Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

Traktorosok között a Nagykállói Gépállomáson Beszámoló egy taggyűlésről Példamatató Rácz Mihály párttitkár fű­tött helyiséggel fogadta a földekről érkezett traktoroso­kat. Jól esett a figyelmessé­ge. Meg is jegyezték az em­berek. Tetszett a beszámoló is. Kerülte a nagy hangot, a felesleges szócséplést. Sallang és frázis mentes volt. Szeré­nyen említette a sikereket, s annál hátrozottabban szólt a hibákról. S főleg őszinén. S ez serkentőleg hatott. Ébresz­tette az emberekben a szuny- nyadó felelősségérzetet. Szükség volt rá. igen, hisz a Nagykállói Gépállomás va­lósággal birkózik a 65 COO r or- jnálholdnyi terv teljesítésé­vel. Nem is sok reményt fűz­nek a sikerhez. Objektív okai is vannak. Kevés a tsz, több a tszcs. Sok az összefüggéstelen terület. Most látják csak iga­zán mit is jelent a nagyüze­mi gazdálkodás. Nyolcezer norm álhold teljesítésével rrár is adósok. S ez eddig 680 000 forint veszteséget okoz. Bajdk ▼annak a gépek kihasználásá­val is. Éjjel nappal 30 gép szánt az 54-ből. S ezek sem zökken ómen tosen. A felelős vezetők nem szívesen veszik a második műszakos traktoro­sokat. Egyedül 16—13 órát dolgoznak, többet keresnek. A gépek teljes kihasználásá­ra azonban nem gondolnak. Akadnak olyanok mint Gag- na András — de még kom­munisták isi — akik külön­böző manipulációkkal igye­keznek akadályozni a váltó­társak munkáját. Átadások idején nem. vagy kevés üzem­anyagot hagynak a génekben, órákig futkoshat benzin, gáz­olaj után a váltótraktoros. Nem visznek ki elegendő ekevasat sem. Többen húzó­doznak a nehezebb munká­tól. Bogár István tagjelölt há­romszor hagyta ott. kifogáso­kat keresve a esil'agtürt csép- lési. Nem szívesen vállalják a kevesebb pénzzel iáró mun­kát. F.zek az első sorompók. S nyíltan szóltak róluk. Megem­lítették a többi akadályt is. Az alkatrész hiányt, a tsz-ek idegenkedését a 11 könnös traktortól. S félnapokba kerül míg meggyőzik a szövetkeze­tek vezetőit, hogy ezek is ki­fogástalan munkát tudnak végezni. Legnagyobb mérték­ben mégis az emberek, első­sorban a kommunisták felelős­sége esett latba ezen a kül­döttválasztó taggyűlésen. Igen, jmert a tervüket teljesítő kom- ! munista traktorosok — Ma­joros András, Bogdán Sándor, Ungvári Ferenc, Ferenc And­rás, Kádár Mihály — mellett szép számmal vannak olyanok is, akik még az 50 százalékot sem érik el. S az okos elemzés nem ma­radt hatástalan. Megnyíltak a zsilipek. Majoros András fel­állt és ezt mondta: „Én az adósságból 100 hold teljesítését vállalom. Éves tervemet 125 százalékra teljesítem.” Rövi- debb szünet következett. Gon­dolkodtak a többiek is. Boros József szavad mint refrén úgy ismétlődtek. „Aki nem tudja, mit miért tesz, hiába van a zsebében piros könyv, nem érezheti magát kommunistá­nak — mondta. S ez az új­hang, a VIII. pártkongresszus irányelveiből csendült. így ér­zi ő. s társai. S megszületett a 100 holdas mozgalom a Nagykállói Gépállomáson. Szá­molgattunk. Ha minden trak­toros teljesíti a tervét, s az adósságból 100 hold törlesztését vállalja, csupán a 30 kétmű- szaköam dolgozó gépet véve alapul, mindössze 2 000 hold lesz az elmaradás. S jóval ke­vesebb a veszteség. A pártom- kívüli Németh Kornél főag- ronómus javasolta, hogy a kommunista traktorosok hív­ják versenyre a pártomkívülie- ket. A határozatba bekerült. Ott szerepel a 100 holdas mozgalommal együtt. Csak az a lényeg, ne feledkezzen meg róla a gépállomás vezetői. Az akarat megvan a kommunis­tákban. Érzik, hogy tőlük töb­bet várnak. A plusz, ami meg­különbözteti őket a pártwrkí- vüliekfől. Minőségi kifogás még nem volt eddig a gépál­lomás munkája ellen. S ez bíztató a jövőre is. Fontos azonban, hogy most minden lehetőséget kihasznál­janak. Ne szégyellenék mun­kát kérni a tsz-ekben. Kétség­telen több géppel rendelkez­nek a tsz-ek mint tavaly. De szükség van a gépállomás gé­peire is. S ha kifogástalan munkát végeznek igénylik is. Lényeges, hogy minden trak­tor dolgozzon. Teljesítse a ter­vét. Ettől függ a jövő évi ke­nyér. Ha a küldöttválasztó taggyűlés atmoszféráját sike­rül megteremteni a gépállo­más minden dolgozója kőié­ben, sokat köszörülhetnek a csorbán. S ez becsület dolga. Farkas Kálmán (Tudósítónktól): Több, mint egy hónap va­dászt el bennünket a takaré­kossági napoktól, de a felké­szülés szép eredményeiről máris számot adhatunk. A nyíregyházi ruggyantagyár ve­zetősége Kukk Gábor párt­titkár, id. Sárréti János szak- szervezeti titkár és Fesztóri Gyuláné tukarékmegbízoit szervező munkája eredménye­ként létrehozták a KST-t, amelynek két nap alatt a dolgo­zóknak mintegy S0 százaléka lett a tagja. Az indulásnál 6 ezer forint betétállományról adhatnak számot A KST tagok elhatározták, hogy mozgalmat indítanak: — ahány dolgozó, annyi KST tag címmel, hogy ezzel el­nyerjék a takarékos üzem el­nevezést. Kezdemény ezésük példamutató, minden bizony­nyal mások is követik példá­jukat —nemes— 71 vagon gyapjú Mennyiség, minőség — Szabolcsi juhok. Somogy ban A kedvezőtlen időjárás be­folyásolta nemcsak a mező- gazdasági munkák időbeli el­végzését, de károsan hatott a juhállományra is. Ezt „va­gonokban” csak most lehet le­mérni. Megyénkben jelenleg mintegy 170 000 juh van. Ennek arányá­ban a Gyapjúforgalmi Kirendeltség évi terve 74 vagon gyapjú volt Mennyire teljesítették idáig a tervet? — A gyapjúátvétel egészen az év végéig tart — tájékoz­tatott bennünket Kecskeméti Klára elvtársnő, a Gyapjúfor­galmi Kirendeltség vezetője. — A mai napig Mátészalka második „csibeüzeme" Mátészalka egyik jelentős létesítménye a Baromfikeltető Állomás. Most van kialakuló­ban a második baromfi nagy­üzem az Ópályi út mellett, az Egyesült Erő Tsz telepén. Az utóbbi években a baromfi­nevelést jól elsajátított bri­gád jött létre a szövetkezet­ben. Ebben az évben már be­neveztek a szocialista címért küzdő brigádok sorába. A ké­pen a vezetőjük — Takács Zoltán — látható a kedvenc sárga magyar tyúkok között. A csibe-elhullás 2,4 százalék volt ebben az évben és 11 hetes korra 126 deka $ csibé­ket adtak le. A sikeres munkát látva, a szövetkezet vezetői vállalták, hogy már jövőre egy tízezres törzsbaromfi-állományt tarta­nak. Emellett 60—70 ezer da­rab naposcsibét is felnevel­nek. A sertéstenyésztést las­san felszámolják és a fő pro­fil a baromfi lesz. (Ch. B.) a háztáji gazdaságok 1271 mázsa, a termelőszövet­kezetek 4400 mázsa, és az állami gazdaságok pe­dig 1494 mázsa gyapjút szállítottak. Ez összesen 71,65 vagonnak felel meg. Viszont ezután ke­rül sor a pecsenyebárányok nyírására, és ezzel az évi ter­vünket feltétlen teljesíteni fogjuk. A mennyiséggel szemben egyre nagyobb gondot fordíta­nak a minőségre. Az ered­mény különösen a termelő­szövetkezeteknél szembetűnő. A tímári Bäte Termelő- szövetkezet például évek óta úgy a minőséget, mint a mennyiséget ille­tően hátul kullogott. Ez évben viszont erősen ki­ugrott. Semmi kifogás nem merült fel velük szemben. Meg kell még említeni a császlói Petőfi & a tyukodi Kossuth Termelő­szövetkezetet is. Az utóbbi igaz, bőgj' alig 150 zsák gyapjút adott, de azt szakszerűen elkészítet­ték, nemek és minőség szerint osztályozták. Az átvétel, ami különben hosszadalmas szokott lenni, itt csak percekig tartott. Használt az az agitációs munka, amit a szakemberek januártól áprilisig kifejtettek. Felkeresték a juhtenyésztő termelőszövetkezeteket, taná­csokkal, útmutatásokkal lát­ták el a juhászokat. Szép ál­lományt neveltek. Idáig a Dunántúlról, a Duna-Tisza közéről, de még Somogy megyéből is érkeztek szakemberek, hogy anyajuhokat vásá­roljanak, melyekből ott­hon majd törzsállományt fognak nevelni. A szakszerűen kezelt gyap­jú a gyűjtőállomásokról a raktárakba, onnan pedig a szövőgyárakba kerül, ahol végső formát kapva az üzle­tekben a fogyasztók rendelke­zésére álL (M) 130-an egy órán Fegyelmezetten, csendben fogadják Cservenyák László adjunktust. Most hangzik el az első előadás politikai gaz­daságtanból. Az első alkalom­mal még csak ismerkedtek a hallgatók, nem is annyira az előadóval, mint az anyaggal, amit egész évben el kell sajá­títaniuk. Most azonban már nincs semmi beszélgetés, bevezetés. Azaz, hogy most így hang­zik: Bevezetés a politikai gazdaságtanba. Aztán a váz­lat többi pontja: a politikai gazdaságtan tárgya és mód­szere, a termelőerők és ter­melési viszonyok összhangjá­nak törvénye, érvényesülése a különböző termelési mó­dokban. És a Tanárképző Főiskola 17. És be sem várva Goldring Válaszát, Kubis százados az Ajtó felé sietett. — Egy pillanat! — állítot- ta meg Goldring. — Ön tá­vozik, pedig bizalmas iratok fekszenek az asztalon. Nem volna jobb ezeket a páncél- szekrénybe tennie? — Ostobaság! — mondta legyintve Kubis. — ön, had­nagy. legalább annyira be van avatva a titkos dolgokba, mint én. Ezenkívül számítok • diszkréciójára. Az önműködő zár kattant, majd hallatszott, hogyan tá­volodnak Kubis léptei. Hein­rich futó pillantást vetett az iratokra, cigarettát húzott elő, de lassú mozdulattal szét­morzsolta, és az ablakhoz lé­pett. Amikor az ajtó felől léptek hallatszottak, Goldring meg sem fordult, mintha nem is hallana semmit. — Bocsásson meg, azt ígér­tem, hogy öt perc múlva jö­vök vissza, és hét percig vol­tam távol — szabadkozott már az ajtóban a százados. Majd a páncélszekrényhez lé­pett, gondosan bezárta, s csak ekkor húzott elő zsebéből egy félig telt konyakos üveget, másik zsebéből pedig két mű- anyagpohárkát. és konyakot töltött beléjük. — A veszteségre, amely nyereségre fordult! — mond­ta a százados. — Inkább az én nyeresé­gemre! — mondta ugyanilyen hangon Heinrich, és felemel­te poharát. „Megint túljutottam egy el­lenőrzésen” — villant át Heinrich fejem a jóleső gon­dolat. Schulz őrnagy albuma Hosszú hónapok óta első íz­ben szakadtak fel a felhők, és napfény öntötte el a föl­det. A tisztek a pihenő idő­ben elözönlötték a törzs épü­letének udvarát. Egyesek a napsugaraktól hunyorogva a tornácon sütkéreztek, mások kisebb csoportokban beszél­getve sétálgattak az udvaron. Népesebb csoport gyűlt ösz- sze a fedezékeknél is, ame­lyek a törzs épületének be­járatával szemben, az út mentén helyezkedtek el. Ezek voltak azok a fedezékek, ame­lyekben a tisztek rendszerint légitámadás idején kerestek menedéket. Ezúttal azonban nem a légiriadó hívta oda Őket, hanem az az érdekes céllövő verseny, amely a törzs két legjobb lövésze, Schulz és Kockenmüller között folyt. A verseny feltételei szerint a fedezék mellvédjére felál­lított palackok nyakát kellett eltalálniuk harminc méterről. Sikeres találat esetén a nyer­tes két palack konyakot, vagy annak megfelelő pénzbeli el­lenértéket kapott ellenfelétől. Ha viszont a golyó nem a palack nyakát, hanem testét találta el, akkor az, aki lőtt, volt köteles egy palack ko­nyakot fizetni partnerének. Ha pedig a golyója teljesen elkerülte a célt, akkor bün­tetése megkettőződött, két palackot,, kellett fizetnie. Elsőpék Kockenmüller lőtt. Átvett a szakasaveaetőfeől egy nagy pisztolyt, gondosan meg­vizsgálta, előrelépett a föl­dön megjelölt vonalig, félol­dalt a cél felé fordult, és hosszasan célzott. Lövés! Jobbfelől, kissé a palack fe­lett porfelhő csapott fel. Kockenmüller az ajkára ha­rapott, és másodszor is cél­zott. Ezúttal golyója a palack kellős közepét találta el, és szétverte. A harmadik golyó ugyancsak a palackba talált — Vesztesége négy palack, nyeresége semmi — kiáltotta nevetve a döntőbíró szerepét ellátó tiszt. — Majd a második menet­ben — mondta nyugodtan Kockenmüller. — Most már tudom, hova célozzak. — Hasznos foglalkozás ez törzsünk tisztjeinek! — hal­latszott egy hang oldalról. Mindnyájan megfordultak. Dániel vezérőrnagy, törzspa­rancsnok és Berthold ezredes léptek a tisztek csoportjához. Schulz őrnagy már magya­rázta is a verseny feltételeit. — Hát te, Goldring, te nem veszel részt a versenyben? — kérdezte Berthold ezredes, amikor megnillantotta a töb­biek között Heinrichet. — Sajnos, amikor idejöt­tem, a verseny már megkez­dődött ezredes úr! — Ó kérem, hadnagy úr, hiszen ez még csak az első menet kezdete volt, Márpe­dig én nagyon szeretek nyerni — próbált tréfálkozni Schulz. — Annyira biztos benne, hogy nyerni fog, őrnagy úr? — kérdezte, szemét összevon­va Heinrich. Schulz őrnagy önelégülten elmosolyodott, és válasz he­lyett odanyújtotta pisztolyát Heinrich felé. — ö nem, önön a sor, én majd csak ön után fogok lőni! Schulz őrnagy szinte célzás nélkül lőtt, háromszor egy­más után. Az egyik palack pozdorjává tört, de a másik­nak már a nyakát vitte el a golyó. A harmadik golyó a palack közelében süvített el, de mégsem érintette. — ön következik, báró! — szólt Schulz. Goldring előhúzta tiszti re­volverét tokjából, és felállt a céllal szemben. — ön ezzel a riasztópisz­tollyal akar lőni? — csodál­kozott Kockenmüller. — Miért, talán tiltják a szabályok? — Azt nem. De fogadni mernék, hogy ezzel a revol­verrel tíz lépésről sem talál­ja él a palack nyakát — bi­zonygatta Kockenmüller. És több tiszt helyeselt neki. — ön nehezebb feltételt vállalt, mint a verseny többi részvevője — mondta Daniel vezérőrnagy is. — De vezérőrnagy úr, hi­szen a tisztnek mindenfajta fegyvert a lehető legjobban kell kezelnie! Inkább hajlan­dó vagyok minden lövésért tj'z palackot fizetni Schulz őrnagynak, mintsem más fegyverrel lőjek. — Szaván fogom önt! Min­den lövés tíz palack — kiál­totta Schulz. , Goldring némán emelte fel revolverét, és gyors egymás­utánban háromszor elsütötte. Az első palack széttört. A második kettő nyak nélkül maradt a helyén. (Folytatjuk) valamennyi hallgatója —• 130 — jegyzetel szorgalma­san. Igaz, először „hango­sabb" előadást kérnék, de amikor már a hangerővel nincs baj, akikor meg a tem­pó bizonyul túlságosan gyors­nak. Pedig Cservenyák Lász­ló igazán nem beszél gyor­san. Csak éppen más ez a jegyzetelés, mint nemrég a középiskolában. Ott még le­diktálták a lényeget, itt már magának a hallgatónak keil kihámoznia, illetve lejegyez­nie. Órákon keresztül keü jegyzetelni. Meg aztán mintha egy ki­csit nehezebb is lenne ez a* anyag a középiskolainál. Egy- egy meghatározás után bizony könnyű leolvasni néhány arc­ról, hogy nem érti egészen az elhangzottakat. — Nehéz, küzdelmes harcot kellett megvívni, amíg meg­nyílhatott ez a főiskola, de a java még csak ezután követ­kezik — hallhattuk a főisko­la megnyitóján. A neheze va­lóban még csak most követ­kezik, különösen a hallgatóik részére. De ahogy az ember végignéz rajtuk és látja, hogy mennyire figyelnek minden idegszalukkal, milyen szorgal­masan jegyzetelnek, biztos benne, hogy ebből a harcból győztesen kerülnek ki vala­mennyien. Fiatalok ! Jelentkezzetek! Ki mit tud Szabo'cs- Szatmárban ? A televízióban nagy sikert aratott Ki mit tud műsorhoz hasonlóan megyei szinten szervez műsort a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház, a vá­rosi KISZ-biaottság és a vá­rosi művelődési osztály. Hu­szonhat éves korig mindenki jelentkezhet, aki valamely művészeti ágban tehetséget érez. Egyéni számok: vers és próza mondás, zene — ének — jazz— népdal, szóló tánq művészi torna, modem tánc) pantomim, bűvészet utánzás Csoportos: népi tánc, népi, jazf és kamara zenekar. Jelentkezni levelező lapod lehet a cím és a műsorszán) pontos feltüntetésével októbel 15-ig: Móricz Zsi gmond Műj vélődési Ház, Nyíregyház* Zsdanov a. U. 1962. szeptember 2&

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom