Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

IIS a cselekvés ideje! Kombájn menetirány-terv — *1« üzemképes erőgép Műhelykocsi a határban — A Nyírbátori Gépállomás és a tsz-ek közös őszi hajrája A nyírbátori járás termelő­szövetkezeteiben mintegy 15 ezer holdon kell a talajelő- készítésj és' vetési munkákat elvégezni. Ebből 10 500 hold esik kenyérgabona vetésre, a többi őszi árpa és takarmány- keverék, Nagy szükség van te- ; hát minden alkalmas perc kihasználására. Annál Inkább, mert az eddig bevetett terü­let igen kevés a tervezetthez képest. Halaszthatatlanul itt az ide­je a nagy őszi munkáknak, amin a tsz-ek csakis a gép­állomással szorosan együtt működve tudnak úrrá lenni. A járás közös gazdaságai­ban nem kevesebb, mint 10 ezer 260 holdon vár betaka­rításra a kapások teranése. Legtöbb a kukorica, burgo­nya, napraforgó és dohány. A betakarítási munkákat Igyekszik gyorsítani a Nyír­bátori Gépállomás. Számbaiö- hetö gépei közül legnagyobb ! igénv a silókukorica komból- j nolása iránt mutatkozik. Ezért, hogy a silókombájnok működésében meghatározott rendszeresség legyen, a gép­állomás a tsz-ekke] egvefér- tésben menetirány-tervet dol­gozott ki. Jó segítség még a szövet­kezeteknek a gépi vontatásé répakiemelők. Tervezik, hogy napraforgó cséplésére kom­bájnokat szerelnek át. Felké­szült a gépállomás az apró­A nyíregyházi kenyérsfabona­Az ország do1 gőzéi kenyér- , szükségletének biztosítása el­sődleges feladata a mezőgaz­daságnak. Legtöbb termelőszövetke­zet. termelőszövetkezeti csoport igyekezett is mindjárt a csépléssel egy- idobon eleget tenni terv­be vett, vagy szerződéssel lekötött gabona értékesíté­sem ek. A megyeszékhely. Nyíregyhá­za négy termelőszövetkezete — a szántó 32 százalékán gaz­dagodik — 4000 mázsa helyett 4300 mázsát szállított állami raktárba Különösen dicsére­tet érdemel a Ságvári és a i Dózsa szövetkezet. Nem mondható kielégítőnek magvak cséplésére is. A gépállomás 21 burgo- nyaszedö géppel rendelkezik, de kapacitásuk kihasználása még nincs teljesen biztosítva. A szövetkezetek tagsága ugyanis premizálási alapon termeli a burgonyát Ez ma­gában jó. De attól tartanak bogy a gépi szedés megrövi­díti őket. A gépállomás és a; érdekelt tsz-ek vezetői mi­előbb találjanak módot arra hogy a tagság a burgonya gé­pi szedése esetében is bizto­sítottnak tudja a premizálást Ha ez sikerül, nagymértékber meggyorsul a burgonya beta­karítása és a talajt hama­rabb lehet vetés alá élőké szíteni. őszi talajelőkészítési és ve tési munkákra 140 gépállomá­si és 78 tsz vegyes típust gép áll rendelkezésre. Az erő­gépek kivétel nélkül üzem­képesek; a szövetkezeti sajái gépek többsége új. eléggé jt állapotban' vannak. A gép­állomás részéről 18 nagy tel­jesítményű vetőgép, a tsz-ek. bői fjedig 8 gépvontatású éí 58 fogatos vetőgép vesz rész az ősziek vetésében. A sok gép állandó munká­ban tartása i<51 szervezett ja­vító készültséget kíván. Ezérl — a nagv kampánymunkái tapasztalata alapján, — is­mét megszervezték a műhely­kocsi-módszert. A munkaköz- ben beálló' gépi meghibáso tsz-ek túlteljesítették, tszcs-k lemaradtak '“rtékesítéshen a város 18 tenmelőszövetkeze ti csoportjának értékesítése A tszcs-k — a szántóterüle 52 százalékán gazdálkodnak — eladási terve 3315 mázsa, vt szont még csak ölven százaié kosnak sem mondható egy üt tes eredményűk. Négy tszcs még semmit ser szállított, a Gerhát-bokor Ezüstíkalász, a Saiamon-boikor Kossuth pedig csak pár má zsát vitt az átvevő helyre. A rendben teljesítők pél­dája azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti csopor­tok is teljes mértékben rendezhetik gabonaértéke­sítési előirányzatukat. Csupán megértő akarat kér dése. dásokat, üzemzavarokat — egy-két nagyobb baj kivételé­vel — a helyszínen javítják ki. A gépállomás és a tsz-ek közös igyekezetére jellemző, hogy a műhelykocsi a szövet­kezeti gépeket is felkeresi. Nincs vita arról, hogyan le­het növelni a munka eredmé­nyességét. A gépállomás min­dent el is követ azért, hogy az őszi csatában valamennyi erőgépét léét műszakban dol­goztassa. Jelenleg 35 gépe dol­gozik ilyen ütemben. Da hogy valamennyi így dolgoz-, zon. megfelelő munkaerő hiá­nyában nem könnyű feladat. Most áppen arról folynak a tárgyalások, hogy a gépállo­mási gépekhez a szövetkeze­tek adjanak olyan, már volt j traktoros, vagy géphez értő tagokat, akikkel meg lehet­ne oldani a teljes két műsza- I kot. A. B. Tej, kápesztalevélbol A garstoni kutatóintézetben káposztalevélből, borsóhüvely­ből és más növényekből te.iet állítanak elő, s még az idén, megnyitják a mesterséges tej kísérleti gyártására berende­zett üzemet; s ha majd a kí­sérlet beválik, hozzálátnak a növényi tej nagybani előállí­tásához. A mesterséges tejet vagy fo­lyékony, vagy pedig poralak­ban hoznák forgalomba, s re­mélik, hogy a növényi tej a tehéntejjel árban is versenyez­het majd. Jelentősége azért nagy, mert egyrészt olyan cse­csemők és kisgyermekek is táplálhatok, akik a tehéntejet nem bírják, másrészt sohasem lesz elegendő tehéntej a vi­lág összes gyermekei számára és az összes protein-hiányok fedezésére, ezzel szemben nö­vényi anyagokból mindenkor elegendő tejet lehet majd : gyártani. Sárgul a silókukorica, veszélyben a minőség Minél több járvasilóző komplex brigádot a betakarítás meggyorsítására A Földművelésügyi Minisz­térium takarmánygazdálkodá­si osztályán tájékoztatásul kö­zölték, hogy a silókukorica- betakarítás országszerte meg­kezdődött. Rendkívül fontos, hogy ezt a legnagyobb töme­gű és igen értékes teleltető ta­karmányt mindenütt a lehető legkisebb veszteséggel takarít­sák be és raktározzák el. A szakemberek megállapítása szerint lényeges mennyiségű nö­vekedés már sehol nem várható: a csövek általá­ban tejes-viaszosérésben vannak, sőt több helyütt tapasztaltak már teljes érést is, ugyanak­kor — a lomb- és a szár her­vad ása, a rostok gyors elfá- sodása miatt — napról napra KEPHEZe,késett _________ szöveg Nem emlékszem már pon­tosan, hol történt, de elárul­ja ez a fénykép, amely hi­teles. A feljegyzés nem ve­szett el, mivel nem is jeg%iez- tem róla egy sort sem. Akkor nem tartottam érdekesnek az esetet. Még tavasszal történt. Szép volt a kép, a gyö­nyörű. friss fényben sárgálló j szalmásszekér, a piros aranyt verő színű lovak, a fehér hídmérleg. A fotósunk lekat­tintotta. Én közben beszédbe elegyedtem azokkal, akik a képen láthatók. Emlékszem, arról panasz- kodtak, hogy kevés a takar­mány, kevés a szalma alom­nak, aztán szó esett a politi­káról. Az egyikük megjegyezte: — Ki tudja, lesz-é háború? Érdemes magát törni az em­bernek? Ki tudja, de én tu­dom, hogy nem — tette hoz­zá meglepő fordulattal. — No — mosolyogtak a többiek. — Honnan tudod? — Onnan, hogy meglátjá­tok, ebben az évben is raké­ta repül fel az égbe. benne szovjet emberrel. Hát csak gondolkozzanak az amerikaiak, kivel kezdenek. Okosabbak talán, semhogy saját vesztü­ket akarnák. Aztán a szov­jetek meg nem akarnak há­borút. Aidán, ha több lenne a gép, én tudom, több lenne a takarmány, több lenne eb­ből — intett a szalmára. — Ha pedig nem lesz háború, és nem lesz, több less a gép. Igaza volt. Ember repült az égbe, nem is egy. Kettő. Innen jutott eszembe a do­log. És most még valami eszembe jutott. Amikor ilyen okosan beszélt ez az ember, erősen ráfigyeltem. Firtattam, hogy érti azt, hogy ő csak tudja, hogy kell a gép. — Volt nekem szalmám is, több, mint most — nevetett szégyenlősen. — Kulák volt ez! — ne­vettek azok ketten is. — Na, hát az — vallotta, — voltam. És derűsen beszélgettek to­vább, nem is zavarta őket, hogy én is hallgatom. 8. B. romlik a minőség. Kívána­tos tehát, hogy a gépállomások és a ter­melőszövetkezetek össze­fogásával meggyorsítsák a silótakarmány betakarítá­sát. A silóépítmények közül az egyszerű „áthajtó®” sdlóárkok és a falközi silók váltak be a legjobban, amelyek könnyen, gyorsan és olcsón, tetszés sze­rinti méretben készíthetők. A silózógép-kapacitás ugyancsak elégségesnek mutatkozik. Leg­főbb teendő most a silózási munkák jó megszervezése. A tapasztalatok azt mulat­ják, hogy legalkalmasabbak a gyors és jó silózásra a kopm- lex járvasilózó brigádok. Ajánlatos, hogv a silókészítésnél minden termelőüzem vegye Igény­be az átadott cukorrépa minden mázsája után já­ró fél kiló melaszt, amely — higitottan a silóra lo­csolva — jelentősen nö­veli a takarmány tápláló értékét és értékesülési ará­nyát. Ugyancsak fontos, hogy ide­jében átvegyék a cukorgyárak­tól a cukorrépa minden má­zsája után járó 65 kiló nyers répaszeletet. A gyárak szer­ződéses alapon évente 160 000 —180 000 vagon nyers répa- szeletet adnak át a termelő­üzemeknek. További 6000 va­gon nyers szeletet ez évben a központi készletekből is kap- ! hatnak a termelőszövetkeze­tek. 4. — Túlságosan sok idejét rab­lóm el, Herr Oberst, ezért most már rövid leszek. Atyám eleinte elektromérnökként dol­gozott a Donyec-medencében, majd áthelyezték az Ural vi­dékiére. 1930-ban pedig, ahogy az oroszok mondani szokták, „elirányítötták” egy nagy vízierőmű építéséhez. Ön is tudja, Herr Oberst, hogy hova, mert attól az időtől kezdve, amint atyámtól utóbb értesül­tem, ő hírszerző hálózatunk révén közvetlenül önnel volt rádióösszeköttetésben. — Pontosan így volt! — ál­lapította meg az ezredes. — Kapcsolatunk a legszorosabb volt, és tökéletesen meg vol­tunk elégedve egymással. — Atyámnak 1934-ben fel­sőbb szerveink kívánságára si­került elérnie, hogy Távol- Keletre helyezzék át. Ekkorra már felvette ga. orosz állam- polgárságot. — Ezt is tudom.-— Azóta azonban, hogy Tá­1982. szeptember 13. vol-Keletre került, megszakadt az önnel való közvetlen kap­csolata. Minden információt az ön által is ismert szemé­lyek révén küldött... Berthold szótlanul bólintott — 1937 óta már én is atyám tevékeny munkatársa voltam. Megtanított, hogyan kell rejt­jelezni a jelentéseket, és ho­gyan kell megfejteni a kapott rejtjeles utasításokat. — Roppant könnyelműség egy oiyan tapasztalt felderítő részéről, mint Siegfried! — Node, vegye figyelembe, ezredes úr, hogy atyámnak rengeteg tennivalója és igen kevés segítőtársa volt — vette védelmébe apját Heinrich. — És ezenkívül azt se felejtse el, hogy engem ő igaz német ha­zafinak nevelt. Tudta, hogy semmilyen körülmények kö­zött sem fogom elárulni a tit­kát. — Folytassa, folytassa! — sürgette az ezredes. — Minden a legjobb rend­ben ment, egyszer azonban szerencsétlenség történt: a Cseka nyomára bukkant a tit­kos találkozóhelynek. Letar­tóztatták azokat az összekötő­ket, akik elárulhatták atyámat. Szöknie nem lehetett. Engem azonban mindenáron meg akart menteni, és iratokat szer­zett nekem Anton Sztyepamo- vtcs Komarov, menhelyen ne­velkedett gyermek nevére. Még K omszomol-i gazolv án yt is kaptam, és elküldött Ogyesz- szába, ahol katonaiskolába léptem. Ezt a háború előtt egy évvel végeztem el. Egészen természtes, hogy míg a kato­naiskolába jártam, sohasem le­veleztem atyámmal. Csak néha értesített sorsáról összekötőink révén. Utolsó értesülésem tra­gikus volt; atyám elküldte nekem ezeket az iratokat egy letépett papírdarab kíséreté­ben, melyre sebtében vetett oda néhány sort. Atyám üze­netéből megtudtam, hogy le­leplezték, és letartóztatása előtt kénytelen volt mérget inni. Az volt a kívánsága, hogy haláláért álljak bosszút a bolsevistákon. Heinrich hangja megreme­gett, és Kockenmüller megint a vizeskancsóhoz ugrott. Ber­thold ezredes felkelt, meghaj­totta fejét, és úgy állt néhány másodpercig, hallgatással adóz­va meghált barátja emlékének. — Nagyon köszönöm ezt ön­nek, ezredes úr! — mondta Heinrich, miután ivott egy kortyot a vízből. — És most engedje meg, hogy folytas­sam . . . Megértheti, hogy atyám kötelezettségeinek nem tehettem eleget, jóllehet meg­esküdtem, hogy egész életemet hazám üdvének szentelem. Ki kellett várnom a megfelelő időt, s ezt a háború hozta el. Erre ,az arcvonalra küldtek, mint a Vörös Hadsereg egyik szakaszparancsnokát. Német nyelvtudásomat természetesen eltitkoltam ... Néhány nappal ezelőtt véletlenül jelen voltam az egyik német őrmester ki­hallgatásánál, akit az oroszok foglyul ejtettek. Akikor hallot­tam meg azt a nevet, melyet mar gyermekkorom óta isme­rek: az ön nevét. Megtudtam, hogy ön a hadtest törzsnél dolgozik. A többit már tudja... — És ha nem hallott volna rólam? — Már régebben elhatároz­tam, hogy átszököm hazám hadseregéhez. S az, amit a ki­hallgatásnál hallottam, csak siettette elhatározásomat. Ter­mészetesen, nem mulaszthat­tam el a kínálkozó alkalmat, hogy nem kell hosszasan iga­zolnom magamat: hiszen ön atyám legközelebbi barátja volt, és engem is gyermekko­rom óta ismer. — Nagyon okosan, nagyon okosan tetted, fiacskám! Bár... kissé kockázatos vállalkozás volt. Meg is ölhettek volna. — Éppen ez a gondolat gyö­tört leginkább... pedig, higgye el, Herr Oberst, nem a haláltól féltem. Attól féltem, hogy tulajdon testvéremnek, egy német katonának a golyó­jától kell elpusztulnom, és hogy ellenségeimmel együtt, idegen néven fognak elte­metni, anélkül, hogy megbosz- szultam volna atyám halálát... — Értem, értem! Most azon­ban, hogy immár a tieid közt vagy ... — Ügy érzem, mintha a csa­ládom körébe tértem volna vissza! — Igazad van: elhunyt ba­rátom fia joggal tekinthet második atyjának. — Nem is tudom, hogy kö­szönjem meg... Ó, Herr Oberst, ön talán nem is sejti, mit érzek én most! Utolsó le­velében, mely ön előtt fek­szik, édesatyám lelikemre kö­tötte, hogy keressem meg önt, és mindenben kövessem taná­csait ... S most már így mond­hatom: második atyám taná­csait. Heinrich felugrott, előrelé­pett, majd habozva megállt, Berthold maga ment oda hoz­zá, és erősen megszorította a fiatalember mindkét kezét. — És mi az az örökség, amelyről az , írásban említés történik? — Kérdezte az ezre­des, miután visszatért helyére, és megint a papírokba mé­ly edt. — Mint ön is tudja, atyám minden ingatlan vagyonát el­adta, amikor Oroszországba utazott. A kapott összeg egy részét a Német Bankba he­lyezte el, de a javát a svájci nemzeti bankba tette. — Mennyi ez összesen? — Valamivel több mint két­millió máfka. — Ö! — tffrt fel akaratla­nul Kockenmüllerből. — Édesapád boldog életet biztosított neked, Heinrich — jelentette ki ünnepélyesen Berthold ezredes. — Életem nem az enyém, hanem a hazámé. — Természetesen, fiam! De majd akkor beszélünk mind­erről, ha már kipihented ma­gad ... Százados úr — fordult most az ezredes Kookenmül- lerhez —, gondoskodjék min­den szükségesről. (Folytatjuk.) Jövőre a dolgozók fefm már szakmunkás lesz az állami gazdaságokban A fellett nagyüzemi mező- gazdasági termelés eredmé- nyessésének biztosítéka — a termelési technika és szerve­zés mellett — a dolgozók egy­re magasabb színvonalú kép­zettsége, a szakmunkássá vá­lás. A megye állami gazdasá­gainak az állandó dolgozói kö­rében mind nagyobb érdeklő­dés nyilvánul meg a szak­munkásképzés iránt. Az üzemi szakmunkás tan­folyamon az 1961—63-es ok­tatási évben hat és félszáz dolgozó vett részt, s az ipari tanulóképzés mintájára csak­nem kétszáz fiatal tanult ki­lenc szakmában. A szakmun­kásképzésben ez idő szerint az oktatáshoz szükséges férőhely- hiány akadályozza a‘ fiatalok létszámának emelkedését. Az egyes szakmákon beiül a gépipari, gv ü mölcstermeaz- tési ágakban legnagyobb a szakmunkások aránya. Jövőre a gazdaságok állandó dolgozói­nak mintegy fele már szak­munkás lesz. 60 holdon már zöldéit a rozs A mátészalkai EgyasiBt Erő Termelőszövetkezet az idei vi­szonylag jó termését nagy­részt köszönheti a karai ve­tésnek. Csak erősödött az a tapasztalatuk, hogy aszályt* időben sem szabad várakozni a vetéssel. Ha az ideje elérke­zett, vetni kell. A szövetkezetben legna­gyobb munka most a burgo­nya betakarítása, hogy miné! előbb készíthessék a talajt a rozs alá. Egyéb elővetemén yek után eddig több mint 150 hold rozsot és 50 hold őszi takar­mánykeveréket vetettek már eL A szeptember első napjain földbetett rozs hatvan holde« már zöldéi 1. Tervük szerint szeptember­ben valamennyi őszi takar­mánykeveréket és rozsot el­vetnek. Október közepére p» dig a búzával is végeztMlb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom