Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-18 / 193. szám
Jó eredmény — (ét siker let Négy hónap után a Nagyhalászi Kendergyárban Ritka eset, hogy az ember négy hónappal előre megad- a egy írásnak a címét Már- ius 23-i számunkban fogLal- >ztam a Nagyhalásza Ken- rgyár kulturális éleiével, iinka Sándor kultúrfelelős ar- a kért hogy menjek majd vissza két hónap múlva és nézzem meg, milyen eredményt értek eL Megdupláztam a határidőt és elmentem. Müttfjárt hozzá kell azt is tennem, hogy Sinka Sándor beváltotta az ígéretét. Az egyik elmúlt vasárnap már be is érett részben a munkájának a gyümölcse: az ibrá- nyi művelődési ház zsúfolt nézőterén őszinte volt az elismerés, színvonalas volt a kétórás műsor. A már-már eladásra ítélt zeneszerszámok gazdára, szorgalmas zenekari tagokra találtak. Vadas Nagy János tíztagú népi zenekara már jól „együtt van”. Megérdemelt volt a sok taps, az elismerés. Mondták is Nagyhalászban, hogy miért becsülik le annyira a saját falujukat, hogy először Ibrányba mennek. Csak éppen nem volt teljes ez az elismerés. Nem az darányiakról van szó, hanem a gyár vezetőségéről. El sem mentek az előadásra, mint ahogy előzőleg nem mentek el egyetlen próbára sem. Hajnalig tartott a rendezvény és Sinka Sándor két társával együtt — elkésett reggel. Amikor bement, már be is volt írva az igazolatlan nap. Ez volt a jutalma azért, hogy szinte napról-napra a színjátszók és zenészek között töltötte minden szabadidejét Két órakor van vége a munkaidejének. Csak ebédelni járt haza. Utána ment vissza a gyárba, szervezni, segíteni a nehezen éledező kulturális életet. Nem hogy fizetést, de még „köszönöm”- öt sem kapott érte. Nem jelent vigaszt az, hogy az igazolatlan napot utólag szabadsága terhére írták. Inkább még a régi dolgok is felújulnak: a földművesszöveíkezeti csoportokkal adtak közös műsort és előadás után elismeréssel,« szeretettel, gratulációkkal halmozták el — az fmsz csoportjait a vezetőik, rájuk egy szót sem vesztegettek. A színpadon méltó társak voltak, de a levonuláskor a földművesszövetkezietiek kaptak csak újabb biztatást, a kendergyáriak leforrázva somfordáltak el, mint akik nem tartoznak sehová. Lényegében nem változott Szatxfr néni tximqai A nyíregyházi temetőkért meghitt csendjében a hála és örök tisztelet helyezte márvány alapzatra a város felszabadításáért életüket áldozó román hősök emlékművét. A sok-sok becse névre emlékeztető szoborcsoport előtt gyakran látni egy görnyedt hátú, őszhajú, idős házaspárt. Virággal érkeznek mindig és az anyóka még egy imát is elrebeg. Pedig a katona sírok egyikében sem nyugszik vérszerinti rokona Szabó néninek. De talán akinek a virágot hozza, több annál ... Ö mondta így: — A drága Dimitrunak életem legnagyobb kincsét, egyetlen fiam életét köszönhetem. 1944 novemberében itthon bujkált Szabó néni fia, mint katonaszökevény. Aztán micsoda boldog pillanat volt a város felszabadulása. — Megmenekültem! — lélegzett fel a háborúba, szenvedésekbe belefáradt fiatalember. Ám a hullámzó csaták szeszélye folytán néhány napra ismét a hitleri hordák kezére került a város. A katonaszökevényt a pünkösdi királyság utolsó napján feljelentette egy elvetemült. fasiszta. Éjszaka német tábori csendőrök törtek Szabóékra. Kutattak mindenütt a fiú után. Már a rejtekhely, a padlás ajtaját feszegették, amikor hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. Egy pillanat múlva dörögtek a fegyverek mindenfelé. Ki hinné, hogy Szabó néni ezt a pokoli hangversenyt akkor a legesleggyönyörűbb szimfóniának hallotta. Futottak a csendőrök, mint a nyulak. Alig egy negyedóra múlva fiatal román katona nyitott be az imént átélt izgalomtól, s félelemtől még mindig remegő Szabóékhoz. Szabóék az első öleléssel örökre a szivükre ölelték a bátor craio- vai fiút, a megmentöt, Di- mitrut. > Azt sem tudták, hogy kedveskedjenek, hogy kínálják, hogy vendégeljék. Akkor Dimitrunak mennie kellett, hívta a kötelesség. — De holnap föltétien itt leszek — ígérte. És másnap egy letakart teherautón feküdt Di- mitru, halálos sebbel a homlokán. Nem múlik el hét, hogy Szabó néni el ne látogasson a sírhoz. Virágot visz a távoli édesanya helyett is. (Kecskovszki.) a helyzet azóta sem. Ibrány- ban most is egyedül csak az üb. elnöke, Szüli Mártonná vett részt az előadáson. Ib- rány bizonyított. Bebizonyosodott az is, hogy Sinka Sándor nem tett köny- nyelmű Ígéretet azzal, hogy néhány hónap alatt kulturális életet teremt a gyárban. Teremtett Nem sok idő kell már a színjátszó csoportnak sem a bemutatkozáshoz. Ha döcög is, csak fejlődik a tánczenekar és egyszer talán meglesz a működési engedély is. Sinka Sándor megtartotta az Ígéretét És az üzem vezetősége?! Gál Béla KIBONTAKOZÁS NYÍRTASSON Megkétszereriietfk a tervezett munkaegység értéket A nyírtassi Dózsa Tsz a kisvárdai járás egyik leggyengébb szövetkezete volt tavaly — nagy mérleghiánnyal. A gazdasági alap gyengesége miatt az új vezetőség sem tehetőt csodát a termelési és gazdálkodási terv készítésénél; alig érte el a tíz forintot az egy munkaegységre tervezett érték. Gondok és eredmények A tavalyi eredménytelenség, s az idei kezdeti kilátások közepette a vezetőség munkája a termelés szervezésében, az emberek tudatának alakításában igen sok nehézségbe ütközött. Előleget is csak aratás idején osztottak először, s bizony, az ezt megelőző második kapálás idején hiány volt a munkaerőben. Nemrég bizottság értékelte a Dózsa Tsz fejlődését, idei első féléves gazdálkodásának eredményeit, és az év végi kilátásokat. Kitűnt, hogy az eddigi értékesítések, és a terméskilátások alapján a Dózsa Tsz megkétszerezheti a tervezett munkaegység értékét. Ha nem is sok ez, mégis nagy szó egy ilyen gyengén induló szövetkezetnél. A tagok jó részének kibontakozó szorgalmát mutató eredmények igazolják: a munka mindig meghozza gyümölcsét, viszont azzal, hogy még vannak, akik munkavégzés nélkül siránkoznak — nem lehet előre vinni a közös ügyel. Csemegekukorica, csibe, juhiéi A tsz-ben1 — húsz hold mák kivételével — minden termelvényből elérik a tervezettet, sőt, burgonyából, kukoricából 15—20 százalékos többletre is számítanak. Igyekeznek több terméknél a tervet túlteljesíteni, és betervezés nélkül, vagyis terven felül is termelnek. Terven felül létesítettek például 15 holdas kertészetet, amelyből százezer forint bevételre számítanak. Korai burgonya után csemegekukoricát vetettek. Hatezer csibe nevelését tervezték. Ennek bevételi tervét már túlteljesítették, s még négyezret akarnak az idén nevelni, amelyből kétezret már meg is vásároltak. Tehéntej tervüket teljesítik, juhtejből kétszeresét adják a tervezettnek. 11 ió szándék nagy erő A tervezett és terven felüli eredmények a vezetés és a munka megjavulását mutatják, s igazolást nyer az. hogy becsülettel, jó szándékkal a legnagyobb nehézségből is lehet kiutat találni. A nyírtas- sdak már ezen az úton járnak. S. A. Zenés barangolás a nyíregyházi Szabadtéri Színpadon KIS MOSAS úto n sónk írja: Még mindig élne, ha.. Az elmúlt napokban drámai esemény történt Kocsor- don. A 12 éves Imre István egy mellékutcából a főútvonal melletti ártézi kúthoz ment vízért. Ű'.l-e-ben játszópajtásokra akadt, játék közben kiszaladt az útra és egy száguldó motorkerékpár elgázolta. A gyereket a mátészalkai kórházba, majd a debreceni klinikára szállították, de már nem tudták megmenteni az életét. A számos hasonló esetből — sajnos — még most sem tanultak a szülők. Még mindig sok gyerek járkál az úton szülői felügyelet nélkül és nem gondolnak arra, hogy a nagy forgalmú műúton —, ahol annyi gépkocsi és motor- kerékpár halad keresztül — egy pillanat alatt megtörténhet a baj. Legyen példa minden szülő előtt a kis Imre István tragikus esete, aki még ma is játszadozna pajtásaival ha... Kosa Árpád Kocsord. Augusztus hó 15-én, szerdán este a Szabadtéri Színpad színültig megtelt nézőtere nagy érdeklődéssel várta az Országos Rendező Iroda által rendezett „Vészbejárat’’ című kétrészes darab bemutatását. Somogyi Pál, Mikes György, Galambos Szilveszter írták a darabot Az író vidám, zenés barangolásnak nevezi az előadást és ebben egyet is értünk vele. Az előadás égzengésszerű dörrenések közepette tűzijátékkal kezdődik. Majd kivilágosodik a színpad és a darab írója, rendezője azon vitatkoznak, hogy mi legyen a darab címe. A sok elhangzott javaslat után az író eldönti, legyen a darab címe „Vészbejárat”. A rendező megkérdi, hogy miért „Vészbejárat”. A válasz frappáns: azért, mert ennek a szónak semmi értelme nincs. Igaza van. Ennek a darabnak a világon semmi értelme nincs. A darab írói elfelejtették, hogy az esztrádmű sornak is megvan Onodvári Miklós Mi DOSSZIÉ iiiiiMiimiiiiiimiimiimiiiimimiiMiiiiiniiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiE üiiiiii XLn. Fázósan megrázkódott. Visszarettent egy gondo. lattól. De minél jobban ki akarta verni a fejéből, annál jobban vissza tolakodott; mennél inkább el akarta felejteni, mind többször eszébe jutott. Jánostól és másoktól is sokat hallott arról, hogy külföldre szökött és hazatért magyarok között kémek is vannak. Egy- szer-kétszer hazatérése után ő is észrevette, hogy gyanúsan méregetik, mintha... mintha... Eh, de hogy került kapcsolatba ezzel az emberrel István? „Az öccsét keresi...” Hol? Ezernyi kérdés. Egyikre sem kapott választ. Szívből, őszintén kívánta, bárcsak megtalálná az orvos, akit keres és menne el minél előbb Erdőslakról. Odaát, a másik szobában István betegen felnyögött. Ide2 gesen dobálta magát az ágyon. Zsüzsa felkelt, lábujjhegyen az ajtóhoz lopakodott és a kulcslyukra tapasztotta a fülét. Zsuzsának sejtelme sem volt arról a jelenetről, amely István öccse taxival való haza- szállítását megelőzte. Szabó és István a Jázmin-bárban iszogattak. A harmadik konyak után a. fiúból ismét kitört a fecsegő természet. Sőt: szeretett ilyenkor olyan dolgokat is állítani, amelyek sohasem történtek meg vele... A képügynök ügyesen az ellenforradalom erdőslaki eseményeire terelte a beszélgetést. — Hajai, volt itt is nagy cé- có!... Lövöldözések és emberek is haltak meg... — Féltél, ugye? — É... én? — István önérzetesen csapott a mellére. — Mások félteik éntőlem! — Ne mondd! Miért? A fiú közelebb húzódott a kémhez. Úgy hazudott, mintha könyvből olvasná: — Benne voltam egy jó kis buliban. Heten voltunk, de később széthullt a galeri: Kettőt letartóztattak, én megúsztam... — Mit csináltatok? — Mikor az oroszok a városba bejöttek... hallottál erről? — Hogyne, hallottam! — mondta Horváth és észrevétlenül elindította a zsebmagnetofont. — Folytasd... — Nohát... benne voltam a nemzetőrségben, egy klassz géppisztolyt kaptam. De azon a napon, november negyedikén reggel szólt a parancsnok, hogy oszoljunk szét a városban, mert baj van. Mi, heten mindig együtt voltunk, most sem akartunk elválni egymástól. Felmentünk a Minoriták templomának tornyára. Innen jól beláttuk a környéket. Vittünk magunkkal egy golyószórót is. Felkészültünk az ellenállásra. A templom mellett van a posta, most ott dolgozik a nővérem... de akkor disz- szidált. Ausztriában volt, a niekelsdorfi lágerban. _ Mikor? — kérdezte Horváth önkéntelenül is felkiáltva. Alig tudta a fiú előtt leplezni meglepetését. — Erről még nem beszéltél. — Visszajött a szamár. Már január elején... Ha én kimegyek, ott is maradtam volna... — S miért nem mentél ki? Pista öcsém, a magadfajta fiatalemberek odakint nagyobb biztonságban vannak... Hiszen itt, tudod... a nemzetőr múltad nem jó ajánlólevél... — Tudom — folytatta István és még jobban tűzbejött, felhajtotta a pohárból a maradék konyakot — ki akartam menni, amikor még Zsuzsa is ott volt, de már nem lehetett. Lezárták a határt. Pedig... egy orosz katonát és is kinyírtam... onnan a toronyból. — Nem jöttek rá? — Nem tudják azt meg soha. A fiúk megléptek. Nekik sikerült, Az a kettő meg nem köpött... Horváth izgalomba jött. Elérkezettnek látta az időt, hogy nyütan megmondja, mit akar Istvántól? Kifizette az italt. — Gyere fel a szobámba, van egy üveg tokaji aszúm. István kezesbárányként követte. Még nem volt részeg, de az elfogyasztott ital már erősen dolgozott benne. Ilyenkor kívánta a következő poharat. Egy székre ült, várta, hogy a képügynök elővegye az ígért aszút. —- Mondd csak — kezdte Horváth és idegesen járkált a fiú előtt fel s alá a szobában —, megtennél nekem egy szívességet? — örömmel! — Nem nagy dologról van szó, neked semmiségés nem is jár veszéllyel... István meglepődött Furcsa érzést keltettek benne ezek a szavak. Érdeklődő kíváncsisággal követte tekintetévéi az előtte járkáló embert — Mellékesen kísérletezéssel is foglalkozom — hazudta Horváth és erősen mintha szu- gerálná, a fiú szeme közé nézett — Régen... vegyészmérnöknek készültem, de aoba- hagytam az egyetemet. Nem volt pénzem, munka után kellett néznem. Egy nagy tervemről azonban később sem mondtam le. Titokban, húsz éve kísérletezem olyan höálló műanyag előállításával, amely az 1200 Celsius fokot is kibírja, olvadás nélkül. Ennek éppen a vaskohászatban volna nagy jelentősége. Rengeteg pénzt keresnék vele, de addig, amíg nem vagyok bizonyos a sikerben, titokban kell tartanom a találmányt. Ugye megérted: húszéves munkám fekszik benne. Mennyi álmatlan éjszaka, tervezés, töprengés, kudarcok és kezdeti sikerek; az egész életemet erre a találmányra tettem fel, amely egy- csapásra világhírnévre emelhet, de földönfutóvá is tehet, ha elhamarkodom, vagy megszerzi valaki és előttem oldja meg a titkot. Rajtad kívül még három ember tud erről, de azok szintén éredkeltek, s nélkülem nem boldogulnának, biztc» hát, hogy nem árulnak eL (Folytatjuk.) a maga művészi követelménye. Szerepel a darabban Szendrő József, ez a kitűnő színész, aki oroszlánnak öltöztetve „barangol” a színpadon és meg akar enni egy vezérigazgatót, aki unokaöcs- csét behozta a televízióhoz. Hogy megette, vagy nem, ez nem tűnik ki a darabból, mert az oroszlán is eltűnik a „pesti dzsungelben”. A fegyelmezett és a jól nevelt nyíregyházi közönség mégis udvariasan fogadta az előadást és egy-egy szereplőt szívesen meg is tapsolt. A műsorban szereplő fővárosi művészek közül elsősorban meg kell említenünk Mészáros Ági Kossuth-díjas kiváló művésznőt. Ahogyan verselt, az külön élményt jelentett. Keleti Lászlót is meg kell dicsérni. Ilyen játékot csak azoktól a művészektől láthatunk, akikben megvan a színpad iránti tisztelet, a közönség iránti szeretet és megbecsülés. A harmadik szereplő, akit meg szeretnénk dicsérni, Hofi Géza. Közönségünk jól ismeri, a debreceni színtársulat tagja volt és a tegnapi szereplésével is bebizonyította, hogy sokoldalú és vérbeli színész. Záray Márta, az ismert rádióénekesnő a tőle megszokott rutinnal és kedvességgel adta elő ismert számait. Nádassy Myrtill-t, ezt a kedves, fiatal színésznőt is jól ismeri a nyíregyházi közönség. Filmen és színpadon is láttuk jó néhányszor, tehetséges és kedves színésznő. De miért kell belőle dzsessz- énekesnőt csinálni? Szenvedés látni ezt az alig tizenhat éves fiatal színésznőt, hogy a mikrofon előtt vonaglik és kézzel-lábbal igyekszik meggyőzni a közönséget arról, hogy ő vérbeli slágerénekesnő. Véleményünk szerint nincs erre semmi szüksége. Rozsos István szereplése sem tetszett. Régi számokkal és régi pózokkal igyekezett hatást kelteni. Sokkal többet várt tőle a közönség. Beszélnünk kell Vámosi János szerepléséről. Lehet, hogy nagyon jó kedve volt, ez azonban nem hatalmazta fel őt arra, hogy a zenekarra] együtt külön előadást tartson és percekig tartó nevetésbe kezdjen, úgy, hogy énekszámait is abba kellett hagynia. Vámosi János magatartása tiszteletlenség volt a közönséggel szemben. Balassa Tamás és zenekara minden dicséretet megérdemelt. Farkas Pál
