Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

JHr piacképes a paprika, mon dja Jakab Mátyás tsz-elBök Cergeiy Lajosnak, a kertészeti brigád vezetőjének, A ko- csordi Üj Elet Tsz kertészetének termékeit az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is bemutatják.

Hammel József felv.

Országos kertészei! tanácskozás Nyíregyházán

A Hazafias Népfront Or* szagos Tanácsának titkársága ma ép holnap PGyümölcs- ét szőlőtelepítési feladatok a második ötéves tervben” címmel ankétet rendez, amelyen részt vesznek az érdekelt tu» dományos intézmények, az egyes megyék vezető szakemberei.

A kétnapos tanácskozásinak olyan neves, nemzetközileg ismert előadói tájékoztatják a részt vevőket, mint dr. Por- páczy Aladár, dr. Kozma Pál és dr. Fejes Sándor.

Vallomások

a békéről

A megyei könyvtár kiadásában §00 példányban jelent meg a Békéért cin>ű kiadvány Huszár István festőművész illusztrációival. A könyv a világirodalom neves íróinak és költőinek vallomásait tartalmazza a békéről,

Minden eddiginél nagyobb szabású lesz a mezőgazdasági kiállítás

Új nemesítés/ és termesztési eljárások bemutatója

Ä nemzetközi borversenyre «ddig 21 ország 956 borfajtával jelentkezett. Még soha sehol nem rendeztek ilyen arányú vetélkedést. Ez évben a magyar borok nemzetközi tekintélyét is mutatja.

A versenyen két bizottság bírál majd. Részt vevpi szovjet, román, bolgár, csehszlovák, NDK, osztrák, francia, olasz, svájci, NSZK szakemberek lesznek és természetesen magyarok. A bírálat titkos, a bírálók csupán a bor bírálati számát és a termelésük évét ismerik majd.

I kertészet, a syiimoiesés szelőtermesztés

Persze nemcsak a szőlőtermesztők és borászok — a kertészek is nagyon készülődnek az őszi seregszemlére. Ez érthető is, hiszen kertészeti kultúránk fejlődésének jeleivel, új negyüzemá művelésre alkalmas gyümölcs- és szőlőültetvényekkel naponta találkozunk, az ország bármelyik részébe induljunk is. E téren azonban talán még több a tisztázatlan kérdés, mint akárcsak az állattenyésztésben és növénytermesztésben. Éppen ezért az idei kiállításon különös hangsúlyt kap a kertészet, ja gyümölcs és szőlőtermesztés. A kertészeti bemutató terüle- | te kétszerese lesz a korábbiaknak.

Gépesítés, telepítés

Az Alföldén gazdálkodó szőlőtermesztő gazdaságok vezetői, tagjai sok érdekes dolgot láthatnak a. Helvéciái Allan» Gazdaságot ábrázoló diorámán. Vezetőik javaslatára indult meg a hidas traktorok gyártása, — azokat is bemutatják a kiállításon — amelyeket nagy sikerrel használnak a homoki szőlők műveléséhez.

A szőlőtermesztés iránt érdeklődők ugyanitt ismerkedhetnek meg a hegyvidéki szőlők rekonstrukciós terveivel, munkáival, a nagyüzemi táblák kialakításának módjával, s gépesítésük eddigi tapasztalataival. '

A kertészeti pavilonban gyönyörködhetünk az Ízes, szép és világszerte keresett gyümölcsökben, amelyeket az eredménybemutatóra jelentkezett

gazdaságok hoznak, másrészt pedig láthatók lesznek a termőkaros gyümölcsösök telepítését, gépesítését ábrázoló eszközök is, úgyszintén azok az új nemesitésj és termesztési eljárások.

VetSmagbemutatók

A növénytermesztési, állattenyésztési bemutatók, s számos érdekes, látványos dolog mellett talán túlságosan szerénynek tűnik az a hír, hogy az idei Kiállításon a vetőmagtermesztés is szerepel. Mégpedig jelentőségének megfelelő formában és arányban! A magyar vetőmagvak ugyanis hazánk természeti adottságai, s mezőgazdaságunk dolgozóinak szakértelme folytán mindig híres, keresett cikkek voltak. Az utóbbi időben is jelentős munka folyik azért, hogy újabb, az eddiginél is jobb növényfajtákat állítsunk elő, s magvaikat úgy szaporítsuk, hogy ne csak a hazai szükségleteket elégítsük ki, hanem külföldre is jusson belőlük.

Pihenő öregek,

hálátlan gyerekek

Egykori zsellérek oázisa: Győrietek — A pipa, az újság, a saját gyümölcsös — Minden jó itt, csak .,.

Árnyas, nagy lombú gesztenyék, illatozó virágpark, lugas, ízes gyümölcsöt kínáló szilvafák. Munkában fáradt öregek. munkások, egykori zsellérek oázisa. Középen kastély nyújtózkodik. Nyitott ablakai becsalogatják a napfényt

Szakács hegedül, Mátyus verset farag

A bejáratra tekintő épület emeleti napozóján nyugágyak. Egyikben ezüsthajú, szemüveges asszony. Olvas. Lenn, a húst nyújtó fák alatt a padokon nagybajszú öregek ütnek, pipáznak, olvasnak, beszélget, nek. Pihenik a fáradalmakat és emlékeznek. Morzsolják az időt. Ki így, ki úgy.

—- Szakács Bertalan hegedül. Mátyus Sándor verseket farag — mondja mosolyogva Udvariak! Ferenc, az egykori kőműves amint asztal mellé telepszünk a modern, tágas társalgó-étteremben. — Én magam olvasok — folytatja. — Mióta a lábommal baj van s nem tudok dolgozni.

Beke András a földesurak volt szolgája csoszog a folyosón. Nyolcvan évet cipel. Kezében kancsó.

— Jól megmérem — mondja Udvarlakinak — s csordultig tölti a poharat friss vízzel.

— Köszönöm elvtárs — válaszolja a kőműves. — Ö az egyik legrégibb lakója az otthonnak — mutat a fehérbaj- szú Bekére. Cseléd ember volt. De ügyesen áll kezében a malteros kanál is — dicséri, r=» Sokat segített az épületek tatarozásában.

— Aláfalaztuk az épületet, Fürdőszobát építettünk, kádakkal, zuhanyozókkal — sorolja a betűt szerető Udvarlaki. Csináltunk egy nyolc méteres pincét is. Legyen hol tárolni a krumplit, zöldségfélét télére. A sertésólat is mi építettük — dicsekszik.

öreg korukban sem tétlenkednek. Nem is tudnának. Hosszú évtizedeken keresztül vált életelemükké a munka.

— Mióta itt * vagyok- — mondja Beke András — azóta Szabó Bélával 160 szilváiét

ültettünk. Megterem, ameny- nyi nekünk szükséges.

Tisztaság és kényelem

— Nyolcvan lakója van a

győrteleki szociális otthonnak — kapcsolódik a beszélgetésbe a főkönyvelő Simon János. — A hozzá tartozó 14 hold földet és gyümölcsöst az öregek művelik. Mindent megtermelnek, ami számukra szükséges. Naponta háromszor étkeznek, hetenként meleg-hideg fürdő áll rendelkezésükre. Évente 10 ooo forintot költünk kulturálódásukra. Van orvosi rendelőnk. Rendszeresen látogatja az öregeket hetenként kétszer dr. Kubinyi Béla. Kocsordról jár ide. Van borbélyunk is. Könyvtár áll rendelkezésükre, s van tv-nk is.

— Csak ami itt van könyv

azt mind kiolvastuk már — szól közbe Udvarlaki Ferenc — A falusi könyvtárból meg nem adnak. Pedig ott sok van. S jó lenne ha gondolnának ránk. ^

— Jár a Népszabadság, Ke- iet-Magyarorszég, Néoszava, Ország—-Világ, Képes Újság — sorolja Simon, a főkönyvelő. —- És ezeket is rendszeresen olvassák, Tájékozódva vannak a világ eseményeiről.

— Szeretettel gondoskodnak rólunk. Mindennel ellátnak bennünket — vélekedik Udvariaki Ferenc. — Minden hónapban kapunk illatos mosdószappant, cipőkrémet, s minden héten tiszta alsóneműt. Ragyognak a szobák. Mindenki pizsamában fekszik le este.

