Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-12 / 213. szám
Hová lett a zsír ? Nagyobb létszám, kevesebb felszerelés — Kicsi hús, kevéske leves — Tányér helyett raktárban a vitamin A népi ellenőrzés vizsgálata az üzemi konyhákon Vívmányaink jelentősebbjei közé tartozik, hogy a kőműves, kubikos már szinte minden építkezésnél terített asztal mellett fogyaszthatja meleg ebédjét, hogy a mezők munkásai a gépállomási és állama gazdasági dolgozók naponta kalóriadús, ízletes ebédet kapnak munkahelyeiken. Előrelépés, lemaradás Jó dolog az üzemi konyha. Hogyan lehetne még jobb, milyen akadályai vannak megyénkben a tökéletes működésnek? — ezt. vizsgálták legutóbb a népi ellenőrök. A széles körű vizsgálat megállapította: üzemi konyháink általában teljesítik feladatukat, kevés kivételtől eltekintve kielégítik a dolgozók igényeit. A néoi ellenőrzés feltárta a hi- j bákat is. Elsősorban említi a i vizsgálati jegyzőkönyv, hogy ! míg az étkezési létszám mind- j jobban emelkedik, az üzemi konvhák, munkásétkezdék berendezése, felszerelése ezzel nem tart lépést. Sok helyen J — főképp az állami gazdasá- j goknál és a gépállomásokon I nincg elég evőeszköz és pohár, a gazdaságok" vezetői nem sok gondot fordítanak arra, hogy a dolgozók jól is érezzék magukat az étkezőben. A mátészalkai gazdaság zuhogod üzem- egvségének konyhája és étkezője például eredetileg istállónak készült, s bár az épületet átalakították, levegője még ma is egészségtelen és nem alkalma« erre a célra. Új „protokoll“ 'A megyei építőipari vállalat étkezőhelyiségének rendje sem felel meg a követelményeknek. A terítékhez kést nem adnak, a — különös meggondolásból! — más-más étkezőhelyiségben terítenek a fizikai és szellemi dolgozóknak. Nem sokkal külön»» a helyzet a kisvárdai fémszerelvénygyárban, ahol az étkező előtt vashalmazt és agyagport tárodnak, a nyírma- daf hizlaldában, ahoi ezerszám röpköd az étkezőben a légy. Mindezek tetejében nagyon sok üzemi konyha már évek óta nem kapott szakorvosi ellenőrzést — bár a rendelkezések azt szigorúan előírják. A tejipari vállalat nyíregyházi étkezőjében, üzemi konyhájá| ban legutóbb 1955-ben (1), te- j hát hét éve ellenőrzött utoljá- I ra orvos. Hasonló a kép a vidéki üzemi konyhákon általá- [ ban... Hová lesz a kalória A munkásé tkezők ben nincsenek előkészítő helyiségek, s nem is lehet így normális körülmények között százakat ebédeltetni. Általános tapasztalat, hogy a kalkulált és ténylegesen felhasznált anyagok között eltérés mutatkozik. A nyilvántartás és a kalkuláció sem egységes. A Nyírmadad Állami Gazdaságban például ez év április 13-tól június 27-ig 529 kiló szalonnát használtak fel. s abból csodálatosképpen csak 290 kiló zsírt és 49,50 kiló tepertőt sütöttek ki. A súly- veszteség. tehát 34 százalékos, indokolatlanul magas! Népi ellenőreink felhívták a figyelmet: a menük összeállítását a legtöbb helyen nem előzi meg közvéleménykutatás, azt csupán a konyhavezető és a szakács intézd. Pedig nem ártana ez ügyben kikérni az ott étkezők véleményét! Sokszor tapasztalható az is. hogy aránytalanul kicsi a hús, sőt levesből sem adják ki a kellő mennyiséget. A normakönyv mellőzése okozta, hogy a -vizsgálat során az építőipari vállalat, ebédje az előírt 1750 kalória helyett cs-upán 1320 ka- lóriás volt — hiámvzott a megkívánt fehérjéből, zsírból, szénhidrátból. A körzeti orvosok nem tesznek eleget ellenőrzési kötelességüknek, nem ritka azonban az sem, hogy az üzemi konyhák dolgdfeói még a kötelező egészségügyi vizsgálatokon sem vesznek részt, A választékossággal szánté mindenütt baj van, zöldség és főzelékféléket — amelyek tudvalévőén vitamindús ételek — igen keveset adnak az ebédhez. A fehérgyarmati kórházépítkezés üzemi konyhájának még étrendje sincs, s naponta, az éppen kéznél lévő nyersanyag szabja meg, mit főzzenek. A A Csaholci Állami Gazdaságban július közepéig még nem főztek új burgonyát, zöldbabot, káposztát. A nyírmadai : hizlaldánál működő konyhán ! a raktárban fektetik a karfiolt, paradicsomot és zöldborsót, | annak ellenére, hogy a dolgozók már nem egyszer hiányolták azokat. Sürgős intézkedést! A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálat alapján határozatokat hozott a tapasztalt visszásságok megszüntetésére, s azokat eljuttatta az illetékes szerveknek. Tájékoztatást kért például a megyei tanács vb kereskedelmi osztályától, az állami gazdaságok megyei igazgatóságától az intézkedésekről. A tapasztalatok alapján az a véleményünk: időszerű volt ez a vizsgálat, s ideje sürgős rendet teremteni a hibák dzsungelében. Kopka János. Mégis van íénvképéw műterem Nyírbátorban ? Nyírbátori levélírónk levelében arra panaszlcodik, hogy hosszú vajúdás után még mindig nem nyílt meg a sokat ígérgetett fényképész műterem. A levél nyomán érdeklődtünk a község• tanács végrehajtó bizcttsénévn1 ahonnan a következő válás** kaptuk: „...községünkben a Nyírbátori Vegyes Javító KTSz- nél a fényképész részleg megalakult. A fényképész rész[ leg előzőleg a Nyíregyházi FÉNYSZÖV hatáskörébe tar- [ j tozott volna és járási tanács I vb. igazgatási osztálya is így biztosított helyiséget a műterem számára. Időközben azonban az tizembehelyezési logot a Nyírbátori Vegyes Javító KTSz kapta meg és a szövetkezetbe belépett kisiparos vezetésével működik. Sipos Ferenc vb-eláök”. VÁLTOZÓ EMBEREK, változó határ Két év után nyomra találtak Gergelyiugornyán — Ismertetjük az elvtársakkal. hogy megszűnt a s zrbanállásunk, az egyszámlánkon 270 ezer forint pénzünk van. — Ez a mondat az elmúlt napok egyikén hangzott el Gergelyiugor- nyán a termelőszövetkezet alapszervezetének küldött- választó taggyűlésén. Nem ugrottak talpra az emberek, nem éljeneztek ütemes tapssal, de valamennyi részt vevő izemében a bizakodás fénylett. Egy-egy szövetkezeti tagra még ezer forint sem jutna ebből az összegből, de mennyivel más ez, mint egy évvel előbb, amikor csaknem egymilliós deficittel számoltak be a vezetők. Jószágok a szilvafák alatt Nem a jólétről, a szövetkezet erősségéről tanúskodik az a tény sem, hogy három év után is a tanácsházán szorong a tsz irodája együtt a tanáccsal. Előbb nyilván istállót kellett építeni. Fóris Sándor tsz-el nőkkel a pénzügyi előadó asztal áhbz telepszünk le. Közben, ha ideje van, a tanácselnök és a tsz főkönyvelője is oda-oda jön hozzánk. Valamennyien azt mondják, hogy beszélni sem szeretnek az első két esztendőről, de az összehasonlításoknál keserű sóhajok kíséretében csak fel-felvillan a nehéz küzdelem egy-egy emléke. — Egyetlen szekeret nem tudtunk induláskor a tagok-, lói megvásárolni, a Kemecsei Állami Gazdaságból hoztunk tizenkét darabot — emlékezik vissza a tsz-el nők. — Sírni szerettem volna, amikor 1960 őszén a tanácsháza udvarára becsapták a legrosszabb marháikat a szövetkezeti tagpk. Art mondták — gondoskodjon róla a tsz. Közös épület nem volt, egész éjszaka ott áztak, bőgtek a jószágok a szilvafák alatt — jellemzi az akkori állapotokat a tanácselnök. —. Nem lehetett a fehér és a tarka jószág között különbséget tenni, mert valamennyi fülig sáros volt. Nem kaptunk gondozókat — magyarázza a főkönyvelő. Premizálás után: első sikerek — Ha már szóba hoztuk, hát ilyen volt az első esztendőnk — mondja a tsz-elriök —, de a második sem sokkal jobb. A tartozásunk ekkor is szaporodott. — Hogyan tudtak ebből a mélységből kiutat találni? — Egy kis támogatást kaptunk az államtól. Látták a tagok, hogy aki dolgozik, akinek munkaegysége vari, az valamit kap. Igaz, ebből csak pár száz forint jutott családonként. Tavaly js próbálkoztunk már a premizálással, de nem mindenki hitt benne. Aki bízott, az jól megkapólta a burgonyáját, cukorrépáját és az aszály ellenére is vott részesedése. Sokan voltak, akik irigykedve Ttérték a néhány jól dolgozó tagot, amikor vitte nekik a szekér a burgonyát. — A téli beszélgetéseken, taggyűlésen, tanácsülésen, mindenütt arról tárgyaltunk, hogyan premizáljunk, miként lehetne többet termelni. Sikerült az emberek többségét megnyernünk. A cukorrépát az idén ötször kapálták meg. — Mások rossznak tartják az idei nyarat, mi nem panaszkodunk — kapcsolódik a beszédbe a tanácselnök. _ Olyan dohány nincs az egész járásban, mint a miénk. A főkönyvelő a terveket és a legutóbbi termésbecslés adatait sorolja: napraforgóból 4 mázsát terveztek és most nyolcat szednek >e holdanként, cukorrépából a tervezett 90-nel szemben 150 mázsát. a dohányt 10 mázsa körül ad egy-egy hold. Hízott sértésit első évben egyet sem adtak az államnak, tavaly 55 darabot, az idén már eddig 255-ót adtak el, de elérik a 300 darabot. Konez fános visszatérése — Néhány tagunk volt aki még a tavaszon sem bízott — mondja a tsz-elnök. Koncz János napokig rimánkodott. hogy engedjük el az iparba, ő nem tud Gergelviugornyán megélni. Elengedtük. Aratás ! óta újra itthon dolgozik. Kérik Sándor két, év alatt egy napot nem dolgozott a közösben, nyár eleje óta mindennapos munkás. Változnak az emberek, változik a határ. Régen a 25 centiméteres szántástól is félték, hogy vad földet forgat fel az eke, ma a 40 centiméteresnek örülnek. Az állattenyésztésbe« is megvalósították a premizálást, ma már önként jelentkeznek az állattenyésztők, alig várják, hogy üresedés legyen. A gondok természetesen egy év alatt nem oszlanak el és probléma nélkül nem is lesz termelőszövetkezet soha. A mostani gondok azonban, amiről a taggyűlésen is szó volt, mások mint a korábbiak. A szövetkezetnek 194 szarvasmarhája van, de megfelelő férőhely csak 150-nek van. A község határában 100 darabbal több szarvasmarhának tudnánk takarmányt termelni. Van most is felesleges takarmányunk, de ha ott lenne a száz darab jószák még nagyobb erőfeszítésékét tennének a takarmányalap növelésére. Saját erőből nem építkezhetnek, mert gépet vásároltak és a tagság jövedelmének rovására menne. Most 285 darab juh van a szövetkezetben, a legelő 600 darabot tudna eltartani. Képzettebb embereket Szükség lenne szakképzett méhészre, gyümölcskertészre, a brigádvezetők, munkacsapatvezetők képzéséről is gondoskodni kell, az egész tagság szakmai hozzáértését is növelni akarják. Idén sok jó munkás kitűnt a szövetkezetben, de egyet sem vettek fel közülük a párt tagjainak sorába. Pedig a szövetkezet 365 tagja közül mindössze tízen vannak a kommunisták, pgyrészük azoknak is a nyugdíjhoz közeledők. Van hát teendő gazdasági, kulturális, politikai téren egyaránt. Ha úgy lesz, ahogy a mostani számvetések jelzik — a tervezett tíz forint helyett 25 körül fizetnek majd a munkaegységekre —. akkor a mostani nyomról, amire rátaláltak. könnyebben eljutnak a szélesebb útra is. . Csikós Balázs „Egyetértek, de .. Két változat egy témára tér. üzemegység párt+ifkára a titkári értekezlet napirendjéről tájékoztatta az alapszerv vezetőségét: Bátrabban kell támaszkodni a becsületes párton kívüliekre — summázta a feladatokat, s a nagyobb nyomaték kedvéért hozzáfűzte: — A mi műhelyünkben is akad szép számmal tehetséges pártonkívüli munkás és mérnök, csak ki kell nyitni a szemünket, hogy meglássuk őket. A következő heti pártvezetőségi ülésen az üzemegység vezetője bejelentette, hogy az igazgatóság magasabb beosztásba helyezi, majd mindjárt megnyugtatta a pártvezetőséget: a munkában nem lesz fennakadás, mert eddigi helyettesét a szakmai és politikai szempontból egyaránt vezetésre termett fiatal technikust javasolja részlegvezetőnek. A pártvezetőség tagjai jól ismerték az ifjú szakember kitűnő képességeit, de mégsem értettek egyet a javaslattal. Egyetlen ellenérvük volt csupán: nem párttag. S amikor a gyáregységvezető az előző heti tájékoztatóra hivat- ko&ftt, a párttitkár így fogalmazta meg a pártveaetőség ellenvetését: — A párt politikájával mi természetesen egyetértünk, de nem szabad mereven alkalmazni. .. Mindenütt a helyi viszonyokból kell kiindulni. Én a magam részéről úgy látom. hogy nálunk special mégiscsak jobb volna egy párttag részlegvezető, még ha műszakilag kevéssé képzett is. Majd belejön... — Nekünk is befellegzett!.... — E meghökkentő szavakkal üdvözölt a minap rég látott barátom és harcostársam. Értetlenségem láttán igyekezett bővebben megmagyarázni, mire gondolt. — Hát a komcsiknak, ba- rátocskám. a komcsiknak! Én a tanulást is abbahagytam már régen, mert látom, úgy sincs perspektívám. Az indulat-szülte, keserű szavak összevisszaságából csak lassan bontakozik ki a lényeg: barátom másfél évtizede megbecsült pártmunkása egy vasas üzem pártszervezetének. 1956-ban bátran helytállt. 58-ban technikumba iratkozott, s az üzemben kisebb műszaki beosztást kapott azzal az ígérettel, hogy tanulmányai eredményes befejezése után íekúossegteijeaebb feladattal bízzák meg. Bs most — ahogy ő mondja — egyik napról a másikra Visszahelyezték fizikai állományba a neki kilátásba helyezett magasabb beosztást pedig egy politikailag megbízhatatlan, pártonkívüli kis „mémököcs- kére” bízták. — Hidd el — fejezte be mintegy mentegetőzve — én őszintén egyetértek a párt politikájával, de mondd meg igaz kommunista hitedre: egyetértesz te azzal, hogy a Párt a legjobb kádereit eldobja az olyan emberekért, akik 1956-ban hőbörögtek? ★ A két ellenkező előjelű epizódból azonos következtetésre jutott az üzem párttitkára és barátom: csak elvben értenek egyet a párt politikájával. A szavakban való lelkes helyeslés nem töltheti be art az űrt, amelyet ä végrehajtás, a gyakorlati tettek hiánya okoz. Elvben egyetérteni a párt politikájával és a gyakorlatban az ellenkezőjét termi: ismeretlen fogalom a marxista-leninista pártok történetében. Ennek ellenkezője a gyakoribb: az eltérő egyéni vélemény ellenére is végrehajtani, amit a párt politikája előír. Mi a magyarázata annak, hogy az őszinte elvi egyetértés sok helyütt eltérő gyakorlatot szül? Legfőbb ok talán az, hogy még nem tudott minden pártszervezetünk átállni az új vágányra, amelyet Kádár elvtárs a Hazafias Népfront, plénumán úgy jelölt meg, hogy „aki nincs ellenünk, cuz velünk van”. E tömören megfogalmazott mondatban össziesűrítve fogalmazódott meg mindaz, ami az újat jelenti pártunk politikájában. Némely pártszervezetünk azonban csak egyszerű szórendi cserét vél féltedért)! e mondatban a párt korábbi jelszavához képért. S most lássuk a másik példát. Bármennyire együttérzek is barátommal emberileg — igaz kommunista hitemre jelentem ki, hogy leváltásával egyetértek. Mert miről is van szó? Tény, hogy ő a legnehezebb napokban is szilárdan kitartott a párt mellett, s az a bizonyos kis „mémököcske” (abban az időben még csak technikus) nem látott tisztán 1956-ban. Abban az időszakban, amikor a munkáshatalom megvédése volt pártunk fő feladata, a legfontosabb mérce az emberek megítélésénél a politikai megbízhatóság volt. Barátom esetében további nagy pozitívumot jelentett, hogy beiratkozott a technikumba. S éppen ez az • pent, amelynél tévesen ftélí meg helyzetiét: nem látja, hogy szakmai előléptetésének alapja már évekkel ezelőtt nem a mozgalmi múltja, hanem tanulási készsége és kibontakozó műszaki képességei voltak. E lől&plétése lényegében a leendő technikusnak előlegezett bizalom volt, a nyilván ezen a címen ígértek még magasabb beosztást is. ö azonban, miután műszaki beosztásba került, kezdett megelégedni helyzetével, abbahagyta a tanulást, míg az általa szidalmazott pártonkívüli műszaki értelmiségi megszerezte mérnöki diplomáját, elismert szaktekintéllyé vált és politikailag is sokat fejlődött. így történt, hogy barátom fölé nőtt A szocializmus építésének mai szakaszán az juthat feljebb a műszaki ranglétrán, aki jobban elsajátítja a technikát. S csak barátomon múlik, hogy mikor jut 5 js tovább. Mert állítom, hogy neki is van perspektívája, csak pillanatnyi sértődöttségében ezt nem veszi észre. ★ Az első példában a párt- szervezet jobb párttag szakember híján sem támogatta a kitűnően képzett, pártonkívüli szakember kinevezését. Valósággal becsukták a szemüket, hogy ne lássák meg a vezetésre termett, becsületes mérnököt. A másik pádénál a pártszervezet helyesen cselekedett. amikor támogatott egy tehetséges szakembert Ezt g, kérdést nem szabad, úgy felfogni, mint párttagok és pártonkívuliek harcát. A rossz szakembert le kell váltani. ha párttag, ha, pártonkívüli, és jó szakemberrel kell kicserélni, akár párttag az illető, akár nem. Mindkét eset végső következtetéseként levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a párt politikájának végrehajtását nem Szabályozzák a különböző munkahelyek sajátos viszonyai: mindenütt és mindenkor következetesen kell harcolni érvényesítéséért. Amilyen helytelen szem elől téveszteni a becsületes pártonkívüli dolgozókat, éppen olyan helytelen előnyhöz juttatni a szakismeretekkel nem rendelkező párttagokat. Ha el ■'Társam és vele együtt több más, hasonló problémával küzdő elvtárs ezt megérti — és műszaki tanulmányokat folytat —, megszűnnek jelenlegi gondjai. Az alapos szakmai tudás magasfokú politikai öntudattal párosulva olyan hajtóerő, amely többszörösen megtermékenyíti a mindennapi alkotó munkát. Valachi Anna 1962. szeptember 12. OLüíuánk ír fa:
