Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-11 / 187. szám

A holnapi kenyérért A cséplőgépek még javában dolgoznak a gabona asztagok- nál. Időszerű-e hát akkor a jövő évi kenyér sorsáról, az őszi ve­tésekről beszélni? Igen! A megyében 200 000 hold te­rület vár bevetésre. Ez nagy e'őrelátást, szervezettséget, idejében elvégzett munkát kí­ván. Már most helyes és szük­séges megkezdeni a vetésre szánt területek kijelölését, hogy folyamatosan készíthes­sék el a magágyat Jól beérett legyen a talaj a vetéshez. Ezen az őszön 60 000 hóidon kerül földbe az intenzív búza magja. Ez a búza vetésterüle­tének hatvan százaléka! Bebi­zonyosodott a nagy hozamú bú- 7 ik előnye. Még ott is, ahol b"mostohábban kezelték ezt a búzát; mert kevés helyen ma­radt a termésátlag a tizenkét mázsa alatt. Elsősorban a gyenge gazda­sági eredményt felmutató ter­melőszövetkezetekben töre­kedjenek arra, hogy búza ve­tésterületüknek lehetőleg tel- 'jes egészét az intenzív fajták­kal hasznosítsák. Az őszi kalászosok vetéséhez 53 0 gépállomást és teremlőszö- vetkezetj traktoros vetőgép áll rendelkezésre. Ahhoz, hogy a vetés október végéig befeje­ződjön, szükség van a terme­lőszövetkezetek és tszcs-k bir­tokában lévő fogatos vetőgé­pekre is. Ezeknek a munkájá­ra a vetésterület egynegyede vár. Az idejében való vetés ér­dekében az arra alkalmas gé­pek kettős műszakban dolgoz­hatnak majd. Jól bevált a két henger kö­zé való vetés. Hat hétszóz gyű­rűs- és sima henger áll a közös gazdaságok rendelkezésére. Ezeknek a helyes elosztásával elérhető valamennyi kalászos terület hengerezése, amely a korábbi, egyenletes kelést biz­tosítja. Az intenzív búzafajták iga­zolták a megfelelő növény- szám termésfokozó jelentősé­gét. A tavalyi száraz ősz miatti késői kelés is figyelmeztetett: a kellő bokrosodás elmaradása nagyban hozzájárult a hazai fajták alacsonyabb termésát­lagához. Amikor most a vető­mag igénylése, a saját mag ve­téshez való előkészítése folyik, gondoljanak erre a szövetkeze­ti vezetők. Ügy tervezzenek, hogy intenzív búzából 145— 150, hazai fajtából 110—120, rozsból 100, őszi árpából 90— 100 kilogramm magot vesse­nek el holdanként. A jó gazda előre tekint, s ha idejekorán felkészül a tenni­valókra. nem érheti kellemet­len meglepetés. S. A. Miért nem ücsörögnek mór órákat a brigádvezetők? „Papíron legyen minden" — Az adós fizet Új vezetés Kemeesén Amikor Kemeesén Kiss Sándort keresi a riporter, hirtetenében nem is tudja, hogy az igazgató, vagy a tsz- elnök után érdeklődjön. Ha az utóbbi hetek munkája alapján akar­nánk Kiss elvtársnak a fog- lalkozását meghatározni, ta­lán az elnök-igazgató lenne a legjobban ráillö, hiszen töb­bet elnök, mint igazgató. De kezdjük sorjában a dolgot. Hogyan lett elnök is az igazgató? Az MSZMP Központi Bizottságának márciusi hatá­rozata többek között így szab­ja meg az állami gazdaságok feladatát: „Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a me­zőgazdasági termelés kor­szerűsítésében is. Tanítsák a kipróbált új módszerekre a környékükön lévő terme­lőszövetkezeteket, a gyen­gébbeket pedig lássák el rendszeresen szaktáncsok- kal. Neveljenek a szocia­lista mezőgazdaságnak jó gyakorlati szakembereket.” A Kemecsei Állami Gaz­daság szomszédságában lévő helyi Üj Barázda Termelő- szövetkezet alapvető vezetési és egyéb hibák következté­ben a megye egyik leggyen­gébben működő szövetkezete volt. A mezőgazdaságot irá­nyító járási és megyei szer­vek — a termelőszövetkezet tagságával egyetértve — megkérték Kiss Sándor igaz­gatót, hogy vállalja el a szö­vetkezeti elnökséget is. így történt, hogy jó egy hónappal ezelőtt az Üj Barázda Tsz közgyűlése elnökké választat­ta a gazdaság igazgatóját. Az els5 hónap után A mezőgazdaságban a ter­melési periódusok miatt év közepén alapvető módosítás­ra nincsen lehetőség. A mun­kaszervezésben és egyéb dol­gokban már inkább lehet változtatni. — A korábbi állapotokról nem akarok beszélni — mondta Kiss elvtárs. A ve­Repül n Sirály I. a Dunán Szerdán tette meg első pró- baútját a Dunán a Szovjet­uniótól vásárolt hordszárnyas személyszállító kishajó. (MTI Foto — Marosi L. felv.) zetőséggel, pártszervezettel együtt ügy határoztunk, hogy a brigádvezetők egy hétre előre megkapják a feladatot. Az esetleges napi változáso­kat a főagronómus ismerteti a helyszínen a brigádvezetők­kel, így nem kell nekik na­ponta — egymásra várakoz­va — az irodában hosszú órá­kat ücsörögni. Szerénységből az elnök nem mondja el, de a tanácselnök­től megtudjuk, hogy látva az új munkarendet, ismerve az állami gazdaság működését, mintegy 45—50 olyan tag jár dolgozni, aki korábban nem vett részt a közös munkában. — Nagyon fontosnak tar­tottuk a rögzített bizonylati rendszer megteremtését — folytatta az elnök. Alapvető dolog, hogy ami megterem, a raktárba-pénztárba bejön, ki­megy, mindez papíron legyen. Elértük, hogy / a banknál nincs „sorban állásunk”. A pénznek utána kell járni. A 382 000 forint mérleghiányun­kat törlesztettük. A tagokkal szembeni 221 000 Ft zárszám­adási tartozásunkból 59 000 forintot törlesztettünk, első­sorban a legrászorultabbak- nak adtunk némi pénzt. Száz- ötvenezer forint munkaegység előleget fizettünk ki; augusz­tus 20-ra újra szeretnénk elő­leget adni a tagoknak. A változást Tóth Gyula el­nökhelyettes igazolja, amikor elmondja, hogy a második kapálást — július elején — nyolc nap alatt végezték el. Az aratás rendben ment, most három cséplőgép és egy kombájn csépeli a gabonát. Szállítják az állami raktárba a termést, de a szükségletet is biztosítják minden tagnak. A tarlóra szórják a műtrá­gyát és már 300 hold mély­szántást végeztek a jövő évi jobb termés érdekében. Augusztus 20-ig az éves ál­lat és állati termék eladási tervüket teljesítik Az elő­irányzotton túl hizlalnak ső­rét és az állami gazdaság terven felüli naposkacsa keltetéséből 5000 darabot kap­nak, amit még az idén érté­kesítenek. Bátrabb tervek — Részleteiben még nem tudok nyilatkozni — mondta Kiss elvtárs. Az idei tervben a nettó bevétel négy és fél­millió forint. A jövő évben ezt szeretnénk megkétszerez­ni. Akkor a jelenleg terve­zett 22 forintos munkaegység helyett 35—40 forintot tud­nánk a tagságnak fizetni. Meg akarjuk valósítani, hogy havi előlegként a tervezett munkaegység érték negyven százalékát megkapják a ta­gok. A vezetési módszerről, a két gazdaság irányításának összehangolásáról Kiss Sán­dor véleménye: ezt a kettős­séget jelenleg csak napi 14— 16 órás munkával lehet győz­ni, többször az ünnepet is munkával kell tölteni, de ez a kezdeti hónapokban szük­séges. Csikós Balázs ónodvári Miklós DOSSZIÉ uhui in min mii mii ni mii in ii mi mi ni in iiiiiiiiiiiii 11111111111111111111111111111111111111111111111111111 c ni mu XXXVI. Mintegy másfél órával ez­előtt a fiú asztalánál még három társa is ott ült. Han­gosan beszélgettek, egyes sza­vak, beszédfoszlányok — amikor a zongorista pianoban játszott. — eljutottak hozzá is. Megállapította, hogy az er­dőslaki vasgyárban dolgoznak és valami nyereségrészesedést kaptak a tervteljesítés után. Ezek is adtak borravalót a pincérnek és azt egészen jól megfigyelte, hogy amikor tá­voztak, az a fiú, aki ittma­radt, száz forintot kért köl­csön a legfiatalabbtól. Emez vonakodott adni. — A múltkorival is tarto­zol. .. — Fizetéskor a mostanit is megadom! — Nekem is kell a pénz.:. — Tudom, mondom, hogy fizetéskor... Azóta a fiú már az ötödik konyakot öntötté magába. A hatodik féldecit az imént tet­te eléje a pincér. Horváth sokáig méregette. Megpróbálta kitalálni, hol dolgozik, vagy, hogy dolgo­zik-e egyáltalán? Valami azt súgta belül, hogy meg kell ismerkednie ezzel a fiúval Amúgy is fúrdalta a lelkiis­meret, hogy másfél hete tar­tózkodik már Erdőslakon és még mindig nem jutott köze­lebb feladata megoldásához. Ez a másfél hét azonban még­is fontos tapasztalatot hozott: a kohászati művekbe nehéz lesz bejutnia. Feltétlenül hasz­nos tehát, ha megfogadja Ro­se tanácsát és az ott dolgo­zók közül szervez be valakit az akcióba. Ilyen gondolatok­kal méregette végig az előbb a másik társaságot is, ám azok sokkal józanabbak vol­tak és becsületesebbeknek lát­szottak annál, hogy bajba ne sodorják, ha netán felderítené akármelyikőjük előtt Is meg­bízatása titkát. Pedig, az a tény, hogy valamennyien a gyárban dolgoznak, már ön­magában is izgató volt, és alig tudta megállni, hogy utá­nuk ne menjen, amikor el­hagyták a helyiséget. Nézte hát azt, aki ittmaradt: tanul­mányozta arcvonásait, mozdu­latait. Megpróbált öltözékéről jellemére következtetni, hall­gatta, amikor a pincérrel vi­tatkozott; jól megfigyelte, mi­lyen könnyelmű mozdulatok­kal dobta oda a kölcsönkért százast, és milyen nagyképű, hanyag eleganciával hagyta a visszajáró pénzt borravaló­nak. Mindezeket egybevetve, ösztönösen megérezte, hogy emberére akadt, a véletlen jószerencse sodorta útjába a fiút és egy percig sem kés­lekedhet, meg kell vele ismer­kednie! Felhajtotta a kávét, csak most jött rá, hogy elfelejtett cukrot tenni bele. Odament a fiú asztalához. — Megengedi?... A részeg fiú egy pillanatig csodálkozó arccal meredt rá, ingatta a fejét és az üres székre mutatott — Ké... kérem! Ha önnek megfelel... — Ó, hogyne — mondta Horváth és helyet foglalt a fiúval szemben —, csak per­cig tartom fel. Véletlenül lát­tam, amikor itt voltak a ba­rátai. Szeretnék magától ta­nácsot kérni... Abbahagyta, mert a pincér suhant el mellettük. — Nem inna még valamit? — kérdezte átmenet nélkül a fiútól. A részeg még mindig bam­bán nézett rá, erőlködött, hogy le ne csukódjanak ál­mos szemei: Horváth nem várt választ. A pincér után kiáltott, hogy hozzon két fél­deci konyakot. A fiú ugyan­olyan heves mozdulattal haj­totta le, mint az előbb és az arcába nézett. — Pár napig tartózkodom Erdőslakon — ' folytatta Hor­váth és közelebb hajolt hoz­zá —, ez alatt szeretném fel­kutatni egy régen látott ro­konomnak a fiát Körülbelül olyan idős lehet, mint maga, és azért bátorkodom megkér­dezni, mert hallottam, hogy a barátai a gyárban dolgoz­nak és... és gondoltam, hát­ha ismerik... Talán a se­gítségemre lehetnének, mert én még a címét sem tudom. A háború előtt láttam őket utoljára. .. Annyit tudok csu­pán, hogy ez a rokonfiú is a gyárban dolgozik... — Hogy hívják? — kérdez­te a részeg. — Szabó Zoltánnak! Mint engem — mondta Horváth és boldogan nyújtotta a kezét, hogy sikerült felkeltenie a fiú érdeklődését. — Más mun­kám elvon attól, hogy utána járjak. Csak amikor a maguk beszélgetésére felfigyeltem, jutott eszembe ez a nagysze­rű megoldás. Boldog lennék, ha találkozhatnánk. Bár le­het, hogy találkoztunk már valahol, csupán nem ismer­A fagylalt sem tréfa! Csökkent minőségű fagylaltok a forgalomban 15 elárusítót ellenőriztek a napokban Az elmúlt napókban 15 fagylalt-elárusító helyét ellen­őrzött a megyében az Álla­mi Kereskedelmi Felügyelő­ség és a Debreceni Megyei Minőségvizsgáló Intézet. Hat helyen találtak rend­ellenességet. Két kis adag — négy gömb — fagylaltnál, melynek 10 deka súlyúnak kellett volna lenni: 5—20 százalékos hiányt tapasztaltak a baktalóránthá- zi és a vásárosnaményi fmsz- cukrászdáknál. Negyven mintát vettek a felügyelők, melyet a mi­nőségvizsgáló intézet meg­vizsgált. Tíz fagylaltmintánál talál­tak minőségi kifogást, nem feleltek meg e fagylaltok az e\ső_ osztályú szabványnak, a kívántnál kevesebb tejszínt, tojást, stb. tartalmaztak. 48 órán túli fagylaltot ta­láltak a fehérgyarmati cuk­rászdában. A váltó dolgozók ugyanis nem adták át egy­másnak a tégelyeket, illetve a maradványt, új fagylaltot készítettek, s a régi, állott és a meleg időben könnyen mérge­zést okozó fagylaltot ké­sőbbi időpontban mér­ték ki. Fehérgyarmaton a tégelyek sem voltak tiszták, ürítéskor I nem tisztították ki a fagy- laltos edényeket, négyfajta fagylaltot ** összekevertek, melyből szintén származhatnak mérgezések. Több helyen — mint a vásárosnaményi cukrászdában — kopottak a fagylalt-ada­goló kanalak, ezáltal keve­sebbet mérnek a kívántnál Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megkezdte a pénzbírságok kiszabását: Szklenyár Bélánét, az ófe­hértói cukrászda vezetőjét 100 forintra büntették, mert a termelőüzemben romlott fagylaltot találtak az ellen­őrök, — bár azt nem akar­ták kimérni. Minden mulasztó cukrász­dái dolgozó és boltvezető pénzbírságot kap. Villámcsapás A csütörtöki vihar, mely a megye egy részén áthaladt, gyakori villámlással járt. Oro- son B. Nagy Mihály 52 éves tsz-tag tatarozás miatt nem húzódhatott meg a Gábor Áron utca 6. sz. alatti laká­1 ?án. A nyitott tetőt akarta be- 'edni, ponyvákkal, ezért ment i szomszédba Papp Miklóshoz. |\z istállóban érte a halálos villámcsapás, mely egy lovat is szénné égetett. Megjött a túrakocsi! 6000 pár „beteg“ — Kórház: a gyarmati Cipész KTSZ öreg, „özönvíz előtti” Sko­da porzik a Rözsály—Zajta közötti hepehupás útón. Alig érkezik be Zajtára, a gyere­kek hangos kiáltozással fut­nak be az udvarokra: „Itt van! Megjött a túrakocsi!” Amikor megáll a kimust­rált jószág a termelőszövet­kezet irodája előtt, már fel is tűnik néhány asszony, na­gyobbacska gyerek, kezükben elvásott csizmával, lészakadt pántú szandálokkal, kibicsak­lott sarkú körömcipőkkel. Az iroda előszobájában megkez­dődik a „rendelés”, vagyis a beteg lábbelik állapotának megvizsgálása, s Szabó Lász­ló, a Fehérgyarmati Cipész KTSZ javítási részlegvezető­je sorban adja az elismervé- nyeket, hogy egy hét múlva becserélje a megjavított láb­belikkel. Az elmúlt télen határoz­tuk el — mondja Szabó Lász­tük fél egymást. Mondom, még a háború előtt... akkor egészen kisfiú volt... — Nem ismerek ilyen ne­vűt — mondta elgondolkod­va a fiú —, pedig én is ott dolgozom. — Igazán? Az orvossal madarat lehe­tett volna fogatni. Alig tudta leplezni örömét. — S melyik üzemben? — Kohókőműves vagyok, az óriáskohónál. — Ne mondja! Csaknem felkiáltott. Resz­kető kézzel nyúlt a pohá­rért. Ezernyi terv, és ezernyi variáció cikázott át agyán. Hogyne, hiszen itt ül előtte az az ember, akit másfél he­te keres: húsból, vérből való ember, aki végrehajtja majd a pontosan kidolgozott ter­vet.. Csak most eine rontsa, valahogy el ne repüljön a madárka a kalitkából. A má­sodperc töredéke alatt átgon­dolta, nem rontott-e el máris valamit, s azt is, hogy mit kell tennie, ha hálójába akar­ja ejteni a fiút. — Különös szerencse, hogy találkoztunk. Talán maga mégis... segíthetne nekem. Esetleg a barátaitól, vagy másvalakitől megérdeklődhet­né. — Persze. Nagyon szíve­sen. Akár holnap is. Szabó Zoltán... nem felejtem el. — Óh, nagyon kedves! — ujjongott Horváth — igazán... nem is tudom, hogy hálál­jam meg... (Folytatjuk.) ló, — hogy a fogyasztók ér­dekében megjavítjuk szolgál­tatásunkat. Elsősorban arra gondoltunk, hogy a járás tá­volabbi községeit keressük fel, hogy helybeli cipész hí­ján egy-egy javíttatás miatt két napot ne töltsenek el — ne fizessék az útiköltséget az odavaló lakosok. Kezdetben bizalmatlanság­gal is találkozott a ktsz. Ma már a tizennyolc szakember­ből álló javító részleg is ke­vés a munka elvégzésére. A ktsz kiterjesztette, munkate­rületét a fehérgyarmatin kí­vül a csengeri járás legtöbb községére is. — Hetenként négy nap jár­juk a községeket, összegyűjt­jük a javításra váró, és át­adjuk a megjavított lábbelit. Az elmúlt fél év alatt, túra­járataink alkalmával közel hatezer pár lábbelit gyűjtöt­tünk össze és javítottunk meg. Az őszi szezonban még na­gyobb mértékben kiterjesztik a lakosság ellátását meg­könnyítő tevékenységüket. S.— Miről ír a Magyar Mezőgazdaság ? A MAGYAR MEZŐGAZ­DASÁG augusztus 8-án meg­jelent 32. számában Kerekes András Kossúth-díjas, a vég­egyházi Szabadság Tsz elnö­ke arról ír, hogy miként va­lósították meg féléves áru- termelési tervüket. Kovács Mihály az önköltségszámítás kérdéseit taglalja a zamárdi Magyar Tenger Tsz példája alapján. Káldy Gyula, a fará- di Felszabadulás Tsz gép­parkjának munkaszervezésé­ről és irányításáról szóló cik­kéből elsősorban o saját gép­parkkal rendelkező tsz-ek kaphatnak hasznos tanácso­kat. Dr. Láng Géza egyete­mi tanár tollából a szerves­ipar visszapótlásáról jelent meg cikk a lap hasábjain. Dr. Reichart Gábor az or­szágszerte tapasztalható veté­si bagolypille invázió elleni hatásos védekezésről számol be. A lap öntözési rovatában Perényi Károly a kisnyomású esőztető berendezésekről írt igen hasznos cikket. Az ál­lattenyésztési rovatban „A si­keres malacnevelés érdeké­ben” című cikksorozat kere­tében most dr. Csire Lajos tudományos kutató a szoptató és vemhes kocák takarmányo­zásáról szói. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom