Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
Milliók fijfye HA KEDVES A KENYERE A föispáni válasz — és napjaink felelete fefflShyök? Ugyan! Élvonalban lehet az ember, ha akarja Elsősorban a becsületesen elvégzett munkájával”. — Két fiatal mérnökjelölttel beszélgettünk a Kisva?dai Fémszerelvénygyárban. Jelöltek, mert most végzik, munka közben, az egyetem negyedik évfolyamát. Mindketten pártonkívüliek. A fenti kijelentést . egyikük tette, miközben -az került szóba, hogy mi'yen érvényesülési lehetőségük van a partotnkívüliek- «ek. Persze, mondhatnák többen: ezek fiatalok., nem régen kezdtek dolgozni, kevésbé ismerik az életet, a múltat. Vitathatatlan: van jogos alapja egy ilvan véleménynek. De mégis ml a leglényegesebb? Az, hogy ez a. két fiatal a mát, a jelent ismeri, ezt éli, és ebből szűri le tapasztalatait. S ez a jelen őket igazolja. N A forradalom nálunk is kinevelte kommunista és munkás kádereit, s a proletárdiktatúra megszilárdításának első éveiben ezek az emberek voltak azok, akik valóban Kittek a szocializmus felépítésében, s e hitüket tevékenységükkel alá is támasztották. Igen sokan ebben az időben passzív szemlélői, csöndes haszonélvezői voltak a földosztás, az államosítás, a kedvezményes Iskoláztatás és más vívmányoknak — anélkül, hogy magukévá tegyék a szocializmus felépítésének programját. A kibontakozás nem bél-rés sxem'élőikónt ott voltak azok, akiket a munkás- hatalom részben vagy egészében megfosztott korábbi előjogaiktól. A párt a demokratikus vívmányokkal megnyerte a munkások és parasztok nagy tömegeit, de ez korántsem jelentette azt, hogy ezek a tömegek szocialistává váltás, így, bármilyen merészen is hangzik: voltak a szocializmusért küzdő kommunistás, és, volt a szocializmus eszméjétől távol álló, összetételében heterogén tömeg. Ez lényeges különbség volt akkoriban á párttagok és párton- kívüliék megítélésénél. Azonban ez akkor a fejlődés adott szakaszának természetes velejárója volt. Míg a kommunisták a párton belül látták megvalósít- ba ónak egyéni felemelkedésüket, s távolabb; a nemzet előrehaladását, addig — és amikor —' a párt megszilárdításában a mennyiségi tendencia jelentkezett, a kapitalizmus erkölcsén nevelődött egyes rétegek egzisztenciális, karrierista törekvéseik valóra váltása érdekébsn a pártot, a páttagságot igyekeztek felhasználni. Ez azért lényeges momentum, mert az ilyen, a kommunista erkölcstől idegen törekvések károsan hatottak a párttagság különben becsületes rétegeire is. Erre a tendenciára aztán a személyi kultusz nyomta rá bélyegét, A pártonkívüliség kérdésének az elemzésénél azért van szükség a fentiekre, mert ezek a hibák igen károsan hatottak a párt és a tömegek kapcsolatára. A párton belül az ilyen emberek, kihasználva a személyi kultusz számukra kedvező talaját, önkényeskedésükkel, hatalomhajhászá- sukkal, pozícióféltésükkel éles szakadékot támasztottak pár- tonkívüliek és párttagok között, 8 noha a szocializmust építettük — az egész nemzet érdekében —, ez az ellentét a párt és a tömegek közötti szakadékot jelentette. Az MSZMP az őszinteséget, a nyílt, bátor bírálatot, a hibák, elhajlások elleni kíméletlen harcot, a reális gazdasági és kulturális építést, a tömegek kezdeményezéseinek felkarolását emelte újra — a lenini szellemben — a szocializmus építésének politikájává. A VII. kongresszus óta megtett út igazolta, a VIII. kongresszus megerősítette ennek a politikának a helyességét. Fejlődésünk mai szakaszában nyugodtan mondhatjuk: lényegében felszívódtak a szocializmust építő közösségbe azok is, akik nem álltak a munkások ás dolgozó pa- rasz ok osztálytalaján. Aki nem ellenségünk, az velünk van, a szocializmust építi. Éppen. itt kereshető a pártonkívüliség új tartalma, a párttagok és pártonkívüliek egészséges viszonya. — Mert mi az a rúgó, amely a párton- kívüliséget — minden korábbi mellékíz nélkül — új tartalommal töltheti meg? —- Nem más, mint a szocializmus teljes felépítésébe, az egyéni boldogulás lehetőségébe, a boldogabb jövőbe vetett hit, az. hogy egységes a mérce a kommunizmus felé vivő úton; a társadalom fejlődését elősegítő hasznos tevékenység, a munka, és ennek a munkának a megbecsülése. Tehát élvonalban lehet, a társadalom előbbrevitelének élvonalában mindenki. aki tudása, a képességei alapján kiérdemli munkájával a közösség megbecsülését. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben, intézményekben s más helyeken mind többen és többen vallják ezt a nézetet, vezetők és beosztottak,, párttagok és pártonkívüliek járják" ezt áz ütáf. Olyanok is, akik korábban sok sebei kaptak. A szocializmust a nemzet teljes összefogásával építhetjük fel. Mindem munkás,. alkotó kézre szükség van. Vé- letten-e, hogy mind több. korlát lehull mindazok előtt, akik részt vállalnak a munkából? Véletlen-e, hogy a régebbi előítéletek . nélkül banki folytathatja tanulmányait, akii. társadalmi ti z.án- látása, rátermettsége képessé tesz arra? Korántsem véletlen. A kisvárdai gyárban a másik mérnökjelöit. ezeket mondotta: ,.T*»uimáayaiía során belém ivódott a materialista világnézet, s a hétköznapi mu.nkábap, úgy ér? sem; mint pártonkívülá is meg tudom, meg fogom állni a helyem”. Sok-sok ezer, tízezer embernek van meg az az érzése, amit tetteivel, fejez ki. A szocialista munkabrigá- dok tagjai párttagok és parténk ívű liek, az üzemek, termelőszövetkezetek egymással versenyző dolgozói ugyancsak azok. S mi különbözeti meg egymástól a két embert a közös célért végzett tevékenységben? Nem a régi értelemben vett párttagság és pártonkívüliség, hanem az elért eredmények. Ennek ellenére van, szükséges, hogy legyen különbség: a párttag — hogy méltó legyen a bizalomra — rendelkezzen a kommunista erényekkel a munkában, a társadalmi és magánéletben, példa legyen mindenki előtt, nevelni, tudja az embereket. Párttag és pártonkívüli előtt ■ nyitva az út, hogy saját fejlődése érdekében, az égész közösség javára elsajátítsa a magas szakmai műveltséget, a szocializmus ideológiáját. A társadalmi együttélésnek, a szocializmus teljes felépítéséért folyó közös tőreik vésnek vannak még gátjai. Vannak még eseteik, amelyek arra utalnak, hogy több helyen nem értették meg: pártonkívüli minden munkakört betöltheti pártfunkció kivételével. Volt olyan község most, a választási időszakban, ahoi tanácstagjelöltnek a jelöltek nyolcvan százalékát a párttagok közül javasolták. Több helyen óvatoskodtak, hogy egyik oldal se kerüljön túlsúlyba.. Meg kell mondanunk nyíltan: ilyen tost ott fordulhat elő a társadalmi tevékenység, más területén is, ahol a helyt vezetők elmaradtak ludasban, ah41 gyenge a világnézett, po i kai képzettség, s emiatt még n?m szabadultak. meg a régi ßya korlattól, a . káros szemlélettől. A választási gyűléseken ~ a korábbihoz viszonyítva — igen. .sokan felszólal1 gk. E felszólalások túlnyomó többsége közérdekű javaslat volt. Mi volt az indítéka a választópolgárok, pártonkívüliek javaslatainak? Nem má®. mint a közös, ügyéit érzett felelősség. S mindez személyes felelősségérzet is volt! Nem tudnak ezek a százezrek, milliók közömbösek l.mn-i az üzem, a szövetkeze , a falu, a vángsti az ország, a szocializmus jövője, sorsa iránt? Nem tudnak ' behunvt szemmel felmenni a nifeúk, a tunyaság,^ a nemtörődömség meilejt? Nemi ' És éppen ez adja mag Siz új tartalmát a' pár- tonkívüliségnek, a párttagok és pártonkívüliek kapcsolatának, ez mutatja meg, hogy a szocializmus sorsa milliók ü gye lett. Samu András Kicsi szabolcsi falu Eper- jeske. Az általános iskolájának igazgatói szobájában szemben ülök Kovács Gézával, aki közel négy évtizede tanítja a jövő nemzedéket, s az utóbbi időben ellátja a felelős igazgatói teendőket is. — A harmincas években két tanítója volt a falunak — emlékezik. — Az egyik iskola, amelyben magam is laktam, szinte már tűrhetetlen állapotban roskadozott, Valamikor 1847 táján épült. A romos épület fényképét, is mellékelve, több 'ízben próbáltam megjavíttatása, esetleg új iskola ügyében zörgetni az illetékes szerveknél. Eredmény nélkül. De ez „könnyebb” esetei közé tartozott. Komoly veszedelem fenyegette azonban, mikor felemelte szavát a dolgozó nép érdekében. Történt ugyanis, hogy báró Waldboth, a környék földeset ra egyszer valamilyen ok? bői megharagudott a falu népére. Nem alkalmazta őket napszámra, keresetre. — Jöttek hozzám az emberek, segítsek valahogyan, mert éhen vesznek. Kérvényt szerkesztettem a főispánhoz. Megírtam, nehéz helyzetben van a falu nagytöbbsége. A bárói uradalomban az addig vékonyka kereseti lehetőséget is megtagadják tőlük. Más falubelieket alkalmaznak. Ez pedig nem- lehet rendjén. Minden falunak joga van a kenyérhez, megélhetéshez... Ilyen formán szóit PERGŐ ORSÓK Nagy Hona, a nyírbátori ipartelep munkásnSje a gyertyabél gépi fonását végzi. Hammel József felv. a kérvény. Negyvenen írHífe alá. Jékey nevű, akkori főispán, a báró jószágigazgatójának meghallgatása után — aki állításaimat természetesen tagadta, — azt írta. vissza: „Ha kedves a kenyere, tanítói állásában akar maradni, jól jegyezze meg, hogy nagy- tekintélyű urak dolgába ne avatkozzon.” Ezután közelebbi időről esik szó. Azzal keZii, hogy ma öt jó! berendezett tanteremben tíz nevelő tanít. Nevelés, művelődési szein- pontból. sokat jelent, természetesen a kultúrház, móri, könyvtár. Régen évente hatan-nyolcan végezték- el az elemi hat osztályát, tavaly pedig 33-an vizsgáztak az általános iskola Vili. osztályából! Csak másfél évtizede is. nem tudtak arról, hogy valaki egyszerű ember gyermeke közép-, vagy főiskolába jutott volna. Most tizen tanulnak ilyen helyeken. A termelőszövetkezet két továbbtanulót segít ösztöndíjai. — Nem veit könnyű. Rengeteg volt itt i$ a múltból örökölt előítélet Sokat kellett ahhoz beszélni, magyarázni a szülőknek, hogy gyermekeik végig tanulják az általános iskola osztályait. A* arra érdemeseket pedig engedjék még feljebb. S hogy idáig jutottunk, úgy érzem megszépült, a hivatásom. Nincs ellentét, válaszfal köztünk és a hivatalos fórumok között. Nem is beszélve a fizetésjavulásról, • a kiegyensúlyozott életről. Megkérdezem, bír ja-e még a munkát, a követelményeket. Elmosolyodik. — Nehéz ma tudomásul venni az öregedést. Hatvankét éves vagyok... Jólesik éreznem a fSlu vezetői, szorgalmas lakossága részéről a tiszteletadást, megbecsülést. Nem egyszer szinte restet l- kedam, mikor nálamnál idősebbek elqznek meg a köszönésben. Sokan, akik előttem ültek a padokban, meglett emberek. Nem lehet ezt nem szeretni. Értük, gyermekeikért, a mindig szaporodó eredményekért érdemes munkálkodni. Ameddig csak bírom, őrzöm hivatásomat. (asztalos) ALEKSZMM MSZIBOV: BdleMtlg íz eiiíi Fordította: SZATHMÁR! GÁBOR ELSŐ FEJEZET Délelőtt tíz óra tájban villanyvonat futott be a helyiérdekű vasútállomásra. A vagonokból kiáramló tömeg egy idős embert sodort magával a peronná. Külseje semmi különöset nem árult él: rövidre vágott ősz bajusz, ugyanolyan szakáll, közönyös, inkább talán fáradtnak látszó sötét szemek, nem nagy, szabályos formájú orr. Olcsóbbfajta gyapjúszövetből készült szilvakék öltönyt és lapos tetejű kaukázusi báránykor kucsmát viselt. Azerbajdzsán kis városkáiban, vagy falvaiban öltözködnek így általában a hajlott korú, közepes jövedelmű emberek. Szikár, élénk mozgású volt az öreg. Gyors, energikus lépteikkel haladt, miközben egyenesen, szinte peckesen kihúzta magák Amikor kijutott az állomás melletti térre, a tenger irányába vette útját. Durván faragott lukacsos kőből épült, régi földszintes házak negyede volt ez a környék. A kucsmás ember kimért léptekkel, nem sietősen haladt el a házsorok előtt, gyakran nézett fel az épületek számtábláira. Majd égy ósdi, rozzant ház elé ért; Ablaka alatt kis virágosként díszlett. Az öreg kétszer is elment a házikó előtt, mintha szemügyre akarná venni, aztán a közelben lévő élelmiszerüzlet felé indult. Az üzlet ajtaja előtt, a járdán jókora tömeg várakozott, fegyelmezetten sorba állva. Az öreg is a végére állt Eltel egy óra. Már közvetlen az üzletajtóhoz jutott, amikor a kertes házból kilépett egy férfi. Amint megpillantotta, zavartan köhécsalni kezdett az öreg. Nyugtalanul viselkedett, hol egyik, hol másik lábéira állt, majd sietősen előszedte a zsebéből sárga irhabőrből készült levéltárcáját, s kinyitotta. Aztán a sorban mellette álló — a karján gyermeket tartó — éltes asz- sáonyra nézett, s bosszúsan csóválta a fejét — Mi történt? — kérdezte az asszony. Az öreg kesernyésen elmosolyodott. — Tartoztam egy úttal az ördögnek — szólalt meg végre. — Nincs itt a jegyem. Otthon felejtetten. — Akkor szaladjon haza, de minél gyorsabban. Addig majd tartjuk a helyét. Az öreg hálásan bólogatott, e nyomban nekiiramodatt a járdán. . Vagy kétszáz lépésnyire ment előtte az a férfi téri kijött a kertes házból. Magas, vékomydongájú volt az illető, bolyhos gyapjúszövetből készült rövid felsőkabátot, s a katonaságtól kimustrált fül- védős, lapos tetejű kucsmát viselt. Hamarosan mindketten a villamosmegállóban voltok. Villamos — latka iáim — elég régóta nem jött, sokan várakoztak már a járdaszigeten. Csak vagy jó húsz perc múlva jött az első kocsi. Tülekedve, egymást taposva igyekeztek feljutni rá az emberek. Fülsiketítőéin zörögve, s a kanyarokban éktelenül csikorogva rohant a villamos a város központja felé. Minden megálló után egyre zsúfoltabb lett a kocsi. Az öreg és a kertes házból induló férfi egymás mellett álltak. Egyszercsak hirtelen a zsebéhez kapott az öreg. — Megloptak! — kiáltotta el magát kétségbeesetten. Nyomban valóságos riadalom keletkezett a kocsiban. Az öreg pedig idegesen tapogatta magát, a zsebeit kutatta. — Megloptak, — ismételte. — Kivették a levéltárcámat. Benne voltak az élelmiszerjegyek is. Hirtelen elhallgatott, mintha eszébe jutott volna valami. Hátrafordult, s szeme a tér? tes házból kijött faríné vil- Ipgott. — Te loptál meg, kutyaíaj- zat! Hol a levéltárcám.? Add elő, vagy rendőrt .hívok! Menekülve az öreg elől, az ajtó felé hátrált a férfi. — Nézzék csak! — kiáltotta el magát ismét az öreg. — Nézzenek ide! Mindenki a földre nézett. A kocsi sáros, nedves padlóján ott sárgállott az irha- börtárca. Az öreg előrefu.rakodott, s mellen ragadta a zsebrnet- szőt. A villamos bősben a megállóba ént Az öreg egy percre sem hagyta abba a lármázást. Az ajtó félé tuszkolta a zsebest. Végre mindketten leszállítok. S a járdán váratlan eset történt. Az eddig gyengének, félénknék tűnő tolvaj hirtelen kihúzta magát, egy rövid, jól irányzott ütéssel mellbe vágta az öreget, s futásnak eredt. Szélsebesen rohant a gyér forgalmú utcán. Fejét leszegezte, s maga elé tartott, ökölbeszorított kézzel vágott magának útat, ha emberekbe ütközött. Az volt a terve: fut még egy jó darabon, aztán befordul az első mellékutcába. Azon végigszalad, s eléri a széles, forgalmas sugárútat. Ott azitón kereshetik a hömpölygő embertömegben. Három fegyveres járőr termett előtte. Mi lévő legyen? Visszaforduljon, s kísérelje meg, hátha sikerül egérútat találnia? Körülpézietit. Vagy tízen rohantak a nyoméban. Egész útcaszéleségben futottak, s köztük volt egy^ rendőr is. Semmi remény nem látszott, hogy áttörheti ezt a valóságos csatár láncot. Azt pedig még reménytelenebbnek tűnt, hogy futni hagyja a fegyvere» katona, akik — sejtve, hogy valami nincs rendben — egyenesen feléje tartottak. Az üldözőle közeledtek. A zsebes az .utolsó percben egy kaput pillantot meg, amely valamilyen ház udvarár« nyílt, azon vetette be magát. Amikor az üldözök az udvarra értek, a tolvaj a hatalmas épület falához erősített tüzoltólétrán kapaszkodott felfelé. Már a második emelet magasságáig ért. Két járőr, hátára vetve a géppisztolyt, a nyomába eredt. A harmadik katona és a rendőr pedig a lépcsőházba sietett, hogy a padláson keresztül a tetőre jusson. Jókora tömeg verődött össze az udvaron. Szemük láttára ért fel a tolvaj a lépcső legfelső fokára, s ott ettünk — Most már elinal,. — szólalt meg a tömegben egy kisfiú, aki hatalmas, a kelleténél szemlátomást jóval nagyobb gumicsizmában lábat- lankodoit az emberek között. —Nincs hová mennie, — felelte magabiztosan a ház- mtaatar. — A mi házunk két emelettel magasabb a szomszédosaknál... A házmester nem fejezte be. A tető, szélén megjelent a tender. Levette tányérsapkáját, s meglengette, amiből a lentiek megértették: a tolvajt elfogták. A rendőr, a három járőr és a zsebes nemsokára az udvarra ért A rendőr a katonák gonjaira biztá a tolvajt, ö maga pedig a káryallotatt próbálta eJőkeriteni. De annak nyoma veszett. (Folytai faM 1963. február 10. 2
