Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
Ooldo cinOK fcla|án!et(a lemondását? Argentínában farkasszemet néznek a szemben áltó katonai csoportok A francia kommunisták a demokratikus erők összefogását sürgetik A polgári ellenzék parlamenti támadásra készül Buenos Aires, (MTI): Argentínában szombat reggelre áttekinthetetlenné vált a neiy- zet. Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint Guido elnök szombaton a Kora hajnali órákban felajánlotta lemondását —, de egy órával később az elnöki hivatal hivatalosan cáfolta a hírt. Pénteken délután és este drámai gyorsasággal követték egymást az események. A hadsereg két, szemben álló része között tovább folytak a harcok azután is, hogy Saravia hadsercgiigyi miniszter benyújtotta lemondását és Guido elnök átvette a főparancsnokságot, elrendelve az ellenségeskedések beszüntetését. Pénteken már nem lehetett „konmánycsapa tokról” és „lázadókról” beszélni, hiszen az elnök utasításainak egyik fél sem engedelmeskedett. Lorio, a hadsereg főparancsnoka és Lagavru, a vezérkari főnök az elnök felszólítása ellenére nem mondottak le, hanem Buenos Aires külvárosában egy autóút mentén rendezték be főhadiszállásukat, a hozzájuk hű „piros” csapatok élén. A „kékeit”, akinek élén Onganio tábornok áll, bejelentették, hogy folytatják a harcot az elnöki döntés érvényesítéséért, a pirosak lefegyverzéséért. Az esti órákban kitűnt, hogy Guido elnök nem tudja már befolyásolni az eseményeket. Az elnök, aki a délutáni órákban elájult a kimerültségtől, este rádióbeszédet mondott, ebben ismét elrendelte, hogy valamennyi csapat azonnal térjen vissza állomáshelyére. Közölte, hogy elfogadta Saravia hadsereügyl miniszter lemondását, továbbá felmentette tisztsége, alól Lorio és Labay- ru tábornokokat. Mindhárom tisztséget saját maga vette át. A beszéd után — bár korábban formailag az egész kormány lemondott — külön is benyújtotta lemondását Adolfo Lanus hadügyminiszter és Carlos Adrogue belügy- j miniszter, mert nem értettek i egyet az elnöki üzenettel. Nem sokkal később a hadi- tengerészet is beavatkozott a hatalmi harcba, mégpedig a pirosak oldalán. A haditengerészet minisztere lemondott, s a flotta vezetői bejelentették, követelik Guido elnök távozását és egy három- ; tagú katonai junta létrehozását, mert úgymond, Guido a felelős a helyzet elmérgesedéséért: nem verte le a kékek lázadását, Guido elnök ezután — a flotta állítása szerint — felajánlotta lemondását. Az éjszaka során több ösz- szecsapásra került sor Buenos Aires körzetében. A kékek egyik hadoszlopa benyomult a fővárosba és egyes hírügynökségi jelentések szerint elfoglalta az elnök! palotát, valamint a hadseregügyi minisztériumot, Guido ekkor már nem tartózkodott székhelyén, hanem Buenos Aires külvárosában lévő rezidenciájára vonult. A légierők egységei gép- puskatűzzel pásztázták végig 3 pirosak egyik egységét, feltehetően azért, mert azok tüzet nyitottak a repülőgépekre. Délután tűzharc zajlott le Avellanedában, Bueros Aires egyik külvárosában. A harcoknak több sebesültje és négy halálos áldozata is van. Bienos Aires ostromlott város képét mutatja: az utcákon páncélosok dübörögnek, az üzletek redőnyeit lehúzták, a terek kí- ha'tak, mindenfelé katonai állásokat rendeztek be. A Campo de Mayo táborban, a kékek főhadiszállásán Ongania tábornok pénteken este sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy az országban a hadsereg számos egysége csatlakozott hozzá. Hangsúlyozta, hogy a kékek követelik, a lehető leghamarabb rendezzenek általános választásokat. Csapatai — mondotta — a szigorú törvényesség és alkotmányosság talaján állnak. Ilymódom az a különös helyzet állott elő, hogy a tegnapi piros kormánypártiak Guido lemondását követelik, míg a kék „lázadók” az elnöki rendszer és az alkotmányos rend fenntartása mellett szállnak síkra. Mendoza városában — az ország északnyugati részében — tüntetésre került sor. A felvonulók ezt a jelszót kiáltották: „Igent mondunk az alkotmányra. nemet a katonai diktatúrára!” Párizs. (MTI): De Gaulle televíziós beszéde forrongást idézett elő a j francia politikai életben. A | demokratikus közvélemény és a politikai pártok zöme nyílt kihívásként fogadta a köztársasági elnök nyilatkozatát, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy a tervezett alkotmánymódosítás célja a nyílt személyi uralom szentesítése. Waldeck Rochet az L’ Hu- manité szombati vezércikkében szögezi le a kommunisták álláspontját. „De Gaulle olyan rendszerhez kéri a választók jóváhagyásét, amely- v -'n az államfő dönt mindenről, az ő kezében összpontosul minden hatalom — a törvényhozói és végrehajtó hatalom egyaránt. A politikai pártok ellen intézett újabb támadásával De Gaulle ismét aláhúzta, hogy a tényleges demokrácia teljes felszámolására törekszik, a köztársaság minden hívének szembe kell szállnia ezzel a támadással”. A De Gaulle által hangoztatott „közvetlen demokráciának” semmi köze a demokráciához — állapítja meg Wal- deck Rochet. A népszavazás lényege, hogy a hivatalos propaganda hatalmas gépezetével magyarázat és vita nélkül „igent” csikarjon ki a választóktól, mindarra, amit De Gaulle akar. De Gaulle a „nemzet megmentője” pózába helyezkedik, aki mindenki helyett gondolkodik és intézkedik, mint ahogy azt a führer és a dupe állították magukról. A politikai pártok piai- tatása és bomlasztása' az ilyen rendszer kialakításának előfeltétele. „A mi pártunk — hangoztatja cikkében Waldeck Rochet — határozottan szembeszáll ezzel a törekvéssel, több más párt is kifejezésre I juttatta, hogy ellenzik a személyi hatalom növelését. A köztársaság híveinek össze ! kell fogniuk a demokráciát fenyegető veszéllyel szemben, hogy meghiúsítsák De Gaulle terveit és megnyissák az utat a tényleges demokrácia felé”. A szocialista párt jobboldali vezetősége a demokráciát fenyegető veszély ellenére továbbra is elzárkózik a kommunistákkal való együttműködés elől. Az ellenzék közös akcióját a polgári pártokra akarja korlátozni. A szocialista, radikális, független- párti vezetők, valamjnt más csoportok képviselői között megindultak a tárgyalások. Az a tervük, hogy ellenjavasla- tot terjesztenek be a parlamentben az alkotmány módosítására. A kormány nyílván ellenezni fogja a javaslatot, s ez alkalmat ad a kormány megbuktatására. Abban a kérdésben, hogy milyen legyen az alkotmánymódosítás, nem egységes a szocialisták és a polgári pártok álláspontja. Gnaiks beszéde az ENSZ-hözgyfiiés 17. ülésszakának péllek délutáni ülésén (Folytatás az 1. oldalról) Ha azonban a nyugati hatalmak nem hajlandók erre, a Szovjetunió más államokkal együtt — amelyek ezt akarják — aláírja ennek minden következményével a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Távol- Kelet és az egész világ békéjét súlyosan veszélyezteti Ta jván-szigetnek, iCína ősi területének az Egyesült Államok által történt megszállása, valamint Dél-Koreának amerikai katonai támaszponttá változtatása. A szovjet kormány felvetette azt a kérdést, hogy ki kell vonni a külföldi csapatokat Déí- Koreából és javasolta, hogy a közgyűlés ezen az ülésszakon vitassa meg ezt a kérdést. Gromiko felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy egyes NATO hatalmak vezető ál- lamíérfiai preventív nukleáris háború kirobbantására buzdítanak. — A szovjet népet, a szocialista országokat nem lehet megfélemlíteni a preventív háborúval való fenyegetőzéssel — jelentette ki Gromiko. — De a szovjet kormány folytatva megmásíthatatlan békepolitikáját, minden tőle telhetőt elkövet, azért, hogy megakadályozza az új világháborút. Ezért a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy fontos és sürgős külön napirendi pontként a 17. közgyűlés elé terjessze „A preventív háború propagandája elítéléséről szóló kérdést, valamint a közgyűlés megfelelő határozatának tervezetét. keresztül a sötétségen, lámpájával belevakul a szürke ködbe, s alighogy elrohan, mint feneketlen sötét ösvény csap össze a hátamögött a mély feketeség. Csak a sin cseng tompán utána még^ sokáig. A harmónikás legény hallgat, néha a lányokat nézi, de nem fordul feléjük arccal. — Játszd már el a rumba- negrát — kéri újra a szőke lány a nagyobbik fiút. — Játs2am... hm, de ha nincs mivel! — Ott a harmonika annál a fiúnál, kérd el tőle. — Kérd el te, ha hallani •karod! A fülkében csend van, amit emezek beszélnek, hallhatja az a legény is, de egy szót se szól rá. — Kérd már el, no! — biztatja a lány a fiút. — Kéri a frász! Akkor a lány feláll, s odamegy a harmónikás legényhez. A többiek és a másik lány is kuncognak: és odament! Amikor a legényhez ént a •zőke Lány elkérte a harmonikát: — Adja ide egy pillanatra. Rögtön visszahozom. A két fiú leste, a másik lány a nyakát nyújtotta, hogy mi lesz. Azt mondja erre a harmónikás legény: — Nem! Nem adom én! Dehogy adom. A lány szégyenkezik: csak egy pillanatra: — Nem adom! — Adja már — könyörög, — hogy egészen fel ne süljön. — Nem! — Dehát visszahozom egy perc múlva — s olyan szőkén néz rá, mintcsak lehet. — A legény nyugo/n zelebb húzódik a kocsi > ■hoz, megfogja a harmonikát, s bele teszi a zsebébe. — Nem! A lány visszamegy, s grimaszt vág a harmónikásra. Mit bánja az Ül nyugodtan a maga tizenhét évévei, e zsebébe a harmonika. A két fiú örül, hogy nem ők kérték. De mérgesek is. — Ki kellene lógatni az ablakon — mondja a kisebbik fiú. A harmónikás legény mindent hall, de egy szót sem szól. — Egyre összébb húzza magát, s még messzebbre néz. Semmi közöm hozzátok — gondolja magában. Dehogy adom a szátokba! — Egy pimasz tacskó — kiáltja feléje a barna lány. — Egy süket ürge — mondja a nagyobbik legény. Hagyjátok a frászba! A szomszéd sarokból egy puíajkás ember hajol át az ülésen. — Valami baj van kérem? — Képzelje el, újságolja « szőke lány — ez a taknyos, mutat a harmónikásra — ócskábbnál ócskább számokat játszik egész este — hisz maga is hallatta — és mikor elkértük a harmonikáját, hogy a barátunk játszón egy-két rendes számot, hát nem adta. — Ez disznóság! Oda kellett volna adni! — bólogat rá a pufajkás! — Oda hát! — ébredezik egy prémgalléros asszony is a másik sarokból Dehát miért nem adta oda? A prémes asszony odamegy a harmónikás legényhez. — Kérem, adja oda — mondja bóküléfceny hangon. — Nem! — feleli a fiú. — A barátom a „Ki mit tud’' műsorban léphetett volna fel — magyarázza a kisebbik — és most jön ez a tié- eszcsés ürge, és nem adja oda neki a harmonikáját. — A számba sem venném» húzza az ajkát a nagyobbik. A prémes asszonyság egészen odáig van: nem adja oda egy olyannak, aks a tévében is hármon ikázhatoít volna. No, de ilyet! Oda állnak a fiú efe. Az csak ül, két kezét a hóna alá teszi, a lábát maga alá húzza, egy szót ae szól. Elé állnak, úgy kiáltják: Te. ki kellene hajítanunk a vonatból. — Biztos lopta — toldja a szót az asszonyság. Akármivel sértegetik, a legény hallgat. Két kezét szorosan a zsebébe dugta, szinte éri egyik válla a másikat, úgy összehúzódik. A prémes asszony fárad bele leghamarabb, fogja magát visszahúzódik a helyére, s máris szundit, mint az előbb. A pufajkás ember is megunja. — No, de ilyen arcátlanságot — kérem — mondja méltatlankodva, s elfoglalja régi helyét. A két fiú újra harcot indít a helycseréért. A lányok hallani sem akarnak róla. Aztán a kisebbiK jön hirtelen, a két lány közé nyomja magát. Befészkelődik, odaül. A barnábbik lány mit tehet mást, ha nem akar minden döcce- nésre leesni a pádról, kénytelen átülni szembe a nagyobbik fiú mellé. A harmónikás legény egyszeresek kiegyenesedik, ahogy sW'kta megnyőlazza a száját, s fújni kezdi ... tudom anyám jól tudom, hogy ráérek, azt is tudom, hogy nem sokáig élek. A két fiú mintha csak erre várt volna, felugranak. — Elég legyein! — áll neki az egyik! — Fejezd be! — kiáltja oda a másik. A legény tudomást se vesz róluk, de a fiúk odamennek, s egyik az egyik csuklóját, másik a másik csuklóját ragadja meg. A harmonika ott vám a fiú szájába, a fogával tartja, s már nem fújja. — Miért nem adtad ide, te nyavajás? — kérdi a kisebbik. — £r> nem fogom senki szája után a számba! — Adja el megvesszük — kiáltja oda az egyik lány. — Megveszik? — kérdi a legény. Azt lehet. Ügy már igen! — Mennyiért adnád — érdeklődik a nagyobbik. A harmónikás legény gondolkozik... — Hetven! Hetvenért odaadnám! — Hetven? Egy harminckét forintos harmonikát hetvenért. Van neked a pofádon bőr? — Ha annyira akarják venni. Nem muszáj azt! Es aztán még nagyobb a felháborodás. mint az előbb. Maguk keresik a sók pénzt, hát fizessenek — bátorodik neki a legény. — Hát te mit dolgozol — kérdi a kisebbik fiú. — A téeszcsébe! — Ott is kerestek eleget! — Spekulálni a flótáddal, mint anyád a csirkéivel a piacon! — Dupla áron eladni, mii — No, ki vele! Loptok vagy nem! A legény karját szorították, s odavitték az ablakhoz. A kisebbik fiú lehúzta az ablakot, lógassuk ki, mondta — megérdemli. Nem adta ide a flótát, aztán eladni dupla pénzért! Lógassuk ki, megérdemli! Nagyot röhögtek, az egyik a lábát is fogta. A két lány kuncogott, tudták, hogy hecc az egész. Hadd csinálják, megérdemli ez a nyavalyás! Aztán amikor felemeltéit emezek a harmónikás legényt az ablakig, rúgni próbált, de a két pesti, annyival erősebb volt külön-külön is, hogy akármelyik is becsomagolhatta volna a harmónikás legényt. — Eresszenek — pityer gett a harmónikás. a két lány meg összeborult, úgy kacagta. Felébredt rá a prémes asszonyság, visított, hogy jaj, istenem, huligánok... egek ura... huligánok. — Huligánok az anyja térde — mondta a kisebbik fiú, s elengedte a harmónikás lábát. —Huligánok — bizonygatta egyre az asszony, s még az előbb meg pártolta ezeket a huligánokat... Felállt a pufajkás ember is: ilyen nincs kérem, mert ugye a harmonika az más, kérem, de ilyen nincs... valakit az ablakon kilógatni" • A lányok úgy tettek, mintha semmi közük sem lenne az egészhez, újra egymásmellé ültek, s mikor a fiúk elengedték a legényt megkönynyebbültek. Ki tudja kik ezek — súgta a szőke a másiknak. Talán nem is kellett volna velük szóba állni! A harmónikás fiú visszahúzódott a helyére, a pufajkás és a prémes asszonyság újra elszenderedeít. Amikor a fiúk vízzel kínálták a két lányt a zöld üvegből — azok azt mondták, nem szomjasok, ők nem isznak. S nem is emelték a szájukhoz a zöld üveget Újra egymás karjába borultak. Feszes mellük moccant, ha a vonat a váltókra ért. Ügy aludtak. A két fiú is egymásnak dütötte a vállát. Csend volt újra, elaludtak az utasok. A harmónikás legény néha pislogott csak átül, hogy emezek mit csinálnak. S egyszeresek úgy érezte, hogy az ablakom át a sötétből apró pici tündérek röppennek be, a fonják a szempilláját, fonják egyre, milyen hosszan. S kőében kacarásznak csengő hangon, mintha harmanikázná- nak hozzá. Boldog volt, mert tudta, hogy álmodik, s amazok ott a sarokban nem vehetik el az álmát. A vonat egyre ette a sötétséget, és senkisem hallotta, hogyan cseng utána messze a sín. A harmónikás legény látta, amint elszállnak szeméről az apró hófehér tündérek, s befonják sorba a szempilláját minden utasnak, hosszan, s közben kacarásznak, mintha harmonika szólna. 1962. szeptember 23. KÖZÖS PORTRÉ.
