Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
Vádoló számadatok Nem először tesszük szóvá, hogy a veszélyesen szaporodó üzemi balesetek hovatovább tarthatatlanná teszik a jelenlegi baleset- védelmi gyakorlatot, A napokban pedig újabb megdöbbentő statisztikát ölvasunk: éz év első hat hónapjában egyedül a megye tanácsi iparában száztíz dolgozó szenvedett balesetet és 1412 napra esett Ki emiáft a termelőmunkából. Súlyös vád ez a két Szárhadat. Egy-egy munkás átlagosan Í3 napig nem dolgozhatott, de persze közöttük nem ritka, akinek jóval hosszabb időre tette tönkre egészségét a hanyagság, a felületesség, nemtörődömség. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbb vizsgálatot indított ez ügyben, s megállapította, hogy a balesetek száma az elmúlt időszakhoz képest nagyot nőtt — annak ellenére, hogy a tanácsi vállalatok az eltelt hónapok alatt kedvezőbb helyzetbe kerültek. A balesetek súlyőssága ugyan csökkent — szól a jelentés, s hangsúlyozza, hogy apróbb sérüléseknél áll fenn á gyakoriság. Ám, látni kell, hogy étek az esetek jól példázzák: a tanácsi iparban ném lett nagy foganatja a Munkaügyi Minisztérium ez év márciusában megjelent rendeletének, amely megállapítja és növeli a főmérnökök, műszaki vezetők felelősségét, s következetesen érvényesíti a felelősségre vonást. Ez tűnik ki például a Tiszalö- ki Vegyesipari Vállalatnál, ahol az év elején ládagyártásba kezdtek, s betanított munkásokat alkalmaztak a famegmunkáló gépek kezelésére. Sorozatos lett ezután a baleset, elsősorban amiatt, hogy az tizem vezetői tíem fordították kellő figyelmet, energiát az új emberek betanítására, baleseti oktatására, de sajnos a műszaki szervezésre sem. Csupán két hónap alatt öt gépmunkás lett ennek az áldozata szinte teljesen azonos kötülménvék között! A mátészalkai sütőiparban ugyancsak nem hajtják végre a kötelező rendeleteket. És e szükséges rossznak tartott feladat teljesítésének hiánya bizony sok kárt okoz az egyénnek, az üzemnek, a népgazdáságnafe. Nem felesleges megvizsgálni, kik érte a felelősek, megkapták-e méltán kijáró példás büntetésüket a hanyag üzemvezetők, műszakiak És nem árt megnézni: vajon' a vállalatok felügyeleti jogi: szakosztályai hogyan törődtek eddig a balesetvédelemmel, mit tettek a munkásokért, a helyzet javulásáért? Egyúttal azt is, hogy mit akwrttak tenni? Kopka János Mfireloiési ház épül Leyelcken Leveleken, a régóta nem működő unalom épületének átalakítása vad és bővítésével 13 helyiségből álló, korszerű művelődési ház építését tervezi a községi tanács. A község termelőszövetkezetét 1959 óta patronáló Bányászati Tervező Intézet fnár el is készítette a művelődési ház tervét, társadalmi munkában. Amennyiben a tervdokumentációt elfogadják és az építkezést engedélyezik, még az idén hozzáfognék az átafliakítási munkához. A művelődési ház tervét úgy készítették el a patronálok, hogy az két ütemben is megvalósítható legyen. A teljes építési költséget — 620 ezer forintot — ugyanis nem tudná a tanács egyszerre biztosítani. Dicséretre méltó a községi tanácsnak az elgondolása, hiszen egy teljesen új, korszerű művelődési ház építésére egyelőre nem is gondolhatnának, mivel legalább a jelenlegi költség kétszeresét tenné ki. A jelenlegi terem pedig, amit művelődési célokra használnak, még ideiglenesen sem feléi meg a követelményeknek. Dicséret illeti azonban a Bányászati Tervező Intézet dolgozóit is, akik önzetlen segítségükkel 60 ezer forint körüli tervezési kiadást takarítottak meg a leveiekieknck. Most már á község lakóin a sor, hogy ők is példát mutassanak társadalmi munkából. „Merész kezdeményezés, érdekes játékstílus99 Idén többet szerepel a miskolci színház Nyíregyházán Hétfői pillanatképek Nyíregyházáról Hétfőn reggel az eäsö öröm az volt a nyíregyházi ruhagyárban, hogy sikerült megteremteni a lehetőséget a továbbtanulásra. Szombaton* szeptember 15-én ugyanis 18 ruhagyári munkás vett részt az új középiskola, a Nyíregyházi Fa- és Ruhaipari Technikum tanévnyitóján a Zrínyi Hona leánygimnáziumban. Nagy gondban voltak a tanévnyitó titán: hetenként háromszor kell részt venni az esti oktatáson, ők pedig két műszakban dolgoznak, a munka ütközne a tanulással. Hétfőn reggel gyorsan terjedt az örömhír: valamennyi „tecni- kumost” egy műszakba osztották be, megállapodtak az i-kt>la igazgatóságával is, s ízv nincs akadálya a tanulá- : ’rfiak. Éél óra múlva újabb örömhír érkezett: megjött a posta, hozta a levelet a központ- tői: a kongresszus tiszteletére indított rminkaversenyben — az augusztusi termelés alapján — a nyíregyházi telep holtversenyben a második helyen végzett, csupán egy ponttá! előzte meg őket Dunaújváros! Esküvőn volt a gyár A hétfői munkakezdés előtt még mindig egy szombati esemény volt a fő téma a cipógyárban: szeptember 15-én fogadott egymásnak örök hűséget Kockás Anna tűzőnő és Ács József rámázó, két szocialista címért küzdő brigád tagja. Ez Volt az első KISZ- ésküvő a fiatal gyárban. Az ünnepélyes aktuson és az esti vacsorán a családtagok mellett 70 munkatárs is részt vett, majd hajnalig együtt maradtak a dolgozók az üzem klubjábán. Valamennyi üzemrész ajándékkal kedveskedett az ifjú párnak. Gépek dicsérete Legjelentősebb hételeji „esemény11 riálunk az, hogy dolgozóink kellően kipihenhették magukat ** újságolják a Sütőipariak. Korábban vasárnap már á déli órában munkába kellett állniuk azoknak, akik Nyíregyháza és környéke hétfői kenyér adagját készítették. Most — a gépesítés nyomán 5—6 órával későbben ktíl kezdeni s hajrá nélkül is időben útnak indíthatják a friss kenyeret. Mindez hamarosan még kedvezőbben alakul. Az idén egy teljes gépsort szerelnek fel Nyíregyháza legnagyobb Sütőipari üzemében, a Zsdá- nov útiban, amely nemcsak gyorsítja, jelentősen meg is könnyíti a munkát. Beszűkült az ősz? Lassán, észrevétlenül Nyíregyházára is beszökik az ősz. Ez leginkább a városgazdálkodási vállalatnál tapasztalható, ahol hétfőn már az „ősz jegyében” láttak munkához. — Két héttel ezelőtt újabb kuka-kocsit kaptunk a szemétszállításra, most már hárommal rendelkezünk: az idén már meg tudjuk tartani a kocsik menetrendjét, műszaki hiba miatt nem kerülnek hátrányos helyzetbe a mellékutcák sem. Nemcsak a lombhullás,, az őszi udvari nagytakarítások is növelik a kocsik adagjait: közel 20 ezer mázsa szemetet kell elszállítani a városból... Még egy ősz-hírnök: már „készenlétben” van a parki padok elszállítására kijelölt kocsi. (a. s.) Évekkel ezelőtt kezdődött a miskolci és a nyíregyházi színházak kapcsolata. Nyilván sokan emlékeznek még azokra a szabadtéri estekre, amelyeken híres operettáriák csendültek fel jónevű miskolci énekesek ajkán, s láttunk azóta érőteljesen’, tehetségesen színpadra állított drámákat is. A nyíregyházi közönség megismerte és megszerette a miskolci Nemzeti Színház soksok tagját, rendezőit. Ez azonban kölcsönös volt; a miskolciak is szívesen jöttek és jönnek Nyíregyházára, az értő és szigorú bírálaté nyíregyháza közönség elé. Az idei évadban a kapcsolat még szorosabbá válik. Több alkalommal látogatnak él a Nemzeti Színház tagjai hozzánk, hogy gazdag évi műsoruk nagy részét bemutathassák a nyíregyháziaknak is. Rnttkai Ottó, a színház igazgatója az új évadról így nyilatkozik: — Az irányelvek kimondják, hogy fokozottan kell biztösítahi a művészek alkotó szabadságát és azoknak a művészeti irányoknak, tevékenységeknek támogatását, melyek a haladás és a szocializmus szellemében elősegítik a sokoldalú társadalmi nevelést. Színházunk már az előző évadban rálépett arra az útra, mely a merész kezdeményezés, a sajátos és érdekes játékstílus keresése, az erőteljes eszmeiségű, közérthető és érdekes előadások nyomán a szocialista színház kialakítása felé vezet, Az Arturo Ui. az Optimista tragédia és két új magyar dráma ősbemutatója jelzik erőfeszítéseinket és törekvéseinket. Az idei évadban némileg másképpen, a reális lehetőségek alaposabb figyelembevételével kívánjuk ezt az utat tovább folytatni. A színházhoz új erők is érkeztek. Többek között a rég nem látott Darvas Iván, a Dollárpapa egyik főszereplője. Decemberben lép első ízben' — hosszú idő utári — közönség elé Miskolcon Csehov: Vanya bácsi című színművének Asztrov doktoraként. Reméljük, nem sokkal ezután Nyíregyházán is láthatjuk. Ismerős Kun Magda is, aki azelőtt a debreceni Csokonai Színházban, majd Pesten a Madách Színházban játszott, Lugossy Zsuzsát a tv képernyőjén eddig is láttuk, mert bemondónő volt, most színészi és segédrendezői munkakörre ugyancsak Miskolcra szerződött. Szeptember 15-én tartotta első előadását a miskolci Nemzeti. Jókai: Az aranyember című színművét mutatták be, igen nagy sikerrel. Jókai hasonló című regényét szinte mindenki ismeri. Ez került színre, kitűnő drama- tizálásban, jó szereposztással. Sikerült mind a színpadi íróknak, Faragó Györgynek és Kárpáthy Gyulának, mind a rendezésnek (Léner Péter), megtartani és visszaadni a Jókai rajtolta világot. Polgár Géza, Gáti György, Lóránd Hanna, Csiszár András, Csa- nády Ila. Kun Magda, Por- kas Endre, Ho,mvay Lucy, Balogh Emese, Sttaúkay István játszották a fontosabb szerepekét, s a sikerre jellemző, hogy a közönség vasfüggöny elé hívta a színészeket, A legközelebb Nyíregyházán ia láthatjuk. S. B. „Tanító néninek jelentem(i — liehet-e szavakban viszszaadni: milyen érzés volt oda áltat az osztály elé. A főiskolai gyakorló tanítás Után önállóan, lámpalázzal küszködve szembe nézni a gyerekekkel, fogadni a jelentést: „Tanító néninek jelentem, az osztály létszáma...” — Alig hallottam a szavakat... Aztán engedett a szorítás a torkomban és bemutatkoztam. „Én leszek, az osztályfőnök..." — Mély csend, kutató szemek, megszeppent arcocskák. Ott állok nézem őket Csend, majd fhtat égy kis patak, öröm csörgedezik végig a termen, s mindjobban erősödik, duzzad. Én pedig csak állok szótlanul, és valami iälfhataüan kéz mosolyt rajtol az arcomra. Belül .melegség árad szót... Ezek a kis emberpalánták örülnek nekem! — Egy hete már.., 31 és fél órát tanítok egy-egy héten. A kartársak azt mondják: máris rengetek óra szakadt a nyakamba. Én nem bánom, nem érzem tehernek. Nagyon izgalmas és érdeleieszítő minden óra. És megértem — két nevelő szülési szabadságon van... — Nem unatkozom, reggel hatkor már ébren vagyok, rendbeszedem magam, reggelizem és ülök a kerékpárra. Nem mondom, hogy nem szívesebben tanítanék itthon, Barabáson, de itt most rtincs nevelőhiány. És különben is, otthon érzem magam Vámosatyán, két évig voltam napközi-vezető, ismerek sok szülőt... K R 0 N I KA Milliomos agglegény Szeptember volt. A ház előtt az eperfa hullatta sárgult lombját A kis padra csendes, fájdalmas neszézéssel peregtek a fonnyadt dombok, és Géza bácsi agglegénységének és életének 60-ik esztendején túl, megadó zsémbe- léssel vette tudomásul, hogy újra itt az ősz. Hűvösek a reggelek, hűvösek az esték s a rozsdás vaskályhába fnár be lehet gyújtani. A száraz gallyak parazsa így se tudja eltüntetni a földes szoba ridegségét, hűvös lehelletét. Az egyetlen vaságy, a rozoga szekrény, és a szúette székek úgy hozzátartoznak az életéhez, mint a délelőtti üldögélés a pádon. Egy öreg ház, néhány hold föld és a boldogulni akarása, ennyi vőlt minden vagyona. Azaz mindez még valamivel párosult: ösztönös ravaszsággal. Egy öreg lókupec világosította fél a világ folyásáról így: — öcsém, ha pénzt akarsz keresni, ne dolgozzál! Aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni! Eleinte szabadulni akart a szavak varázsától, de azok minduntalan kísértették és végül rabul ejtették. A földet kiadta a rokonoknak feles művelésre, és ő maga elment szerencsét próbálni. Hol és merre járt, ki tudná pontosan számba venni? Mondják, hogy becsavarogta a fél világot. Kártyázott urakkal, pezsgőzött szép asz- szonyokkal, utazott hintón és gyalogolt korgó gyomorral, mezítláb a szerencse szeszélyéből és kegyéből, így hányódott a nagy világban, mint egy közönséges kalandor. S ahol a nagy álmokat szülő, nagy tettekre késztető lángok kialudtak és nem maradt helyükbe parázs, csak hamu és pernye, a világját-ó felébredt. Felébredt és ekkor' már Géza bácsi volt, deresedő fejjel* öregen. megtörtén, * Ricsit becsapottén Is. Cimborái ezt a kórt takaros portán érték meg, családi harmóniában és a gyérékék nyújtott örömnek örvendezve, s lám ő mindezt elmulasztotta. Valamit elszalasztott, csak éppen azt nem tudta, hogy rrlit és hol. Emlékezetében hiába gyalogolt visszafelé szerteágazó életutakon, a rossz-letérésre nem sikerült rábukkanta. Ha esténként bevétődött a kocsmába, g felhajtott néhány pohárral, a sorsot átkozta. Hangosan, félelmetesen tudbtt káromkodni, s közben a könnye hullt a pohárba. S talán' ezért, talán másért, ki tudná pontosan megmondani miért mosolygott rá a szerencse. De tény az, hogy ritka jókedvében volt a szerencse úrasszonya, mert keveseket örvendeztetett meg úgy, mint Géza bácsit... Ezelőtt három évvel történt. Beköszöntött az ősz, sái-gultak á levelek, ő a kis pádon üldögélve elmélkedett az idő múlásán. Jött a postás, beköszönt a kapu felett és tréfásan mondja; Géza bácsi nem vesz egy lottószelvényt? — Mi a fenének az — vonogatta vállát. — Hátha eltalálja az öt számot és nyer vele, maga úgyis olyan szerencsefia! A postás eltalálta. Két hétre rá — két négyes találat volt, az egyik az övé — néhány forint híján egymilliót fizettek ki Géza bácsinak. Egész aktatáskára való pénz tornyosult előtte és ő egyre csak azt hitte, álmodja az egészet. A folytatása is rossz volt. Mikor hazatért* s máskor üres házban a rokonok várták. Nyájas, szíves mosoly- lyal, mézes-mázos szóval dédelgették, ajnározták, s a végén pénzt kértek tőle. Egyik házépítéshez, másik lányának kistafírozásához, harmadik megdöglött tehene helyébe vásárolt újat, negyedik régi adósságot akart törleszteni... mindenkinek volt fizetni valója, s ehhez a Géza bácsi pénze kellett, ö először; szabadkozott, azt mondta, hogy majd gondolkozik rajta, de ekkor rátámadtak. Különösen idős nővére fortyant fel. — Te szégyentelen, tőlem sajnálod a pénzt, hiszen éri imádkoztam érted a boldogságos Szűz Máriánál, azért mosolygott rád a szerencse. így teltek a napok, fogyott a, pénz. Géza bácsi szerencséjének mesz- sZe földön híre futott. Jelentkeztek a legtávolabbi rokonok is. Hogy eddig eszükbe se jutott? Ugyan, dehogyis, szívük légmélyén mindig epekedtek utána, csak éppen a körülmények ugye.... S jöttek a’ levelek is. Házassági ajánlatok tömkelegé. Í8 éves lányok, és ifjú tüzes menyecskék írták megrázó vallomásban, hogy mindig Géza bácsiról álmodtak, s egyetlen vágyuk, hogy élete napjait bearanyozzák az egytittléttel... S mert mindez sokkal több volt, mint amennyinek elviselésére egy milliomos agglegény képes, Géza bácsi gyakran utazott Budapestre, aholis a legdrágább borokba fojtotta keserűségét, kiutat és vigasztalást keresett, ugyancsak eléggé költséges módon. Elmúlt egy esztendő, s már nem volt milliomos. Elmúlt még egy esztendő, s már a betétkönyvben százezer forintra apadt az égből pottyant vagyonka. S eljött a harmadik esztendő is, mikor... De ugye a folytatást már tudják? A Mari néni kistafírozta nemcsak a lányát, de az unokáját is, megépítették az új házat, nem egy, de két tehenet vettek a régi helyébe, kifizették az adósságot, kiöltöztek, televíziót vettek, motort, sőt autót a kedves "okonok... az öreg pedig maradt agg- egénynek millió nélkül... Szeptember van, újra itt az ősz Rétközberencsen. Az eperfa hullatja sárgult lombját. Ilyenkor már hűvösek a reggelek, és az esték is. Géfca bácsi nemsokára befűthet az öreg vaskályhába egy kis gallyal... Pataky Rózsa — Ä szülők! Érről jut eszembe; velük még nem tudtam találkozni, csak az évnyitón. Most már minél hamarabb sort kell kerítenem a családlátogatásokra. Van mondanivalóm... Az egyik fiú makacs, önfejű, ám jó eszű. Sokáig beszélgettem vele, végül a könny kiszökött a szeméből, úgy láttam váltatott. De ehhez kevés az én erőm, szeretnék a szülőkkel is beszélni. Különben is érdekel minden szülő, hogyan törődnek a gyerek tanulásával, s az is, hogyan viselkednek a gyerekek otthon, segítenek-e á szüleijaiek. — Óh, majdnem megfeledkeztem a kollégákról; sok jó tanáccsal ellátnak, mindefi Szilnél ben beszélgetünk. A légjobb osztályt kaptam, hogy ne legyen sok bajom az első évben. — A gyerekről még? Kezdetben probléma volt a tanszerellátással. Barabáson na- gyóbb a bolt, több a füzet, a ceruza. Én magam ajánlottam, hogy hozok* akinek kell. Egyre többen jönnek hozzám; tessék hozni nékem is. Szívesen teszek ilyen apró szívességet, hogy érezzék nemcsak nevelő, osztályfőhök vagyok, hanern barát is. — Jut-e időm a szórakozásra? Nem nagyon, egyedül egy kis rádió a szórakozásom, aztán a könyvek; a tanítás mellett magam is tamilok, levelezőn végzem a III. és IV. évfolyamot. — Ne feledkezzem meg egy érdekes megbízatásról sem! Ránk bízták, kettőnkre egy 18 éves fiatalt, a bíróság verekedés miatt felfüggesztett börtönre ítélte. Jó útra szeretnénk téríteni... — Hogy télen mi lesz? Albérletben lakom majd. De ha sikerülne megkapni a 7 órás buszt, amiről hallottunk, — a Naményba járó iskolások is kérik — azzal járnék be... — Mit mondhatnék még? Annyi minden történt egy hét alatt, nagyrészfe apróság* talán nem is érdekes, legfeljebb hekem. ★ A húszéves tanítónő elhallgat. Gerzsenyi Katalin Eger után visszatalált a beregi tájra. Az asztalon az V. osztályos számtankönyv, tantérnek, vázlatok egy pálytt indulásának lapjai. Páll Géza 1962. szeptember I&
