Kelet-Magyarország, 1963. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

IS képviselő-, 10 pótképviselő- és 96 negyei Sanácstagjeieltet javasoltak eddig a dolgozók a választási listára 8153 megyei, városi, járási és községi választó kerületben kerülnek sorra a Hazafias Népfront jelölő gyűlései feb­ruár 29-ig. Tegnapig 2160 ta­nácstag jelölése törént meg a megyében. Eddig tizennyolc jelölt ke- rü't fel a Hazafias Népfront megyei választási listájára. Czigler Eleket a Nyirmadai Állami Gazdaságban, Bódi Sándort a Csengeri Állami Gazdaságban, C.sorvási Sán­dort a Fehérgyarmati Állami Gazdaságban, ár. Kováét Mag­dolnát a Nyírtass! Állami Gazdaságban, Erdei László­nál a tuz-séri ÉRDÉRT Vál­lalatnál. dr. Feksri Istvánt a Mátészalkai ÉRDÉRT Válla­latnál, Csűrös Jánost Vállaj községben, Madarász István­nál a Balkánvf Állami Gaz­daságban, Sárfi Rózsit a Nyír­bátori Növényolajipari Válla­latnál, dr. Hornung Mátyást a Nyíriugosi Állami Gazda­ságban, Maczhó Gábort a Ti­sza vasvári Alkaloida Gyárban, Benlcei Andrást a Nyíregyházi ' Uohányfermentálógyárban, Esze Gábort a tarpai Győze­lem Tsz-ben, Kovács Károly- nét a gyürei Béke Tsz-ben, Váci Mihályt a Nyíregyházi Zrínyi Gimnáziumban, Barczi Gyulát a Nyírbogdányi Kő­olajipari Vállalatnál, Bor­bély Jánosáét a Rakamazi Ci­pész KTSz-ben és if.j. Heins- perger Pétert a vencsellői Szabadság Tsz-ben javasolták országgyűlési képviselőjelölt­nek. A pő+képviselő-jelöltek lis­tái ára Kdlmándi István Bese­nyőd, Simái Bálint Hermán- szeg. Szabó István Kisvárda, Balogh András Nyírbátor, Szántó Sándor Tiszadada, Rudda Mihályné Vásárosna- mény, Tompa Lajos Nyíregy­háza, Porzsolt István Nyír­egyháza, if). Tomasovszkl András Nagycserkesz és Bandi Gyula Űjfehértó került. A jelölő gyűléseken a kö­vetkezőket javasolták válasz­tókerületenként megyei tanács­tagjelöltnek: Tiszadob: ifj. Bán György tanácsi alkalmazott, Tiszalök: dr. Borivó Lászlóné pedagó­gus, Tiszaeszlár: Vlszokai István tsz elnök, Tiszavaevári: Varga. János gyárigazgató, Vajda. Andrásaé tsz-tag, Nyír- egvháza: dr. Gerlei Peren c fő­orvos, dr. Merényi Oszkár pe­dagógus. Nagy Sándomé ktsz-elnök, Czimbalmos Bé­la közgazdász, Orosz Ferenc pártmunkás. Szarvas Ernő nyugdíjas, Scholtz Béla mér­nök. Ősz András művezető, Oláh Pálné pedagógus, Kind- rusz András vasutas, Oros: Kokas Ferenc megyei nép­front titkár. Napkor—Paszab Ináncsi Ferenc pedagógus, Kó­taj—Nyírszöllós: Jenei János­áé pedagógus, Ibrány: Vincze József tanácsi alkalmazott, Búj—Paszab: Ceglédi László­né könyvelő, Gáva—Tiszaber- cel: Beretvás Dezső konzerv­gyár igiazgató, Vencsellő—Tí­már—Szabolcs—Balsa: Gyé­reik Pálné tsz-tag. Rakamar— Tiszanagyfalu: Stomp László ktsz-elnök. Nyírtelek: Polcz János ÁG-igazgató, Űjfehértó: Pető Ferenc ÁG-főkertész, dr. Moskovits Károly megyei fő- oryos, Nagycserkesz—Kálmán- háza: Szilágyi Menyhért párt­munkás, Kamecse—Vasme- gyer: Kanócz János ÁG-me- zőgazdász, Nagyhalász: dr. Fábián Lajos tanácsi alkal­mazott, Beszterce—Tiszatelek —Tiszarád: Sipos Jánosné pe­dagógus, Demecsei—Kék: Mé­hész Ferenc munkás, Nyírbog- dány—Nyírtúra—Sényő: dr. Margitics Imre bíró, Baktaló- rántháza—Nyírj ákó—Petnehá- ?a: Alexa lAszló pártmunkás, Vaja—Rohod—ör: Biró Ist­ván tsz-tag, Nyírmada—Pusz­tadobos: Czigler Elek ÁG-fő- gépész, Laskod—Nyfrkércs— Ramocsaháza—Nyíribrony Weinberger Márton tsz-elnök. Apa gy—Levelek—Székely— Nyírtét: Hajdú Sándor gyár- igazgató, öfehértó—Besenyőd —Hagy: Gulyás Emilné dr. tanácsi alkalmazott, Nagvkál- ló: Nemes Imre tanácsi alkal­mazott, Timdndi Mihályné tsz-tag, Kállósemjén: Fodor István grk. lelkész. Bfri—Ér­patak: Herczku István tsz-tag, Bököny—Geszteréd: dr. Milán- kovtts Imre bíró, Balkány: Csongár Ferenc ÁG-mezógaz- dász, Balkány—Szakoly: Kiss István tszes-elnök, Nyírbátor: Pristyák László pedagógus, Dévai Béláné munkás, Nyír­gyula j—Nyírcsászári—Nyír- derzs: Jakab András tsz-tag, Máriapócs—Kisléta—Pócspetrí: dr. Székely József bíró, Nyír­bogát—Nyfrgelse: Soltész Fe­renc tsz-tag, Nyfrlugos—Nyír- mihálydi: P. Szabó Gyula ta­nácsi alkalmazott. Nyirbáltok —ömbőly—Penészlek: Ajtói Ödön tudományom kutató, Nyírvasvári—Áporliget—Te­rem: Diczkó József megyei KISZ-titkár. Encseucs—Nyír­pilis—PiricSe: Sárkö-i István gépállomásj doigozó M-'évza'- ka: Benedek Lajos vállalat’ igazgató, dr, Fekszi István ta­nácsi alkalmazott, Szamcss'"'" —Nagydobos—Szamoskér: ifj. Dienes la jós tsz-tag, Öpályi— Jármi—Papos—Nvírparasznva: Acél Béla MESZÖV-elnök, Hodász—Kántoriánosi: Illés Lajos tsz-tag, Nyírmeggyes— Nyírkáta: Ardai László tsz- tag, Nyírcsaholy—Fábiánhá- za: Dobai Károly tsz-tag, Mérk—Vállaj: Ta.rr István tsz-tag, Nagyecsed: Kelemen László tsz-tag, Győrtelek— Új körzet, régi bizalom Reggel még gondolni sem mertem arra, hogy életem egyik legkellemesebb napja lesz 1963, január lt-e, péntek. Márcsak azért sem hittem, mert erős fogfájással ébred­tem, s kora délelőtt ott ültem a fogorvos székében. Péntek, foghúzás, injekció, — erre aligha lehet ráfogni a kelle­mes jelzőt. Napközben el is felejtettem, hogy hozzánk is bekopogott a népfront körze­ti aktívája s a lelkünkre kö­tötte, hogy el ne felejtsük a jelölőgyűlést, este hatkor, az úttörőházban. Elmúlt az injekció hatása, újból fájt a húzás helye. Nyolc éve vagyok a városi tanács végrehajtó bizottságá­nak tagja s így megkülön­böztetett kötelességemnek éreztem a részvételt körzetem tanácstagjának jelölésén. Hat előtt néhány perccel megér­keztem az úttörőházba. Itt ért a nagy meglepetés. Utólag őszintén elmondom, minduntalan arra gondoltam, csendben, külsőségek nélkül visszavonulok a közélettől. Új körzetbe is költöztem két éve. Lassan rendezgettem az emlékeimet: két válasz­tás mögöttem van, időközben a titkári funkciókat láttam el a tanácson, s a tanítás... A „hármas” igazgatása is sok fá­radságot kíván, s messzi már Kocsord: Pap Gyula tsz-tag, Okörítófülpo®—Rápolt—Fül- pösdaróc—Géberjén: Pecséri László tszrkönyvedő, Csengfer —Komlódtótfalu: Simon Péter tsz-elnök, Tyú­kod—Csengerújfalu—Ura: dr. Nagy Károly állatorvos, Porcs- alma—Hermánszeg—Szamos- sályi—Pátyod: Fecske József- né munkás, Szamostatárfalva — Csegöld — Csengersima — Nagygéc—Szamosangyalos— Szamosbecs—Császló: Szűcs Lajos szakszervezetek megyei titkára, Gacsály—Tisztaberek —Zajta—Rozsály—Méhtelek— Garbóié—Kishódos—Nagyhó­dos: Kovács István tanácsi alkalmazott, Fehérgyarmat— Penyige: Gecsei Károly ktsz- tag, Tunyogmatolcs—Nábrád —Panyola—Kérsemjén: Surá- nyi Amália tanácsi alkalma­zott. Zsarolyán—Gyügye—Sza- mosújlak —Cégénydányád — Nagyszekeres—Mánd—Nemes- borzova—Kisszekeres: dr. Ko­vács László főorvos, Jánkmaj. tis—Kisnamény—Darnó—Tur- ricse—Csaholc: Kocsis László tanácsi alkalmazott, Kölese— Fülesd—V ámosoroszi—Sonkád —Botpalád—Kispalád: Varga Zoltánná pedagógus, Tisza- becs — Mllota —Tiszacsécse — Uszka—Magosliget: Janesó Gyula vízügyi igazgató, Szat- márcseke — Kisar—Nagyar— Kömörő—Turistvéndi: Szilá­gyi Imre KSH igazgató. Vásá- rosnamény—Ilk—Gemzse: Si­ket Gyula tsz-elnck, Jánd— Gergelyjugomya—Olcsvaapáti —Vitka: Sebestyén Ida tsz­könyvelő, Tarpa—Hete—Fe­jércse — Gulács — Tivadar: Fagyas Jenő tsz-elnök, Csaro- da—Beregdarócz—Beregsurány —Tákos—Márokpapi: Szarka Gábor tsz-elnök, Tiszaszalka —Barabás—Gélén es—Tlszavid Vámosatya: Szabó Gyula ref. lelkész, Nagyvarsány—Kisvar- sány —Gyüre — Aranyosapáti: Kovács Károlyné nőtanács m, titkár, Lónya—Mátyus—Tisza- kerecseny—Tiszaadony: Debre- czeni Imre erdőgazdasági igazgató, Kisvárda: Gyorsok László munkás, Mátécsák Ist­ván ktsz-elnök, Anarcs—Nvír- lövő—Lővőpetri —Pap—Jéke: dr. Nagy István főorvos, Sza­bol csbáka —Gyű I aháza—Nyír­kárász: Riba Jánosné tsz-fő­könyvelő, Ajak—Nyírtass — Berkesr: Hegymegi István ÁG-főkertész, Páiroha—Gé­gény—Rétközberenes: Túrja­nicza Anna tanácsi alkalma­zott, Domtorád: Bodó József alkalmazott, Dögé—Tiszaka­nyár—Kékese—Szabolcsveres- mart: • Teichmann Vilmos tu­dományos kutató. Komoró— Fényeslitke — Tornyospálca: Csorna József munkás, Újke­néz— Mezóladány—Benk— Tiszamogyorós — Eperjeske: Pongrác Ernő tsz-elnök, Mán- dok—Tuzsér Czapp Lajos tsz-elnök, Záhony—Győröcske —Tisza beydéd—Zsurk—Tisza- szentmár+op: Somkereki György munkás. IZZIK A VAS Miknek télen is melegük van _ így feésiüneK a fűtőtestek ta 200—220 darab szerelvény készül el a különböző típusú radiátortagokból. Ez rövide­sen a duplájára emelkedik, hi­szen ebben az évben már az egész ország radiátorigényét innen elégítik ki. Most térnek árt — az öntődében már soro­zatban készülő — fél négyzet- méter fűtőfelületű, francia tí­pusú radiátortagok szerelésé­re. A meneti úr ás és marás ma már automata gépeken törté­nik, s mintegy négyszeresére emelkedett a termelés. A radiátorgyártásról készült két kép nem követi nyomon a hosszá folyamat ezernyi ap­ró láncszemét, csupán egy-egy fontos műveletet rögzít. Se­regnyi ember munkája páro­sul itt a gépek erejével, hogy — első ízben országosan — minél több lakásba szerelhes­sék fel a Kisvárdán készülő fűtőtesteket (Hammel—Tóth) ÜJsághir: A tavalyi 90 ézer négyzetméter fütöfeiületü radiá­tor helyett az idén 176 ezer négy­zetmétert kell gyártani a kisvár- dai üzemben. Első látásra mintha senrn» sem történt volna: az öntődé­ben ugyanúgy duruzsolnak a kupolókemencék mint eddig, és csapoláskor ugyanúgy fo­lyik a tégelyekbe a vörösfe­héren izzó, folyékony vas. A félmeztelen öntők továbbra is szaporán öntik formákba a nyug.alanul fortyogó, forró masszát.» — Pedig nem voit könnyű dolog az átállás — magyaráz­za Stenczel István kupolótech- nikus. — Egyik napról a má­sikra nem is lelhetett megva­lósítani. Munkaerő van ugyan bőven, de az elkerül­hetetlen átcsoportosítással olyan emberek kerültek a ra­diátoröntéshez, akiket előbb még át kellett képeznünk. Egyszerre két kemence üze­mel, hat-hat órát, a harma­dik mindig javítás alatt van. A napi 34—40 tonna hidegbe- tétből — mintegy fele — 20 tonna körül kerül hatvan ki­lós adagokban a tégelyekbe. Egy tégely tartalmából két radiátor anyaga telik ki. Az öntőpároknak egy műszak alatt félszázszor is meg kell fordul- niok súlyos terhükkel... De nincs fennakadás. Az iz­zó vas nyomán, a megsoka­sodott radiátorformákból ki­tóduló gáz méter magas fák­lyaként égve világítja meg az öntők és formázok imbolygó alakjait. Közben dolgoznak a rámolok is. Kampós szerszá­maikkal ügyesen szedik ki a gőzölgő homokból az új for­mát kapott, de még forró öntvényeket, hogy tisztítás utáp, mielőbb átkerüljenek a szerelőműhelybe. A szereidében eddig napoo­az a nap, amikor először áll­tam fel a katedrára. Engem jelöltek. Először szóhoz sem tudtam jutni. Hogyan? Egyáltalán ismernek engem az erre lakók? Job­ban körülnéztem: a székso­rokat a szomszédok s tanít­ványaim szülei, testvérei töl­tötték meg. Jól esett hallani a felszó­lalókat, s bár mondhatnák, nekem már „prakszisom” van az ilyen eseményekben, egy kicsit erősebben vert a szi­vem. A bizalom megújítása a legrégibb tanácstag érzés- világát is átforrósítja. Nem készültem szépen csen­gő köszönet elmondására, ha abban a pillanatban a peda­gógus Székely Lajosnak osz­tályoznia kellett volna a diák Székely Lajost, közepesnél jobbat nem írtam volna bizo­nyítványomba. Csak hallgat­tam a szíves szavakat, s az utravalót: szorgalmat, be­csületet, emberséget várnak tőlem, s a kívánságok, hogy mielőbb járjak el a Dózsa György útiak vízellátásának javításában. Keresetlen „ex­pozémban” talán nem is mondtam többet annál, hogy köszönöm a megbízatást, ha szükség van rám, folytatom a mindaji n y i un kért való fára­dozást Érzem, még telik az erőmből. Sok kicsi sokra megy Az utóbbi időben ugrássze­rűen emelkedett az olvasók száma a közművelődési könyv­tárakban. Ha olyan könyvet kíván az olvasó, amely a helyi könyvtárban nem található, a könyvtárközi kölcsönzés se­gítségével beszerzik más, ma­gasabb típusú könyvtárakból. A fehérgyarmati és nagykál- lói könyvtárak évente 50—60 alkalommal segítik így az ol­vasóközönséget. Egyes községekben az utób­bi években azonban annyira sok az új olvasó, hogy néhány óra nyitvatartás mellett alig elégíthető ki az igény. A 7 189 lakosú Ibrány községben pél­dául már meghaladta az ez­ret ! Ilyen községekben feliét­ien ül szükséges napi nyolc órában foglalkoztatott könyv­tárosokat alkalmazni. Eddig csupán Demecser, Mándok, Nagyecsed, ökftríiófülpos és Űjfehértó községekben végez­te ezt a munkát teljesen füg­getlenített könyvtáros. Ebben az évben újabb öt sorakozik a régiek mellé: Balkány, Ib­rány, Nagyhalász, Tisza vasvá­ri és Dombrád. Ezekben a községekben már régebben a helyi tanács ke­zelésébe került a könyvtár, s ahol ez megtörtént, mindenütt nagyobb lelkesedéssel és gon­doskodással . kezelik a taná­csok a könytárakat. Sok he­lyen a Hazafias Népfront, a nőtanács. a földműveszövet- kezet a könyvbe rá t-mozgatem keretében, könyvbált rende­zett, a bevételből függönyö- get, térítőkét vásároltak. Az elmúlt ősz folyamán három hónap alatt 16 helyen rendez­tek könyvbarátnapokat ame­lyeknek mindig jelentkezett az eredménye a későbbiek fo­lyamán az olvasók számának növekedésében. Sokszor egé­szen kicsi lélekszámú közsé­gek, mint a 600 lelkes Sza­mosangyalos írókat hívott meg, hogy az olvasók köze­lebbről megismerhessék őket és elbeszélgessenek velük. A téli hónapok alatt a köny­vespolcok szinte teljesen ki­ürülnek. Ilyenkor látni, hogy igen sok szép, hasznos könyv­re volna még szüksége könyv­tárainknak, azonban arz éven­te állami hitelből erre fordí­tott mintegy egymillió forint nem tudja megoldani' ezt a problémát. Az volna a jó. ha 1965-re elérhetnénk: annyi könyv lenne a könyvtárak­ban, ahány lakos van a falu­ban. Gyakori, hogy egyes he­lyeken évről évre meghatáro­zott összegeket adnak erre 3 célra községi ej lisztesből, a tsz-ek is támogatják erejük­höz mérten a könvtárakat. Igen helyes volna, ha minden községben az év folyamán egy-két előadás tiszta bevéte­lét is a helyi könyvállomány növelésére fordítanák. A „sok kicsi sokra megy” elve alapján jelentősen gazdagod­hat készletük azzal is, hogy aki teheti egy-két jó könyvet ajándékoz a könyvtáraknak. Sánta János a megyei tanács rnüv. oszt. előadója VÁLASZÚTON Somorjai elegáns volt és elegáns volt a piros Skoda Felicia is, amiből kiszállt, kitűnően, illet hozzá acélkék jersey zakója. Most is sietett, de volt annyi ideje, hogy m.eg- igyon velem egy feketét n Bé­ke presszójában. Kellemesen melegített a nyárutói nap és olyan megnyugtatóan piros- lott a járdaszegélyen a Feli­cia, hogy az életet egyszerre nagyon szépnek, békésnek és gazdagnak láttam, még arról is elfelejtkeztem, hogy sürgő­sen szükségem lenne eöV szür­ke hasított bőrkabátra és ne adj isten, hogy hozzájussak. Amikor rágyújtottam és ké­nyelmesen hátradőlve Somor- jaíra függesztettem a tekinte­temet, kétségtelen volt előt­tem hogy Somorjai szavai is ilyen harmonikusan illeszked­nek bele ebbe a hangulatba és lustán vártam, hogy 6 a Sors kegyeltje, háta mögött a piros Skoda Feltciával, sza­vakkal is kifejezést adjon en­nek a hangulatnak. De Somorjai — panaszko­dott. — Nehéz az élet! — kezdte és ahogy végigsimitott a homlokán, ujjún megcsil­lant egy karikagyűrű. — Nős? Mióta? — Hopyis...? Fél éve. — só. hajiott Somorjai. — Nem értem...! Hiszen ilyenkor még... —. erősen cso­dálkoztam. — Hát igen, — mondta So­morjai és szavai nyomán las­san kioontakazoit a tragédia. — Tudja, hogy én Piroskát szerettem. Szőke volt és kék szemű és pontosan olyan göm­bölyű a megfelelő helyeken, ahogy az kell. Dehát mi vol­tam én még? Kezdő mérnök, az ösztöndíjból nem lehet rugdalózni: a diákszállásról összesen az inget és egy alsó­nadrágot vittem magammal. Piroskának nem volt semmi­je, csak egy friss érettségi bi­zonyítványa és egy nyolcadi­kos kisöccse. Hát erre nem lehet családot alapítani! Az­tán megismertem a főmérnö­köt — Mártát. Esküszöm ma­gának, én még nem láttam főmérnököt olyan pocsékul kocsit vezetni, mint Márta ve­zette a piros Feliciájátr Igaz, hogy Márta idősebb volt ná­lam nyolc évvel, de nagyon korrekt nó volt. és legalább olyan korrekt volt a fizetése U. Feleségül vettem, annál is inkább, mert ezzel a lakás- problémát is megoldottam, ugyanis Márta kétszoba össz­komfortos öröklakással is ren­delkezett. Ha és ott volt a Fe­licia, amely viszont fiatal volt, alig egyéves. Így lettem nős ember. — mondta Somorjai és tragikus arccal nyúlt feke­téje után. Ahogy így elnéztem, úgy éreztem, elégedetlenségre iga­zán nincs oka és igyekeztem ezt tudtára is adni. mire So­morjai fájdalmasan elmoso­lyodott. — Gondolja?! Már az első héten rájöttem, hogy van va­lami az életemben, ami plusz mai nyugtalanít, valami, ami megbontja, a házasélet har­móniáját. Elgondolkoztam: az öröklakást, szeretem, Feliciát; szeretem, a feleségem .. A fe­leségem volt az a plusz, aki megbontotta azt az összhangot, amely összefűzött minkéi: a lakást, Feliciát és engem. A fe­leségemet — nem szerettem! Somorjai összeroskádva ült a helyén én pedig őszintén megsajnáltam. Lám, lám, esek ttt ül az ember a na­pon elnyúlva, kéjesen élvezi a pillanatnyi jót és felszínes gondolatai meg sem sejtik, az emberi lélek mélységeiben le­zajló viharokat. De meddig élhet egy házas­ember szerelem nélkül? — folytatta Somorjai, kizökkent* ve bűnbánó gondolataiból. — Semeddig. Erre rögtön rájöt­tem, amikor felvették Irmát, az új gépírónőt. Irma fekete volt. barna szemű és épper. ott gömbölyű, ahol kell. Rögtön éreztem, hogy Irma az. aki a Nő. a szerelem lesz az éle­temben Azóta kettős életet élek, de már nem bírom so­káig. .. — Ha annyira szereti, gye­rek úgy sincs, hát. váljon el — tanácsoltam. meghatva ennyi bánattól. Somorjai méitatlankodéa né. vett rám: — Az lehetetlen! Nem vál­hatok el a felségemtől. Miből tartom el akkor Irmát? Hidas Klára 1963. január 15. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom