Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

fl francia politikai pártok zöme ellenzi De Gaulle alkotmánymódosító tervét A köztársasági elnök a népszavazáshoz folyamodik A szovjet lapok De Gaulle nyugat-németországi látogatásáról Párizs, (MTI): De Gaulle alig, hogy visz- Bzatéht Nyugat-Németonszág- ból, megkezdte a már régeb­ben tervezett alkotmánymódo­sítás előkészítését. Elképzelé­seit, amelyekről eddig csak nagy általánosságban nyilat­kozott, minden valószínűség szerint szerdán fejti ki részle­tesebben a kormány tagjai előtt. Az elnöki palotából szár­mazó hírek szerint egye­lőre arról van szó, hogy a köztársaság elnökét a jövőben a parlament kizá­rásával. népszavazás Ht­ján válasszák. Az 1958-ban életbe lépett deguallei alkotmány már amúgy is rendkívül széles jog­kört biztosít a köztársasági el­nöknek az ország kül- és bel­politikájának meghatározásá­ban, a tervezett alkotmányre- form most arra irányul, hogy a nemzetgyűlésnek ne legyen beleszólása az elnök szemé­lyének kiválasztásába sem, aimd a De Gaulle által kiala­kított tefkintélyuralom megerő­sítését és tartósítását jelen te­lié. De Gaulle nem számíthat arra, hogy a jelenlegi par­lament megszavazza a ter­vezett alkotmánymódosítást. Ezért ismét a népszavazás eszközéhez folyamodik. A nép­szavazásra október 21-én, vagy 28-án kerülne sor. A szavazási kampányt De Gaulle rövide­sen elhangzó rádióbeszéde nyitja meg. A francia jogászok egyön­tetű véleménye szerint az al­kotmányt nem lehet egyszerű népszavazással megváltoztatni, mert az alaptörvény 89. pa­ragrafusa világosan kimondja, hogy minden alkotmánymódo­sításhoz a parlament két há­zának jóváhagyás® szükséges A francia politikai pártok nagy része hevesen ellenzi' De Gaulle tervét, amelyben az al­kotmány megsértését és a par­lamenti demokrácia további korlátozását látják. A Francia Kommunista Párt már régebben leszö­gezte elutasító álláspont­ját. A Francia Szocialista Párt országos tanácsa ha­tározatban utasította el az alkotmánymódosítást. Ugyanígy az Egyesült Szocia­lista Párt és a radikális párt is elvetette De Gaulle tervét akárcsak Paul Reynaud, a független párt egyik vezér­alakja. A köztársasági elnök a népszavazási kampányban lé­nyebében csak saját pártja, az UNR és az MRP egy ré­szének támogatására számít­hat A népszavazás eredmé­nye azonban nagymértékben a könnyen befolyásolható, nem politizáló választóktól függ és De Gaulle elsősorban ezekre a szavazatokra számíthat a kü­szöbönálló belpolitikai erőpró­bán. A Pravda párizsi tudósítója írja: „Franciaország történeté­ben ez év szeptembere nem­csak olyan eseménynek a dá­tuma, amikor új lépést tettek a nemzetközi feszültség foko­zásának útján, hanem ez a szeptember a francia nép iga­zi nemzeti érdekeit fenyegető veszély növekedését is jelzi”. De Gaulle látogatása — írja a Trud bonni tudósí­tója — azt bizonyítja, hogy a francia—nyugatnémet szövetség a két ország pénzügyi oligarchiá jának és militarista köreinek meg­egyezése. Olyan alku, amelynek semmi köze nincs az európai béke és bizton­ság érdekeihez. A Trud a továbbiakban rá­mutat, hogy a Bonn—Párizs tengely a Washington felé irányuló nyomás fegyvere is, amelynek segítségével a Bun­deswehr atomfegyvereikkel va­ló felszerelését akarják elérni. Paraszttiintetés Nyogat­Hémetországban f Külpolitikai széljegyzet Néma kiáltás Wesermarsch körzetben 3500 paraszt tüntetett a kormány mezőgazdasági politikája el len. A tüntetők traktorokkal és különböző járművekkel vo­nultak fel és több órán át megbénították a közlekedést. A tüntetők a felvonulás után rendezett gyűlésről táviratot intéztek Lübke köztársasági elnökhöz. Ebben hangsúlyoz­ták, hogy „a parasztság nem hajlandó továbbra is tétlenül szemlélni a kormány egyol­dalú gazdaságpolitikáját”. Könnyfakasztó gránát fizetésemelés helyett Sztrájkhirek Latin-Amer lkából (MTI): Mint az AP hírügy­nökség Buenos Airesből jelen­ti, a rendőrség egységei könny­fakasztó gránátokkal támad­tak a fizetési követeléseik teljesítéséért sztrájkoló postai alkalmazottaik gyűlésére. Több dél-amerikai ország szakszervezeti vezetősége tá­mogatásáról biztosította az ar­gentin szakszervezetet, s így most küszöbön áll Argentína külföldi postai és távbeszélő kapcsolatának megszakadása. Az Új-Kína jelenti Monte- videóból: Az uruguayi munkások szakszervezeti központja 24 órás sztrájkra szólította fel az ország dolgozóit az amerikai tulajdonban lévő uruguayi alu­mínium társaság sztrájkoló munkásainak támogatására. Újabb Jelentések az aecral bombarobbanásról Háromra emelkedett a halálos áldozatok száma Accra, (MTI): Az accrai el­nöki palota közelében vasárnap j történt bombarobbanás halálos ; áldozatainak száma az AFP értesülése szerint háromra emelkedett. A súlyosan sebe­sült áldozatok közül ugyanis kettő hétfőn este meghalt. A kórházban ápolt sebesültek közül harminckettőn műtétet hajtottak végre. Mint az MTI tudósítója je­lenti, a helyszínen talált re- peszdarabokból a tűzszerészek megállapították, hogy a bomba a Nkrumah elnök ellen leg­utóbb megkísérelt merénylet alkalmával robbantott bombá­val azonos külföldi gyártmá­nyú. A ghanai sajtó imperia­lista köröknek tulajdonítja az újabb bombamerényletet Algériai hírek Az FLN politikai bizottsága hétfőn délelőtt ülést tar­tott A megbeszélésről semmi sem szivárgott ki. Megérkezett Algírba az NDK- ból az algériai népnek küldött segély. Az NDK 1 250 000 új frank értékben szállított fo­gyasztási cikkeket Algériának. Ugyanakkor közölték, hogy to­vábbi orvosi felszereléseket küldenek és lehetővé teszik, hogy sebesült és beteg algé­riaiak az NDK kórházadban kapjanak kezelésit. Mohamed Khider, a politi­kai bizottság főtitkára Párizs­ba érkezett, ahol tárgyalt az FLN franciaországi szerveze­tének képviselőivel. Hangoz­tatta, hogy az algériai válság teljes megoldást nyert. Astoriába«, a spanyol bányavidéken újra futó­tűzként terjed a sztrájk. „Süketnémának” neve­zik Franco csendőrtisztjei az új sztrájkot, amely már eddig is tízezreket moz­gatott meg. Azért eszelték ki ezt a nevet, mert a bányászok a csendőrség kijátszására új módszere­ket alkalmaznak. A sztrájkbizottságok teljes il­legalitásban dolgoznak. Nincsenek jelszavak, gyű­lések, feliratok a házfala­kon. Némán — otthonma­radnak a bányászok, s hangtalanul nyitják ki az ajtót. ha zörögnek a csendőrök... Mert persze Franco az új sztrájktaktikára is csak a terror régi módszereivel válaszol. Eddig tíz bá­nyász mögött csapódott be a börtönajtó, s a 'múlt hét végén szvronyos csendőrök sorfala között az éjszaka sötétjében háromszáz bá­nyászt tereltek marhava- gonokba, hogy a távoli Estremadura tartomány hegyei közé szállítsák őket... Ezen intézkedéseknek két következményük volt: a deportálás másnapján még három tárnát kellett bezárnia az asturiai hely­tartónak — és a Franco­ellenes mozgalom föld­alatti összekötőbizottsága leleplező nyilatkozatot jut­tatott külföldre az ameri­kai politika ellen. Ebből kiderül, hogy Stevenson amerikai ENSZ-me gbízott négy héttel korábban Washington nevében eleve jóváhagyott minden meg­torló intézkedést a várha­tó sztrájkmozgalmakkal szemben. A külföldre csempészett nyilatkozat szerint Franco új helyet­tese, Munoz Grandes tá­bornok (aki. mellékesen szólva a hitlerista „Kék hadosztály” parancsnoka volt a második világhábo­rúban) elmagyarázta Ste- vensonnak: csak á sztráj­kok elleni kemény terror védheti meg a spanyolor­szági amerikai támaszpon­tok biztonságát. Az amerikai vendég bó­lintott — és most a ná­cik hagyományai szerint, lezárt deportálóvagonok gördülnek a spanyol he­gyekbe. .. S a vagonokban egy „süketnéma” sztrájk hő­sei — akiknek harci kiál­tásától mégis visszhang­zik az elgyötört Spanyol- ország. .. Amerikai katonai repülőgép tragédiája A Washington állambeli Spokanetől nem messze a hegyvidéken lezuhant az Egye­sült Államok légierejének egyik óriási, KE—135-ös tí­pusú, léglöfcéses tartályrepülő­gépe. A gépen a négy főnyi személyzeten kívül a stratégiai lógiparancsmokság negyven ka­tonája tartózkodott. Sorsuk egyelőre ismeretlen, de a faár- chüdd támaszpont szóvivőié­nek közleménye szerint alig hihető, hogy bárki is életben maradt. A gép felkutatására mentőosztag indult eL V __________________J Macmillan a bcitpft melleit határozott? London, (MTI): A nemzetközösségi értekez­let zárt ajtói mögül kiszivár­gott megbízható értesülések arra mutatnak, hogy Ang­liának a Közös Piacba való belépéséről az angol kormány, azaz mag^ Macmillan akarja meghozni a végső döntést, A miniszterelnök pénteki érve­lése és beszédének egész hang­ja világosan mutatta, hogy 6 maga már a belépés mellett határozott, történjék bármi. Ezt megerősítik azok az újabb értesülések, hogy a belépés előtt nem lesz újabb nemzet­közi értekezlett, nem tartanak általános angol választásokat, tehát sem a nemzetközösség 3L Berthold ezredes képtelen volt leplezni felindulását. Még segédtisztje is megfeledkezett a köteles óvatosságról. Kezét önkéntelenül elvonta pisztoly­táskájáról, és egész testével kissé előredőlt, mintha attól félne, hogy el talál szalasztamd, hacsak egy szót is, ebből a nem mindennapi beszélgetés­ből. — Node, hogyan kerül Godd- rimg báró fia a Vörös Hadse­regbe? Hogyan változott ön át Komarowá? Csak maradjon ülve, hiszen elfáradt, és nyil­ván nagyon izgatott — Igen, nem restellem be­vallani, valóban izgatott va­gyok. Fiatal korom ellenére igen sok megpróbáltatásban volt résziem, és túlsókéig kel­lett várnom erre a találko­zásra. Talán ezredes uramnak van némi szabad ideje, hogy végighallgassa kissé részlete­sebb elbeszélésemet... ó, el sem hiszi, milyen végtelenül boldog vagyok, hogy végre saját nevemen nevezhetem magamat... — Én is örvendek, hogy a nevét hallhatom. Nem is kép­zeli, mennyire lázba hozott, hogy legbensőbb barátom egyetlen fiával találkozhatom! Fiatalkori barátom fiával! Egy olyan lelkes munkatársam fiá­val, s ráadásul ilyen körülmé­nyek közt! Henrich von Gold- ring! — Ezt a nevet hosszú időre el kellett felejtenem, s most, hogy az ön szájából hallom, úgy érzem, mintha édesapám drága hangját hallanám. Ö, én, én ... Heinrich szemét elöntötte a könny. Kockenmüller szolgá­latkészen egy pohár vizet nyújtott feléje. A fiatalember egyhajtásra kiitta, és kissé megnyugodott. — Amint ön is tudja, Herr Berthold — folytatta —, atyám, Siegfried von Goddring mind­járt az első világháború után abban a hivatalban vállalt ál­lást, amelyben ön is dolgo­zott akkoriban. 1928-ban Alexander ezredesnek, az ön által is ismert hivatal főnöké­nek utasítására, atyámat Orosz­országba küldték. Én akkor hétéves gyerek voltam, de még ma is emlékszem egy nyári estére, egy tágas villára, és önre, amint egy gyönyörű hölgy mellett ül. Utóbb atyám elmondta, hogy ez volt a bú­csúesténk, melyet ön rende­zett atyám tiszteletére a Wil­helm Strasse 22. szám alatti villájában. Ugye, még a cím­ben sem tévedett atyám, ami­kor annyi idő múltán Orosz­országban felidézte előttem búcsúestjét? — Önnek csodálatos emlé­kezőtehetsége van! — vágott szavába Berthold ezredes. — Mintha most is látnám édes­apját és mellette önt, mint nyughatatlan kisfiút. És jól­lehet, ön ma már felnőtt em­ber, arcán mégis felfedezem annak a gyermeknek voná­sait, aki akkor annyira tetszett nekünk, felnőtteknek. Most már értem, miért volt rám olyan különös hatással az ön arca. Nos, természetesen ez Siegfried szája, az a mindig dacosain összesaorítofct száj, amely túlságosan 'kicsiny volt az arcához képest. Az ön vo­násai finomabbak, szeme vá­gása inkább édesanyjára, mint apjára emlékeztet. Igen, ez volt az oka, hogy nem ismer­tem fel rögtön a hasonlatossá­got __ Bocsásson meg, hogy félbeszakítom, de annyira fel­izgattak ezek az emlékek ... — Higgye el, engem is, Herr Oberst. Bizonyára emlékszik még arra az időre, amikor el­hagytuk hazánkat. 1928-ban történt. És tán arra is emlék­szik, hogy atyám, mint kül­földi szakértő utazott Szovjet- Oroszországiba ? Az ezredes bólintott — De óvatossági rendszabá­lyokra már akkor is szükség volt. Ezért azután a Bauer- cég ajánlólevelében a Zaleski név szerepelt. Stanislaw Za­leski. Származása lengyel. Ter­mészetesen engem is átkeresz­teltek. Még ma is emlékszem: elutazásunk előtt atyám mi­lyen sokáig magyarázgatta ne­kem, hogy ezentúl nem Hein- richnek hívnak, hanem Genna- dinak, a vezetéknevem Zaleski — és nem német vagyok, ha­nem lengyel. , — Esztelenség volt, hogy önt is magával vitte! — De hiszen tudja, hogy édesanyám halála óta atyám egy pillanatra sem vált meg tőlem, márpedig Oroszország­ba úgy utazott, hogy belátható időn belül nemigen tér vissza. — Én felajánlottam édesap­jának, hogy magamhoz veszem önt... — De elkövette azt a hibát, hogy az ón jelenlétemben be­szélt erről! Nem emlékszik, hogy sírva fakadtam, és atyám kezébe kapaszkodtam? — Ó, micsoda emlékezőte­hetség! — tört ki az őszinte elismerés Berthold ezredesből. — Becses neje pedig mind­kettőjükre megnehezfelt. Re- I mélem, Frau Else jó egészség­nek örvend? — Igen. És rendkívül fog örülni, ha értesül találkozá­sunkról. — Kérem, adja át hódolat­teljes üdvözletemet! És kedves lányának is, akit annyiszor megbántottam, mert mindig a varkocsát c4 háltam... ő, a kis aranyhajú Lore... — Hajh, Lore ma már el­adólány! Milyen gyorsan, mi­lyen hihetetlen gyorsan száll­nak az évek! Berthold ezredes egészen ed- érzékenyült. Csak Kockenmül- ler jelenléte tartotta vissza, hogy hosszú szóáradattal ne számoljon be Lorchenjóról. De összeszedte akaraterejét, és ellenállt a kísértésnek. Voná­sai ismét háborítatlan nyugal­mat tükröztek, mint mindig, ha beosztottjai jelen voltak. Hogy arcának ezt a merevsé­gét megőrizze, ezt ugyanolyan szolgálati kötelességének érez­te, mint azt, hogy zubbonyát sose gombolja ki. Heinrich észrevette az ezre­des hangulatváltozását, és hi­vatalos hangon folytatta elbe­szélését, többé nem bocsát­kozva lírai kitérésekre. (Folytatjuk.) kormányai, sem az angol vá­lasztók nem mondhatnak véle. ményt a belépés feltételeiről, Macmillan célzott ugyan arra a lehetőségre, hogy a végleges feltételek még hozhatnak en­gedményeket a nemzetközös­ség javára, de nem adott sem­miféle határozott ígéretet Fő­ként azzal érvelt, hogy Ang­lia ha belép, befolyásolhatja majd az „új európai nagyha­talom* politikáját, és hogy gazdaságilag arra használja majd befolyását, hogy a Közös Piac kifelé tekintő, azaz sza­badkereskedelmi irányú es nem befelé tekintő, azaz gaz­daságilag elzárkózó és védő­vámos testület legyen. Arról azonban nem beszélt, hogy milyen arányú szavazati joga lesz Angliának a Közös Piae döntéseit hozó testületekben. A jelenlegi tervek szerint az értekezlet általános vitája csak két napig fog tartani, s ennek során minden részt ve­vő ismerteti majd országa ál­láspontját. A vita valószínű hangulatát illetően sajtókörök utalnak rá, hogy a 11 ázsiai, afrikai és nyugat-indiai tag­állam főként politikai, de gaz. dasági okokból is elutasító, vagy legalábbis bíráló szem* mel tekint a Közös Piacra. Csütörtökön kezdődik a bi­zottsági tárgyalás amely rész­letes viták mellékvágányára fogja terelni az értekezletet. Halálba hajszoltak egy amerikai tudóst A Reuter jelenti, hogy dr. Robert Sohlen amerikai ideg- gyógyász kedden reggel egy londoni kórházban meghalt. Soblent az amerikai hatósá­gok hajszolták a halálba. A neves ideggyógyász éveken át sfkraszállt a szovjet és az amerikai nép barátságáért és ezért az Egyesült Államokban — kémkedés vádjával — élet­fogytiglan tartó börtönbünte­tésre ítélték. Az angol ható­ságok nemrégen elhatároz­ták, hogy kiadják az amerikai kormánynak a Londonban tar­tózkodó békehairoost, Sohlen a halálba menekült. Nagy adag altatóval megmérgezte magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom