Kelet-Magyarország, 1962. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

"N Pátfjr Jóesef kommentárja Koszkva, (TASZSZ): Hét évvel ezelőtt írtát alá a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság kap­csolatairól szóló szerződést. A Pravda az évfordulóról meg­emlékezve hangsúlyozza, hogy a'? szerződés aláírása új sza­kaszt jelentett a két ország kapcsolatainak fejlődésében, előmozdította testvéri barátsá­guk, őszinte és szaros együtt­működésük további fejlődé­sét és erősödését. A cikk rámutat arra, hogy a Szovjetunió és az NDK kö­zött hét évvel ezelőtt aláírt szerződés nagy szerepet lát­szott az NDK nemzetközi hely­zetének megszilárdításában. Akadállyá vált a szocialista országok ellen agresszióra ké­szülő nyugatnémet mill tariz­mus út j álban. A német békeszerződés meg­kötésének és a nyugat-berlini helyzet e szerződés alapján való rendezésének kérdéséről szólva a cikkíró ismét hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió vé­teménye szerint mind a két | unió és a többi békeszerető német állammal meg kell köt- állam részére nem marad más ni a békeszerződést. Ha azon- hátra, mint az, hogy csak a ban a szovjet javaslatok nem Német Demokratikus Köztár- találnak megértésre a nyugati sasággal írják alá a békeszer- hatalmaknál, akkor a Szovjet- ződést. Gyilkosság gyanúja... A Lengyel Népköztársaság párizsi nagykövetének jegyzéke a francia kormányhoz Varsó, (PAP): Augusztus 4-én Conakryból (Guineái Köztársaság) hazaté­rőben Varsóba a párizsi Orly repülőtéren ismeretlen körülmények között eltűnt A. Dlubak. a lengyel hajózási miniszté­rium küldöttségének tagja. A francia rendőrség ezzel kap­csolatban augusztus 8-án kö­zölte a Lengyel Népköztársa­ság párizsi nagykövetségével, hogy a francia főváros egyik külvárosi szállodájában meg­találták A. Dlubak holttestét, Amerikai mesterkedések Kongóban „Folytatódik a kongói tragédia“ — írja a Trud Moszkva, (TASZSZ): A Trud csütörtöki száma s,Folytatodik Kongó tragédiá­ja” című cikkében megálla­pítja: Kongóban a különböző monopolista csoportok között harc folyik a kulisszák mögött a döntő befolyásért. Különö­sen fellángolt ez a harc az utóbbi időkben az amerikai és az angol—belga pénzügyi hatalmasságok között. Wa­shington Kongóban Ieple?et- tebb, s emiatt sokkal veszé­lyesebb politikát folytat, mint az angolok és belgák. Washington különböző ma­nőverekhez folyamodik, hogy korlátlan amerikai ellenőrzés alá kerüljön Katanga, sőt egész Kongó. Meggyőzően bi­zonyítja ezt többek között á kongói ENSZ-csapatok pa­rancsnokságának magatartása. Ez a parancsnokság tulajdon­képpen az Egyesült Államok érdekében tevékenykedik. A cikkíró felhívja a figyel­met arra, hogy néhány hete a nyugati hatalmak között tit­kos alku folyik. Az amerikai, az angol, a belga és a francia imperialisták új összeesküvést szőnek Kongó népe ellen, hogy megakadályozzák a Kongói Köztársaság területi egységé­nek helyreállítását aki állítólag öngyilkosságot kö­vetett el. Ugyanilyen infor­mációval adták át a holttestet a párizsi törvényszéki orvos- tudományi intézetnek. Ezután A. Dlubak holttestét Lengyel- országba szállították. A holttest helyzete és & lengyel orvosok által vég­rehajtott boncolás ered­ményei komoly alapot ad,- nak arra a gyanúra, hogy A. Dlubak halála egész más körülmények folytán következett be, mint ahogy azt a francia hatóságok állították. Alapos ok van annak feltéte­lezésére, hogy Dlubakot előre megfontolt szándékkal meg­gyilkolták olyan személyek, akik számára nem ismeretlen az ilyen eljárás bizonyos, csu­pán általuk ismert célokból. Drutö párizsi lengyel nagy­követ szeptember 17-én jegy­zéket ihtézett a francia kül ügyminisztériumhoz és köve­telte az ügy körülményeinek teljes tisztázását. Adenauer: — Te adod az atombombát, én adom a milita­rista szellemet... (Erdei Sándor rajza.) Nagybőgőiül rakéta? Az Izvesztyija szerdai száma érdekes riportot kö­zöl az amerikai propa­gandagépezet egyik újabb kacsájáról. A Time című amerikai hetilap szeptember 14-i számában fénykép jelent meg, amely egy kubai és egy szovjet egyenruhás katonát mutat be. A kato­nák mosolyogva állnak egymás mellett. Az ame­rikai lap a következő fel­irattal látta el a képet: „Castro katonája és egy szovjet szakértő. A radar északra, az aknamunka délre irányul”. A Time ezzel a fény­képpel azt a cikkét kí­vánta alátámasztani, amelyben a szovjet szak­értők kubai tevékenységét „leplezte le” és azt állí­totta, hogy a szovjet szak­értők csak úgy nyüzsög­nek Kubában és támadást készítenek elő az Egyesült Államok ellen. Az APn szovjet hí ügynökség riportere, Alek szejev felkereste ezt a szovjet „katonai szakér­tőt”, akit a fénykép ábrá­zol. A rejtélyes „szovjet szakértő” neve Albert Ge» ffin és valóban járt Ku­bában. Csakhogy ennek a „katonai szakértőnek” iga­zi foglalkozása: muzsikus, nagybőgős. Albert Gegin a Szovjet Állami Szimfo­nikus Zenekar tagja és 1961 Őszén az Alekszand- rov-együttes tagjaként járt Kubában, innen az egyen­ruha. Az ő képét közölte a nme. Gegin nagy derültséggel fogadta az amerikai lap legújabb kacsáját. Kijelen­tette: Ha az Egyesült Álla­mokban egy közönséges nagybőgőt rakétának néz­nek, akkor engem termé­szetesen neves rakétaszak­értőnek lehetne tartani. Csak azt szeretném meg­tudni, milyen ranggal ru­házott fel engem a Time. Századossá. ezredessé, vagy tábornokká nevezett ki? Az sem fog meglepni, ha a Time szerkesztői hol­nap a moszkvai Zeneaka­démiát a nagyvezérkar székhelyévé fogják kikiál­tani... Az algéria választások után — a franciaországi népszavazás előtt Szeptember 20-a Algéria és Franciaország életében egya­ránt túlnőtt a hétköznapok jelentőségén. Algériában le­zajlott a független ország el­ső törvényhozási választása, Franciaországban pedig De Gaulle tábornok nyilatkozott a maga alkotóién ymódosítási tervéről. A francia elnök nem vé­letlenül választotta a televí­zió és a rádióállomások köz­vetítette beszédének —, hogy ne mondjuk: „a franciáihoz intézett szózatának” — dá­tumául az algériai választások napját. De Gaulle, aki fölöt­tébb kedveli a jelképeket, az • <»—+-A- szimbolikus talál­nc- ___ _____ erős államhatalom” követelé­se. (Magyarul: olyan állam, amelynek elnöke kormány- válságok nélkül s a népnek beleszólást nem engedve kor­mányoz, — úgy, ahogyan azt az uralkodó gazdasági körök, a monopóliumok urai kíván­ják...) Személyi hatalmát, il­letve a nagytőke legdinami­kusabb erőinek uralmát már megteremtette az 1958-ban el­fogadtatott alkotmánnyal. Egy ponton ez mégis és máris „tö­kéletesítésre" szorul De Gaul­le szemében: biztosítani kell, hogy utódja az elnöki székben egy — második De Gaulle le­hessen! A tervezett alkotmánymó­dosítás, amelynek révén a köztársasági elnököt minden választópolgár szavazatával, valóságos népszavazáson vá­lasztanák meg ezután, kétr célt szolgál: 1. Demagóg és ál-demokra­tikus módon bizonyítaná, hogy a nagyhatalmú köztár­sasági elnök mögött áll a vá­lasztók többsége. 2. Lehetőséget adna arra, hogy vagy De Gaulle maga lépjen fel újra elnökjelölt­ként és így újabb hét esz­tendőre elnökké választassa meg magát, vagy pedig az ő „trónörökösét” fogadtassa el a szavazók nagyobb részévek Az elnökválasztásnak ezt az új rendszerét De Gaulle október végén népszavazással akarja szentesíttetni, s fittyet hány saját, 1958-as alkotmá­nyának is, amely pedig azt írta elő, hogy az alkotmány bárminő módosításához a nemzetgyűlés és a szenátus kétharmados szótöbbsége szükséges. Régi, bevált mód­szeréhez folyamodik inkább, amikor a kispolgári, az apoli- tikus milliók odavetett és át nem gondólt „igenjeinek segítségével viszi keresztül i karatét. A népszavazás még ■ailamire jó neki: kimutat- atja majd a szavazási ered- tények segítségével, hogy az lenzéki pártok kevesebb em” szavazatot értek el# ...jnt ahány, választójuk ko­rábban a törvényhozási vá­lasztásokon akadt A francia politikai élet e visszatérő je­lenségét ismét a vele szem­ben álló pártok tekintélyénél* lejáratására s általában a par­lament súlyának csökkentésé­re használhatja fel... Az algériai választásokról sem mondhatjuk el. hogy a legdemokratikusabb formák között zajlottak le. A válasz­tások időpontját kétszer is el kellett halasztani a politikai klikkek és a hadsereg tiszt­jeinek vetélkedése, hatalmi versen gése miatt. Csak egyet­len 1 napra korlátozódott a „választási kampány", az egyetlen listán szereplő 196 jelölt aligha fejthette ki tör­vényhozói szándékait. Mi több, az egységes listán ta­lálható 196 személyt nem a népakarat, hanem a szemben álló politikai erők alkuja je­lölte ki. Az Algériád Kom­munista Párt tagjait nem je­lölték képviselőnek. Nem lesz kommunista az első algériai nemzetgyűlésben, amelyfe pe­dig fontod feladatok várnak: az új ország alkotmányának megszövegezése, Algéria első kormányának megalakítása, az állami élet alapjainak lera­kása. Életem vágya mindig az Volt, hogy egyszer eljussak s,az örök városba”, — és ez az esztendő megadta a lehe­tőséget, eljutottam Rófnába. Felejthetetlen napok voltak! Boldog izgalommal szemlélőd­tem a fiumecionoi repülőté­ren, amikor a gép lesiklott velünk. A hivatalos aktusok lezajlása után autóbuszba ül­tünk, — de miélőtt elindul­tunk volna a város felé, — megragadott a repülőtér előt­ti park szépsége. Tele volt színpompás virágokkal, köz­tük egy-egy pálma magaso­dott. — vigyázott rájuk, mint nagyobb testvér a kisebbre. Az és ragyogó kék volt, s körülöttünk minden vidám. Aztán elindultunk. 32 kilo­méterre van a város a repü­lőtértől. közel esv órai út. Érdeklődve, feszült kíváncsi­sággal figyeltünk jobbra, bal­ra. Még egy-egv pálma, az­tán egy-egy akác, amiről eszünkbe jutott az otthon, aztán minden olyan növény, mint otthon. ★ Amikor az ember (aki még soha sem járt Rómában) a városba ér, zavarba jön. Nem tudja, hová tenni. Éppen olyan, mint nálunk egy-egy külváros, emeletes, ódon épü­letekkel. A városnézés során is gyakran láttunk egy-esy réöi palotát, mellette új épü­letet. Rómát három részre lehet­ne „osztani”, ha ilyen szem­pontból vizsgálnánk Az óko­rr 'Rórfia, középkori Róma és az Eur-n egyed, vagy mond­hatjuk úgv is: úi Róma.mely- nek építését 1942-ben kezdték el. Hatalmas épületei mesz- sziről felhívják magukra az érkező figyelmét. Ég felé tö­ROMAI emlékek rő téglalap alakú épületek. Legkiemelkedőbb a „Munka és civilizáció palotája”. A legrégibb, az antik ró­mai emlékek, a Viktor Ema­nuel emlékmű körül találha­tók. Ez egyébként a város kö­zéppontja is, amely teljes egészében a rómaiak idejé­ben' épült ki. Most a négyed kifejezetten középkori. Ha to­vább tekintünk, a külső vo­nalban láthatók a legmoder­nebb városi részletek. Rómát sok szép park öve­zi. Nagyon híres közülük a Villa Borgesi. amely hat ki­lométer kerületű. Talán túl­zás nélkül elmondhatjuk, hogy a világ minden jeles költőjének, írójának a szob­ra megtalálható benne. Innen láthatók a legszebb kilátású pontok és római időkből szár­mazó. és megmaradt emlékek. Hogv csak egyet említsek: megkapja a szemlélőt egy ví­zi óra, amelv a XVI század elején készült. V. Pál páoa kezdeményezte, de unokái fe­jezték be. Innen láthatjuk azt a háromezer kuoolát, amely mutatja, hogy 3000 templom van Rómában. S gyönyörköd­hetünk a keskenv Tiberiszben is, melyet 30 karcsú hid köt össze a túlsó parttal. A 30 közül 3 régi római hid. A folyó eredeti neve Tiber volt. Ökon név. Egv királytól kap­ta, aki égv fürdés alkalmá­val . belefulladt. S. míg fut velünk a busz, valamennyien az ablak felé fordulunk. Kár minden pilla­natot elveszteni, oly szép a város. A beszélgetés is elhal­kul. így érünk fel a Janikulus dombra, ahonnan még szebb Róma látképe, mint előbb. A téren Garibaldi hatalmas lo­vasszobra látható. Az 1848-as szabadságharcok idején szám­talan hőstettet vitt véghez Rómában is. -Mellette leánya, Anita Garibaldi szobra, aki hűségesen követte végig a csatában, harcolt kitartóan apja mellett az utolsó percig. Míg csodálkozva hallgatjuk kísérőnk és tolmácsunk sza­vait, a közelben magyar szó üti meg fülünket. Jó a nagy messzeségben hazai szót hal­lani, s találgatjuk, „vajon honnan jöhettek?” Biztosan otthonról. Hallottuk már, hogy évente 13 millió turis­ta fordul meg Olaszországban. — Csak a hang ahogy szól, furcsa. Megszólítja a tőlünk kissé hátrább álló fiatalem­ber: „magyarok?” Igen — fe­lett útitársunk örömmel. Ma érkeztünk Budapestről. És önök? — „Á, mi nem, mi Amerikából jöttünk — feleli. — Tudja —, magyarázza to­vább — én Magyarországon születtem (a világért sem mondaná, hogy magyar va­gyok. vagv ott az én hazám is), és 1949-ben jöttem ki. — Végig néz a társaságon, majd újra szól. — De maguk mi­lyen jó színben vannak. Jó a hegy is mondják csak — ke­resi a szavakat —. megvan, — kap a fejéhez. —a kon­díciójuk. — Zavartan nézünk össze. Egyre többen gyűlünk körbe. Mindenki kíváncsian nézi. — Van mit enni Ma­gyarországon? — érdeklődik tovább. — Hogyne volna — vála­szol égy kettő nevetve. Gon­dolunk az amerikai propa­gandára. Biztosan azt magya­rázták ezeknek, hogy mi éhe­zünk. Na, hát legalább meg­láthatják, saját szemükkel győződhetnek meg, hogy amit ott mondtak, nem igaz. — No, jó, jó — bólogat a magyarból lett amerikai nő. — Meg lehet hízni krumplin, meg kenyéren is. — Azért én jobban szere­tem a rántott csirkét — szó­lok. A többiek nevetnek, iga­zat adnak, s még megszólal valaki a hátam mögött. — A paprikás csirke, meg a töltött káposzta sem kutya. A „magvar nő” nem elég­szik meg a mi étkezésünkkel. Ez „nem megnyugtató” szá­mára. Meg is szólal. — Tudják, én 49-ben jöt­tem ki. Amikor kijöttem 160 font voltam, a kenyértői meg krumplitól híztam meg. Most 110 font vagyok, de mondha­tom, rá sem bírok nézni. Nem is eszem azóta. (Vajon min él?) Itt tehát nincs kivel beszélni, s már hagynánk ott, aí-nikor mégis olyant mond, hogy maradni kell. — ... No, és hogy van ma­guknál a választás? „Ahogy kell” —• szól va­laki kelletlenül, mert ez a kérdés provokációsnak hat. — No, úgy értem, hogy van-e szabad választás? — Micsoda ócska trükk — gondolom bosszúsan, s csak azért maradok, hogy mit akar mindebből. — Természetesen. — Igen. Csak egyre sza­vazhatnak, a kommunistákra. És maguknál mindenki kom­munista? — Hát az első kérdésre vá­laszolva: mi ezt a rendszert választottuk. Ami a másikat illeti (most már tréfásra for­dítottuk a szót), száz ember­ből Száztíz kommunista. — No, maguk nem jól mondják. — Gondolkozik, za­varban van, de még mindig nem érti a tréfát. — Ügy, úgy, ahogy hallot­tá — bizonygatjuk... Bizto­san nem tanult meg az isko­lában jól számolni, mert még a kezét is előveszi, s pár percnek kell elmúlni, míg rájön; — Maguk tréfálnak velem. Aztán indulunk Róma „új” szépségeit megtekinteni. Bú­csúzóul szives szóval hívjuk, jöjjön haza, nézze meg mi van itthon. Szinte kővé der­medve megáll, elhúzza a szá­ját. — Tudják mit, nem me­gyek, de őszinte legyek? Nem is vagyok rá kíváncsi. Már szállunk az autóbuszba és mérgelődünk. Miért áll­tunk veié szóba, hiszén lát­hattuk volna, hogy kicsoda. Mások ismét: és még ez ne­vezi magát magyarnak! Ne is jöjjön! Szégyelhetné ma­gát. hogy hazáját így meg­tagadta. Olyan volt, mintegy papagáj abban a sárga ruhá­ban. És így tovább. Bosszan­kodtam és mindjárt elhatá­roztam, hogy megírom, ilye­nekkel is találkoztunk. Szentesi Magda. Mégis csak pozitívan érté­kelhetjük, hogy a két és íéí hónapos belpolitikai Válság után eljuthatott a választá­sokig Algéria. A konszolidá­lódás első, de igen jelentős ténye az alkotmányozó nem­zetgyűlés megválasztása. A* 196 képviselő között túlnyo­mó többségben vannak azok, akik az algériai nép igaz ügyéért igaz módon harcol­tak, s akik a jövőben is né­püket akarják szolgálni. Ez á megállapítás még egvik-mí- sik európai képviselőre is vo­natkozik (a 196 jelölt között 16 az európai), sőt egy fran­cia katolikus papra, Béfen- guer Abbéra is, aki gyarma­tosító honfitársaival Szembe* Algériát vallotta hazájának és vállalta az üldöztetést, a bör­tönt, a kínzásokat ánflyi 10# ezer algériaival együtt. Algéria nemzeti egységének megszilárdulása szempontjá­ból döntő jelentőségű az első nemzetgyűlés létrejötte. Ezért támogatta az Algériai Kom­munista Párt is a szeptember 20-i választáson az ÉLN je­löltlistáját. Mellőzöttsége miatti jogos sérelmeit is fél­retéve kész ezután is együtt­működni az új Algéria más haladó, antiimperialista és gyarmatosítás-ellenes erőivel. Végső fokon a választás ezek­nek az erőknek győzelmét je« lenti. 1962. —p*—1— Bét érni ezelőtt írták alá a Szovjetmiió és az NDK kapcsolatainak rendezéséről szóló szerződést Ez volt a bonni tárgyalások egyensúlya

Next

/
Oldalképek
Tartalom