Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

Hidegvér az cszelősségge! szemben Moszkvában továbbra is feszült figyelemmel kísérik a Kuba-eílenes kampányt Moszkva, (MTI): Hidegvér az eszelőssóggel szemben — ezt a címet adta a Kuba-ellenes amerikai hisz­tériával foglalkozó kommen­tárjának a péntek reggeli Szovjetszkaja Kassaija. Vala­mennyi szovjet lap vezető he­lyen ismerteti a Kuba-ellen elindított amerikai kampány legújabb eseményeit. A la­pok megállapítják, hogy a szovjet kormány szi­gorú figyelmeztetése sok forró fejet kijózanított az Egyesült Államokban. Idézik a New York Times cikkét, amely elismeri: „Ma minden Kuba-ellenes invázió, vagy tengeti blokád veszélye­sebb lenne, mint bármikor a múltban. Hivatkoznak Gén éviévé Ta- bouis kommentárjára, aki megállapítja, hogy a TASZSZ- nyilatkozat nem csekély ria­dalmat keltett a nyugait-euró- pai külügyminisztériumokban, á hírek szerint egyes NATO- tagok magyarázatot kértek amerikai partnerüktől. A szovjet közvélemény a legnagyobb nyugalommal fo­gadta a TASZSZ-nvilatkoza- tot Kuba népszerűsége na­gyobb, mint valaha. A figyelem ezer jelével -veszik körül a Szovjet­unióban tartózkodó kubai­akat, s csütörtökön pél- ‘ dául ieírhatatlanul lelkes fogadtatásban részesítet­ték azt a 300 fiatal ku­bai mezőgazdasági gé­pészt, aki tanulni jött a ' szovjet kolhozokba és szó v hozókba. A leningrádi kikötőmumteá­sok elhatározták, hogy min­den Kubába küldött, vagy onnan érkező hajórakomány be- és kirakását határidő előtt, soron kívül végzik el. Kuba megsegítése, a szocia­lista tábor gazdasági, védel- ip,,...efejénék gyarapítása az egyik legfőbb jelszó abban a versenymozgalombam is, amely móst bontakozik ki a Nagy Októberi Szocialista forrada­lom 45. évfordulójának tiszte­letére. Visnyevszkíj, a Pravda Washingtoni tudósítója terje­delmes- cikkben ismerteti a hivatalos Washington rea­gálását a TASZSZ legutóbbi nyilatkozatára. Miután han­goztatja, hogy a nyilatkozat hidegzuhanyként érte a leg- harciasabb köztársaságpárti köröket, a tudósító idézi Humphrey szenátor nyilatkozatát: „Képtelen­ség, sértő az amerikai népre és minden felnőtt emberre az, hogy nyil­vánosan öklünket rázzuk és azt állítjuk, mintha Kuba háborús veszélyt je- I lenthetne számunkra.. A Kuba-ellenes invázióra soviniszta republikánusok hívnak fel; fegyvercsör- tetésük becstelen és cini­kus". I A Pravda tudósítója érdekes beszélgetést közöl Dirksen sze­nátorral, a köztársasági párt szenátusi csoportjának vezető­jével. Ez a beszélgetés meg­érdemli, hogy szó szériát idéz­zük. A tudósító; Szenátor úr, el­ismeri-e ön, hogy a Kuba el­len irányuló hadműveletek felidézik a nukleáris háború veszélyét? Dirksen (Lassan): Igen. Ma, j amikor mindkét félnek nuk­leáris fegyver van a kezében, ez a veszély mindig fennáll A tudósító: De hiszen éppen ez a fő gondolata a szovjet nyilatkozatnak, amelyet ön oly élesen bírált, leplezetlen és meztelen fenyegetésnek neve­zett. Hát mégis osztja ezt a gondolatot? Vájom hova tették józan eszüket egyes szenáto­rok, például az ön vezetése alatt álló republikánusok? (E szavaknál a tudósító átnyúj­totta Dirksennek a kongresz- szu-s republikánus tagjainak nyilatkozatát, amely követel­te, hogy Kubával szemben nyúljanak a „nagy dorong­hoz”.) Ismeri ön szenátor úr, pártja tagjainak ezt a nyilat­kozatát? Ez a párt vezetősé­gének átgondolt álláspontja? Dirksen: Nem. Ez egyelőre csupán a képviselőház egyes tagjainak a véleménye, amely további megvitatásra szorul. Ami engem illet, nem kedve­lem az ilyen kemény szava­kat, de valamit kellene csi­nálni Kubával... Ezt a szige­tet fertőzés támadta meg. A tudósító: Mit kellene vele csinálni? Dirksen: (Lassan, csende­sen) Valamit kellene vele csi­nálni. I A Pravda tudósítója a kö­vetkező megjegyzést fűzi eh­hez a beszélgetéshez. „Hányszor hallhattam itt az utóbbi napokban ezeket a sza­vakat! Hányszor ejtették ki őket hol nyugodtan, hol hisz­térikus harciassággal! Az ame­rikai politikusok azonban el­felejtik, hogy Kuba nem Ala­bama, vagy Georgia, hanem szuverén állam, amely kiáll nemzeti érdekeiért és minden j világrészben hű barátokra számíthat. A közeljövő megmutatja, van-e elegendő józanság és államférfiúi bölcsesség a washingtoni politikusok­ban, hogy megszívleljék a békeszerető Szovjetunió komoly intését és rendreu tasítsák a fékvesz­tett háborús uszító kai”. Htflerisía hóhérokat tartóztattak le Nyugat-Németországhan Eddig szabadon jártak-keltek a tízezrek gyilkosai Bonn, (TASZSZ): A DPA nyugatnémet hírügynökség je­lentése szerint Majna-Frank- furtban letartóztatták a hit­leri Wehrmacht három volt tisztjét és a náci biztonsági szolgálat egy volt tagját. Az a vád ellenük, hogy 1941-ben és 1942-ben a hitleristák ál­tal ideiglenesen megszállt te­rületeken közvetlenül részt vettek a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges lemészárlásában. A letartóz­tatottak között van Jösef Kuhr, Heinrich Plantius, a Wehrmacht volt főhadnagyai, Rudolf Ecke, a Wehrmacht volt századosa és Adolf Petsch, a hitlerista biztonsági szolgálat volt tagja. Adolf Petsch Pinszk váro­sában teljesített szolgálatot a háború idején, mint a Si- chersheitsdienst embere, s most beismerte, hogy saját- kezűleg agyonlőtt hat-hétezer embert. A letartóztatott tisz­tek a 306. rendőrzászlóaliban í szolgáltak és a hitleri Wehr­macht által ideiglenesen meg­szállt területeken büntető ex­pedícióban vettek részt. így például 1942 októberében és novemberében Pinszk városa környékén ennek a zászlóalj­nak az egységei tömegesen végezték ki a zsidókat s az egész akció következtében mintegy húszezer embert gt/il- koltak meg. 1941 szeptembe­rében ennek a zászlóaljnak a tagjai több ezer szovjet ha­difoglyot lőttek agyon Tirasz- pol mellett egy táborban. Különösen figyelemre méltó az a tény, hogy a letartózta­tott fasiszta gyilkosok eddig szabadon jártak-keltek és a Német Szövetségi Köztársaság állami szerveiben fontos tiszt­ségeket töltöttek be. így pél­dául Josep Kuhr letartóztatá­sáig rendőrségi főbiztos volt Majna-Frankfurtban. Hasonló állást töltött be Rudolf Ecke Hamburgban, Heinrich Plan­tius pedig Majpa-Frankfurt városi közi mozgatásában telje­sített szolgálatot. KEMZETK&ZI SZEMLE Ki teszi zavarossá a tize! ? Ismerős régi történet, ami­kor a farkas mindenáron bele akar kötni a pataknál vele együtt ivó bárányba és azzal vádolja, hogy zavarossá teszi az ivóvizét. Hogy is tehetném ezt, — válaszolja a bárány — hiszen te iszol fölöttem és tőled folyik hozzám a víz. Erre a farkasra emlékeztet­nek egyes nyugati propagan- daszólamok, amelyek az Egye­sült Államokat figyelmeztető TASZSZ nyilatkozat • kapcsán a Szovjetuniót vádolják a nemzetközi helyzet élezésével. A fejetetejéne állított farkas- logika azonban könnyén meg­cáfolható, ha figyelembe vesz- szük azokat a tényeket, ame­lyek az utóbbi időben felhős­sé tették a nemzetközi élet egét Kezdhetnék mindjárt a Kuba elleni provokációik foko­zódásával. Nemcsak arról van szó, hogy egyes amerikai lapok, vagy fe­lelőtlen szenátorok taglalják csak a Kuba elleni blokád le­hetőségét és az Egyesült -álla­mok légiereje támogatásával végrehajtandó kubai emigráns invázió esélyeit. Maga a hiva­talos amerikai kormánypoliti­ka az, amely Kubát létében fenyegető lépéseket kíván ten­ni. Az egyik ilyen lépés, hogy Kubára való hivatkozással Kennedy felhatalmazást kért és kapott százötvenezer tarta­lékos tényleges szolgálatra tör­ténő behívására. A másik lépés: szeptember végén Washingtonban össze­jönnek a latin-amerikai orszá­gok külügyminiszterei. Az Egyesült Államok kormánya arra kívánja felhasználni ezt az értekezletet, hogy nyomást gyakoroljon ezekre az orszá­gokra egy Kuba-ellenes tá­madás érdekében. Ugyancsak élénk tevékeny­séget fejtenék ki az amerikai diplomaták -az európai szövet­séges országokban. A Kuba elleni blokád előkészítése kap-- csán rá akarja venni Anglia, a Nőmet '"'övetségi Köztársa­ság, Norvégia és Görögország ■kormányát: tiltsák meg hajós társaságaiknak, hogy a szo­cialista országokból árut szál­lítsanak Kubába. A farkas és a bárány szere­pének felcserélése igy persze igen komoly probléma a nyu­gati propaganda számára, kü­lönösen akkor, amikor ezt az Egyesült Államok sorozatos U —2 incidensekkel méginkább megnehezíti. Elhangzanak nyugati részről is józanabb figyelmeztető hangok. Így pél­dául a konzervatív Daily Mail írja többek között a vezér­cikkében: „Kennedy fő fel­adata, hogy megőrizze az amerikai nép nyugalmát... Bármit mondjanak is, Kuba nem jelent veszedelmes kato­nai fenyegetést... Dél-Amerika nehézségeit nem lehet megol­dani a Cast.ró-rendszer meg­buktatásával..." Kennedy csütörtöki sajt óér­tei tzletén úgy látszik kényte­len volt figyelembe venni a szovjet nyilatkozat kapcsán felmerült aggodalmakat és ke­vésbé szerencsésnek ítélte a nyílt agresszióra úszító politi­kusok kijelentéseit. Persze, itt nem annyira a lényegről, mint inikább az önleleplezés lehető­ség szerinti elkerüléséről volt szó. Tovább erősítik a Párizs—Bonn tengelyt Mialatt a Szovjetunió, mint ez a TASZSZ nyilatkozatból is kitűnik, a súlyos' nyugat-ber­lini provokációk ellenére to­vábbra is türelmet tanúsít Berlin és a német békeszerző­dés aláírásának kérdésében, De Gaulle és Adenauer újabb lépéseket tettek saját Európá­juk kialakítására. De Gaulle látogatása a Német Szövetségi Köztársaság ban nagyszabású népszerűsítő akció közepette zajlott le. A nyilvánosság azonban csak ebben a vonat­kozásban jellemezte a látoga­tást. Magukról a tárgyalások­ról édeskeveset tudott meg a közvélemény és a záróközle­mény • is igyekezett minél ke­vesebbet elárulni. A titoktartás ellenére a különböző helyeken elhang­zott kijelentésekből és a ki- szivárgott hírekből a tárgyalá­sok irányvonala elég világo­san kivehető. De Gaulle és Adenauer a francia—nyugat­német együttműködés elmélyí­téséről tárgyaltak, elsősorban a francia—nyugatnémet atom- haderő kialakítása és igy a Bundeswehr atomfegyverek­kel való felszerelése tekinte­tében. Ilyen körülmények kö­zött Franciaország számít sa­ját atomhatalmának kialakítá­sánál a szövetségi köztársaság gazdasági erejére és iparának kapacitására. A tervezett Nyugat-Európai Politikai Unió létrehozása so­rán még hangsúlyozottabbá kívánják tenni a francia—nyu­gatnémet vezető szerepet. Anglia csatlakozása is csak olyan feltételiekkel történhet­ne, ama nem tehetné kétséges­sé eat a vezetőszerepet Anglia dilemmája Macmillan kormányának helyzete a Közös Piachoz és ezen túlmenően az alakuló Nyugat-Európai Polliit! kai Unióhoz való csatlakozás te­kintetében nem mondható irigylésre méltónak. Egyrészről világos, hogy amennyiben Anglia nem csat­lakozik teljesjogú tagként a hatok csoportjához, elveszti lehetőségét, hogy komoly for­mában részt vegyen Nyugat- Európa irányításában. Ezért saját nagyhatalmi érdeke a belépést diktálja. Támogatják Anglia belépését a Közös Piac egyes tagországai, akik ezen keresztül remélik kiegyensú­lyozni a francia—nyugatnémet egyeduralmi törekvéseket. He­lyesli Anglia csatlakozását az Egyesült Államok kormánya, mely ezen az úton szeretne j befolyást gyakorolni a túlzott j önállóságra törekvő Párizs— Bonn tengely politikájára. A másik oldalon azonban számos ellenzője van a belé­pésnek. A francia—nyugatné­met hegemon törekvések nem látják szívesen az Anglia be­lépésével jelentkező veszélye­ket és bár Adenauer a nyu­gatnémet—amerikai jóviszony fenntartása érdekében inkább a franciáknak engedi át a hangadói tevékenységet, — a háttérben nem játszik kisebb szerepet a belépés akadályo­zásában, mint. De Gaulle. A másik nehézség a brit nemzetközösség államainak a vártnál nagyobb arányú és ,a közvéleményre is erőteljes be­folyást gyakorló ellenkezése a londoni értekezleten. Nehru miniszterelnök már az érte­kezlet megkezdése előtt kife­jezte aggodalmát: „amennyi­ben a Közös Piac a NATO szövetség egyik formájává válik, akkor ez hozzájárul a nemzetközi helyzet elmérgesí­téséhez”. Nigéria miniszterel­nöke azzal vádolta' az érte­kezleten a Közös Piacot, hogy szembehelvozkedik Nigéria és más fejlődő országok iparo­sítási terveivel és az ' angol csatlakozás kihatna Nigéria egész nemzetgazdaságára. Az erőteljes ellenkezés és a közvélemény hangulata eset­leg arra készteti az angol kor­mányt, hogy vizsgálja ismét felül a Közös Piacba történő belépés feltételeit. Az ismert tények alapján azonban egy­általán nem valószínű, hogy Anglia feladja belépésre vo­natkozó szándékát. Az új sziriai miniszterei nők programja Damaszkusz, (MTI): Khaled El Azem, akiit a Szíriái Köztársasági elnök az új kormány megalakításával megbízott, csütörtök este az alkotmámyozó gyűlés előtt is­mertette programját. Kijelen­tette, hogy politikája a sza­badság, a demokrácia, a tör­vények tiszteletben tartásának elvén alapul és érvényben maradnak az agrárreformra vonatkozó törvények. Az aBkotmányozó nemzet- gyűlés a program meghallga­tása után döntő többséggel megszavazta a bizalmat Khaled El Azemnek,. aki ha­ladéktalanul hozzálát a kor­mány megalakításét célzó ta­nács közősökhöz. S belga rendirság lelealezte az 08$ egyik belgiumi rejtelbslyít fi fsszerKssziőt eifisssáfoitál? Az új bonni sajtófőnök, Karr Günther von Hase verí­tékező homlokát törölgette és nyilván azon fohászkodott, hogy túl legyen végre az in­terjún. A televíziós nyilatko­zatot nem ő adta. hanem az „öreg”, a kancellár viszont igen harapós hangulatban volt. Kigyulladtak a piros lám­pák a kamerákon, az inter­jú megkezdődött.. S már az első percek igazolhatták a sajtófőnök balsejtelmeit. Ami­kor Rolf Menzel, az SFB, a Szabad Berlin Rádió főszer­kesztője, Angliának a Közös Piacba történő belépéséről tett fel kérdést, Adenauer nem maradt az eredetileg elhatá­rozott • szűkszavú válasznál, hanem valóságos monológba kezdett, ötperces feleletének lényege az volt, hogy hűtlen­séggel és kétszínűséggel vá­dolta Negy-Britannlát. Idézte Macmillan július 17-i alsóházi beszédét amelyben a brit kormányfő kifejtette volna, hogy Anglia a Közös Piacba be kíván lépni, de az euró­pai politikai unióhoz történő csatlakozása már korántsem ilyen biztos. Négy nappal ké­sőbb, július 21-én — folytat­ta a kancellár — egy bizal­mas levélben ennek éppen el­lenkezőjét írta. Adenauer rög­tönzéséből az csendült ki, ho­gyan higgyen Bonn ' Angliá­nak? Az interjú után a sajtófő­ki hagyások megmásították volna a kancellár mondani­valójának lényegét. London természetesen felháborodva reagált, egyenesen Macmillan szavainak kiforgatásával vá­dolta szövetségesét, s von Ha­se háromnegyed órán át ma­gyarázta a kancellária 117-es termében az angol újságírók­nak, hogy Adenauer nem úgy gondolta... Persze mindenki tudta, hogy úgy gondolta, de annyira és oly nyíltan mond­ta, hogy a hatást legalábbis enyhíteni kellett. A Daily Express tudósítója gúnyosan jegyezte meg a kimagyaráz­kodás n+án: „A sajtófőnök ezért a negyvenöt percért megérdemli az ezüst sebesü­lési érmet...” Az Adenauer interjú viha­ros hullámai ezzel a felszínen Brüsszel, (MTIX’ A Peuple belga szocialista lap rendőrségi forrásra hivat­kozva jelentette, hogy Bel­giumban Namur térségében az OAS terrorista szervezet sejt­jeire bukkantak. Spa közeiében, Creppe falucskában egy idő óta franciák telepedtek le és állandóvá vált a titokza­tos jövés-menés az egyik villában. Eddig meg nem erősített hírek szerint Brüsszelben, Namurban és Spa-ban letar­tóztatások történtek. A letar­tóztatottak között a terror- szervezet több vezető tagja is szerepel. A rendőrség okmá­nyokat kobozott eb A lapjelentés hozzáfűzi, hogy a Creppe-i központ ál­lítólag esek egyik láncszeme az OÁS belgiumi hálózatának. A Reuter Idézi a France Soir római különtudósító já­nak jelentését, amely szerint Bidault volt francia minisz­terelnök, aki nyíltan De Gaulle-ellenes álláspontot fog­lalt el, majd az úgynevezett nemzeti ellenállási tanács ve­zetője lett Olaszországból való ki­utasítása előtt jóváhagyta egy De Gaulle elleni me­rénylet tervét. A terv szerint az OAS Spa­nyolországban állomásozó lök- hajtásos gépei intéznének tár í madást a francia államfő gé­pe ellen. Jóváhagyták a IVyugat-IriánpóI szóló egyezményt Hága, (MTI): A holland fel­sőház csütörtökön hatvanhá­rom szavazattal három elle­nében jóváhagyta azt az augusztus 15-én Indonéziával kötött egyezményt, amelynek értelmében 1963 májusában Nyugat-Irián indonéz közigaz­gatás alá kerül. Az alsóház már szeptember 7-én túlnyo­mó többséggel hozzájárult a megállapodáshoz. 1962. szeptember ** nők arra akarta rávenni Mom- zelt, hogy módosítsa az adást, hagyja ki a kényes részlete­ket a filmből. A televíziós interjú azonban eredeti for­májában került sugárzásra, mert a főszerkesztő szerint a lecsillapodtak. Már csak egy formai lépés volt hátra. Mon­zel főszerkesztőt elbocsátot­ták. Elvégre a megcsalt férj­ről szóló anekdota is azzal fejeződik be, hogy kidobják a kanapét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom