Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

Koncentráció és szakosítás a mezőgazdaságban Távolabbi célunk: á mező­gazdasági nagyüzemekben megközelíteni, majd elérni az ipari termelés-szervezés szín­vonalát. Ahhoz, hogy ezen az úton nagyobb léptekkel elin­dulhassunk, szükséges megte­remteni a valóban nagyüzemi gazdaságokat, ahol a munka termelékenysége, az önköltség alakulása, a termelés gazdasá­gossága alkotja a legfőbb ered­ményességi mutatókat A me­zőgazdasági technika adott színvonala követelőén kihat a növénytermelés szakosítására, az állattartás koncentrálására. Ezzel együtt jár a legújabb termelési módszerek alkalma­zása a hozamok növelésére Állami gazdaságaink előbb­re haladtak ezen feladatok megoldásában, mint a termelő- szövetkezetek. Ez a két fő me­zőgazdasági nagyüzem törté­nelmi fejlődésének különbsé­géből ered. Ez az előrehala­dottság most nagyon jó arra, hogy a termelőszövetkezetek megismerhessék és felhasznál­ják a gazdaságok eredményeit, bőséges tapasztalatait. A koncentráció ez idő sze­rint az állattartásban jelehtős, ahol az egyes fajoknak egy helyre való tömörítésével, a modern takarmányozási, tar­tási, tenyésztési módszerek alkalmazásával (önetetők-ita- tók. gépi fejes, az anyagmoz­gatás gépesítése) különösebb nehézség nélkül egy gondozó kétszer-háromszor annyi jó­szág nevelését és gondozását végezheti el. Nem gondolunk arra, hogy az állami gazdasá­gokban alkalmazott módszer, a koncentráció kiterjesztésé­nek foka, máról-holnapra megoldható a szövetkezetek­ben. Azonban elképzelhető — mint ahogy már van ilyen tö­rekvés a baromfinevelésben —, hogy termelőszövetkezetek ös­szefognak a sertés- és szarvas­marha-tartásban a munka magasabb termelékenysége, az új módszerek gazdaságosabb alkalmazása érdekében. Így könnyebben megoldható lenne a speciális Szakemberekkel való ellátottság. Most például egy állattenyésztési szakem­bernek a tsz-ben íha még ez is nem a mezőgazdász felada­ta!) igen nehéz a dolga, mert egyformán kellene — és ma­gas fokon — értenie a szarvas­marha, sertés, juh, baromfi tartásához, nem is beszélve arról, hogy egy-egy állatfajon belül a tenyésztés, nevelés, árutermelés is mind-mind kü­lön specialista szakembert igé­nyelné. A megye állami gazdasá­gaiban például a tehenészet koncentrálása (az állatállo­mány kevesebb helyre való tö­mörítése) 550 literrel növeli a tehenenként! tejhozamot, ugyanakkor 32 fillérrel csök­kenti egy liter tej termelési költségét. Tavaly nyolc gazda­ságban 29 000 sertés volt, ez év végére 31 000 sertés három gazdaságban lesz. A koncent­rálással elérték azt, hogy ki- lenchónapos korban kész hí­zóként értékesítik a sertést. A baromfitartásban az álla­mi gazdaságok a termelőszö­vetkezetekkel egyidőben in­dultak gyors fejlődésnek. Két éve alig négy vagon, az idén már közel ötven vagon és jö­vőre hatvan vagon baromfit értékesítenek a gazdaságok, kedvezőtlenebb beruházási fel­tételek mellett, mint a szövet­kezetek. Minden üres férő­helyét, juhhodályt, dohány­pajtát, még gyümölcstárolót is ideiglenesen baromfival hasz­nosítanak. Egy viziszárnyas- nál tíz, egy pecsenyecsibénél hat forint tiszta bevételt biz­tosít a gazdaságoknak a ba­romfinevelés. A termelőszö­vetkezetekben is elérhetők ezek a jövedelmek, általában el is érik, azonban korántsem használják ki lehetőségeiket, hogy az összefogás során ba­romfit neveljenek elő, s ezek­kel aztán az ideiglenes férő­helyeket kihasználják, melyek minimális beruházást igényel­nének. Egy őtszáz-hatszáz csa­ládot számláló tsz-ben van annyi üressé vált háztáji épü­let, hogy százezer előnevelt csibét a családtagok felnevel­hetnek. fia a csibe árát és a takarmányt a tsz adja, s a ta­gok 30—40 százalékos részese­désért nevelik fel, a szövetke­zetnek így 360 000 forint tiszta bevétele lehet. Az állattartás ma már a gazdálkodás biztonsági tarta­léka. Az állami gazdaságok jövőre a növénytermelésben — a gyümölcsön és szőlőn kívül — 700 000, az á'lattartásbán 820 000 forint értékű árut ad­nak száz hold Szántóról a népgazdaságnak. A növénytermesztésben Ser. állami gazdaságok éppen ezért a kővetkező fontossági sorren­det tartják: takarmány termesz­tés, árunövényterrnesztés. A szántóterület 36 százalékán termelnek tömeg-, és 22 száza­lékán abraktakarmányt. Így biztosítják nagyobb mennyi­ségben az emberi táplálkozás­ban bekövetkezett minőségi változásnak megfelelően a több hús- és tejtermékeket. Az állattartásban könnyeb­ben megoldható a szakosítás. Ugyanezt nem mondhatjuk el a növénytermelés special! zálá- sáróL Ezen a téren a terme­lőszövetkezetekben is legsür­gősebb tennivaló az egyes köz­ségek területén belüli saját­ságoknak megfelelő növények termesztése, a növényféleségek számának csökkentése, hogy azok végre valóban nagyüzemi táblákba kerüljenek, és ennek minden előnye kedvezően has­son a gazdaságokra. Mint az állattenyésztésben, itt sem le­hetetlen a szövetkezetek ko­operációja, amikoris két há­rom községnek összefüggő, azonos adottságú talajain ösz- szefogva termelnek meg egy­ségesen egy-egy növényt, az­által biztosítva például a nagyüzemi tehenészet tömeg-, a sertés- vagy baromfitartás abraktakarmány szükségletét. A szakosítás és tömbösítés nem a távolabbi jövő, hanem a holnap feladata. Az ezekből származó termelékenységi, gaz­daságossági és többtermelési lehetőségek kihasználását a szükségletek mind sürgetőb­ben követelik. Megvalósításuk a helyi adottságok teljes igény­bevételén túlmenően a tsz-ek- nek a termelésben való össze­fogását is megkívánja, s ez az összefogás lehetőséget ad arra, hogy a gyenge szövetkezetek a jók színvonalára emelkedjenek. Emellett azonban minden me­zőgazdasági dolgozónak szaka­datlanul képeznie kell magát, hogy a technika (kemizálás stb.) jelenlegi adottságait gazdaságában hatásosan alkal­mazni tudja. takács Zoltán ÁGI tervosztályvezető. Megyénk az ország színe előtt Aranydíjas juhok — A szabolcsi burgonya, rozs és búza sikere a mezőgazdasági kiállításon Már kívülről is szín pompás, sokat ígérő a mezőgazdasági kiállítás. Az ország állított ki az országnak. Végellá thatat­lan csoportokban özönlenek a látogatók. S az első észrevétel mindjárt az lehet, hogy most nem egyenként, külön-külön vannak az érdeklődők, hanem egy-egy község, vagy még in­kább tsz, állami gazdaság, gépállomás, tanács, különbö­ző járási, megyei hivatalok, vállalatok küldöttei kollektí­ván érkeznek. Nem egy-egy ember, család nézelődik kicsi személyes érdekkel, hanem né­pes csoportok közös érdekkel látnak, tanulnak az egész or­szág javára. Mindjárt a központi bejá­ratnál, az első óriási pavilon­ban kinyílik a kíváncsiság, türelmetlen érdeklődés. Itt látható az ország megyéire leginkább jellegzetes mező­gazdasági termékekkel ékesí­tett térkép. A színes üveg alatt levő különböző adatokat gombnyomásra villany világít­ja meg. Szabolcs-Szatmárt többek között burgonya, al­ma, napraforgó, búza jelké­pezi a díszes térképen. Dé, mint a látogatás során kide­rül: vannak nekünk egyéb ér­tékeink is. És én az ország szírié előtti megyénket kere­sem. A Balkányi Állami Gazda­Almaválogatás ság kisvárdai fajta rozsa aranyérmet érdemelt ki. A nyíregyházi Dózsa Tsz-nek Bánkuti 1201-es búzája bronz­érmet kapott. A kocsordi Üj Élet " Termelőszövetkezet aranyaimé burgonyája ezüst­érmet nyert. Bronzéremmel jutalmazták a tiboszállási Üj Élet cukorrépáját, amelynek termésátlaga 1C2 holdon 238 mázsa! Nem szégyenkezhetünk a juhok palotájában sem. A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum ópályi tangazda­ságának három kosát arany­éremmel tüntette ki a bíráló bizottság. Akik elhaladnak az aranydíjas juhok előtt, elisme­rően nyilatkoznak a gyönyörű, szépen fejlett állatokról. Ugyanezen a folyosón, kis­sé odább, ugyancsak megyénk­kel találkozhatunk. A nagydo­bost Petőfi Tsz juhászai is­mét jól vizsgáztak: kiállított négy juhuk közül kettő arany­érmet, kettő pedig elismerő oklevelet szerzett. A. R. Mi a „FércasSsOnyoR nyara ?“ Azt az egy-kéthetes idősza­kot ismeri a köznyelv „vén­asszonyok nyara” néven* amely magában foglalja a nyár és az ősz minden vará­zsát, kellemét; de nem egy­szerűéi átmenet az igazi nyár és az igazi ősz között, hanem búcsúzás és tisztelgő látogatás egyben. Az elnevezés eredetéről dr. Aujeszky László, a Meteoro­lógiai Intézet osztályvezetője elmondta; a szeptember végi napokban gyakori természeti jelenség, hogy hosszú, finom, ezüstös szálakon „szellőre kapnakí* egyes növényi mag­vak, továbbá egy kistermetű pókfajta is ilyenkor indul „nászúira” hosszú, rendkívül vékony és nyúlékony fonalán. Ezeket népiesen még ökör­nyálnak is szokták nevezni. A levegőben ilyenkor meg-meg- villanó eeüstfehér fonalak olya­nok, mintha hosszú, ősz haj­szálak úsznának tova. Egyéb­ként a német és az orosz nyelvterületeken ugyancsak ez a régies, kissé udvariatlan elnevezés dívik, Amerikában azonban „indián nyár” néven ismerik a szeptember végi nyár-búcsúztatót. Az új előfizetők megszerették a „Kelet-Magyarországot“ A rakamaz! Győzelem Termelőszövetkezetben — a leendő szakmunkások — a tsz fiatal kertész tanulói válogatják, cso­magolják az almát. Hammel felvétele. Az elmúlt hónapokban fo­lyó sajtószervezési, politikai munka eredményeként rövid idő alatt több mint ötezer új előfizetővel gyarapodott a „Kelet-Magyarország” olvasó­tábora. Az augusztusi jelen­tős Szervezési eredmények után az volt a feladat, hogy az új előfizetőkkel megszeret­tessék a megyei lapot, hogy tartós előfizetővé, olvasóvá váljanak A lap javuló szín­vonala, a párt- és tömegszer­vezetek eredményes munkája révén az új előfizetők né­hány hónap alatt megszeret­ték a lapot s továbbra is Ol­vasói maradtak. Augusztusban áz előfizetők megtartása volt a fő feladat. Ezenkívül azonban tovább folyt a szervezés és újabb 272 előfizető rendelte meg a me­gyei lapot. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek. Az előző két hónapban párt- szervezeteink több gondot fordítottak erre a fontos po­litikai munkára. Ilyen nagy­arányú sajtószervezési kam­pányban elkerülhetetlen né­hány százalékos visszaesés, azonban jobb, szervezettebb munkával csökkenteni lehe­tett volna az 563 lemorzsoló­dást Egyes járásokban a szo­kásosnál többen mondtak le a lap olvasásáról. A máté­szalkai járásban 133, a kis- várdaiban 84, a baktalóránt- háziban 70, a csengeriben 62, a nyíregyháziban 44 lappal jár kevesebb, mint az előző hónapban. A közeljövőben egyre több alkalommal találkoznak s be­szélgetnek kommunisták, tö­megszervezeti dolgozók, aktí­vák a pártonklvüliekkel. Be­szélnek a kongresszus irány­elveiről, az őszi munkákról, ipari feladatainkról a pártok- tatásról és még sok fontos kérdésről. A beszélgetések alkalmával ismét szólni kell az újságolvasás jelentőségé­ről. Ebben az évben még le­galább annyi új előfizető biz­tosítására van meg a lehető­ség, mint amennyit az elmúlt hónapokban szerveztek. Szep­temberben tovább kell dol­gozni az új előfizetők meg­tartásáért, de már készülje­nek pártszervezeteink egy újabb sajtószervezési kam­pányra. A párt- és tömegszer­vezetek vezetői, aktívái, tag­jai, a lap régi és új olvasói jussanak el minden dolgozó­hoz s az egyéb feladatokkal egyidőben beszéljenek a párt megyei lapja olvasásának je­lentőségéről, fontosságáról. Ismét rendezzenek sajtószer­vezési agitációs napokat és az eddigiektől több aktíva bevonásával juttassák el mi­nél több dolgozóhoz a megyei lapot. CSODATEVŐK Donna Lucia Bulgheroni Oiasatoiszagban el, egy ku falu­ban. Ügy fordult, bogy erősen megronnott a látása. Jóakarói azt tanácsolták neki, bogy za­rándokoljon el Donna Maria Onéda „látó” asszonyhoz, aki majd közbenjár érte az égi ha­talmaknál és attól kezdve kitű­nő lesz a látása. Donna Lucia megtette a keserves 80 kilomé­tert. A „látó” asszony nagy szeretettel fogadta, és azonnal megkezdte a kezelést. Persze, még az égi Madonna sem egé­szen önzetlen. Ez világos. Kö­vetkezésképpen Donna Maria kért egyet-mást a szemevilágáért esengő Donna Luciától. Kár len­ne csfirnl-csavarní az esetet: A vakság küszöbén tévelygő Don­na Lucia összes értékei átván­doroltak Donna Maria lakásá­ba, sőt a csodatételeiről híres falú plébánosához. A „látó” asz- szony nyilván hasznát látta cso­datevő erejének. Viszont a nem látó asszony végre belátta, hogy bírósághoz kell folyamodnia. Most aztán — amint az egyik olasz lap bőven beszámolt róla — bíróság elé idézték a „látó” asszonyt, a leányát, akt szintén „lát” és hat egyházi személyt. Qk is „látnak” valamennyién. Itália népe most kíváncsian vár­ja, hogy a független olasz bíró­ság e per folyamán arikén* Én «" látni. ' ^ ban az, aMnek kiadja magát, és valóban őszinte hazafias érzése hozta ide, akkor ő, Berthold ezredes a legjobb megvilágításba kerül mind a fiatalember, mind a parancs­nokság előtt Nemes gesztusá­nak híre kétségkívül a böl­csességgel párosult nagylelkű­ség fényével vonja be nevét, Heinrichet pedig örök hálára kötelezi. Ha viszont kiderülne, hogy Goldring neve mögött ellen­ség rejtőzik, akit ő, Wilhelm Berthold csak azért szorított keblére, hogy annál hamarabb leleplezze, elaltatva éberségét, akkor ez a cselekedete csak megerősíti kiváló felderítő talentumának hírét. Tehát mindkét esetben ő lesz a nyertes! A szökevény iratai, a Gold- ring-családra emlékeztető arc­vonásai, s legfőképp azok az emlékfoszlányok, amelyeket gyermekkorából őrzött meg emlékezetében — mind arra vallanak, hogy Wilhelm Bert­hold ezredes valóban egyik régi barátjának fiát üdvözöl­hette. Az ellenőrzés azonban nem árt. ilyen esetekben az ember nem bízhatja magát sa­ját intuíciójára, sem árra, hogy az iratok rendben van­nak és az elmondottjaikban nincs hiba. Inkább háromszor ellenőrizni valamit, mintsem egyszer tévedni! Ezenkívül még az sincs tisz­tázva, mi késztette az átsző- késre Henrich von Goldringot, aki végül is asszimilálódhatott a Szovjetunióban. (Folytatjuk.) «éggel tölti el az eléje táruló látvány: a. fekete gallért acél- szürke egyenruha előnyösen kihangsúlyozza izmos vállát és széles mellkasát, világos lo­vaglónadrágján sehol egy ránc, gondosan tisztított magas szárú csizmája ragyog. Igen, a kifo­gástalan katonatisztnek még á fronton is ilyennek kell len­nie. Berthold ezredes tehát elégedett önmagával — és elé­gedett a mai nappal — Minden a legjobb úton halad! A legjobb úton... — ismételgeti kezét dörzsölve, majd íróasztalához lép, hogy még egyszer szemügyre vegye Heinrich iratait. ★ Wilhelm Berthold elég rég­óta szolgált a német felderí­tésnél ahhoz, hogy a legcseké­lyebb bizalma se legyen az emberekben. Valahányszor rá­nézett valakire, az illetőben mindig gonosztevőt gyanított, akit előbb-utóbb úgyis át fog adni a Gestapónak, s nem volt olyan emberi cselekedet, amelynek rugóját nem a ha­szonlesésben látta volna. Amikor Heinrich von Gold­ring előtt szélesre tárta ölelő karját, még merő lelkesedés vezette, s nem előre megfon­tolt szándék, mert még nem volt ideje a latolgatásra. Ké­sőbb pedig, amikor mérlegre tette saját viselkedését, úgy találta, hogy mesterien ját­szotta az öreg Siegfried arany­színű barátjának szerepét. Ez a játék óriási előnyt je­lent számára. Ha az ellenőrzés során kide­rül, hogy a szökevény való­ilyen intim, családi emléke­ket. Persze az sincs kizárva, hogy Siegfried fiát leleplez­ték, s a szovjetek szolgálatá­ba szegődött pénzért, vagy ha­lálos fenyegetésre... Wilhelm Berthold ezredes azonban ko­rántsem olyan hiszékeny bo­lond, mint amilyennek mutat­ta magát. Lesz, ami lesz, ő a saját javára fogja fordítani az eseményeket. S az ezredes — ezen a na­pon imC már másodszor ta­gadta meg önmagát — ábrán­dozik. Lehet, hogy álmai tú­lontúl messzire ragadják, mert egyenruháját eligazítja, kihúz­za magát, s kegyes, fensőbb- séges arckifejezést öltve, a pamlag háttámlájába illesztett négyszögletes tükör elé áll. Fontoskodó, széles ábrázat te­kint rá vissza a tükörből; húsos orr, a szemöldök alatt apró szürke szempár. Bajusz- kefécskével lesimítja rőt, á la Hitler bajuszkát, és közelebb lép a pamlaghoz. Fejét most nem látja, de alakján végigtekinthet. És mi tagadás, az ezredest elógedett­aíz a Bismarck-szobor, amelyet azon az estén olyan ügyetle­nül ledöntöttem, nem sérült meg? — Nem sérült meg, dehogy is sérült, és remélem, hogy tulajdon szemeddel fogod vi­szontlátni. Amikor Heinrdcs elhagyta a szobát, Berthold az ablakhoz lépett, szélesre tárta, és so­káig bámult a messziségbe. Kelet felől 'ólmos, őszi fel­hők közeledtek. Olyan ala­csonyan úsztak a föld felett, hogy szánté súrolták a fák csúcsát, annak az iskolaépü­letnek a tetejét, amelyben az I—C osztály irodája székéit, és az iskolaudvarral szemközt ágaskodó kis fatemplom düle- dező tornyát. Milyen egyhan­gú, milyen unalmas, vigaszta­lan kép. De nemsokára talán minden megváltozik. Nos, ez a nap valóban sze­rencsésen kezdődött! Áz a so­katmondó beszélgetés Himm- lerrel, aztán ez az átezökött fiú! Minden arra vall, hogy csakugyan Goldring báró fia — különben honnan ismerne L A báró urat az én szállásom mellett helyezze el, szerezzen neki megfelelő öltözéket, és... — Nyugodt lehet, Herr Oberst, Goldring báró úrnak nem lesé oka panaszra. — „Goldring báró!” Mintha zenét hallanék, mint gyermek­korom muzsikája, úgy hang­zanak fülemben ezek á sza­vak! S ha levethetem ezt az öltözéket, egészen újjá fogok születni! — Nos, tedd ezt minél előbb. Kockenmüller Százados ségiténi fog néked, és gondos­kodik mindentől. Heinrich már elbúcsúzott, és Kockenmüller kíséretében a kijárat felé indult, amikor hirtelen megtorpant — Bocsásson meg, Herr Oberst csak még egy kérdést:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom