Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

A Vili. pártkongresszus tiszteletére Teljesítik vállalásukat a balkáiyi gazdaság dogozó! A mezőgazdaságban a ter­melési eredmény betakarítás­kor jelentkezik, s eltérően az ipari üzemektől, jelentős be­folyásoló hatása van az idő­járásnak is. Ilyen körülmé­nyek között fokozott erőfe­szítésre van szükség, hogy a dolgozók eleget tegyenek a termelés versenyben vállal­taknak. A Balkányi Állami Gazdaság dolgozói a tervezett hatmilliós nyereség fölött másfél millió forintot vállal­tak a versenyben, a párt VIIL kongresszusa tiszteleté­re. Meglesz a másfél millió Ilyenkor, a nagy őszi beta­karítások idején egyre gyak­rabban vetődik fel: sikerül-e eleget tenni vállalásuknak? Mérlegelik: a rendkívüli aszályos időjárással felvett küzdelemben kié lesz a győ­zelem? A tavaszi-nyári vetések, a növény ápolási munkák kifogástalanok voltak. Sokszor illette dicséret a két kukoricatermelő női brigádot, a traktorosokat, a burgonyatermelőket és állattenyésztőket. A nyövénytermelésben — a kedvezőtlen időjárás követ­keztében — elsőrendű fel­adatnak a terv teljesítését tűzhették ki célul a nyár de­rekán, amikor már látszott, hogy burgonyából, kukoricá­ból több termésre nem szá­míthatnak, a gyümölcsösben pedig terméskiesésük lesz. A párt és szakszervezet aktíva hálózatán keresztül a minőség további javítását, az önkölt­ség csökkentését, a nagyfokú takarékosságot szorgalmazta, s a dolgozók a termelés min­den területén igyekeztek meg­állni helyüket. Az állattenyésztő brigádban az itatásos borjúnevelők, hí­zó marha gondozók és te- •nyész süldő nevelők különö­sen kitettek magukért. Már szeptember elejéig teljesítet­ték az ál latoknál a válla lt súlygyarapodást, ugyanakkor a pontos takarmányozás kö­vetkeztében az itatásos borjú- nevelők hét, a süldőnevelők öt-öt forinttal csökkentették az egy kilogramm súlygyara­podásra tervezett önköltséget A gyümölcsösben a termés­kiesés ellenére harminc szá­zalékos önköltségmegtakarí­tást várnak. A tavasszal megkezdődött versennyel egy időben há­rom gyümölcstermelő és egy állattenyésztő brigád indult harcba a szocialis­ta brigád címért. Ez a szocialista brigádmozga­lom nagyban hozzájárult az állattenyésztési ered­ményekhez, a gyümölcsös­ben a minőség javításá­hoz. A gyümölcsösben lévő brigá­dok az exportminőség növelé­sét szorgalmazták, amelynek eredménye, hogy a tervezett hatvannal szemben Kiss Jó­zsef brigádja több mint nyolcvan, a többi brigád 75—80 százalékos eredményt ér el. A minőségi termelés, az önköltség csökkentése biztosít­ja a másfél millió forintos vál­lalás teljesítését, sőt, a szak­emberek véleménye szerint bíznak a kétmillióban is. Versenynyilvánosság, és céljutalom Korábban is, de most, a termelés befejezése idején különösen nagy súlyt fektet­nek a verseny nyilvánosságá­ra, s erre szükség is van, mert maguk a versenyben részt vevő dolgozók „forszírozzák”: ki hol tart vállalása teljesítésé­ben. A gazdasági, párt és szak- szervezeti vezetők havonként értékelik a verseny alakulá­sát Az üzemrészek vezetői időnként beszámolnak a dol­gozóknak az eredményekről. Egy-egy brigádterületen ver­senytáblát helyeztek el, s azokra két-három naponként írják ki a friss eredménye­ket a brigádvezetők ép szak- szervezeti bizalmiak. Mészá­ros József gyümölcstermelő szocialista brigádjában na­ponta tájékozódnak a dolgo­zók a verseny állásáról. Az egész versenymozgalom elmé- lyültségére jellemző az, hogy a versenyben részt vevők kö­zül a dolgozók egyharmada nem is állandó, hanem idő­szaki munkás. A szocialista termelési versengést a gazdaság ve­zetői az anyagi érdekelt­ség érvényesítésével kap­csolták össze. Célprémiu­mot biztosítanak, s e jut­tatások a minőségi mun­kára serkentenek, és a jutalmak progresszívak egy-egy minőségi szintnek megfelelően. A céljutalmak kiterjednek a betakarításra, a termények beszállítására, a tárolás minő- ségére. Mindez nagy fontos­sággal bír több száz vagon al­ma, burgonya és kukorica ese­tében. . Samu András Ami az ultin túl van A vasutasok művelődése 21000 mázsa hevesi dohányt Kapott a fermentáld A dohányosok nem kis örö­mére jónak ígérkezik az idei dohánytermés. A nyíregyházi Dohánybeváltó- és Fermentá­ló Vállalat hat beváltó üze­mébe idáig mintegy 21000 mázsa zöld hevesi dohányt szállítottak be. A kedvezőt­len időjárás miatt ez valami­vel kevesebb mint a múlt év hasonló időszakában volt, de a hiányzó mennyiséget pótol­ni fogja a szabolcsi dohány. Holdanként 6 mázsa száraz szabolcsi dohányra számíta­nak. Az aljlevelek szállítását már megkezdték, a csúcsfor­galom azonban a jövő hóna­pokban következik be. I A beváltás megkönnyftésé- I re ■ a vállalat vezetősége új módszert vezetett be. A ter­melőszövetkezetek munkájá­nak megkönnyítésére a hely­színre szakembereket külde­nek, akik segítenek, tanácsot adnak a dohány szakszerű csomózásához, tárolásához. Az átvételt is a helyszínen vég­zik, ahonnan egyenesen a fermentáló üzembe fogják szállítani az átvett dohányt, így elkerülhető, hogy a ter­melőszövetkezetek néhány dolgozója egész napra kiessen a munkából, ugyanakkor a szállítás folyamata is lénye­gesen meggyorsul. Amikor a vonaton utazó beleg a kocsiba, természete­sen azt veszi észre legcióször, ha az annyira irigyelt ülőhe­lyeket a sarokban ultizó va­sutasok foglalják eL És már kész is a megjegyzés, a „meg­alapozott” vélemény: ezek a vasutasok. „Csak vasutasok? Tévedés ne essék, nem az ultisok táborát szándékszom védelmezni, hiszen meg tudják ők maguk védeni, ha netalán támadás érné őket. Nem is annak akarok hozsannázni, hogy örvendetesen székül az ultizok tábora, hogy egyre méltatlanabbak leszünk az ultis nemzet elnevezéshez. Csupán ahhoz szeretnék egy­két adatot szolgáltatni, hogy nem „ezek a vasutasok”. Igaz, ha valaki a Toldi ut­cai Vasutas Kultúrotthon ban is a nyáron épült hátsó helyi­ségekben, a „sarokban” kutat, ott is csak ultizgatókat, leg­alábbis kártyázgatókat talál, akik időnként egy-egy féldeci­vel, vagy pohár sörrel vigasz­talják magukat, ha nem megy a játék. Ez igaz, és nem kü­lönösebben dicséretre méltó. De ez az otthonnak isak egy része. Az utca felőli épü­letbe még be sem lép az em­ber, máris a próbáló zenekar tagjaiba ütközik. A régi múlt­ra visszatekintő fúvószeneka­ron kívül néhány hónapja esztrád zenekar is működik. Ez a tulajdonképpen átjáró helyiség nem valami ideális hangversenyterem a számuk­ra, de azért járnak rendsze­resen, szorgalmasan a pró­bákra. 17 százalék, a könyvolvasó Aztán mozi is működik itt, ha olykor van is panasz a műsorra. A könyvtár helyiség­be előbb be kell nézni, hogy befér-e még az ember, mert tízen már teljesen megtöltik. A könyvállomány 24 letéti fiók anyagával együtt is alig 4 ezer kötet, az idei vásárlá­si keret is mindössze 0 ezer forint. Hanem a nyvek mégis egymás hegyéá hátán összezsúfolva vannak .. >olco- kon. Kevés a hely. azt vesszük, hogy Nyíreg -zán , talán éppen a vasút roglal- koztatja a legtöbb dolgozót, nagyon kevésnek tűnik az itt beiratkozott kétszáz olvasó. Csakhogy Nyíregyházán erős vetélytárs a megyei könyvtár és a két fiók. A dolgozók te­kintélyes része bejáró, közsé­gükben is lehetnek könyvtári tagok. A reálisabb képet talán az mutatja, hogy a megyében a vasutasok 17 százaléka ol­vasója a könyvtárnak. Aligha gondolná, . hogy a dolgozók általános iskolájának esti tagozatain a vasutas dol­gozó a legtöbb. Csak a fűtő­házból 41 jelentkező van az idén. Középiskolába 14-en, egyetemre négyen járnak. Az ismeretterjesztés is kezd meghonosodni. Tavaly a mun­kásakadémia 16 előadásán ál­talában 45—50 körül volt a részt vevők száma. Takács János üzemmérnök, mint TIT előadó, olyan témákról tartott előadást, amelyek ért­hetően közelállnak minden vasutas dolgozóhoz: Hogyan született meg a vasút; A ma­gyar vasúti hálózat kialakulá­sa; A gőzmozdony; Dieselesí- tes a vasutaknál; A magyar vasutasok távlati fejlesztési terve. Az idén már haladóiknak is terveznek magasabb szintű munkásakadémiát. Élni a lehetőséggel Lehetne azonban alkalom- szerű ismeretterjesztés is. Pél­dául a szolgálati idejük kez­detére várakozó dolgozók nem valami hasznosan töltik ide­jüket a várakozó teremben. Itt mindig vannak, tehát bár­mikor lehetne szervezés nél­kül is egy-egy rövidebb is­meretterjesztő előadást tarta­ni. Mindegy lenne, akár az üzemi bizottság, akár a TIT kezdeményezné, hasznos len­ne mindenképpen. És nem csak azért, mert a vonaton hamarabb észreve­szik az ultizó, mint az olvasó vasutas dolgozókat... Gál Béla Lakat és huzavona Miért szünetel a gyakorlati oktatás Barabáson? Ha felállítanák a legutóbbi hónapok bürokráciájának lis­táját a megyében, a barabási eset előkelő helyet foglalna el. Egy lakait a látszólagos sze­replő, ez gátolja az iskolai oktatást, lezárva a politech­nikai termet 340 gyerek tanul Barabá­son kilenc tanulócsoportban, öt tanteremben, melyből ket­tő szükségtanterem. Ezenkí­vül helyet kapott az iskolában a kétéves továbbképző tanfo­lyam, a dolgozók esti általá­nos iskolája és egy alapis­mereti kör. Így szorult a megüresedett állami gazdasá­gi épületbe a politechnikai szoba, minden szükséges fel­szerelés. S ezen az épületen áll a lakait— Másfél éve tart már a hu­zavona, az állami gazdaság ragaszkodik az épülethez. Bár szerződést kötött az iskolával, hogy 1961—62-es iskolád évre átengedi politechnikai célra az épület egy részét, nem így történt. A felszerelések ott varrnak, de oktatás nem fo­lyik, a gazdaság valamilyen okból nem járul hozzá, hogy a gyerekek birtokukba ve­gyes: a gyakorlati oktatás egyetlen lehetőségét. S a vita: folyik kié legyen az állami gazdasági épület. Közben telnek a hónapok, a lakat állja az ostromot. Ide­je feltenni a kérdést: med­dig akadályozza a szűklátó- körűség, a bürokrácia a gya­korlati oktatást Barabáson? Mikor akarják eldönteni a különben nyílt kérdést a me­gyei szervek? S addig is, amíg hónapokat emészt fel a meddő huzavona, miért nem nyitják fel a lakatot? Óvodabővítés Záhonyban Záhonyban a vasutas dol­gozók 300 ezer forint értékű villamos energiát takarítottak meg az első fél évben. A kü­lönböző szakterületeken ősz- szesen 49 brigád küzd a szo­cialista címért, melyek ko­molyan hozzájárulnak az ál­talános takarékossághoz. A társadalmi munka is ha­15. Paid Kubis partnert keres, körülnéz a szobában. Talán ezt a Goldring bárót hívja játsza­ni? Kubist nem veti fel ép­pen a pénz, s ha okosan ját­szik, ha nem kapja el a hév._ Az utóbbi időben nem volt szerencséje. S mint minden kártyás, ő is szentül hiszi, hogy most, éppen most követ­kezik be a fordulat, és ka­matostul szerezheti vissza, amit elveszített. Csak éL ne szalassza a szerencsés pillana­tot, amikor Fortuna asszony­ság hirtelen megkönyörül rajta, és újra feléje fordítja bájos ábrázatát. Talán éppen ma... — Báró, megkérhetem, hogy legyen partnerem? Természe­tesen tud bridzsezni? Goldring széttárja kas-j át, és őszinte sajnálattal mondja: — Rendkívül fájlalom, de nem értek ehhez a játékhoz! Pedig bevallom, szeretném megtanulni! — Ha nincs ellenedre. Paid, összehozhatok egy partit — javasolja Kockenmüller. — És kit hívjunk még? — Hát természetesen Schulzot és... — Kockenmüller körülnéz a szobában — talán W emert. Werner — kiáltja —, meg tudod különböztetni az ászt a bubitól? Wemer, aki nékibúsúlva na­gyokat húz a konyakból az egyik asztalkánál, lomhán fel- tápászkodik. Tekintete már egészen réveteg, de még szi­lárdan áll a lábán, minden mozdulata kifogástalan és pontos, mintha egy kortyot sem ivott volna. Kockenmüller székeket tol az asztalhoz. Ma rendkívül jókedvű és eleven. Reggel ugyanis csinos küldeményt in­dított útba szüleihez, még­pedig nem holmi vacak cse­csebecséket, hanem igazi érté­keket. Lehet, hogy a kártya- szerencse is kedvezni fog ne­ki. Schulz fontoskodva ül asz­talhoz, mint hogyha nem is kártyázni ülne le, hanem va­lami rendkívül fontos és ap­rólékos munkához látna. — Ugye, nem lesz ellene, hat aa metié ülök, és okotok egy kissé? — kérdezi Goid­ring KubistóL Paul Kubis utálja, ha va­laki belenéz a lapjába, ea idegesíti — de nem meri el­utasítani a bárót, hát barát­ságos mozdulattal székei húz oda neki. Eleinte lagymatagom folyik a játék. Kubis eszében tartja feltett szándékát, hogy nem fog heveskedni, és ezért nála szokatlan óvatossággal ját­szik, Kockenmülleimek rcez- szak a lapjai, Schulz pedig szokása szerint még lesben áll. Werner az egyetlen, akit elragad a hév, s amilyen mér­tékben elhatalmasodik rajta a részegség, meggondolatlanul licitál, és valamennyink cso­dálkozására egy reumásra nyer. Lassan lassan Pault is elkapja a szenvedély. Megfeledkezik elhatározásáról, hogy óvatos lesz, és megkettőzá a tétet. Lapjai azonban nem mennek, s ráadásul partnere, Kooken- müller egyik hibát a másik után követi el. Schulz az asztal alatt elégedetten dör­zsöli kezét, s joggal, mert Wem errel már jó sokat nyer­tek. és ez a Kubis mintha megbolondult volna: nekont­rázak, holott szemmel látható, hogy képtelen lesz összeszed­te a megfelelő számú ütést. Hát bizony Fortuna ezúttal sem fordítja mosolygós arcát Paul Kubis felé! Amint vár­ható volt: Schulz és Wemer rakja zsebre a nyereségek Kockenmüller savanyú képpel számolja ki az elvesztett ösz- szeget — háromszáztizenöt márkát — az asztalra, Paul pedig kénytelen félrehívrvi a sarokba a pénaóhes Schulzot, hogy másnapig haladékot ku- nyeráljon tőle. Schulz bele­egyezik, de kiköti, hogy csak déli tizenkét óráig várhat, mert neki is becsületbeli adóssága van. A „becsület­beli” szót olyan hangsúllyal ejti ki, hogy Paul Kubis meg­érti: ha nem fizeti meg ide­jében a kártyaadósságát, kitör a botrány. Kubisnak még ráadásul, ne­hogy a többiek észrevegyék rosszkedvét, tovább is ott kell maradnia a teremben, és kénytelen kihörpántgetni egy palack konyakot Goldring meg Wemer társaságában. Schulz persze azonnal kere­ket oldott, félt, hogy neki kell megfizetni az italt. Wemer viszont katonatiszthez mél­tóan viselkedik: mindenkit megvendégel, aki csak asztalá­hoz vetődik. Ezután Goldring rendel két üveg pezsgőt. Az esti összejövetel végefelé Paulnak már alaposan zsibong a feje, s jóformán arra sem emlékszik, hogyan tántorgott vissza a szobájába. Másnap reggel nehéz fejjel és azzal a bizonytalan érzéssel ébred, hogy kellemetlenség várja. Az első pillanatban nem érti, miről van szó, s csak min i In megmosakodott, és reggelihez Sít — akkor jut eszébe: Schulz! Bárki mástól haladékot kaphatna, csak et­től a lófejű gazembertől nem remélhet irgalmat „Becsület­beli” adósság! Mintha Schulz- nak egyáltalán fogalma len­ne arról, and az a becsület! Kubis szándékosan koráb­ban jelenik meg a törzsnél, mert abban reménykedik, hogy találkozni fog valakivei, és kölcsönkérheti a szükséges összegnek legalább egy részét. Kockenmüllemek azonban mindössze húsz márka van a zsebében. Paul megpróbálja telefonon elérni két-három cimboráját, bár már előre tudja, hogy egyiküknek sincs egy megve­szekedett vasa sem, mert mind elitták, elkártyázták már a pénzüket. „Eh mit! lesz, ami lesz” — mondja ki végül a szentenciát és elővéve ak­táit, nekikészül a munkának. Halk kopogás az ajtón, Ku­bis összerezzen. — „Máris Schulz?” — villan át agyán a gondolat De órájára néz, és megkönnyebülten sóhajt fel: még csak tíz óra van. — Egy pillanat — kiáltja, és a kipámázott ajtóhoz lép, hogy félrehúzza az önműkö­dő zárat A folyosón Goldring had­nagy áll. — Tessék, fáradjon be, bá­ró .— mondja őszinte öröm­mel Kubis. — Milyen furcsa, éppen arra gondoltam, hogy maga kisegíthetne engem egy ügyben. — Állok rendelkezésére. An­nál is inkább, mert nekem is van egy ügyem, sőt mondhat­nám, egy kis kérésem. (Folytatjuk) lad Záhonyban; 86 ezer fo­rintos községfej lesztéssel bő­vítik az óvodát, melynek egy negyedét társadalmi munká­ban végzik el a dolgozók. Épül a sporttelepen fe egy sportotthan, melyhez a le­bontott régi debreceni állo­másról 500 ezer darab téglát kaptak, s ezeket a vasutas fiatalok társadalmi munká­ban hordták a sporttelepre. Édes élet — és más új filmek A megye 13 helyén rende­zik meg november 8-tól 14-ig a szovjet film ünnepét. A tervek szerint az új szintté öltözött Dózsa mozi is ekkor kezdi meg működését. A filmhéten kerülnek bemuta­tásra a „Hátha mégis szere­lem”, „Elcserélt randevú” és az „Iván gyermekkora” chnü szovjet filmek. Még októberben láthatja a közönség „Aki szelet vet” cí­mű magyarul beszélő ameri­kai és „Az elnök úr látogar- tása” című ugyancsak magya­rul beszélő lengyel filmet. De­cemberben mutatják be a „Bolondos halászfalu” című NDK és a „New York ár­nyai” című amerikai filme­ket is. Nagy érdeklődés előzi meg az olyan sokat vitatott Fellini filmnek, az „Édes életé­nek a bemutatóját. Ezt szin­tén decemberben láthatják a film rajongói. A műsor összeállítói lsem feledkeztek meg a magyar fiU mekről sem. Az ősz folya­mán „Az esős vasárnap”, „Fa­gyosszenteké, „Lopott boldog­ság” és az „Angyalok földjeH című magyar filmek kein* nek vászonra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom