Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

A NAGY KEZDE1 ÉVEI Beszélgetés a megye gyümölcstelepítési programjáról Völgy a domb alján Helyi, sokszor ösztönös tö­rekvések eredményeként léte­sült az utóbbi években sok ezer hold homokon gyümöl­csös a megye termelőszövet­kezeteiben. A termő gyümöl­csöskertek jövedelme buzdító hatással volt, s ha többet nem is, de néhány tíz holdon ott is végeztek telepítést, ahol korábban még nem foglalkoz­tak ezzel a nagy jelentőségű termelési ággal. A második ötéves terv kez­dete előtt mindinkább kihang­súlyozódott a gyümölcster­mesztés népgazdasági jelen­tősége, s e téren távlati ter­veink mór jóval túlszárnyal­ják a hazai kereteket Az öt­éves terv telepítési program­jában — a meglévő eredmé­nyek figyelembe vételével is — 1962-t jelölhetjük meg a kezdet esztendejének azért, mert az idén kezdenek ki­bontakozni és megvalósulni azok a körvonalak, amelyek a valóban nagyüzemi gyü­mölcstermesztés megalapozá­sát jelenítik. Az első lépés r E nagyarányú program va­lóra váltásának egyik fontos lépése egy olyan szerv létre­hozása volt, amely kezében tartja a tanáccsal karöltve a megye gyümölcstelepítésének egységesítését, ugyanakkor gyakorlatilag bekapcsolódik a feladatok végrehajtásába. Ilyen szerv a Szőlő-Gyümölcs Ül­tetvény Tervező és Kivitele­ző Vállalat, amely az idén kezdte meg tevékenységét. E hosszúnevű intézmény — rö­viden ÜLTETVÉNYTERV — területi irodájának a veze­tőjével, Herceg Lajossal be­szélgettünk a vállalat és a termelőszövetkezetek jelenle­gi feladatairól. A kirendeltség négy terü­leti műszaki bizottsággal kar­öltve tavasz óta 115 terme­lőszövetkezetben végzett ered­ményes felmérést. Az elké­szített okmányok tartalmaz­zák az egyes tsz-ek telepítési térképeit, a terület minőségi, éghajlati, domborzati adatait, az ötéves telepítési progra­mot, a tsz munkaerő- és szak­emberellátottságát stb. Meg­jelölik a telepítendő gyü­mölcsfajok és fajták arányát, a telepítési rendszert, a szük­séges oltványok mennyiségét, sőt, elkészült a telepítvén yek költségvetése is egészen ter­mőre fordulásig. — Ez volt az első fontos lépés, amelynek alapján rendszeresen lehet folytatni a munkát — vélekedik Her­ceg Lajos. — Reális az ütem, egységes a telepítési rend­szer, és egységesek az egyéb, úgynevezett járulékos beru­házások is. Ezek a beruházásók — ku­tak, növényvédő gépek és be­rendezések, raktárak, osztá­lyozó és csomagolóh ázak — a telepítvény korának megfe­lelő ütemben létesülnek majd. Nagyok a feladatok A minden termelőszövetke­zet részére elkészült és jóvá­hagyott alapokmányok szerint kezdik meg ezen az őszön mintegy nyolcezer hold gyü­mölcsös telepítését. A „mint- egyMnnek sajnos itt kell sze­repelnie, mert vannak kez­deti nehézségek, s ezek kö­zül legnagyobb az ültetendő alapanyag mennyiségének és választékának nem kielégítő volta. A faiskolák most tér­nek át a modem gyümölcsös kívánalmainak megfelelő olt­ványok előállítására, belete­lik egy-két év, míg azok kd- ültethetők lesznek. Egyes termelőszövetkezet ék­ben még nincs kellő megér­tés az „egyéb” gyümölcsfé­lékkel kapcsolatban. A gyü­mölcsöst kizárólag a téli al­másban látnák. A közvetlen belső, a hazai fogyasztó piac, az ipari feldolgozás és az ex­port pedig követelőén szük­ségessé teszik más nyári-őszi gyümölcsök, a bogyósok ter­melését is. A javaslat szerint négyezer holdon szükséges telepítés előtt a talaj mélyforgatása. E munka elvégzésének két­harmadára kötöttek szerző­dést a tsz-ek a gépállomások­kal, azonban a mélyforgatás igen lassú ütemben halad. Az erőgépek nem kellő mennyi­sége mellett az is hátráltatja még a munkát, hogy a gyü- mölcsösítésre szánt területek veteményeinek jelentős része nincs betakarítva. Pedig azok­ban a szövetkezetekben, ahol 200—400 hold vár az idei őszön betelepítésire — és ilyen sok van — nem áll bőségesen idő rendelkezésre a talajmun­kák és sarkitűzéseik elvégzé­séhez az ültetés megkezdéséig. Ahol a mélyforgatás nem oldható meg, ott mélyszántás­sal, gödörásássai szükségies az ültetés előkészítését gyorsan elvégezni. A tsz-eket nem hagyják magukra — A felmérésekből meg­állapítható, hogy nem kielé­gítő még a termelőszövetke­zetek szakemberellátottsága a mostani, és még a későbbi feladatok maradéktalan jó végrehajtására — állapítja meg a kirendeltség vezetője. — Éppen ezért nem lehet ma­gukra hagyni a szövetkezete­ket. Egyelőre ötvennégy van, de ha mód lesz rá, mind a 115 tsz-be biztosítunk gyü- mölcstermelési felügyelőt. Ezek a főként állami gaz­daságokból toborzott kertésze­ti szakemberek az idei tele­pítések kezdetétől — a kö­vetkező ültetéseknél is — hi­vatásszerűen (másodállásként) dolgoznak a termelőszövetke­zetekben. Szaktanácsokat ad­nak, gyümölcstermesztési tan­folyamokat tartanak, irányít­ják a főbb tennivalók végzé­sét. Az ÜLTETVÉNYTERV mér­nök-kollektívája a termelő­szövetkezetekben elvégzi a gyümölcsös telepítése előtt a terület hálózatos kitűzését, amelynek alapján a szövetke­zeti tagok különösebb nehéz­ségek nélkül kijelölhetik a fák helyét Ez az idei ősz a megye gyü­mölcstelepítésének nagy erő­próbája. Most a termelőszö­vetkezeteken van a sor, hogy a népgazdaság igényeinek, a megye adottságainak megíeT, lelően időben, jó minőségben elültessék a nyári, őszi és té­li gyümölcsféléket, hogy Sza­bolcs mezőgazdaságának az arculatát befolyásoló és meg­változtató jelen és távlati ter­veink sikerrel váljanak való­ra. Samu András Ott dolgozik az unokám — mondta András bácsi s csak a szemével vágott a hegy fe­lé, mert Tímár olyan közel van Tokajhoz, hogy a község határából jól látható a he­gyen épült televíziós erősítő állomás. Ahol pedig mi meg­álltunk, onnan különösen kö­zelinek tűnt az öreg hegy, lévén egy kisebb fajta domb a talpunk alatt. Dehát nem hegyet nézni jöttünk Tímárba, s az öreg is csak azért kezdett beszélni a csúcson épült erősítő állo­másról, mert hogy bizonyára érdekli az ilyesmi az idegent, meg aztán büszke az ember az unokájára, aki onnan fe­lülről nézi a világot. Bennünket azonban inkább a parányi kis völgy érdekelt a domb alján, ahol a Holt- Tisza ágától ketté osztott föl­dön paprika, paradicsom pi- roslik, káposzta gömbölyödik, dinnye zöldell. — Hát ott van is mit néz­ni — dicsekszik András bá­csi. — Még a falusiak is sű­rűn megállnak a tábla szé­lén, és ha itt nem volnék én, meg Figura, hát mi tagadás, még le is szakajtanának egy- egy zsebre vagy kis kosárra való paprikát, paradicsomot. Dehát mi tőlünk nemigen le­het. A többesszámot Figura miatt alkalmazza az öreg, „aki’’ se nem puli, se nem komondor, de azért tudja mi a becsület. Ezt legtöbbször a li­báknak kell tudtukra adni, mert az a haszontalan gágo- gó népség a szomszédos ha­lastóról sűrűn átrándul ide a zöldségesbe egy kis cseme­ge reményében, s ha az em­ber nem vigyáz... De And­rás bácsiék vigyáznak, hiszen nem azért dolgoznak itt az asszonyok naphosszat... Naphosszat? Hiszen nincs itt egy teremtett lélek sem rajtunk kívül — vágunk a szavába. Dél körül persze, hogy nincs, magyarázza a csősz. Jól is járnánk, ha még csak most szednénk a papri­kát', vagy a paradicsomot. Bezzeg hajnalban itt vol­tak mind a tízen, most még az urukat is reggeli nélkül hagyták, mert le kellett széd­ül ami már megérett. S az öreg számolni kezdi, hogy hány láda uborkát, paradicso­mot, paprikát szállítottak be reggel. De nemcsak András bácsi tartja számon a termést, ha­nem a könyvelőség is — és Jó minőségű dohányt adnak át a nagydobosi Petőfi Termelő- szövetkezet dohányosai. A negyven holdon termelt Szabolcst dohánv minőségileg jól vizsgázik. — A képen Bodó István növénytermelési brigádvezető és Szűcs Károly. (Foto: Hammel J.) — Csak közvetve. — Az ezredes karonfogta Heinrichet, s fel-alá járkált vele a szo­bában. — Látod, fiacskám, vannak emberek, sőt sajnála­tosan még az én törzsem tisztjei közt is akadnak ilye­nek, akik más ember sikeré­ben saját boldogulásuk kárát látják, azt hiszik, ettől kiseb- bedik karrierjük lehetősége, társadalmi pozíciójuk, sőt még a nőknél sem fognak olyan sikert aratni, mint az­előtt. Az ilyen embereket mindig mardossa a féltékeny­ség. S ha ártani tudnak va­lamivel, azt készséggel meg­teszik. — Ez mind való igaz, de hogyan vonatkozik ez énrám? — Hát nem érted, hogy irigyelnek téged? — Most aztán már semmit sem értek. Herr Oberts! Mi­ért irigyelnének engem? Hi­szen csak nemrég érkeztem, 1962. szeptember 19 és azt hiszem, még senkit sem sértettem meg. No és milyen összefüggésben van mindezekkel a Vasököl-műve- let? Nagyon kérem, Herr Oberst, magyarázza meg ne­kem! — Nyugalom! Természete­sen mindent megmagyarázok, s elhiheted, az egész história nem éri. meg, hogy ideges­kedjünk miatta. De minde­nekelőtt mondd meg nekem, milyen viszonyban vagy Schulz őrnaggyal? — Schulz őrnaggyal? — ál- mélkodott Heinrich. — Azt a magas termetű, testes tisztet gondolja, akinek úgy előre- csücsörösödik az ajka? — Kitűnő portré! — Tegnap beszéltem vele először a vacsorán, s egész beszélgetésünk az a néhány szó volt, amellyel megköszön­tem a kosztját. Azelőtt csak üdvözöltük egymást, amikor találkoztunk. így hát semmi­féle viszony nem lehet közöt­tünk, sem jó, sem rossz vi­szony. Az ezredes elgondolkozva csipegette kurta bajuszát, májd megkérte Heinrichet, hogy kövesse. A falhoz lép­tek, s ott Berthold félrehúzta azt a függönyt, amely a had­test működési körzetének nagy stratégiai térképét ta­karta. Az ezredes nagy nyomaték­kai kezdte magyarázni: — Arról van szó, hogy teg­nap, hajnali négy órakor megkezdődött az a bizonyos művelet, amelyet törzsünk Vasökölnek nevezett el. Hogy a dolog lényegét megértsd, szemléltetően fogom megma­gyarázni. — Fogta a pálcát, és mutogatni kezdett vele a térképen: — Ebben a körzet­ben állomásozik két hadosz­tályunk. A parancs értelmé­ben ennek a két hadosztály­nak két harckocsi-dandár tá­mogatásával tegnap kellett megkezdenie az előrenyomu­lást. Két gépesített ezredünk ezen a ponton már elhelyez­kedett, hogy fedezze az elő­nyomuló támadó csoportot. Az volt a megállapodás, hogy a tőlünk délre eső körzetben a szomszédos hadseregcsoport egyik hadosztálya Komdorff tábornok parancsnoksága alatt hat órával korábban színlelt támadást kezd, hogy elterel­je az ellenség figyelmét és magára vonja erőit. Annál is inkább, mert ezek az erők. amint megtudtuk, elég cseké­lyek voltak, s már ki is me­rültek az előzetes harcokban. Tudtuk: a szovjet parancs­nokság nem számit rá, hogy éppen itt fogunk támadni. Ezt mind a hadműveleti, mind a hírszerző felderítés megerősítette. A Vasököl-terv éppen csapataink támadásá­nak váratlanságára épült fel. Az említett hadosztályoknak és harckocsi-dandároknak raj­taütésszerűen kellett áttör­niük a szovjet hadak arcvo­nalát, ott, ezen a helyen, és meg kellett kerülniük védel­mi csoportjukat, hogy meg­nyissák az utat Kalinyin vá­ros felé. Parancsnokságunk egész számítása a váratlan rajtaütésre, a gyorsaságra épült. Előkészületeinket titok­ban és gyorsan hajtottuk végre. A hadműveleti terv­ről csak néhány személy tu­dott, köztük én magam is. A tervet ábrázoló térkének a hadtest törzsénél, az előriyo- muló csapat parancsnokságá­nál és énnálam voltak. Heinrich tekintete kíván­csian követte a mutatópál­cát. — Tegnap — folytatta az ezredes — támadó csoportunk csapategységei az előnyomulás előtt mindössze néhány órá­val gyülekeztek ebben a kör­zetben. Ne felejtsd el, hogy ebben a mélyedésben nagyon nehéz volt két hadosztályt és egy harckocsi-dandárt össze­vonni. Rettentő szűkén vol­tak, de parancsnokságunk mégis így döntött. S akkor váratlanul az események homlokegyenest ellenkezően folytatódtak, mint ahogyan reméltük; támadásunk meg­kezdése előtt két órával az oroszok hallatlan erejű tüzér­ségi tüzet nyitottak erre a körzetre, még sorozatvető tü­zérséget is bevetettek, ami pedig itt azelőtt nem műkö­dött. Az ellenségnek alig ti­zenöt perc alatt sikerült a szó szoros értelmében elsöpörnie a támadásra összevont egysé­geket, amikor pedig a tüzér­ségi tűz megszűnt, az oroszok néhány tucat csatarepülőgé­pet indítottak a körzet el­len. A repülők még el sem tűntek, amikor szétvert csa­pataink maradványai közt egyszerre orosz harckocsik és gépkocsi zó gyalogosok jelen­tek meg, hogy teljesen meg­semmisítsék azokat, akik a két előző csapás, a tüzérségi tűz és a légitámadás után életben maradtak. Szerencsé­re nem használták ki győ­zelmüket. hanem visszatértek előző állásaikba, Komdorff hadosztálya szintén rendkívül nehéz helyzetbe került, mert az oroszok, miután a táma­dásra szánt csapattal végez­tek, őellene indították min­den tartalékukat. Ezt a had­osztályt, azaz hogy a marad­ványait, már csak a főpa­rancsnokság tartalékai men­tették meg a megsemmisülés­től. Az ezredes otthagyta a tér­képet, és leült egy székre. — Amikor tegnap a te új­donsült tiszti rangodra ittunk, az oroszok már be is fejez­ték támadásukat. Néhány tisztet, köztük eneem is, egye­nesen a vacsoráról hivattak a törzshöz. — Észrevettem távozásukat, de úgy véltem, hogy aludni mentek. — Bér így lett volna! (Folytatjuk.) nő, minden ládával ttS « asszonyok becsülete. Mert nem érdemes tagadni, hogy annak a tíz asszonynak, áld Tímáron (ebben a zöldséget soha nem termelő községben) elhatározta, hogy kertészked­ni fog, kezdetben nemigen volt pártfogója. A tervezés­nél figyelembe se vette a tsz ezt a művelési ágat. Szavics- kó Mihálynénak meg a töb­bieknek alaposan ki kellett nyitniok a szájukat, hogy egy­általán földet kapjanak. Az­tán mégis csak kimérték a 8 holdat, vagyis inkább csak rámutattak a hatalmas tóvá duzzadt Holt-Tiszára, meg m vízállásos környékére, mond­ván, hogy ez a tiétek, ha annyira kertészkedni akar­tok. * Volt olyan az asszonyok között, aki sírva fakadt... Ezeknek kellenek besegítő ta­gok, mondták mások. — Szé­pen megbecsülnek bennünket. De aztán mikor lehúzódott a víz, hozzáfogtak... A borsó meg a retek nem sikerült. Hiába, elkéstek vele. De alig bírták a hatalmas rögök közé a palántákat elduggatni. Óra­számra hordták a langyos, lágy Tisza vizet vederrel meg locsolóval, hogy megfoganja­nak a gyenge növényecskék. A termelőszövetkezet pincé­jében most száz számra so­rakoznak a ládák megrakva friss paprikával, paradicsom­mal, és Sztavicskó Mihály- né sűrűn lesiet kosárral a kezében, hogy felhozza a ve­vőknek a friss, olcsó zöldsé­get. Mert a tagok szívesen vásárolják a tsz kertészeté­nek termékeit, ami közel íj van, olcsó is, meg jó is. Pontosan nem tudom, de már több, mint 20 ezer fo­rintot árultunk, mondja a munkacsapat vezetője, és ná­lunk a dinnye még csak most kezdődik... A vérpiros paradicsomok, sárguló dinnyék aztán meg­enyhítették a szigorú vezető­séget is. Ma már az elnök sem úgy beszél, mint tavaly. 50 holdon akarunk kertész­kedni jövőre, újságolja Tóth József. Eddig is vétek volt, hogy nem használtuk ki a Holt-Tisza vizét. No de a kö­vetkező tavasszal már öntö­zünk. — Még akkor is kevés lesz a mostani tíz asszony a ker­tészetbe — vetjük ellen. — Ennyi baj legyen, legyint az elnök, legalább a többiek­nek is tudunk megfelelő munkát adni. Az asszonyok máris jelentkeznek, és nem teszik rosszul, mert aki szor­galmas, az többet kereshet majd, mint egy férfiember. Bányász Antal, aki az ala­pító tagok közé tartozik, ép­pen a beszélgetés végére ér­kezett, s még tréfásan meg is fenyegetett bennünket, hogy szeretné ő azt az asszonyt látni, aki nála többet keres. Pedig ha figyelertibe vesz- szük, hogy az asszonyok órán­ként egytized munkaegységet kerestek már ebben az évben is, jövőre pedig már kedve­zőbb bérezési feltételek mel­lett dolgoznak, akkor... No, legalább lesz egy kis verseny a családon belül is. Gyarmati Béla. Kőkori lakótelep Csatornázási munkálatok közben kőkori lakótelepre bukkantak Tiszabezdéd köz­ségben. Az ásatási munkák során felszínre kerültek kü­lönféle kőeszközök, kőpen­gék, kések, opszidián kövek, melyekből a szerszámaikat készítették. Előkerült egy nőt ábrázoló szobrocska is, mely a megyé­ben első ilyen lelet. Nagysá­gát tekintve országos viszony­latban is páratlan. A kb. 30. centiméteres szobor fejét és felsőtestét ábrázoló rész tel­jesen ép. A fej egyik c/lda- lán kis kampó van, amely- lyel falra lehetett akasztani. Feltehető, hogy egy istennőt tiszteltek benne. Korát 5000 évre becsülik. Hasonló mintájú, lapos női fejeket ábrázoló szobrokat újabban a törökországi és görögországi ásatásoknál ta­láltak. i Az igen értékes lelet ■ Nyíregyházi Jósa András Mú­zeumba került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom