Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-19 / 219. szám
3tt ül vizsgázni keil ? 1100 közül 660 — Az érettségizett gyakornok Ami több, mint a bari fizetés LENDÜL A | CSÉPHADARO **- Itt te vizsgázni kell? — kérdezhették eleinte a 15—16 éves lányok, amikor a Komort és Tuzsér közötti Érdért Vállalathoz tartozó fatelepen felvételre Jelentkeztek. ^ztán megszoktak. Még készültek is a felvételi vizsgára, mert mindenkinek papírt, ceruzát kellett . elővenni és ssamotlni. Bizottság — a művelődésért Nincs is ebben semmi különös, ha egyszer szükségük lesz a számolásra — gondolhatnánk. A tanulás és vizsgázás azonban tovább folytatódik, általános az egitez vállalatnál. — Először dolgozóink iskolai végzettségéről készítettünk kimutatást — mondja Szend- rei István telepvezető. Az 1100 dolgozónkból 176 még hat osztályt sem végzett el, 331-en hat és hét osztályt végeztek. Ügy beszél, hogy az embernek egy pillanatra sem marad kétsége afelől, hogy a művelődést, a tanulást ugyanolyan komolyan veszi, mint a munkát. A dolgozók esti általános iskolájának a szervezése azonban már nem a gazdasági vezetők feladata. A szakszervezeti üzemi bizottság szervezett egy külön bizottságot erre a célra. Érettségizett gyakornokok — összesen negyvenen vannak —, műszakiak, a szellemi dolgozók beszélgetnek el azokkal, akiknek még nincs meg az általános iskolai végzettségük, hogy iratkozzanak be a dolgozók iskolájába. Itt, vagy otthon ? Az üb. tátikára maga is érettségizett gyakornok: Révész Sándor. — Nem különösebben nehéz a dolgunk, mert a fiatalok érdeklődnek az iskola iránt, az idősebbek pedig kevesen vannak. Nem is arról van szó a legtöbbször, hogy jelentkezzenek-e, hanem arról, hogy itt végezzék-e, vagy otthon a saját községükben. Végleges létszám még nincs, de az előzetes felmérések szerint körülbelül 240-en végzik majd az általános iskola valamelyik osztályát. Az érettségizettek azonban nem tudják le a dolgot a szervezéssel. Már arról is beszélgettek, hogyan segítsenek majd tanítás közben legalábbis az üzemben tanulóknak. Az alapfokú szakmai tanfolyamot végzettek részére közép és felsőfokú tanfolyamokat szerveztek, mintegy száz , fővel. Nagyszerű lehetőség Most szerveznek egy kihelyezett faipari technikumi Rövidesen átadják a mintegy millió forintos költséggel széppé varázsolt szakolyi szociális otthont. Hammel József felv. Igen, a kereset nem rossz. Talán ez vonzza még mindig tucatjával a jelentkezőket. Dolgoznak és kösájen észre sem veszik, hogy többet kapnak a havi fizetésnél... Nagyobb műveltséget, tudást. Ez már itt benne van a levegőben, hogy itt tanulni, művelődni kell. Talán egészen rövid idő alatt megkétszereződik a létszám, esetleg megháromszorozódik. A régiekből akkorra már „kinőnek” a bővítéshez szükséges szakemberek, a fizikai munkások között is egyre kevesebb lesz, aki még nem végezte el az általános iskolának mind a nyoic osztályát Gál Béla A Barátság vezeték első szovjet olajszállítmánya csütörtök hajnalban érkezik a kápolnásnyéki elosztó állomásra A négy baráti országot a Szovjetunióval összekapcsoló barátság kőolajvezeték 130 kilométeres magyar szakaszának hétfőn délelőtt megkezdett feltöltése kedden a terv szerinti ütemben egész napon át tartott. A csehszlovákiai szivattyúállomásról elindított szovjet olaj kedden reggel elérte a magyar csővezetéki szakasz 51. kilométerszelvényét. A csehszlovák szivattyú- állomás 28—30 atmoszféranyomással továbbítja a sűrű, nehéz folyadékot, amely körülbelül 2,5 kilométert halad a csőben óránként. A csővezeték rendben működik. Csütörtökön hajnalban várják az olaj érkezését a kápolnásnyéki elosztótelepre. A kápolnásnyéki tartályokból rövid ülepedés után nagyrészt még ezen a héten a régi dél-zalai vezetéken keresztül Szőnybe továbbítják az olajat, ahol a szász- halombattai Dunai Kőolajfinomító elkészültéig feldolgozására sor kerül. Kisebb részét vasúti tartálykocsikba fejtik és úgy viszik más olaj- finomítókba. A csővezetéken határidőre megérkezett első 15 ezer tonnás szállítmánnyal és a következőkkel azonban a finomítók most már több és lényegesen olcsóbban szállított kőolajhoz jutnak és így az eddiginél gazdaságosabban tudják teljesíteni feldolgozási tervüket. „Kinőnek** a szakemberek íme a vidám „szertartás’*. A cégénydányádi úttörők pénztára most telni, gyarapodni fog, mert amint visz- szaadják a szövetkezetnek a kölcsönkért vetőmagot, értékesíteni fogják „terményüket’. A tanító néni azt is megjegyzi, hogy „kamatot” is adtak a szövetkezetnek a vetőmagért. Ez a kamat segítség ■volt a nyári nagy munkák idején. Az úttörők gyakorta csapatosan indultak dolgozni szüléik közös földjére. És még most az őszön is segítenek a betakarításban, persze annyit, amennyit a tanulás enged. Mert az az első. Jó nézni a gyerekeket. Kezükben fürgén lendül a cséphadaró. Néha egyik másik „mellé üt”, úgy, hogy a társát éri a bot. De ezen sem vesznek össze, a nevetés, vidámság mindent legyőz. , Nagyszerű kezdet ez • munkaszeretet és a munka becsülése felé. \ incze— HammeL Negyvenen mennek a Kelet-Bükki Erdőgazdaság kéthetes, bentlakásos gépkezelő iskolájára. Itthon még hat hónapig képezik tovább őket és sikeres vizsga után szakmunkás oklevelét kapnak. Harmincán darukezelflí tanfolyamra mennek Záhonyba, ők is szakmunkások lesznek. Négyféle szemináriumon körülbelül százan képezik tovább magukat ideológiailag. — Nem okoz Így gondot a munkabeosztás? — Rövidesen három műszakra térünk óit, éjjel-nappal dolgozunk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne adjuk meg kivétel nélkül mindenkinek a lehetőséget a tanulásra, az önképzésre. A mi hasznunk is ez, nemcsak a dolgozóinké. Ahogy szavait hallgatom, az ablakon keresztül a nyüzsgő, épülő telepet figyelem. Hányán jöttek ide az idén reménykedve, hogy munkát kapnak. Kaptak is sokan. Néhány hónap alatt emelkedett ilyen magasra a dolgozók száma. Jó hely is ez a környékbelieknek: aránylag könnyű, kényelmes a bejárás és nem keresnek rosszul Olyan látvány ez, amely megállásra kényszeríti az újságírót és a fotóriportert Csikordul a fék és nyomban kattan a fényképezőgép. Babcséplés. Hatalmas ponyva kiterítve, s rajta a sok babhüvely. Vidáman, pajkosan ütlegelik az úttörők, nehogy egyetlen szem is elvesszen... Óvják! — az ő termésük. Micsoda jókedv! Vdud István igazgató és Tuba Tihamémé tanítónő alig bírja csitítani ezt a jókedvet. a munka öröme... Ezerhétszáz négyszögöl földet kaptak a tsz-től és hozzá 80 kiló vetőbabot. S most osztályt Szakember effláitoCfcságát ezzel helyben biztosítaná a vállalat Érthető te Szendrei István Véleménye: „Bűnös mulasztás volna elhanyagolnunk ezt a kínálkozó, nagyszerű lehetőséget". Ez a véleményük azonban a dolgozóknak is. A jelentkezettek száma legalábbis erre mutat: már eddig 150 köriül jelentkeztek. Az én fiaim vetették! — mondja Tuba Tihamémé tanítónő. Szakács Lajcsin nem lehet látni a „munka fáradalmait..." „Ha ló nincs..." nevetik a többiek Harcsás Ferit, a kordé. lyost. nicsak; négy mázsa lett belőle. Igaz, ötre számítottak, de a szorgalmas munka ellenére te közbeszólt tm aszály. Májusban vetették el ét azóta várták ezt a mai napot, a szüretet. Persze nem tétlenül! Szívesen járták kapálni, ízlelgetni és megismerni a munkát. Közülük sokan már „felsőbb osztályba léptek”. Gimnáziumba járnak. S azok, akik nem mentek középiskolába, otthon dolgoznak a termelőszövetkezetben. KB 0 NI KA Tripla, vagy semmi Tulajdonképpen nem illene rajta mosolyogni, mert valóság. Olyan igaz, mint hogy odakint szeptember van, és rozsdásodik az erdő lombja. Ebben a szép nyár végi időben sétált a kicsi babával a nagymama. Nagyon szeretett sétálni a gügyögő babával, csak az az egy dolog bántotta, hogy pogány. Hiába magyarázta neki József, (Jóska, Józsika, apu), hogy, a névadó tökéletesen elég egy jól fejlett babának, a nagymama már csak ilyen volt. „Engem is megkereszteltek” — zárta le a vitát ellentmondást nem tűrő zokogással és József (Jóska, Józsika, apu) ilyenkor mindig kiment. Azután összesöpörték á lehullott vakolatot. A nagymama mindig messzebb sétált a babával, szép, fehér kocsival, s mindig a kápolna mellett. Lehet, hogy ebben az őszi időben fázhatott meg a kicsi, tény az, hogy prüszkölni kezdett, rózsás kis tenyere izzadt, 6 a mama felfedezte, hogy lázas. A mama rémülten megmozgatott mindent, ami mozdítható, legfőképpen a körzeti orvost, és titokban félrehívta a nagymamát. —■ Nagymama, mondd csak, nem volt kitakarva a gyerek, amikor sétáltál vele? — Hogy képzeled! — dühödött meg a nagymama. — De én hiába Vigyázok, ha . .. az az isten nélküli férjed ... ! Amit úgy kellett érteni, hogy József (Józsika, apu) nem 02 égiekre bízza a gyermeket, tehát itt van az eredmény. A mama egyik nap délután kocsiba tette a babát és elvitte a körzeti orvosihoz. A láza már csökkent, de meg kell nézetni azt a kis tüdőt, nincs é valami baja? Másnap a baba tüsszenteni kezdett, rózsás kis tenyere megizzadt, szeme bekönnyezett és a mama rémülten bámult a lázmérőre: harminckilenc. — Mit csináltál ezzel a gyerekkel?! — ütött az asztalra József. — Nem volt ez kitakarva, amíg az orvosnál jártál vele? — Hogy képzeled! — vonta meg a vállát könnyedén anyu. — Hanem te!! Te!!.., A te gondoskodásod! íme! Minden valamire való gyerekre angyalok vigyáznak! Mire József (Józsika, apu) ismét eltávozott, de a kilincset még visszadobta az udvarról, hogy mások is kijöhessenek. Estére a gyerek jobban lett, de a vacsorát hidegen tálalták az asszonyok József (Józsika, apu) elé. — Mi ez? — kérdezte József higgadtan. — Moslék? — Nem — mondták az asszonyok. — Ügy — jegyezte meg József. Körülsétálta az asztalt, ami nála mindig a legfontosabb bejelentéseket előzte meg. Aztán megállt. — Vegyétek tudomásul, hogy megelégeltem a dolgot. Nem akarok többé házamban háborúságot, nagymamát meggyőzni nem lehet, a feleségem pedig, ne is tagadd! Teljesen a nagymama befolyása alatt áll. Nem akarok többé hideg levest vacsorára, vasalatlan keményített inget, lyukas zoknit és rozsdás borotvapengét! Vegyétek tudomásul, hogy a fiamat — tegnap, amikor az orvoshoz vittem, — megkereszteltettem! — Űristen! — kiáltott fel a marna. — Mit tettél, te szerencsétlen?! , — Mit? Hogyhogy mát? — ült le József (Józsika, apu) nagyon szerencsétlenül. — Gondoltam, ha már annyira akarjátok ... igaz, hogy Bendegúz lett, amit nem nagyon szeretek. — Szóval, te is,,, — dőlt a fotelbe a mama. — Te Is?! — József anyura meredt. — Hogy hegy te is?1 — Mert én is. Amikor a röntgenre vittem. Én Zoltánra kereszteltettem. — Mindjárt meghalok!!! — jajgatott a nagymama. — Mit csináltatok, szerencsétlenek?! — Dupla, vagy semmi! — mondta beletörődve József. — Tripla... — susogta a nagymama. — Nekem Mihály lett. Csöndesen bámulták egymást. Aztán József: — Hogy gondolta, nagymama, hogy az én tudtom és beleegyezésem nélkül... !!!!? A nagymama kicsit keserűen: — Bíztam benne, fiam, hogy gerinces ember vagy, aki kitart elhatározása mellett. — Ő? — kacagott fel anyu. — ő?! És az elhatározás!? És akkor József elment és a kilincset elfeledte visszadobni az udvarra. De mondhatom, nagy zavarban volt. Érdekes, a gyerek ezután is prüsszentett, különösen akkor, amikor a nagymama edzési célokból hidegvízzel mosdatta, sőt, szeme bekönnyezett és rózsás tenyere megizzadt a láztól, és érdekes, József ezután is kapott hideg levest vacsorára, vasalatlan keményített hálóinget és stoppolatlan harisnyát. Igaz, hogy ő viszont minden este kijelenti a nagymama előtt: — Az én fiam ez! Mások egy keresztelőtől is agyhártyagyulladást kapnak, az én fiam hármát megúszott egy kia influenzával. — Hála a penicillinnek — teszi hozzá anyu. Mire a nagymama csak sóhajt és így szent a béke. Sikay Banfc
