Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

JHr piacképes a paprika, mon dja Jakab Mátyás tsz-elBök Cergeiy Lajosnak, a kertészeti brigád vezetőjének, A ko- csordi Üj Elet Tsz kertészetének termékeit az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is bemutatják. Hammel József felv. Országos kertészei! tanácskozás Nyíregyházán A Hazafias Népfront Or* szagos Tanácsának titkársága ma ép holnap PGyümölcs- ét szőlőtelepítési feladatok a második ötéves tervben” cím­mel ankétet rendez, amelyen részt vesznek az érdekelt tu» dományos intézmények, az egyes megyék vezető szakem­berei. A kétnapos tanácskozásinak olyan neves, nemzetközileg ismert előadói tájékoztatják a részt vevőket, mint dr. Por- páczy Aladár, dr. Kozma Pál és dr. Fejes Sándor. Vallomások a békéről A megyei könyvtár kiadá­sában §00 példányban jelent meg a Békéért cin>ű kiad­vány Huszár István festőmű­vész illusztrációival. A könyv a világirodalom neves íróinak és költőinek vallomásait tar­talmazza a békéről, Minden eddiginél nagyobb szabású lesz a mezőgazdasági kiállítás Új nemesítés/ és termesztési eljárások bemutatója Ä nemzetközi borversenyre «ddig 21 ország 956 borfajtá­val jelentkezett. Még soha se­hol nem rendeztek ilyen ará­nyú vetélkedést. Ez évben a magyar borok nemzetközi te­kintélyét is mutatja. A versenyen két bizottság bírál majd. Részt vevpi szovjet, román, bolgár, csehszlovák, NDK, osztrák, francia, olasz, svájci, NSZK szakemberek lesznek és természetesen ma­gyarok. A bírálat titkos, a bí­rálók csupán a bor bírálati számát és a termelésük évét ismerik majd. I kertészet, a syiimoies­és szelőtermesztés Persze nemcsak a szőlőter­mesztők és borászok — a ker­tészek is nagyon készülődnek az őszi seregszemlére. Ez ért­hető is, hiszen kertészeti kul­túránk fejlődésének jeleivel, új negyüzemá művelésre al­kalmas gyümölcs- és szőlőül­tetvényekkel naponta találko­zunk, az ország bármelyik ré­szébe induljunk is. E téren azonban talán még több a tisz­tázatlan kérdés, mint akár­csak az állattenyésztésben és növénytermesztésben. Éppen ezért az idei kiállításon külö­nös hangsúlyt kap a kertészet, ja gyümölcs és szőlőtermesztés. A kertészeti bemutató terüle- | te kétszerese lesz a korábbi­aknak. Gépesítés, telepítés Az Alföldén gazdálkodó sző­lőtermesztő gazdaságok veze­tői, tagjai sok érdekes dolgot láthatnak a. Helvéciái Allan» Gazdaságot ábrázoló diorámán. Vezetőik javaslatára indult meg a hidas traktorok gyártá­sa, — azokat is bemutatják a kiállításon — amelyeket nagy sikerrel használnak a homoki szőlők műveléséhez. A szőlőtermesztés iránt ér­deklődők ugyanitt ismerked­hetnek meg a hegyvidéki sző­lők rekonstrukciós terveivel, munkáival, a nagyüzemi táb­lák kialakításának módjával, s gépesítésük eddigi tapaszta­lataival. ' A kertészeti pavilonban gyö­nyörködhetünk az Ízes, szép és világszerte keresett gyümöl­csökben, amelyeket az ered­ménybemutatóra jelentkezett gazdaságok hoznak, másrészt pedig láthatók lesznek a ter­mőkaros gyümölcsösök telepí­tését, gépesítését ábrázoló esz­közök is, úgyszintén azok az új nemesitésj és termesztési eljárások. VetSmagbemutatók A növénytermesztési, állat­tenyésztési bemutatók, s szá­mos érdekes, látványos dolog mellett talán túlságosan sze­rénynek tűnik az a hír, hogy az idei Kiállításon a vetőmag­termesztés is szerepel. Mégpe­dig jelentőségének megfelelő formában és arányban! A ma­gyar vetőmagvak ugyanis ha­zánk természeti adottságai, s mezőgazdaságunk dolgozóinak szakértelme folytán mindig hí­res, keresett cikkek voltak. Az utóbbi időben is jelentős mun­ka folyik azért, hogy újabb, az eddiginél is jobb növényfajtá­kat állítsunk elő, s magvaikat úgy szaporítsuk, hogy ne csak a hazai szükségleteket elégít­sük ki, hanem külföldre is jusson belőlük. Pihenő öregek, hálátlan gyerekek Egykori zsellérek oázisa: Győrietek — A pipa, az újság, a saját gyümölcsös — Minden jó itt, csak .,. Árnyas, nagy lombú geszte­nyék, illatozó virágpark, lu­gas, ízes gyümölcsöt kínáló szilvafák. Munkában fáradt öregek. munkások, egykori zsellérek oázisa. Középen kas­tély nyújtózkodik. Nyitott ab­lakai becsalogatják a nap­fényt Szakács hegedül, Mátyus verset farag A bejáratra tekintő épület emeleti napozóján nyugágyak. Egyikben ezüsthajú, szemüve­ges asszony. Olvas. Lenn, a húst nyújtó fák alatt a pado­kon nagybajszú öregek ütnek, pipáznak, olvasnak, beszélget, nek. Pihenik a fáradalmakat és emlékeznek. Morzsolják az időt. Ki így, ki úgy. —- Szakács Bertalan hege­dül. Mátyus Sándor verseket farag — mondja mosolyogva Udvariak! Ferenc, az egykori kőműves amint asztal mellé telepszünk a modern, tágas társalgó-étteremben. — Én magam olvasok — folytatja. — Mióta a lábommal baj van s nem tudok dolgozni. Beke András a földesurak volt szolgája csoszog a folyo­són. Nyolcvan évet cipel. Ke­zében kancsó. — Jól megmérem — mondja Udvarlakinak — s csordultig tölti a poharat friss vízzel. — Köszönöm elvtárs — vá­laszolja a kőműves. — Ö az egyik legrégibb lakója az ott­honnak — mutat a fehérbaj- szú Bekére. Cseléd ember volt. De ügyesen áll kezében a malteros kanál is — di­cséri, r=» Sokat segített az épületek tatarozásában. — Aláfalaztuk az épületet, Fürdőszobát építettünk, ká­dakkal, zuhanyozókkal — so­rolja a betűt szerető Udvar­laki. Csináltunk egy nyolc méteres pincét is. Legyen hol tárolni a krumplit, zöldség­félét télére. A sertésólat is mi építettük — dicsekszik. öreg korukban sem tétlen­kednek. Nem is tudnának. Hosszú évtizedeken keresztül vált életelemükké a munka. — Mióta itt * vagyok- — mondja Beke András — azóta Szabó Bélával 160 szilváiét ültettünk. Megterem, ameny- nyi nekünk szükséges. Tisztaság és kényelem — Nyolcvan lakója van a győrteleki szociális otthon­nak — kapcsolódik a beszél­getésbe a főkönyvelő Simon János. — A hozzá tartozó 14 hold földet és gyümölcsöst az öregek művelik. Mindent meg­termelnek, ami számukra szükséges. Naponta háromszor étkeznek, hetenként meleg-hi­deg fürdő áll rendelkezésük­re. Évente 10 ooo forintot köl­tünk kulturálódásukra. Van orvosi rendelőnk. Rendszere­sen látogatja az öregeket he­tenként kétszer dr. Kubinyi Béla. Kocsordról jár ide. Van borbélyunk is. Könyvtár áll rendelkezésükre, s van tv-nk is. — Csak ami itt van könyv azt mind kiolvastuk már — szól közbe Udvarlaki Ferenc — A falusi könyvtárból meg nem adnak. Pedig ott sok van. S jó lenne ha gondolná­nak ránk. ^ — Jár a Népszabadság, Ke- iet-Magyarorszég, Néoszava, Ország—-Világ, Képes Újság — sorolja Simon, a főkönyvelő. —- És ezeket is rendszeresen olvassák, Tájékozódva vannak a világ eseményeiről. — Szeretettel gondoskodnak rólunk. Mindennel ellátnak bennünket — vélekedik Ud­variaki Ferenc. — Minden hó­napban kapunk illatos mos­dószappant, cipőkrémet, s minden héten tiszta alsóne­műt. Ragyognak a szobák. Mindenki pizsamában fekszik le este. — Még ünneplő ruhánk is van — toldja meg Beke And­rás. — Hogy minek? Hát ha kimegyünk a faluba mozit nézni. Vagy ha haza látogat közülünk valaki. Én nem. az igaz. Nincs hozzám tartozó. De a többiek mennek. Töb­bet, mint ahogy őket látogat­ják. Ritkán kopog a postás — Csak egy hiányzik — tekint fel könnyes szemmel Udvarlaki Ferenc. — A sze­retet, amibe reménykedtünk gyermekeink részérő] — mondja el-elcsukló szavakkal, — Ez semmivé vált. ivét tiam él Pesten. Embert neveltem belőlük, de még egyik sem látogatott meg — mondja szomorúan. Ez fáj neki, s a többieknek is Ritkán érkezik levél a fiúktól, lányuktól. S még ke­vesebb, aki személyesen ko­pogtat. Pedig hogy várják, lesik az országúira futó fafe szegélyezte kerti utat. Nem tűnik-e fel ismerős arc. Nem gördül-e személygépkocsi a kastély elé. Hogy ott álljon az elfáradt édesapa, vagy édesanya előtt, hogy az keb­lére szoríthassa. Farkas Kálmán Átadták a záhonyi automata hídmérleget Záhony, a határmenti vas­úti csomópont, vasárnap avat­ta a korszerű, automata híd­mérleget, mely menet közben méri a vasúti kocsik súlyát. A próbaméréseknél kiválóan dolgozott a fontos műszer. Qhalénk Feledhetetlen kirándulás Jármiban a KISZ-szervezet és a művelődési otthon már tavaly eltervezte, hogy az idén, nyár elején országjáró kirándulást szervezünk. A részt vevők: jármi ég papost kiszesek, felső tagozatos út­törők, néhány szülő és peda­gógus, összesen több mint hetven kiránduló. Körülbelül hatszáz kilomé­ónodvári Miklós Ms DOSSZIÉ iMliiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiilHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiliiiiiliiiiiiiiiiiiMiiliiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiviiiimi XXVII. Körner töltött. Mind a hápnan a küldetés sikerére ittak. Ezután Mr. Rogger és Kömer egy sokatmondó pil­lantással elbocsátották. Mind a két férfi szemében ott égett as aggodalom: „vajon viszont­látjuk-e?’’ Gyarmathy a villa udvarán várakozott rá. Ugyanaz a fe­kete kocsi állt ott, amely ka­rácsony éjszakáján Ausztriá­ból Nyugat-Németországba szállította. Amikor Gyar­mathy mellett az első ülésen helyet foglalt, akkor sem ér­zett félelmet. „Budapesten egy kedves ismerősöm vár. Va­jon ki lehet? Miért nem mondta meg M. Rogger? Ket­ten végezzük el a felada­tot, aztán... aztán. Istenem: tízezer dollár!.. .’* —. Te! — kérdezte Gyar­mathy tói — nem tudod, ki­vel találkozom majd Buda­pesten? —• Roggerék nem mondták? — Csak annyit, hogy egy kedves ismerősöm... megáll a* eszem! — Én sem tudom, a főnök Bem szólt róla. Mit gondolsz, miért? — Nézd csak* esetleg el­kaphatnak a határon és... és ha kiszedik belőled... szóval valószínűleg ezért. Ez egy cseppet sem volt megnyugtató, dehát mit tehe­tett? Ügy tűnt, csigalassúsággal haladnak, pedig a fekete Chewrolet százhuszas sebes­séggel száguldott velük. Gyar­mathy szótlanul ült a volán mellett. A szeme sarkából időnként Horváthra pillantott. — Izgulsz? — Cseppet sem! — Remek! Jót tenne azért, ha aludnál egy keveset, — Az osztrák határon úgy is felkeltenek.,. — Attól te ne tarts! Ép majd mindent elintézek. Az egyenletes tempóban száguldó gépkocsi monoton zúgása hamar elringatta az orvost. Nagyokat pislogott és egyszer csak lecsukódott a szeme. Gyarmathy hangja éb­resztette fel: — Alig tudok lelket verni beléd! Kötélből lehetnek az idegeid, hogy így el tudtál aludni. Másfél óra múlva odaát leszel. Csókoltatom a magyar asszonyokat! Körülnézett. Erdős, bokros réten álltak. Gyarmathy kis belga pisztolyt adott neki. Aztán konyakos üveget ko­tort elő zsebéből. Töltött egy kupicával Horváthnak is. Megvárták, amíg teljesen be­sötétedik. A gépkocsit elta­karták a bokrok- Gyalogszer- rei indultak a magyar határ felé. Horváth olyan sebesen haladt, hogy Gyarmathy alig tudta követni. — ftt megállunk suttog­ta hosszas gyaloglás után a volt zászlós. — Innen egye­dül mégy tovább, s a kiszá­mított program szerint éjfél­kor átérsz a határon, ölelj meg és indulj! Egy pillanatig még egymás szemébe néztek. Horváth el­indult előre. Gyarmathy még néhány percig követte tekintetével, aztán megfordult és futott a bokrok között hagyott gépko­csihoz. Óvatosan, fától fáig, bokor­tól bokorig osonva haladt. Attól kezdve, hogy magára maradt, erőt vett rajta a fé­lelem. Minden neszre, még a falevelek rezdülésére is ösz- szerezzept. Halántékán kida­gadtak az erek, szíve a tor­kában dobogott. Az éjfél ve­szedelmesen közeledett, már csak negyedóra volt hátra. „Tehát a határ közelében va­gyok, kúszva kell megtennem a további utat..,.* Alig, hogy ezt kigondolta, nem messze tőle rakéta röp­pent a magasba. Hasra vetet­te magát. Teljesen eggyé ol­vadt a földdel, a nagy fű összeborult felette. Idegtépő percek teltek el: a félelemtől vacogott a foga, sokára moz­dult meg. Száraz, tavalyi nö­vényág reccsent alátta, ismét megmerevedett, páni félelem bénította; később is úgy em­lékezett vissza erre, hogy akarnia ellenére sem tudta tagjait odébb mozdítani. Lassan, centiméterről centi­méterre kúszott előre. Szem­üvege minduntalan leesett. A száraz fűtorzsák, szúrós növé­nyek véresre marták kezét, és arcát, ß belső izgalomtól ki- cserepesedett a szája. Bár a kúszás fárasztó és nehéz fizi­kai megerőltetést kívánt, fá­zósan didergett minden ízé­ben. Nem tudta kiszámolná, mennyi utat tehetett meg. Az óráján tíz perccel elmúlt éj­fél, még mindig nem mert felegyenesedni. „Amikor a ra­kéta felröppent, jő tíz per­cet feküdtem mozdulatlanul. Most lehetek a határon. Még kúsznom kell..." — gondolta és tovább ösztökélte magát. Előbb a jobb, aztán a bal kezét csúsztatta óvatosan elő­re. Törzse szorosan a föld­höz lapulva követte. Aztán is­mét a bal kezét nyújtotta ki... riadt rebbenés jelezte, hogy alvó fúrj fészkét dúlta szét.. • A madár az arca előtt reb­bent fel, szárnyával a szemé­be csapott. Rémült ordítás hagyta el ajkát, talpraszök- kent és eszeveszetten rohant előre. Kilométernyire mögöt­te második rakéta röppent a magasba. Nem hasalt le. Szaladt, ahogy csak lábai bír­ták. A rakéta fényénél látta, hogy megművelt szántófölde­ken rohan, tehát már átjutott a határon. Majd kiszakadt a tüdeje; saját lépteiben is ül­dözői zaját hallotta, szeme kidülledt, vérbe borult, amint a vak sötétséget fürkészte; arcába bokrok gallyai csapód­tak, mindenfelől vér csepe­gett róla. Félórás futás u*án piciny, alig méternyi széles vizes- árokhoz ért. Itt megmosako­dott, letisztogatta magát, ahol sejtette, hogy véres lehet, rendbehozta ruháját, s ami­kor alábbhagyott tüdejének heves zihálása, lehasalt és nagyot ivott az állott, poshadt vízből. Felborzolt idegei még min­dig nem nyugodtak meg, s rettegve gondolt arra az es­hetőségre, hogy ha most va­lahonnan ember topánná az útjába, azonnal elveszne. Megtapogatta a kis belga pisztolyt a zsebében és hall­gatózott. Meggyőződött róla- hogy nem üldözik. Nyugod- tabb tempóban folytatta út­ját. Lassan szürkülni kezdett az ég alja, messzebbről/is fel­ismerte, megkülönböztette az alakokat, a vidék domborza­tait. Horhos rész következett. Hosszában vágott neki. „Itt erdőnek kell lenni. Legalább három kilométer az is, amíg a másik szélére kiérek.. (Folytatjuk.) tort tettünk meg autóbusszal. Az útirány; Tjszavasvári, Ti- szapalkonyai Erőmű, a csodá­latos szépségű Miskolc—Ta­polca, majd Szin, Jösvafő, Aggtelek. Innen festői tája­kon putnokon át jutottunk el Csernejbe, Itt szálltunk meg három napra- Voltunk Far­kaslyukon, lementünk a bá­nyába, beszélgettünk a bá­nyászokkal, megnéztük mun­kahelyüket, összebarátkoz­tunk. Gyönyörködtünk Szil­vásvárad környékében, a Sza- lajka völgyében, Szarvaskő természeti szépségeiben. Eger várának komor falai után a hangulatot a város szép strandja tette derűssé. Idegfeszítően mesés volt az út Lillafüredre, jó volt a to­kaji halászlé és jó tudni, érezni, azt, hogy újra gazda­gabbak lettünk élményekben, emlékekben és ismeretekben. Túl a látnivalókon, talál­koztunk a kedvesség, a ven­dégszeretet melegével is a cserneji lakosok; szülők, gyermekek, és pedagógusok körében. Egy hónappal az el­utazás előtt ugyanis már se­hol sem kaptunk szállást ezen a vidéken. Végső megoldás­ként ekkor a község lakóinak segítségét kértük és meg is kontók. Részletes kimutatást küldtünk a kirándulókról, s mire odaértünk már név sze­rint, szinte családtagként vártak bennünket a bányász- község lakói. Sőt! Akinek — kisebb létszámváltozás miatt — nem érkezett meg a ven­dége, nagyon el volt kesered­ve. Példaszerű, őszinte vendég- szeretet övezett mindenkit. Néhány nap alatt egész élet­re szóló barátságok szövőd­tek. A bányász és földműves, a hegyvidék és az Alföld ta­lálkozott egymással. Almáéi István KISZ-titkár 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom