Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

Az atomúzlet új csörgedező forrásai Ma már senki sem döb­ben meg azon, hogy a genfi „tizennyolcak” tulajdonkép­pen csak „tizenhetekFran­ciaország távolmaradása a leszerelési tárgyalásoktól be­fejezett tény, okát olyan sok alkalommal és annyian kutatták már, hogy szinte nehéz ehhez újat hozzá­tenni. És mégis! ügylátszik az ókori bölcsnek mégsincs igaza, mert mindig van új a Nap alatt. Például az, hogy miután a párizsi nem­zetgyűlés igazi és hamis vi­harok után 5 milliárd új frankot szavazott meg a Pierrelatte-i urániumdúsító- ra, a francia atombomba alapanyagát gyártó üzemre, most közzétették, hogy a magántőke milyen arányban részesedik ebben az üzlet­ben. A pénz ÍO százalékát kapják az építővállalatok, 15 százalékát az elektronikus berendezések gyártói, 25 szá­zalékát a műszeripar, 10 szá­zalékát a vegyipar, stb. Es a cégek? A Saint-Go- bain, Schneider, Kuhl- mann, Péchiney, Hispano- Sniza... mindazok az óriá­sok, amelyek rátelepszenek egész Franciaország gazda­sági életére. íme, újabb adalék ahhoz, hogy miért üres a francia delegáció helye Genfben. A hírügynökségek egyöntetű jelentése szerint szerdán este az argentin hadsereg vezetői­nek zendülése nyomán le­mondott Loza argentin hadse­regügyi miniszter, aki egyeben a hadsereg főparancsnoki tiszt­ségét is betöltötte. Szerdán hajnalban Montero tábornok, Salta tartomány katonai pa­rancsnoka önmagát a hadse­reg főparancsnokává kiáiltotta ki és Loza lemondását köve­telte. Montero Jujuy váro­sában, Argentína legésza­kibb tartományában ran­A „Vérző Madonna" és társai Az emberi hiszékenység út­jai úgy látszik végtelenek, s ezt egyesek alaposan ki is használják Nyugaton. New Yorkban, Londonban, Párizs­ban gombaimódra szaporodnak a Különböző szekták amelyek egyrészt félrevezetik és kifosztják a beléjük botlott híveket, másrészt jó alkalmat nyújtanak néhány „főpapnak’ hogy megszedje magát. A New York-i Fifth Avenue egyik elő­kelő fodrászüzlete például a köldökimádók szektájának a központja. Hogy mit csinál­nak? Amit nevük is ígér: ösz- szegyűlnek, levetkeznek, aztán ki ki órákon át nézi saját köl­dökét. A köldök ugyanis — hi tűk szerint — az „Igazság sze­me”, s az elmélyülés irányá­ban tisztítja a lelket Az effajta társaságok azon­ban nemcsak nevetségesek, ha­nem legalább annyira veszé­lyesek. Az Igazság Útja nevű szekta Párizsban megtiltott híveinek minden orvosi be­avatkozást mondván: úgy is elrendeltetett meggyógyul-e vagy meghal. A rendőrségi nyomozás már későn derített fényt egy szörnyű tragédiára: Odette M. 16 esztendős leány megfázott, de kerülte az or­vost, sőt a nyirkos imaházi helyiségben vizeslepedőbe bur­kolózott. így pusztult el — a penicillin és a streptomicin ko­rában!' Áldozatokat szedett a Világ­űr vitézeinek szektája is. Mi­közben a világűrnek valóban megvannak a maga bátor és vitéz úttörői, a párizsi 38 esz­tendős Alfred Bolmonte elha­tározta, hogy kihasználja a kozmikus konjuktúrát. Elő­ször „hangokat” hallott a vi­lágűrből, aztán lila palástot öltött és kinevezte magát püspöknek, majd egy gazdag mecénásra akadt, s templomot bérelt. Itt azután szabadjára engedte ma­gát, s elővette a szekták nél­külözhetetlen kellékét: a vi­lágvégét. Bejelentette, hogy er­re fel kell készülni, s a vezek- lés legjobb módja a koplalás, a böjt. Nem ehettek mást a tisztu-lók, mint naponta egyet­len kis narancsot héjastól, s közben a templomban tömjén­füstben könyöröghettek a bün- bocsánatért. A párizsi rendőr­séghez számos feljelentés ér­kezett olyan családoktól, ame­lyeknek tagjai eltűntek Bel­monte gépezetében. Végül is feltörték a templom kapuit, s ott megdöbbentő kép tárulha­tott szemük elé: csonttá sová- nyodott embereket láttak. A hívők között volt Golmit mű- anyaggyáros felesége, aki már mindössze 29 kilogrammot nyo­mott. Csupán a kozmosz püs­pöke és feleségei — mert en­gedélyezte magának a többne- jüséget! — voltaik jó húsban. Minden jel szerint nem tartot­tak annyira a világvégétől, hogy maguk is böjttel veze­keljenek. A bíróságon végződött, ugyancsak Párizsban, a „Vér­ző Madonna” ügye is. Csak­nem kilenc éve kezdődött ez a furcsa eset, amikor Jean Sa­late, entrevauxi kocsimáros egy fából készült Madonna szobrot kapott ajándékba ba­rátaitól. Véletlenül lelökte az asztalról, s a szobor karja le­vált. Salate-nak azonban bal­szerencsés napja lehetett, mert röviddel utána bevágta a ke­zét is. De ez ötletet adott, be- vérezte a szobor tört helyét, s megmutatta barátainak. Elő­ször tréfának szánta — jgy vallott legalábbis a bíróság előtt, — de amikor komolyan vették, maga is elkezdte hir­detni a csodát. Az emberek odazarándokoltak, a kocsmá- ros emléktárgyakat és képes levelezőlapokat áruit, majd egy Leonardi nevű festő ja­vaslatára Párizsba vitték s egy régiség kereskedés kira­katában állították ki a szob­Mese új változatban Adenauer: — Kiáltsd velem, Sieg, Heil! Erdei Sándor rajza rőt Kisfílmet készítettek i csodáról és a vér bőven ömlött — az évek során ezer nyúl vé re táplálta a hiedelmeket, el végre a kocsmáros nem vol i hajlandó állandóan megvágn az újját. A Madonna, illetvi a vállalkozók készpénzt is el fogadtak a hálás hívektől. A: üzlet olyan jól ment, hogy ; Lyoni Katolikus Bank külör folyószámlát nyitott, s fióko állított fel a falucskában. Pon­tos adatok csak az első háron évről vannak, akkor kimutat hatóan ötvenmillió régi fran­kot (kb két és félmillió fo rintot) jövedelmezett. És Pá­rizs csak ezután következett.. A botrány amiatt tört ki hogy a kapzsiságtól megrésze- gült üzlettársak nem tudtál megegyezni. Salate és Leonar­di, a ' festő, szembefordulta! egymással. Amikor az utóbb: felvett minden elérhető pénzl és megszökött. Salate dühé­ben a rendőrséghez fordult Társát sikerült a vádlottal padjára juttatni, de maga ú rajtavesztett, hiszen ő kezdte a csalást. A londoni Weekend című magazin riporterei az angol szigetország szektáit vizsgál­ták, s arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbben a cím és rangkórság miatt csat­lakoznak ezekhez. Elvégre mennyire más a telefonkönyv­ben azt olvasni az illető neve után, hogy apát, prépost, a lovagi gallér viselője, vagy a vaskorona rend birtokosa. Vannak társaságok, ahol már 600 forintnak meg­felelő összegért az Arany flot­ta lovagja, a szent római bi­rodalom vitézi rendjének vi­selője, a VII. Károly érdem­rend tulajdonosa lehet, de nem sokkal többért elnyerheti a Casaldorando márkija vagy a Ruswyk hercege címet. Dr. Green, a legtekintélyesebb címárus, ha valaki egyszerre öt rangot vásárol társaságánál, negyven százalékos árenged­ményt ad... A Weekend riporterei szemé­lyesen is felkerestek néhány főpapot. Dr. Newman Bristol­ban rögtön csodájával kezdte: egy vak asszonynak, akinek szemidegsorvadása volt — visszaadta látását. Az újságíró­kat érdekelte az ügy, és a cso­da főszereplőjének nevét tu­dakolták. A doktor kivágta magát: nem akarja, hogy za­varják az illető hölgyet, te­hát sem nevét sem címét nem hajlandó elárulni. Valóban csoda lenne, ha megtörtént volna Olyanok ezek a díszes társa­ságok mint a felfújt léggöm­bök, s az emberi hiszékenység szolgáltatja beléjük a gázt. Amellett a hatóságok valóban csak a kirívó szélsőséges ese­tekben lépnek közbe, elvégre mindig jobbak az elbolondí- tott hívők, mint a helyzetük­kel és céljaikkal tisztában lé­vő öntudatos emberek. Réti Ervin dezte be főhadiszállását és a jelentések szerint ha­marosan megnyerte a mendo- zai, cordobaá, comodori, riva- daviai és la platai helyőrségek támogatását. A hadsereg veze­tőinek fellépése arra kénysze­rítette Lotza tábornokot, hogy az első órákban tett nyilatko­zatai ellenére — ezekben eré­lyes rendszabályokat helyezett kilátásba a lázadás elfojtására — este benyújtotta lemondását Guido elnöknek. Guido elnök elfogadta a le­mondását. Montero tábornok és csoportja a hírügynökségek jelentése sizerint a következő követeléseket kívánja érvé­nyesíteni. 1. Kikényszeríteni a Loza tábornok által állítólag re­aktivált peronista érzésű tisztek távozását a hadsereg­ből; 2. A hadsereg-főparacsnok és a hadseregügyi miniszter tisztségének különválasztása: Frondizi távozása után mind­kettőt Loza tábornok kapta meg. A hadsereg vezetői az­zal vádolták Lozát, hogy vé­leményüket semmibevétve valóságos egyszemélyi dik­tatúrát valósított meg. Loza állítólag még a tábornokokat sem fogadta, ha kihallga­tást kértek tőle; 3. A hadsereg vezetésének a Montero-csoport vélemé­nye szerint figyelembe kell vennie a helyi parancsnokok véleményét; 4. Űjjá kell szervezni a hadsereg felépítését; 5. Teljesíteni kell az egyes egységek különböző követe­léseit. A Reuter jelentése szerint a hadseregügyi miniszter tiszt­ségét ideiglenesen Jósé Luis Cautilo hadügyminiszter vette át. A katonák hangsúlyozzák, hogy Montero tábornok akció­ja nem a kormány ellen irá­nyul, hanem a hadsereg bel­ső ügyeire vonatkozik. Cantilo bejelentette, hogy Julio Alsogaray tábornokot, a katonai akadémia volt pa­rancsnokát hadügyminiszter- helyettesé nevezték ki. A felkelők sikere ellenére — mint, a Reuter jelenti — a Loza tábornokhoz hű csapatok szerdán este elfoglalták Bue­nos Aires legnagyobb telrfon- központjá'f és két rádióállo­mást. Több Lozához hű tisz­tet viszont letartóztattak. Buenos Aires külső képére az események nem gyakorol­tak különösebb hatást. A tőzs­dén az események hírére emelkedett a dollár árfolyama. Rövid hírek Washington: Mint az DPA közli, Llewellyn Thompson, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete szerdán felkereste a Fehér Házat és csaknem egyórás tanácsko­zást tartott Kennedy elnök­kel. A tanácskozás után új­ságíróknak elmondotta, hogy elsősorban arról az ötórás be­szélgetésről számolt be Ken- nedynek, amelyet a múlt hé­ten Moszkvából történt eluta­zása előtt Hruscsov szovjet miniszterelnökkel folytatott A nagykövet washingtoni ta­nácskozásának részleteire nem tért kt * Űj-Delhi: A Reuter tájé­koztatása szerint Nehru in­diai miniszterelnök szerdán a felsőházban kijelentette, kor­mánya hozzájárult ahhoz, hogy hazája területén ENSZ- felügyelettel nemzetközi cé­lokat szolgáló rakétakilövő állomás épüljön. Nehru hoz­záfűzte, hogy az állomáson a munkát indiai tudósok fog­ják irányítani, de ebben a te. vékenységben néhány nem indiai is részt vehet. ☆ Moszkva: Csütörtökön Ja­pán ipari és pénzügyi körök képviselőinek nagy csoport­ja érkezett Moszkvába. A küldöttséget, amelynek láto­gatására Nyesztervonak, a szovjet országos kereskedelmi kamara elnökének meghívásá­ra került sor, a vnukovói re­pülőtéren ünnepélyesen fo­gad' ák. HAYNAL KORNÉL KOMMENTÁRJA A berlini ok es oicozíit Nemrégiben olvastam egy találó meghatározást arra vo­natkozólag, mit is jelentett _ politikai szemszögből néz­ve — az NDK hatóságainak egy évvel ezelőtt, augusztus 13-án tett berlini védelmi in­tézkedése: „Augusztus 13-a a nyugat­német és a világ imperializ­mus szempontjából annak az illúziónak a végét jelenti, hogy a német egység helyre­állítását a NATO-rendszer egész Németországra való ki- terjesztésével lehet végrehaj­tani”. Ha a Nyugatnak ezt az alapvető koncepcióját vesszük figyelembe, . akkor világosab­ban megérthető, miért ragasz­kodnak annyira a nyugati csa­patok Nyugat-Berlinben ma­radásához, s miért fáj nekik annyira az úgynevezett „ber­lini fal”, az NDK megerősí­tett berlini államhatárának felépítése. Egy pillantás a térképre el­árulja, hogy Nyugat-Berlin —-, amelyet a nemzetközi jog megsértése árán is megszáll­va tartanak a nyugati hatal­mak — 160 kilométernyire a legközelebbi nyugati határtól, egy szocialista állam közepén fekvő imperialista terület. A NATO katonai bázisa, 160 ki­lométer mélyen a varsói szer­ződés egyik tagállamának terü­letén — és csak 80 kilomé­ternyire a lengyel határtól! A kereken 15 000 nyugati katonának a jelenléte Nyugat- Berlinben stratégiai, ponto­sabban közvetlenül katonai szempontból ilyen körülmé­nyek között jelentéktelen; sokkal jelentősebb a Nyugat­nak az a tevékenysége, ame­lyet a megszállt nyugati vá­rosrészen keresztül, annak se­gítségével bonyolítottak le. A párizsi Le Monde ezt alig tíz nappal a tavalyi augusztus 13-a előtt így fo­galmazta meg: „A Nyugat-Berlinben mű­ködő felderítő (kém) szerve­zetek közül több kapcsolat­ban áll az NDK-ban általuk szervezett ellenállási hálóza­tokkal, s nagyrészt (Nyugat-) Berlinen keresztül jutnak el a (nyugati) szövetségesekhez azok az értesülések, amelyek­kel Kelet-Európára és a Szov­jetunióra vonatkozólag rendel­keznek.” Erre a tevékenységre Ber­lin szinte kínálkozott: hiszen 1961. augusztus 13-a előtt Berlin demokratikus és nyu­gati része között hetvenhét átkelőhely volt, ami gyakor­latilag azt jelentette, hogy az NDK államhatárán tizenkét éven át egy 43 kilométeres rés tátongott: a Berlin' két része közötti határvonal. Ezt a határvonalat zárta le és erő­sítette meg egy évvel ezelőtt az NDK, e bátor tettével el­zárva az utat a Le Monde által olyannyira nyíltan vá­zolt nyugati kémtevékenység és aknamunka előtt. Minden gondolkozó ember világosan láthatja, hogy az NDK hatóságainak önvédelmi tette nem csupán az NDK önvédelmét szolgálta, hanem az egész szocialista tábor kö­zös érdekeit. A határ lezárá­sának jogossága annyira nyil­vánvaló volt, hogy a nyugati hatalmak — bár néhány ame­rikai páncélost felvonultattak a határvonalhoz — egyetlen alkalommal sem tudták két­ségbe vonni; érdekes volt meg­figyelni, hogy jogi érvekkel egyetlen alkalommal sem tud­tak szembefordulni az NDK hatóságainak — egyébként minden állam szuverénitásá- ból fakadó — lépésével szem­ben. A nemzetközi jog minden vonatkozásban az NDK olda­lán áll; s éppen az emberies­ség és a béke érdekei — ame­lyekre pedig ellenérvként oly szívesen hivatkoznak Nyuga­ton — követelték meg a ta­valy augusztus 13-i intézke­déseket: el kellett zárni a szo­cialista tábor aláaknázására készülő, a békét végzetesen veszélyeztető merénylők útját; rá kellett csattantani a ber­lini bilincset azokra a nyugati kezekre, amelyek a nyugta­lanság, a zavargások, a di- verzió és szabotázs tűzcsóvá- ' ját próbálták átdobni esm az úton az NDK-ba. A Nyugat, különösen Bonn úgy próbálja beállítani a dol­gokat mintha a feszültség oka az ú. n. „berlini fal” felépí­tése lenne, s nem az a tény, hogy 17 évvel a háború befe­jezése után még nyugati meg­szálló csapatok tartózkodnak Nyugat-Berlinben, hogy a nyugati kémszolgálatok leg­erősebb európai támaszpont­jukká építették ki a nyugati városrészt, hogy tiszító ame­rikai és nyugatnémet rádió­állomások működnek Berlin nyugati részében, — mindezt az NDK és a szocialista tábor ellen. Röviden: a Nyugat a berlini helyzet abnörmalitását az NDK védelmi intézkedései­ben, — tehát az okozatban —r látja, s nem a kiváltó okban: a megszállási rendszer fenn- tertásában, egy diverziós és kémközpont megteremtésében, a jogbitorlásban. A Szabad Európa Rádió és hasonló társai nem mulaszta­nak el egyetlen alkalmat sem, hogy a berlini védelmi fal le­bontását követeljék. De csak azt! Gyakorlatilag tehát — függetlenül átlátszó érveiktől a bomlasztó tevékenység szabad érvényesülésének visz- szaállítását követelik a Nyugat számára. A megoldás azonban nem az okozat megszüntetése, ha­nem csakis az ok felszámo­lása lehet — azaz Nyugat- Berlin statusának rendezése a mai helyzetnek megfelelően. A tavalyi augusztus 13-a az ehhez vezető úton megtett ko­moly, nagy lépés volt. Prága, (CTK): Az a poli­tikai különbizottság, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága ha­talmazott fel a prágai Sztálin- emlékmű helyének felhaszná­lására vonatkozó javaslatok kidolgozására, tüzetesen ta­nulmányozta azokat a javas­latokat, amelyek* nagyrészt prági lakosoktól és más cseh­szlovákiai városok dolgozóitól érkeztek. A bizottság úgy határozott, hogy ezen a helyen egy ki­sebb épületet emelnek, amely Prága társadalmi és kulturá­lis életének szolgálatában áll majd, s berendezésében és kivitelezésében egyaránt az örök csehszlovák—szovjet ba- rátság gondolatát fejezi ki. Ez a határozat megfelel Prága városrendezési tervei­nek is, hiszen ezen a kör­nyéken Prága fontos politi­kai és kulturális központját szándékoznak kiépíteni. A pártszervezetek és a tár­sadalmi szervezetek helyes­léssel fogadták a politikai különbizottság döntését. 1962. augusztus Lemondott az argentin had ng-y miniszter Ellentmondó jelentések a katonai zendülés utáni helyzetről Határozat a prágai Sztálin emléM helyének felhasználásáról s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom