Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

A kapzsiság ára

Pénzt kért kölcsön, visszaA teljes anyagi

és erkölcsi siker

Kongresszusi versenyben a nagydobosi Petőfi Tsz

Vbemafc fiatakk, akik a nősülé« előtt nem gondolnak arra, hogy a családalapítás gondokkal is jár. Csak az egybekelés irtán látják és tapasztalják mi minden szükséges. S mindezek elérése kitartást, célratörést és jó munkát igényel. Jelenlegi életszínvonalunk biztosítja, hogy néhány esztendő becsületes munkájával a fiatal pár kellemes, szépen berendezett otthont teremtsen magának. Akadnak azonban, akik ezt máról holnapira, szinte egycsa- pásra kívánják elérni. Szeretnének új, modem bútort; rádiót, televíziót, szőnyegeket, • mindent ami a lakást otthonossá varázsolja. Es rendjén is van. Csakhogy—

S itt kezdődik a baj. Elvesztik józan Ítélőképességüket. Állásuk, beosztásuk adta lehetőségeit használják fed arra, hogy gyorsan s nem egyenes úton teremtsék elő a szőnyeg vagy a tv árát Nem egy fiatal kommunista és párbonfdvilii, becsületesen dolgozó káder fizetett már rá a kapzsiságára. Arra, hogy egyszerre akart elérni mindent Kétségtelen, ebben hibáztathatok a szülök is, akik tartva attól, hogy esetleg megharagszanak a fiatalok, nem szólnak bele az ügyükbe. Nem adnak tanácsokat az ifjú párnak mit hogyan csináljanak, nem mondják ei. ők hogyan is kezdték, s miiyen fáradtságos munkával szerezték amijük van. így aztán nesn csodálatos, ha bekövetkezik a tragédia. Kitudódik, hogy a tv-re a pénzt a férj kölcsön kérte egyik beosztottjától, akinek elnézte a hibáját. Később rádöbbennek arra is, hogy az ifjú ember is visszaélt hivatásával, hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz. S bírósági úgy lesz a dologból.

Sajnos így járt I. K. is, a komtro roista fiatal. Városszerte jól ismerik. KISZ- tjQcár volt, kiváló dolgozó, becsüűite, tisztélte mindenki. Megnősült. Jelentkeztek a gondok. Ez is kellett az is. látta, hogy testvérének és apósának szépen berendezett lakása var. Követni akarta példájukat. De hogyan? Nem becsületes úton.

él* beosztásával. Elnézte a társadalmi tulajdon megcsorbítását csak azért, hogy pénzhez jusson. Hasonlóan tört ketté karrierje egyik fiatal tsz-pártfci tikárnak is, aki megrészegedve a sikerektől megkárosította a közösséget Bíróság elé került az ő ügye is.

Fiatal káderek. Jől indulnak, sikereket érnek el. Elismerik munkájukat s később törést szenvednek. Felmerül a kérdés: máért? Elsősorban saját maguk az okai. Hibáztathatok azonban az idősebbek is, akik között szintén akadnak kapzsik, pénzhajhászók, karrieristák. S ezek nem jó hatással vannak a fiatalabb vezetőkre. Mások közömbösek, elnézik az első botlásokat. S ezeket aztán követi a többi. Ezer forint, s oda a becsület Vége a pünkösdi királyságnak. Igaz a közmondás: amiért nem dolgozik meg az ember, annak nincs becsülete. Csak a tisztességes mimika gyümölcse értékes, ez szerez élvezetet az embernek. S minden más, ferde, igazságtalan úton szerzett jószág, pénz becstelen. Vádló.

Mindazoknak, akik vallják: aki dolgozik nem ér rá pénzt keresni. S ezt az elvet is a vádlottak padjára kellene állítani, hisz nem megsemmisült fogalom, örököltük a régi letűnt rendtől, melynek egész atmoszférájában élt Ott bújt meg az emberek gondolataiban. S nehéz tőle szabadulni. De szükséges, kell és törvény- szerű. Hisz új társadalmi viszonyok alakultak, s az emberek közötti kapcsolat is megváltozott. S ez párán es- lóan követeli meg, hogy leszámoljunk minden régivel ami elavult

A bűnök beismerése küny- nyít a lelkiismereten, de nem marad nyomtalanul. Nem, mert az az ember, aki — ha későn is — de belátta hibáját talán egy életen át magába hordja a sebet. S ez néki fáj elsősorban. Még akkor is, ha mások elfelejtik. Nem vagy nehezen tud szabadulni tőle. Ez a kapzsiság, a könnyű pénzszerzés az átkos kispolgári örökség ára.

Farkas Kálmán

Mióta szövetkezetivé lépett elő Nagydobos, sokat változott dolgozó parasztjainak gondolkodása öntudatuk, közösségi szellemük fokozatosan fejlődött. S hogy ez így történt, nesn kis szerepük volt benne a Petőfi Termelőszövetkezet kommun istáinak. Jól mutatja ezt, hogy a párttagok és párton kívüliek egymás iránti bizalma mindjobban kölcsönös. Különösen azóta, hogy a kommunisták eredményesen harcoltak a „törzs” és a „felfejlesztési” tagok közötti ellentétek megszűnéséért. Tekintélye, ereje van az 52 tagból álló pártszervezetnek.

Május derekán

A kommunisták újabb javaslatot tettek: a pártkongresszus tiszteletére induljon a termelőszövetkezet minden tagja részvételével verseny. Célja a tervek túlteljesítése legyen, termelésnél 20, értékesítésnél 10 százalékkal. Mikor közgyűlés elé került a javaslat, általános helyeslésre talált. „Ha többet termelünk, több lesz a jövedelmünk, jobban élhetünk” — hangsúlyozták a felszólalók.

Fokozottabb lendülettel látott ki-ki a feladatához. A mostoha időjárással

keményen hadakoztok

A cukorrépát négyszer, napraforgót kétszer, s a többi kapásokat háromszor kapálták meg Gyümölcsösüket rendszeresen védték a különböző kártevőkkel szemben (10-szer permeteztek). 53 holdon magfogásra hagvott pillangósukat — bimbós korban — porozással védelmezték. Az állatállománynál még szigorúbban ügyeltek a rendre, tisztaságra. Elhatározták: több jószágot nevelnek fel, hizlalnak meg.

— Ahogy közeledik az év vége, úgy látszanak egyre job- '

ban a kongresszusi verseny eredmény« szövetkezetünkben — mondja Varga Bertalan elnök. — Növénytermelésben a bab kivételével mindenből sikerül vállalásunkat teljesíteni. De nincs hiba az értékesítéssel sem.

Szorgalmas munka

Igaz, búzából csak 12 kilóval termeltek többet holdanként, rozsból viszont kerek egy mázsával. A kapások átlagát még nem tudják pontosan, annyit azonban megállapítottak, hogy kukoricából és napraforgóból egy, burgonyából 10—15, dohányból 4, cukorrépából 70—80 mázsával lesz az előirányzatnál magasabb termésátlaguk. Cukorrépából 270—280, dohányból pedig (szárazon) 11 mázsa átlagtermésre számítanak. Az aszályos nyár ellenére ez igen jó eredmény.

Az értékesítésnél szinte mindenből túlteljesítenek. Tojásból például 60 ezer darabbal szemben már eddig 80 ezret szállítottak. Baromfiból 20 mázsa helyett 44 mázsát adtak közfogyasztásra. Hízott sertésből 50, marhából két darabbal szállítanak többet. Két kosuk aranyérmet nyert

Balogh Jóska jó tanuló volt Osztályeminens. Amikor a nyolcadik osztály vége felé tartott, a tanító egyre sűrűbben látogatott el szüleihez. Azt magyarázta, hogy egy ilyen jó eszű, jó képességű gyereknek kár lenne az eke szarva mellett maradni. Jóskának középiskolában a helye.

— Sok pénzbe kerül az, tanító úr — mentegetőzött az édesapja. — Nem fogjuk bírni...

A tanító azonban nem tágított. Nap mint nap eljött, és addig beszélt, amíg a szülei nem ellenkeztek tovább.

a mezőgazdasági kiállításon.

Silózósi tervük 2000 köbméter és 2400 köbmétert készítenek.

Mozgalmas élet

A kongresszusi verseny szép eredményeket hozott. Kovács Ferenc a dohánytörésnél így biztatta a többieket: — Az apró leveleket se hagyjuk el. Tegyünk eleget szavunknak, akkor lesz nekünk is több pénzünk.

Szakács Pál növénytermelési munkacsapata párosversenyre hívta a többi munkacsapatokat.

Megbecsülik, nem könnyel- műsködik el a termelt javakat. Nem a „tallózásra” mennek. A burgonya földjét szedés után megfogasolják és összeszedik az elmaradt krumplit. Kukoricatörés után a szárat azonnal vágják és besilózzák.

A kongresszusi verseny nyomán elért eredmények hasznát még nem ismerhetik pontosan. Az elnök számítása szerint több százezer forinttal gazdagítja a közöst. Az egy munkaegységre tervezett 35 forintos értéket legalább két forinttal feltétlen növeli.

így került Jóska a gimnáziumba. Űj környezetébe hamar beleszokott. Jól haladt a tanulással is. Szülei minden héten meglátogatták, csomagot hoztak, és ha az édesapja elfordult egy pillanatra; anyukája pénzt csúsztatott a zsebébe.

— Apád meg ne tudja! — 8 kacsintott hozzá.

Az érettségit kitüntetéssel tette le. Bár sok kedvezményből részesült, a taníts tatás szüleinek nagy anyagi megerőltetésbe került.

— Itt még nem lehet

megállni — magyarázta a gimnázium igazgatója. — Ez csak félmunka. Egyetemre kell mennie...

Asztalos Bálint.

Születésnap

Menny! bajnáfc lehet okozója a legártatlanabb növény is. Hát még akkor az, amelyik közülük az ördöggel cimborái. Mint például a dinnye. Amelyik elvetés után pontosan a pokol fejedelméhez megy édességért, mint ahogy az öregek tartják. (Ugyanis a fiatalok maholnap csak az evéséhez fognak érteni.)

Ezen a régen is dinnye-szegény fekete földön az első baj a nincs volt. Ha kívánták a gyerekek, a felnőttek és ha meg is volt rá a pénz, de a fösvénység fölébe kerekedett mindennek.

A második baj a vártnál folytatódott. Ha sikerült olyan helyet találni, ahol megtermett. Mert a legnagyobb gondot az őrzése okozta. Mindenki rá kácsingott. És ha meg nem vámolták éjjel, megszedték nappal. Ha hétköznap nem, akkor biztosan vasárnap, sokszor, míg a templomban voltak. A sihede- rek ezen próbálták ki a bátorságukat.

Kucorgó Pataki Áronnak évről évre az utóbbi gondja volt A Kraszna-part tövében lakott és a köblös nagyságú kertjében gyönyörű dinnyéket termesztett. A talaj itt már homokos volt és az alá- ja rakott disznótrágya csak úgy növelte a kobakokat.

De nemcsak a dinnyéről volt híres, hanem arról is, hogy eddig senki nem tudta meglopni. (Nem. mintha nem próbálták volna.) De nemigen a dinnye körül húzott napraforgó kerítés gátolta meg magában ezt a csábító műveletet. De nem ám! Az^ ok igazán más volt. Egyszerű és kézzel fogható. A kutyái rettentették el a próbálkozókat.

Szállási Lászlói

A dinnye

akik szerint ahhoz a két bunda« jószághoz a mesebeli Cer- berosz csak kismiska lehetett.

Az öreg, aki termetre alig ütötte meg a katonai mértéket, mérhetetlenül büszke volt a kutyák éberségére. Ha dicsérték előtte, elégedetten so- dorgatta ritkás bajuszát és egy kis dicsekvésért, nem ment a szomszédba.

— Vér legyen annak az izéjében! — hajtogatta kihívóan. Olyan kivagyok mivagyok módon, amely származásából eredő jelleméhez különben is hozzátartozott.

Az egyik szombat este történetesen sokan voltak a borbélynál. Sorukra vártak és egymásra. így beszéd közben az öreg is felhozódott. Ott volt és megint dicsekedett... Ügyannyira, hogy Sarkantyus Gyula már rá akart szólni. Legalább annyit, hogy látott ő már karón varjút. De a kés a gégája körül járt. Lenyelte hát a mondanivalót és tovább bámulta a tükör előtt csüngő, zsúfolt légyfogót.

Ez a Gyula nem volt már fiatal ember. Túl hajlott a negyvenen, de még mindig szerette a tréfát. Az olyan vidámságot, amelyből ritkán lehetett halálig tartó harag.

Mire hazafelé ment, azért elfelejtette az egészet. Vagyis felejtette volna, ha egy beszélgetés meg nem üti fülét. Süldő legényektől jött, ahogy a hangból kivette.

— Hogy vetted hé?

— Ügy, hogy nem látták, hé! — felelte kacarászva valamelyik, amiből mindjárt tudta, miről van szó. Hogy ezek dinnyével dicsekszenek egymásnak.

A fiúknak nem volt idejük kereket oldani. Szét rebbentek ugyan, de mikor rájuk szólt és megismerték, meg- j uh aszódtak.

— Akartok még hozzá? — kérdezte suttogva, amikor köréje sereglettek.

— Hogyne akarnánk! Mi az, hogy akarunk — felelték egymás ellen, s jobban izgultak, mint a jó vérű versenycsikók.

— Na, akkor gyertek.

Amikor elmondta, hogy miről lenne szó, a fiúk rázták a fejüket. Ismerik ők a Kucorgó kutyáit jól — hajtogatták.

— Ne zörögjetek, várjátok végére a vásárt. — És Sarkán tv us Gyula tovább magyarázott. Suttogva, aminek az lett a vége, hogy egy kis huzavona után maguk közül kijelölték a két legjobb futót.

Ez alatt Kucorgó Pataki Áron éppen hazaérkezett. Lassan, kényelmesen ment és mint ahogy szokta, végignézett mindent az udvaron. Az istállótól a kamaraig, hogy nyugodtan indulhasson lefeküdni. Csend volt Az éjféli vonat már elfütyült Csak egy elmúló kolompszót vitt feléje az ájer.

Ebbe a nagy csendbe egyszerre csak belereecseff egy kóró. Aztán kettő, három, négy, mintha az egész rekeszt törnék a Kraszna-part felöli részen.

— Rundás hé. Bolygó te — ugratta azonnal Kucorgó a kutyákat és maga is utánuk lendült. Kezében a kaput támasztó rudat szorongatta.

A kutyák rohantak. Végig az udvaron, keresztül a dinv- nyén, át a kerítésen, neki egyenesen a kert végének. Gazdájukkal együtt, csak úgy bukdácsoltak a derékig érő krumpli indájában.

De akárhogy bíztatta őket, a tolvajokat nem sikerült utolérni. Főleg amikor azok a Kras zna partjára értek és keményet éreztek a talpuk alatt.

Egy fél kilométernél szaporábban mentek, amikor visz- szaszólította a kutyákat. Elég volt ez a figyelmeztetésből — gondolta és a jól végzett munka tudatával indult hazafelé.

A dinnyeföld sarkánál, ahol még széjjel akart nézni, azonban felakadt a szeme. Valami sötétedő halmot fedezett fel a közepén. Félig, meddig, ahogy a gyenge holdvilág megengedte.

Odarohant. Ss ott esett térdre a tövében. Ugyanis a drága dinnye mind ott volt egy csomón. Indástól, mindenestől. Összegyürkölve, mint nagymosáskor a szennyes ruha. .. Kitűnő munkát végeztek, míg odajárt

A véget nem érő káromkodásra. melyet a vibráló csillagok felé szórt, még az Antal Gábor süket kutyája Is felfigyelt. Felemelte bozontos fejét, s mivel azt hitte tűz van. keservesen belevonított az éjszakába.

A szülők maguk sem tudták, hogyan fogják fedezni a tanulás költségeit de a?ért beleegyeztek. Jóska mérnök lett. Amíg az egyetemre járt, édesapja mindössze egy pár bakancsot kapott, édesanyja pedig befogta otthonra az utolsó ünneplő ruháját is.

Balogh József néhány év múlva vezető beosztásba került. Lakást kapott és a havi átlagkeresete mindig felül volt a háromezren. Egyik este, amikor a fényképeket nézegette, eszébe jutott, hogy a jövő héten lesz az édesanyjának a születésnapja. Valamit küldeni kellene neki. Valami kis egyszerű ajándékot. Igen, egy ruhaanyagot Nyakkendőselyemből. Nem drága az egész. 150 forintnál nem kerül többe.

Másnap megvette és egy szűkszavú levelet mellékelt hozzá, ami tele volt panaszkodással. „Kevés a fizetés... nagyon sok kiadásom van... nem is tudom, hogy mikor fogok hazamenni... stb. stb.”

Néhány nap múlva megérkezett az édesanyja válasza.

„Kedves kisfiam! Köszönöm szépen az ajándékot, de legközelebb ne pazarold a pénzedet ilyen drága holmikra. Jó lesz nekem az olcsóbb is. Megértem én a te nehéz helyzetedet de most nekem is nagyon kevés pénzem van'. Azért küldök a levélben egy százast Nagyon vigyázz, hogy apád valamilyen módon meg ne tudja

__”

A borítékból valóban egy százforintos hullott ki.

Vöröslött, mint Balogh József arca...

Bogár Ferenc.

Padkázás a

holnappal

(K. JJ A terpai szociális otthonban ülésezett legutóbb a megyei tanács egészségügyi és szociális állandó bizottsága. Amikor a bizottság tagjai jogosain kifogásolták az ottani állapotokat, — hogy például * fürdés után nem a^inak tiszte fehérneműt az idős gondozottakra —, az otthon vezetői azzal érveltek: nem tehetik, hiszen nincs rá textilkeret. Ugyanez a helyzet az ágyneművel szintén a „norma” hiáiyára hivatkoztak. A bizottság jegyzőkönyvbe vette a helyzetet, s az első alkalommal közölte azt a megyei tanács illetékes vezetőivel. Miután megvizsgálták a dolgot, kiderült, hogy nem a „normával”, vagy a költségek biztosításával, hanem a tarpai otthon vezetőinek hanyagságáról, nemtörődömségéről van szó. Kényelmetlenségből, vagy ferdén értelmezett takarékosságból nincs tehát meg, amire állami költségvetésben biztosított pénz van.

Sajnos, a tarpai eset megyénkben nem egyedülálló. Ha a megyei tanács vb. elmúlt évi költségvetésének végrehajtását lapozzuk;

szembetűnik ez a bűnös hanyagság a népművelési munkában, de az egészségügynél is. Jelentős összegek maradtak felhasználatlanul

1961-ben e területeken. A művelődési otthonok keretüknek csupán 84 százalékát vették igénybe. Nem lenne baj, ha kitűnően felszerelt kultúrotthonaink lennének. Ám ugyanakkor ezernyi a panasz a falusi művelődés hajlékainak szinte általánosan jellemző állapotára: recsegő, rossz lócák, elemi berendezésbem hiányok. A községek vezetői nem egy_ szer panaszolják ezt a felettes szerveknél, szélieket, bútort, függönyt és más eszközöket kérnek. A megyei vezetők ismeiák és megértik a helyzetet, segítséget — és egyre nagyobbat — kémek és kapnak is az illetékes minisztériumoktól, vagy közvetlenül éppen a Minisztertanácstól. Az elmúlt évek alatt fényes bizonysága ennek, hogy állandóan magasabb a megye költségvetésének összege, több és több jut a hiányok pótlására

Érthetetlen és bűnös a felelőtlenség, ahogy egyesek bánnak a gondjaikra bízott állami pénzzel. Semmiképpen nem nevezhetjük józan takarékosságnak az ilyenfajta ,.megtakarítást”, amikor év végén elvész a megye gondjainak enyhítésére szánt sok százezer forint, ugyanakkor megmaradnak és terebélyesednék a panaszok, hiányok, bajok.

Érthető tehát az a határozottság, amellyel a megyei tanács végrehajtó bizottsága ehhez az ügyhöz nyúlt: felelősségre kell vonni és megbüntetni azokat, akik nem gondoskodnak idejében a sürgető feladatok elvégzéséről, akik hanyagságból másokra igyekszenek áttolni a felelősséget a helyzet alakulásáért. És időszerű is az állásfoglalás, mert ebben az évben hasonló jelenségeknek lehetünk újra tanúi. Már csak szinte három hónap van hátra év végéig, s a tanácsok, tanácsi szervek most kapkodnak — vagy még most sem! — az igényéit pénz elköltésére. Ha nem ébrednek fel, előállhat újra a tavalyi probléma, ami súlyosan nyomhatja a községek vállát. így soká nem lábalunk ki az elmaradottságból.

Mert aki így gazdálkodik, akarva-akaratlan a sárba rántja vissza községét.

19*2. szeptember ZX