Kelet-Magyarország, 1963. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

a teleki szókimondó asszonyok Egy párt, több párt Áho! minden harmadik jelöli' nő még vasárnap is — az ólak körül szorgoskodnak. Amíg a vedreket töltik a vashordóból, csupasz kezüket a kútból frissen húzott víz­be mártegatják. Ilyenkor a négy-öt fokos víz langyosnak érzik. — Ebben a munkában nem lehet kesztyűt hordani, arra ráfagyna a moslék és jobban fázna benne a kezünk. Min­den fordulónál kútvízbe márt­juk és ha nem is kellemesen, de védekezünk a fagy ellen — magyarázza meg a külö­nös kézmosás okát Kovács­áé. Bizony a széltől cserzett, száz feketebarázdával beraj­zolt kezükkel sok gondot okoznának a kozmetikusok­nak, ha szaionkép°sek akar­nának lenni. Ma még a leg­több helyen ilyen kezekkel formálják az üzletekbe kerü­lő sonkát. A gombnyomásra forgó vályúk, a csöveken sza­ladó moslék, önetető a szö­vetkezetek többségében csak még ezután lesz. Felelősség a munkáért Az etetés * végeztével a krumplifőzőüst mellé állunk megmelegedni. A premizálás­ról beszélgetünk amikor a kis takarmánykonyha heve- rőjén megmozdul egy odado- bottnak látszó rossz télika­bát. — El a lelkem — vidámo- dik meg Kovácsné tekintete. A kabáton keresztül simogat­ja az apró malackát. A leg­nagyobb óvatosság mellett is majdnem minden reggelre van csonttá fagyott malac. Ha elkóborol az anyjától hamar megdermed az apró jószág. — Azt kellene az ilyen ólakba zárni, aki megcsinál­ja, meg átveszi — tör ki Ko­vácsijából a pusztuló malaco­kért érzett felelősség hangja. — Ezt tessék megnézni — és mutogatja az ujjnyi hasa- dékokkal világító ajtót, az eresz alatt tátongó réseket. Vége a melegedésnek, meg­hozta a vontató a szalmát és viliázni keil a hízók alá. Egy rövid órácska csupán két dolgos asszony mind^n- napjából. Az ö tettük ugyan nem általános, különös kitar­tás kell az ilyen munkavég­zéshez. Leveleken mégsem fehér hollóként emlegetik őket. A szocialista brigád ri mért. küzdők zömét a?"~ < 'ir teszik. ki a Dózsa Tsz-bcn. Néhány férfi mellett harminc­hat asszony van a brigádban. Más brigádokban csak két mázsa burgonya jutott pré­miumként, ők kilencet Osz­tottak. A cukorrépájuk is ki­vált a többieké közül. A munkában helytálló asszonyok a közéletben is hallatni akarják szavukat. Nem egy körzetben leszavaz­ták a férfi jelöltet és asszonyt írattak fel a. jelölő listára A legutóbbi választásnál négy asszony tanácstag volt. most tizenhármat jelöltek. Levele­ken minden harmadik jölölt nő. Csikós Balázs Minőségi cipők gyára A karámajtót ostromló Süldők visongása elnyomja a köszönésünket. A moslé­kot keverő férfi csak a fe­jével biccent, úgyis hasz­talan lenne a szó — a hát­tal álló asszonyok pedig vár­ják a megtelt vedrekét és gépiesen viszik az etető vá­lyúkba. Kiengedik a süldő­ket. csak utána üdvözöljük egymást. „Jóság“ és m un ka egység Kéréséin a két szókimondó asszonyt, akiről az irodában már hallottam. A tizenöt-ti­zenhat fokos hideg éllen agyon vannak bugyolálva, ar­cukból csak egy tenyérnyi látszik, meg a csupasz ke- zükfeje. A síkosra taposott ha­von nehéz az ipar kodás, s méginkább torzítja mozgásu­kat a kiömlő mosléktól egy- befasyott kötényük. Amikor lehajolnak a vederrel és föl­det ér a köténysarka; mintha furnér lemez lenne, tompa roppanással figyelmeztet a hidegre. Nincs időnk beszélgetni — újabb vályúkat kell megtöl­teni — de a, köszönésből és néhány szóból is ráismertem Kovácsnéra. Igen ő az. Hango­san beszél, mindenkinek oda­mondja a véleményét, (emiatt nem mindenki szereti), de mozog a keze is. ötvenéves létére 280 munkaegységet gyűjtött a múlt évben. Van­nak Leveleken néhányan csendes — úgymond — jó emberek, akik a légynek sem ártanak. a - vezetőséggel vitá­juk még soha nem volt, de a munkaegységük sem halad­ta meg 3 százat egy évben ®em. Kovács Jánosné nem ezek közé tartozik. Két hét­tel ezelőtt a vezetőségi ülé­sen is az asztalra ütött, ami­kor meghallotta, hogy Bódi András, otthagyta a sertése­ket. Laskai András gondozó pedig beteg lett és így két férfire maradt a háromszázas állomány. Siránkozás helyett tett — Szóval, ha nincs férfi jelentkező, majd mi odaál- hmk Kr’stöfi Józsefre vei — vágott szét hangjával a si­ránkozó vezetőségi tagok kö- aött. A két asszony nem kér­dezte mennyi lesz a munka­egység, nem is tudta volna pontosan megmondani a veze­tőség. mert most dolgozzák ki az idei Jövedelemelosztást, ök csak azt nézték, hogy a háromszáz sertéshez, a most fialó kocákhoz kevés a két férfi. Azóta mindennap — Politik»! Könyvijét » falvakban A Kossuth könyvkiadó a megyei pártbizottságok segít­ségével akciót indított, hogy a politikai kiadványok a fa­lu egész társadalmához el­jussanak. Ehhez kíván segít­séget, kezdeti lendületet ad­ni — az ország mintegy 300 kiemelt községében — a po­litikai könyvhét megrendezé­se. Február végéig több mint 50 könyv-, illetve fűzetalak- ban megjelent politikai kiad­vány — közöttük Kádár, Já­nos válogatott beszédei, a párt VIII. kongresszusának anyagát tartalmazó fűzetek és számos más kiadvány kerül a falvakba. Münden évben immár ha­gyományosan megrendezik a BM Határőrség Országos Kul­turális Versenyét. Január első napjában Nyírbátorban tartották meg a kerületi kulturális találkozót. Ezen etven művészeti cso­port vett részt, mintegy 240 szereplővel. Műsoraiban, tán­cosok, szavalok, színjátszók, és zenei együttesek adtak szá­mot felkészültségükről. Ezen a selejtezőn a nyírbátori ha­A Nyíregyházi Cipőipari Vállalat néhány év alatt ko­moly gyárrá fejlődik. A fél- mechanikai üzem több új gé­pet kapott, a munka nagy­részét azonban kézzel végzik, így biztosítják a kézműipari minőséget. Az idén naponta 350 párat készítenek a férfi félcipőkből. (MTI Foto — Lajos Gy. felv.) tárőrök és a helybeli fmsz leány tagjainak közös produk­ciója a „Modern táncok" arat­ta a legnagyobb sikert. A fővárosban megjeleni csoportok között a nyírbátori együttes beváltotta a hozzáfű­zött remény. A „Modem tán- cok’*-kal harmadik helyen vég­zett az országos versenyen. S ez előkelő hely, mert előttük csak egy csoport szerepelt jobban. Az első díjat nem ad­ták ki. tygyy A tanácstagi jelölőgyűlé­sen azt igyekeztem érzékel­tetni, hogy a jelölt — a je­lenlegi tanácselnök — éppen olyan vérből való egyszerű parasztember mint a válasz­tói. Hogy ezt kézzelfoghatób­bá tegyem, elmondtam egy exetet, amelyet a jelölt ne­kem már régebben mesélt — önmagáról. Tizenhárom éves volt, mint most a fia. Húsvéti locsol- kodásra készülődött. Nagy­pénteken, kimosta édesanyja egyik orvosságos üvegét, megtöltötte vízzel, majd sza­gosszappant faragott bele. Egy gyolcsdarabot kötött az üveg szájára, aztán rázo- gatta, hadd oldódjon, jó szagosvíz legyen hétfőre. Másnap, ünnep szombat­ján, meghalt az édesanyja A rossz tüdő a hulló levéllel vagy a rügypattanással szok­ta elvinni az embert... Hét­főn temetés, mert az Ür fel­támadása napján mégsem lehet... A pírkadó föld új életet lehelt. Illata — amely csak íavasznyiláskor olyan átha­tóan hódító — nyugtalanná Harmadik helyen a nyírbátoriak Idősebb emberek mondják el, írják le, hogyan zajlott egy választás a múltbán. Ke­serű emlékezés tört fel a mi­nap is egy baktalórántházi iparosból: az ellenzéki jelölt bekerüléséért kockáztattak ál­lást, munkaalkalmat, jövőt, s mikor az győzött, hátatfor- dított a választóknak, s rö­vid levélben adta tudtul; be­lépett a kormánypártba. Egyébként teljesen mindegy volt, ki, melyik párt tagja a jelölt. Mindegyik fűt-fát — legnagyobbat egy kövesútat — ígért, s aztán birtoka, tőké­je gyarapítására használta a képviselőséget. Azt is mondhatnánk, rég­múlt ez az idő a Horthy- rendszer nem tartozott a de­mokráciák közé. így is van ez, de az is igaz, hogy mi többet adhat egy tőkés meg­választása után a népnek, mi érdeke fűződik, hogy a raját jövedelmének kárára valóra is váltsa ígéretét? A túloldali propaganda — kevesebbszer és nem a leg- egyenesebb módon bár — még ma is sokat foglalkozik a mi választásunk demokra­tizmusával. Meglovagolja ré­gi és kivénhedt vesszőnari- páját, s világgá kiabálja, hogy milyen demokrácia le­het ott, ahol csak egy párt van, ahol a jelölteknek nincs ellenlábasuk akik közül vá­logathatunk? S, miért nincs ott a parlamentben az ellen­zéki kisebbség, amely szóvá- tenné a hibákat? Annak ellenére, hogy tud­juk: ezek az urak nem a mi építésünket szeretnék meg- gvorsítani, nem a hibák el­követése ellen szeretnék óvni rendszerünket, emlékeztetünk néhány jelenségre a demokrá­ciával, a választások ottani és hazai céljával kapcsolat­ban. Mi is tuladonképpen a de­mokrácia? A szó görög, jelentése: nép­uralom. A demokrácia böl­csője Athén volt — s még itt sem nevezhetjük tisztának a nép fogalmát, hiszen a nép előtt, a kisebbségben lévő sza­badokat értették csuoán. Nem volt beleszólásuk a közügyek­be a százezres számot kitevő rabszolgáknak — bár az at­héni demokrácia kincseit ők teremtették meg verejték es munkájukkal. Sokat hivatkoz­nak manapság erre a demok­ráciára Nyugaton. És lám, ná­lunk ugyancsak kiváltság a szavazati jog, a beleszólás az állam ügyednek intézésébe. A mi demokráciánk való­ban nem hasonlít ezekhez a demokráciákhoz. Nálunk már nincsenek egymással ellenté­tes osztályok, nincsenek ki­zsákmányolok és kizsákmá­nyoltak, nincs érdekellentét népünknél. A cél egy, a szebb, a boldogabb élet, az új, szo­cialista-kommunista társada­lom felépítése. Furcsa teória tehát, hogy a tőkések és a kapitalisták hiánya miau nem ismerik el demokrati­kusnak népi államunkat Lehet-e demokrácia több párt nélkül? A Horthy rend éveiben voüt rá példa, hogy tizenhat párt is működött. Nagyon tette az embereket, s még a lovak is türelmetlenek vol­tak az istállóban. — Napszámosról gondos­kodott már Kiss? — kérdez­te a gazdálkodásáról híres nagyságos úr, aki az ün­nep első napján kereste fel a gyászoló férjet. — Belát­hatja — folytatta — a föld várja az eket, a lovak sem állhatnak egész nap az is­tállóban. — Nagyságos űr — mond­ta csendesen Kiss, s csak a szemén látszott a könyör­gés. — Miből fogadnék én napszámost? a koporsót is hitelbe hoztam, tisztességes ruhánk sincs a temetésre, hogy a koporsó mellé áll­junk. .. A gazda egy percig szót­lanul állt. Kiss már azt hit­te, talál megértést.,. — Megértem magát — szólt a birtokos. — Nem hagyhatja a felesége temeté­sét. Istentelenség lenne... Hanem, tudja mit? — ke­naívnak kellene lenni viszont, hogy ezért demokratizmus­nak nevezzük az ellenforra­dalmi terrort. És ki hiszi ko­molyan, hogy az USA-ban, Angliában, Német Szövetségi Köztársaságban attól már a nép tartja kezében a hatal­mat, hogy két-három párt van, ennyi párt képviselői ülnek a képviselői padsorok­ban? Hazánk demokratikus jelle­gét nemcsak az adja meg, hogy a földbirtokosok és tő­kések, a bankárok és főpa­pok helyét a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek fog­lalták el a vezető posztokon. Ez is nagyon fontos, de túl ezen, döntően meghatározó, hogy a tanácstag, a képvise­lő mit tesz a népért, hogyan képviselj választói érdekét. Olyan embereket jelöljünk a tanácsokba, az országgyű­lésbe, akik jól ismerik a nép gondjait és képesek megfelel­ni a nagyT feladatoknak, a bi­zalomnak — hangzik a Ha­zafias Népfront választási fel­hívásában. Ki cáfolja, hogy ezután csakúgy, mint az elmúlt évek­ben ériékes hozzájárulásokkal gyümölcsözőbb lesz a terem­tő munka? És ki mondhatja, hogy a mi választásainkon megbízott képviselők, tanács­tagok felszólalásaiban, mun­kájában nem érvényesül a nép legmagasabb fokú szol­gálata? Néhány példa az oszággyű- lés elmúlt négyéves tevékeny­ségéből. A szabolcsi képviselők ré­széről tizenhárom hozzászó­lás hangzott el. A gyümölcs­telepítés meggyorsítását, me­zőgazdasági beruházások gyorsabb ütemét, a faluvil'«- mosítás befejezését, a perli t- üzem működésének megindí­tását, kórházépítést, új orvo­si állások szervezését, az al­koholizmuselleni intézkedé­sek megtartását, iskolaháló­zatunk fejlesztését, Nyíregy­házára Mátészalkára és Tu- zsérra ipari üzemeket, az ön­tözés kiterjesztését, segítséget a bölcsőde- óvodaépítéshez — kérték. A nép gondjai voltak ezek? Tagadhatatlanul! S akik itt élünk, tudjuk leginkább, hogy a kérések legtöbbje azóta már m&gvalósv\l. Má<- jus 1-re minden faluban lesz villany, működik a perlit- üzem, ipart kapott mindhá­rom helység, jelentősen több az orvos, új kórházak épül­tek, épülnek, törvény jött ki az alkoholizmus ellen, meg­épültek a tsz-ek pajtái, isko­lák bölcsődék és óvodák nyit­ják meg újabb ezrek előtt a kapuikat. Melyik nyugati demokrácia dicsekedhet hasonló parla­menti eredményességgel? A tanácsok, tanácstagok munkáját még jobban ismer­jük. Méltán lett valóság a jelszó: „A Magyar Névköztár­saságban minden hatalom a dolgozó népé.” A szocialista demokrácia valóban különbözik a kapi­talista demokráciától. Főként — de talán elsősorban abban, hogy nálunk választás előtt és után is egyezik a szó és a tett. Itt a választók és vá­lasztottak egyek — gondolko­dó lelkiismeretes, szókimon­dó emberek, akik ki merik mondani az igazságot, küzde­nek az akadályok ellen — együtt az ország közvetlen vezetésével. Kívülről talán nem is egy­szerű megérteni, hogy a szo­cializmusban a nép és a ha­talom — oszthatatlan és el­választhatatlan. A mi népünk már döntött, kizsákmányolástól mentes, szocialista rendszert akar. Céljait egy párt, a kommu­nisták pártja tűzte zászlajára, A legtermészetesebb, hogy a választás azért van. hogy azt tegye a mérlegre: kik azok a személyek, alak a legalkal­masabbak közvetlenül is se­gíteni az országépítés egyre nagyobb feladatainak, a párt politikáiénak helyes végre­hajtását. Kopka János Izgalmas nap az öntödében Láttam, két ember áll az ajtóban. Areukról izgalom, lámpaláz árulkodik. Benyitot­tak, köszörülték torkukat az öntödei levegőtől. Jónás mély lélegzetet vett s azt mondta: — Nem jól van ez így üzemvezető elvtárs. Hetek óla csak vesződünk, kínlódunk, s nem megyünk az ötről a hat­ra. Engedje meg, hogy keresz­tül vigyük elgondolásunkat. Kívülálló embernek talán fel sem tűnik ez a néhány szó, én azonban egyszeriben tűzbe jöttem. Hogyan ? Lehetséges, hogy Jónás Imre meg Kalmár József túl tesz mérnökön, technikuson? Mióta megkezd­tük a 4 colos légfékelzáró sze­lepek gyártását, közel húszfé­leképpen próbálkoztunk a se­lejt csökkentésével. Nem megy. Hiába variálunk, nem tudjuk megzabolázni a felsza­baduló gázokat, amelyek hasz- ----------------------------------1---------­ményített gyorsan a hang­ján: — Ott a gyerek. Ha nincs becsületes ruhája, hát ne álljon rongyosan a ko­porsó mellett. Menjen szán­tani, és még a napszám is megmarad,.. Es másnap, amikor szo­morúan szólt a harang, bá­natos hangja szétterült a varsányi határ felett, a Kiss gyerek ott csetlett-bötlött az eke után a barázdában, s a frissen forgatott hantok hul­lottak a lába alá. A temető­ben is hullottak a hantok: dübörögve, sokkal mélyebb­re. úr Eddig tartott a történet. Szétekintettem a jelölőgyű­lés részt vevőin, s úgy lát­tam, mintha az erős pipa­füst marná az emberek sze­mét. ., Ekkor felállt egy idős, ősz hajú ember, s eny- nyit mondott; — Én segítettem annak a Kiss ■gyereknek az ekét, ta­ligát le- meg felrakni. Sze­gényke fiatal volt. Azt még nem bírta. A. J. navehetetlermé teszik termé­keinket. Még rágondolni is restell az ember: 20—25 száza­lékos selejt! S ezen a pénteki napon be­állít ez a két formázó, kezé­ben a mintalappal, hogy ök megkísérlik a lehetetlennek tűnőt. Rajzok nélkül, máris a gyakorlatban magyarázzák el újításukat: a lehető leg­szűkebbre szereinek összevon­ni a beömlőcsatorna csövét, hogy hajszálnyi rés se ma­radjon a gázoknak. Mosolygott erre Fácán Jó­zsef meg Kaczur András: ők már egyszer így akarták, nem sikerült Mire Jónás: „Mi majd merészebben vágunk neki!" Szabad kezet kaptak a vál­lalkozók, gondoltam, sokat nem veszíthetünk a kísérlete­zésen, ki tudja, talán nékik lesz igazuk... Sok szurkolója van a gyár labdarúgó-csapatának nálunk, de higyjék ed, talán a leg­nagyobb rangadón sem csap magasabbra az izgalom, mint Jónásék kísérletezése közben. Fél szemmel rájuk figyelt az egész öntöde. Hiába próbálnám szavakkal visszaadni azt az örömet, ami másnap, kiértékelés után volt a temperöntödében. Nem si­kerülne. Jónásék 10 százalék­kal szorították le a selejtet ezen a napon. Még most is a hatása alatt vagyok: miért tették? Hiszen ezzel nem lesz több a keresetük, mert a nagy selejtet eddig is az üzem ro­vására írtuk. Most már kezdek hinni alj­ban, hogy Jónásék nem állnak meg ennél. Hatvanegy óta döngetik a szocialista brigád cím „kapuját": ha így halad­nak, teljesül a vágyuk. Elmondta: Onda Antal, a Kisváré ai Vulkán üzam veze­tő je. (a. s.) EPIZÓD 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom