Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-25 / 224. szám
Riportereink jelentik Záhonyból: Fotocellás kocsi mérő, 12 világítótorony a sínek felett Hol lesz a téli melegedő? — 600 személyes fürdő, öltöző, hibákkal Ahol az új legyőzi a régit Géberjéni „apróságok,“ Szünet nélkül áramlik az 4ru. A Tisza-hídon elnyújtott hajókürtjével széles’ nyomtávai Diesel-mozdony köszön be, a güritón elindulnak a vasérccel, gépekkel, autókkal, fával teli vagonok. Fotocellás automata vagon- mérő láttamozza a befutó szerelvényeket: menetközben percemként négy kocsit „fénylerakták az állomás alapját. A néhány méter nagyságú bolt helyet tágas önkiszolgáló és cukrászda elégíti ki az igényeket. 'Jó benyomást keltenek az emeletes házaik... Mikor fürödhetnek? örülnek a záhonyiak a fejlődésnek. Ám nem így a Széli a fürdő, csak nem lehet fürödni benne. képez” le. (A régi mérleg minden kocsit külön mért, s annyiszor kellett megállni!) Köteles Béla mázsáié egyetlen gombnyomással hozza mozgásba az országban egyedülálló fotocellás mérleget. Korszerűsödik Záhony. Dassen a lomtárba mennék a vasút elavult, sok fáradtsággal járó szerszámai. Nem fenyegeti már a sötétben leselkedő veszély a sínek között mozgó vasutast. A napokban állították fel a 36 méter magas, 12 higanygőz-reflektorral felszerelt világítótornyokat, számszerűit tizenkettőt. Nemcsak a sínek nőnek Emelődaruk, fürge átrakó- masinák, dömperek légiója kíméli az izmokat. De a vasutas-nagyüzem így sem kényezteti el az embert. Nem válik feleslegessé a kéz, új vágány- párok épülnek, az év első felében 51 millió mázsa árut laktak át, a rakomány állan300 férőhelyes művelődési otthon. Hideg napokon hová térhetnek be melegedni a síneken dolgozók? — kérdezik sokan, miután lebontották a régi melegedőt. Ez az aggodalom is időszerű, szerencsés megnyugtató a válasz: az új melegedőt a fürdő és öltöző földszintjén rendezik be. Vegyesboltból bisztró Szívesen vették a lakónegyed közelében az új önkiszolgáló élelmiszerbolt megnyitását, viszont neheztelnek a régi állomás mögötti kis fűszer-vegyesbolt bisztróvá alakításáért. Szolgálat után bárki megvásárolhatta itt a vacsoráját, a korán reggel érkezők a reggelit, itt volt a közelben. Most fel kell menni az önkiszolgálóba, melynek árubőségével nincsenek mindig megelégedve, gyakran hiánycikk a vaj, a burgonya, stb. Cipőbolt sincs Záhonyban, hónapok óta vajúdik: berendezzék-e egy megszűnt fűszerbolt helyén a cipőboltot, vagy sem. Több apró bosszúság keseríti még az embereket, — az új háztömbökhöz nem építettek szeméttárolót, a péküzemhez vezető út szinte járhatatlan, a cukrászda kocsIzlik a* ebéd az üzemi konyhán. Egy gombnyomás a fotocellás mérlegen.« dóan nő. bosszantó hanyagságnak. A Néhány évig csak a sínek fürdő és öltöző néhány csepegő ttek. Az állomásépület, a vízcsap és hiányzó szekrény fürdő, a konyha, a melegedő, __ a művelődési, szórakozási, a miatt nem üzemel. Egy bevásárlási helyiségek nem kilométerről hordják a vizet öltöttek látható formát. Az a 700-as és az 500-as rakodóutóbbi években változott a üejy munkásai, sokan inkább kép: megépüli a 600 szemé- hidegvízben mossák le a mun- lyes üzemi konyha, ahol a ka szennyét, vasúti dolgozók 4 forint el- Megérti mindenki le kellett „„ ,bontani a regi kulturotthont, leneben 950—1000 kalória tar- men hflyén épül ^ óHomás. felírni ebédet kapnak. Kész a fjg bosszankodnak, hogy túl- CM személyes fürdő és öltöző, ságosau lassan épért az áj Hammel József felvételei ma jelleget öltött, fizetés napján hiába tiltják meg a bor, pálinka kimérését a vasúti étteremben, bisztróban, a községbeli cukrászdában, italboltban korlátlanul ihatnak az erre hajlamosak. Az északkeleti országkapú szépen fejlődik. De vétek lenne bárkinek is szemet hunyni a kisebb-nagyobb bosszúságok felett. Ez nem független Záhony lüktető hétköznapjaitól. Gésa Betakarították a cukorrépát, s harmincöt mázsát igér a kukorica a géberjéni Győzelem Tsz-ben. Akár az egyik, akár a másik dolgot nézzük, nincs benne semmi rendkívüli, egyedülálló, hiszen a megyében sok helyen végezték el már a cukorrépa betakarítását, s itt-ott kukoricából is meghaladják a géberjéni eredményt. Azonban mégis van a fentiek mögött valami: mégpedig több éves küzdelemnek egy lezárt fejezete. Egy belső harcnak az eredménye, ahol a ma.i'adiság alul maradt a felitörekvő újjal szemben. Kezdjük talán a cukorrépával. A géberjéni szövetkezeti tagok éveken át — még tavaly is — arra esküdtek, hogy a friss tavaszi szántás hozza a jó eredményeket a cukorrépa termesztésénél. A dolog körül felparázslott vita szinte két táborra szakította a népet Az elmúlt őszön aztán mégiscsak mélyszántást kapott a negyven hold terület, amelybe tavasszal cukorrépa került. Azaz, hogy — a vezetők „véletlennek” mondják — egy parcella kimaradt, és azt tavasszal szántották. A további „véletlen” ezt a földet éppen annak az egyik tagnak juttatta, aki legjobban kardoskodott a régi módszer mellett. (A vezetőség nem árulta el az illető nevét, mondván, nem akarják, hogy Jól jár a család, jól jár a közös is 83 munkaegység-könyves tagja van a 665 hold szántón gazdálkodó kállósemjéni Üj Élet Tsz-nék. A tagkönyvek száma azonban nem mércéje itt a napi munkában részt vevőknek. Feleségek, munkaképes gyermekek is segítenek az őszi betakarításnál. A burgonyaszedésnél naponta hatva- nan-hetvenen serénykednek, s legalább ugyanannyian a fehér áru alma szüretelésénél, válogatásánál. Nem ritka az olyan család, mint a Barabás Sándoré, vagy a Bokri Mihályé, ahonnan hárman-négyen járnak munkába. A tagkönyvvel nem rendelkező családtagok teljesítményét a családfő könyvébe írják jóvá. Például Bokri Mihálynak, aki két lányával dolgozik, alig 15 nap alatt 30 munkaegységet írtak. Az egy munkaegységre eső értéknek megfelelően, fél hónap alatt 1150 forintot kel-esett a Bokri család, nem számítva a természetbeni premizálást és plusz a háztájit. Jól jár a‘ család, de jól jár a közös is. A családtagok rendszeres bevonása a közös munkába nagy segítséget jelent a szövetkezetnek. Az egymásba torlódó betakarítási teendőkön úrrá tud lenni és időben fejezheti be az ősziek vetését. mások előtt is szégyenkezzen.) A cukorrépát betakarították, s a tavasa szántásba jutó parcellán felényi sem termett, mint a többi hasonló nagyságú területen... Ez volt az egyik eset A géberjéni öregek tartották magukat a régi módszerhez: álékor jó a kukorica, ha az ökör lefekhet benne úgy, hogy nem töri ki a' növényt Amikor a szakmai vezetőség a sűrűbb főszámot akarta elérni, kapálás közben a tagok kivagdalták az általuk „fölöslegesnek“ tartott töveket. Tavaly aztán nagy nehezen elérték a húszezres tőszámot. Az eredmények annyim „agitálták”, hogy az idén már a 22—23 000 tőnél tartanak, és a száraz idő ellenére biztosra várják a holdanként) 35 mázsa csöves kukoricát... Mosolyogva mesélik, hogy annyira „megfogta" a tagokat az új töszámnövelés kérdésében, hogy az amúgy is megfelelő tőszómmal vetett napraforgóban szintén kétszá- las művelést akartak a túlbuzgók. Ügy kellett, a második kapálás alkalmával ki- ritkíttaitni velük. Csupán ennyi érdekes az egészben... S az, hogy a tagok követelik: a háztájiban is őszi mélyszántást végezzenek. S. A. A küldött Haja ezüstösen csillog. Negyvenöt éves. Tizenöt esztendeje tagja a pártnak. Hűséges közkatona. Mindig számítani lehet rá. Volt időszak, amikor ezzel egyes vezetők vissza is éltek. Tudták, hogy Ricsei Istvánnak csak a pártra kell hdvatkoz- niok, s ő nem mond nemet. A két párt egyesülése után párttitkárnak választják Barabáson. Egy év múlva felváltják. Most ezt kívánja a párt érdeke — indokolják, ö belenyugszik, de nem érti. Néhány év múlva újra megbízzák. Aztán 1953-ban mellőzik, mert megmondja az igazat. Ö azonban hűséges marad. Becsülettel dolgozik továjjb. Elérkezik a vérzivataros 1956. Helytáll, ötödmagával — Fiók Bélával, Drótos Lajossal, S zalai Menyhérttel és Liszi Józseffel — újjászervezi a pártszervezetet. Felülvizsgálják a párttagokat — Űjból titkárnak választottak — magyarázza Ricsei István a munkásőr. — Mindig akkor nyúltak hozzám, ha már nem volt más — vélekedik. — Helyesebbe ezt a politikát? — Szólhattam? — teszi fel a kérdést — Bántott, rossz érzés volt, de nem tehettem semmit. Pedig tudtam, hogy a helytelen káderpolitika, .a párt járási vezetői részéről megnyilvánuló szubjektív szemlélet sok kárt okoz. Hiába voltam a párt- bizottság tagja. Sokszor meg sem hívtak a tanácskozásokra. Igazságtalanul döntöttek emberek ügyében. De hallgattunk. A falu átszervezése után félre állítottak. Felrúgták a pártélet feni- ni törvényeit. Á vezetők egymás hibáit takargatták. Csak a hízelgők érvényesülhettek. A pártibizottságnak mint választott vezető testületnek nem sok szava volt. Ezt látták a párttagok is. Többen elfordultak, közömbösek tettek. — Most más a légkör. Szabadabb — vélekedik Ricsei István. — Van szava az embernek. Meghallgatják s igénylik a segítségünket. Ez jellemzi a pártbizottság munkáját, ahol olyan vezetők vannak, akik bizalommal fordulnak hozzánk. Szeretik őket az egyszerű emberek. S ez nagyon lényeges. Hisz mi tagadás, az elmúlt esztendőkben sokan eljátszották a kommunisták bizalmát S visszaszerezni nem könnyű. A párt irányelvei mint valami tükör úgy mutatják: tömegek nélkül hiába vannak tábornokok. Csatát nyerni csak az emberekkel együtt lehet. Ricsei Istvánnak a barabási kommunisták .bizalmat szavaztak. Tudják réla, hogy igazságos ember. Ezért választották meg újra párttitkáruknak és küldöttnek a járási pártértekezletre. — Szeretnék a bizalomra rászolgálni. Lényeges dolognak tartom, hogy a jövőben a szubjektívizmust kiirtsuk a vezetésből. S valóban hivatása magaslatán, az új járási pártbizottság irányítson. Ne úgy mint a múltban. Az irányelvek fokozott felelősséget rónak a kommunistákra. Ez parancsolóan követeli meg, hogy a megválasztandó pártbizottság minden tagja képzettségének megfelelő munkát végezzen. így válhat igazán kollektívvá a vezetés, ( s érvényesülhet a több szem többet lát elv. Az irányelvek serkentőleg hatnak. Kedvet adnak a jobb munkára. Jóeső érzés volt taggyűlésünkön látni a derűs, mosolygós arcokat. A bizalom tehát megvan. S ezzel élni kell. S vigyázni rá — magyarázza az ősz hajú küldött. Igaza van. Mert a tekintély és a bizalom együtt jár. S ha úgy őrködik mindenki ezen mint Ricsei István, akkor nem lesz hiba. Nem, mert ő azt vallja, hogy minden az embereken múlik. Farkas Kálmán Barátommal, akit Elemérnek hívnak, két évvel ezelőtt találkoztam utoljára az esküvőjén. Akkor kilencven kilósnak sac- coltam, ami az ő közepes termetét tekintve tisztes meny- nyiség volt. Most, hogy újból láttam, meglepetten tapasztaltam azt az óriási változást, amelyen — kondícióját tekintve — átment. Alig ismertem rá: szemei savószínűen „ragyogtak”, arcán a bőr megnyúlt, árnyéka volt csupán korábbi énjének. Egy erősebb nyírségi szél könnyűszerrel szárnyaira tudná venni zörgő csontú, sovány testét. — Ah, dehogy. .. dehogy, — igyekezett nyugtatni — szó sincs arról, amire te gondolsz — mosolygott kesernyés kmnMegérfó férj cutsággal. — Nem a házasélet, hanem a második műszak a ludas, mert minden háztartási munka a nyakamba szakadt. — És o feleséged? ö nem segít a háztartásban? — Sajnos nem, mert tanul. Egyszerre végzi a pénzügyi technikumot és a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. Nem szeretném, ha elbukna, ezért vállaltam magamra mindent. Itt egyszuszra el- sorjázta, mennyi mindent kell végeznie: gyereket nevel, takarít, törülget, süt, főz, mos, vasal, piacra jár, percnyi megállása sincs. — De Etemérkém, ez mégiscsak túlzás! Ez már nem segítség csupán, ez egy tipikus papucsság. — Tévedsz. Én belátó vagyok. A feleségem egy született tehetség, vétek lenne útját állni fejlődésének. Képzeld, a vizsgáira is a főnöke, a főkönyvelője készíti elő. Szó sincs róla, hogy a haladás kerékkötője legyek. — De az egészséged, az mégiscsak fontosabb mindennél. — Ugyan, elég szívós vagyok. Egyébként is, mi soványak jobban bírjuk a strapát, mint ti, kövérek. Nem sikerült meggyőznöm, Elváltunk. Elemér szatyrokkal megpakolva hazafelé tartott, én pedig betértem egy feketére a falucsiia új cukrászdájába. Legnagyobb meglepetésemre barátunk feleségét, a bájos Elvirát főkönyvelőjével bizalmas kettesben pillantottam meg a cukrászda egyik félreeső zugában. Úgy látszik, ide jöttek átvenni az anyagot. Fekete és rövid italok kíséretében tanulgatja Elvira a tartozik és a követel fogalmát, az aktív és a passzív vagyon növekedését és csökkenését. Elgondol- kodtam, s képzeletemben már láttam az Elvira érettségi tablóját, s mellétté Elemért, eredeti megtermett szarvakkal. Kovács BaÉl
