir- dogált, mintha csak valami elviselhetetlen formaságnak kellene eleget tennie. Románból fordította'. Ferenc Lajos V. M. Kulis: A második front A könyv 17 fejezetből áll, s ebből tizenötöt a szerző annak szentelt, hogy ismertesse és elemezze az amerikai, angol és a német csapatok európai és olaszországi harci tevékenységét. A második világháború utolsó évének története elevenedik meg az olvasó előtt: megismeri az olaszországi és a normanciiai partraszállás körülményeit, s ettől kezdve egészen Németország kapitulációjáig szinte napról napra figyelemmel kísérheti a két hadszíntéren (az európain és a földközi-tengerin) folyó hadműveleteket. Ennek során feltárulnak a Újszerű sínépítés Érdekes kísérletbe kezdtek a szakemberek Hamburgban. A város földalatti vasútjának egyik 400 méteres szakaszán a síneket kavics és talpfa nélkül, különleges „ragasz- tö”-anyaggal erősítik a vasbeton alzathoz. Erre a célra a síneket keménygumi-betétes acéllemezre szerelik. nyugatiak táborában 1944— 45-ban kibontakozó politikai és katonai ellentétek. Magyarázatot kapunk arra is, miért sikerült a német csapatoknak elkerülniük Normandiábam a teljes vereséget: hogyan is történt az amerikai—angol expedíció« erők becsületén örökké szégyenfoltként éktelenkedő Ardeness-i vereség: máért tudták a németek az olaszországi Cassinónál hetekig feltartani a túlerőben lévő nyugatiakat ■— tehát mindmagannyi olyan rendkívül érdekes részletkérdés, amelyről hallottunk ugyan, de csali igen keveset. A két utolsó fejezet tülaj- donJképpen olyan összefoglaló, amelyben a szerző már elvonatkoztatva, elvileg boncolgatva és bírálva ismerteti a partraszáiló erők parfcrabéte- lének megszervezését és harcukat az elfoglalt hídfőkben, a szövetséges és a német hadseregcsoportok, páncélos és tábori hadseregek támadó (a németek részéről védelmi) hadműveleteinek legfőbb sajátosságait S éppen a könyvnek ez a felépítése elégíti ki az igényeket: mind pedig az izgalmas, háborús történeteket és ütközetek leírását kedvelők, mind pedig az Európában folyó háború befejező szakaszának hadászati, hadműveleti problémái iránt érdeklődők értékes kötettel gyarapíthatják könyvtárukat. A hadműveleteiket a könyv forgatója 47, gondosain elkészített, nagyszerűen áttekinthető vázlaton kísérheti figyelemmel. A könyv borítója oly szemléltető és ízléses, hogy ezzel a kötet kiemelkedik a Zrínyi Katonai Kiadó eddigi kiadványai közül. 8. k MS8 február 3-án halt meg Gatenberg János. Neki köszönhetjük a kutúrtörténelmet elörelendltő egyik legnagyobb találmányát. Mai rejtvényünkben az ö találmányát, s néhány nyomdászat.! adatot kell beküldendőként megfejteni. Beküldendő sorok, sorrendben: vizsz. 1. függ 14. 10., továbbá vizsz. 60. 16, 53. függ 25 és 27. Vízszintes: 1. Gutenberg János találmánya ffolyt. a -függ. 14. 10, valamint vizsz. 60.) 10. Nagyon régi 12. Hajdani nagy színészünk (Oszkár) visszafelé, IS. Számnév 16. A nyomdaiparban használatos gép. 19. Engem latinul, 20. Város Jugoszláviában, 22. Hivatalaim, 23. Vissza: Területi Egyeztető Bizottság, 24. YRZS. 26. Indonéz kommunista vezető. 27, PELÜ. 28. Vitorla franciául, 30. Hegység Marokkóban, 31. Bajnokok. 32. Hemzseg közepe, 34 Kötőszó, 35. Gyakran hallható a rádióban, 36. Juhok, latinul, 37. Portál mássalhangzói, 30. Látszik, mutatkozik. 40. VÖB. 42. Vidám esztendő, 44. Cselekedni, tenni franciául, 45. Éhség, latinul, 47. Vissza. Kikötő a Közel-Keleten, 48. Ital. 49. Péli- gyümftles, 51. Híres szovjet, sakk- nagymester, 52. Igekötő. 53. Betűtípus, 55. HO. 56. Kocsma része 58. Német—lengyel határfolyó, 63. Lásd vizsz. 1. Függőleges: 1. Vissza: kicsinyítő képző, 2. MÓO. 3. Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet, 4. Zsfir hétül ke K ERESZTREJTVENY verve, 8. Amig a kofferbe rakja holmiját, 6. Töményít ellentéte, 7, Madár névelővel, 8. Tepertő kezdete, 9., Aki vigyáz, 10. Lásd vizsz. 1. 11. Jókai Mikszáth, Móricz, Gorkij, Mann, 13. Egyszerű gép, 14. Lásd vizsz. L 17. Este franciául, 18. Vissza: autómárka, 21. Zenei műfaj, 23. Cseveg, 25. Híres nyomdászcsalád, 27. Ugyancsak híres család a nyomdászok között 29. Buknak, 31. Igen sok „V” betű, 33. EBS. 34. AZP. 39. Versenyfajta, 40 Cérnát ölt, 41. Az Újpesti Dózsa kiváló csatára, 43. Vissza: magyar költő, 45. Gounod operája 46. Olcsó betűi keverve, 49. Karácsony Párizsban, 50. Híres aszta- taliteniszezőnk, 53. Budai Torna Egylet, 54. Indulatszó 57. NF. 59. Re- párja. A megfejtéseket legkésőbb február 18-ig kell beküldeni. A borítékokra kérjük ráírni kereszt- rejtvény. A helyes megfejtők között 10 db értékes könyvet sorsolunk ki. 1963. január 27-i rejtvénypályá- zatimk nyertesei: Megfejtés: II. Rákóczi Ferenc elfogatása. Buda bevétele. Benczúr Gyula. MüncSen. László búcsúja. Nyertesek; Érded Sándor, Ja- noszky Tibor, és Kiss Eraőné nyíregyházi, Famas Béláné esen- geri, Sipos istvanné kisvárdai. Vámosi Istvánná nyírbátori, B4- nyay Aranka porcsalmai, ör. Földváry Eudoífné rakamazi Post Veronika újfehértói és Sándor Lajosné vásárosnaményi kedves rej tvény fejtőink. A könyveket a postán küldjük eL Ne olvassuk el leveleinket! Wieland, a költő úgy vélekedett, hogy „a levelekben többnyire kellemetlen dolgok állnak”. Élete utolsó éveiben azt a következtetést, vonta le ebből, hogy legjobb ki sem nyitná a leveleket. Halála után házának egyik kamrájában nagy ládát találtak, amelyben több mint kétezer felbontatlan levél hevert. Megállapítottál:, hogy többnyire valóban kellemetlen dolgokat tartalmaztak, de arról nem szól a fáma, hogy ezzel a módszerrel valóban sikerült-e elkerülnie a kellemetlenségeket.