— Még ünneplő ruhánk is van — toldja meg Beke András. — Hogy minek? Hát ha kimegyünk a faluba mozit nézni. Vagy ha haza látogat közülünk valaki. Én nem. az igaz. Nincs hozzám tartozó. De a többiek mennek. Többet, mint ahogy őket látogatják.

Ritkán kopog a postás

— Csak egy hiányzik — tekint fel könnyes szemmel Udvarlaki Ferenc. — A szeretet, amibe reménykedtünk gyermekeink részérő] — mondja el-elcsukló szavakkal, — Ez semmivé vált. ivét tiam él Pesten. Embert neveltem belőlük, de még egyik sem látogatott meg — mondja szomorúan.

Ez fáj neki, s a többieknek

is Ritkán érkezik levél a fiúktól, lányuktól. S még kevesebb, aki személyesen kopogtat. Pedig hogy várják, lesik az országúira futó fafe szegélyezte kerti utat. Nem tűnik-e fel ismerős arc. Nem gördül-e személygépkocsi a kastély elé. Hogy ott álljon az elfáradt édesapa, vagy édesanya előtt, hogy az keblére szoríthassa.

Farkas Kálmán

Átadták a záhonyi automata hídmérleget

Záhony, a határmenti vasúti csomópont, vasárnap avatta a korszerű, automata hídmérleget, mely menet közben méri a vasúti kocsik súlyát. A próbaméréseknél kiválóan dolgozott a fontos műszer.

Qhalénk

Feledhetetlen kirándulás

Jármiban a KISZ-szervezet

és a művelődési otthon már tavaly eltervezte, hogy az idén, nyár elején országjáró kirándulást szervezünk. A részt vevők: jármi ég papost kiszesek, felső tagozatos úttörők, néhány szülő és pedagógus, összesen több mint hetven kiránduló.

Körülbelül hatszáz kiloméónodvári Miklós

Ms DOSSZIÉ

iMliiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiilHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiliiiiiliiiiiiiiiiiiMiiliiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiviiiimi

XXVII.

Körner töltött. Mind a hápnan a küldetés sikerére ittak. Ezután Mr. Rogger és Kömer egy sokatmondó pillantással elbocsátották. Mind a két férfi szemében ott égett as aggodalom: „vajon viszontlátjuk-e?’’

Gyarmathy a villa udvarán várakozott rá. Ugyanaz a fekete kocsi állt ott, amely karácsony éjszakáján Ausztriából Nyugat-Németországba szállította. Amikor Gyarmathy mellett az első ülésen helyet foglalt, akkor sem érzett félelmet. „Budapesten egy kedves ismerősöm vár. Vajon ki lehet? Miért nem mondta meg M. Rogger? Ketten végezzük el a feladatot, aztán... aztán. Istenem: tízezer dollár!.. .’*

—. Te! — kérdezte Gyarmathy tói — nem tudod, kivel találkozom majd Budapesten?

—• Roggerék nem mondták?

— Csak annyit, hogy egy kedves ismerősöm... megáll a* eszem!

— Én sem tudom, a főnök Bem szólt róla.

Mit gondolsz, miért?

— Nézd csak* esetleg elkaphatnak a határon és... és

ha kiszedik belőled... szóval valószínűleg ezért.

Ez egy cseppet sem volt megnyugtató, dehát mit tehetett?

Ügy tűnt, csigalassúsággal haladnak, pedig a fekete Chewrolet százhuszas sebességgel száguldott velük. Gyarmathy szótlanul ült a volán mellett. A szeme sarkából időnként Horváthra pillantott.

— Izgulsz?

— Cseppet sem!

— Remek! Jót tenne azért, ha aludnál egy keveset,

— Az osztrák határon úgy is felkeltenek.,.

— Attól te ne tarts! Ép majd mindent elintézek.

Az egyenletes tempóban száguldó gépkocsi monoton zúgása hamar elringatta az orvost. Nagyokat pislogott és egyszer csak lecsukódott a szeme. Gyarmathy hangja ébresztette fel:

— Alig tudok lelket verni beléd! Kötélből lehetnek az idegeid, hogy így el tudtál aludni. Másfél óra múlva odaát leszel. Csókoltatom a magyar asszonyokat!

Körülnézett. Erdős, bokros réten álltak. Gyarmathy kis belga pisztolyt adott neki. Aztán konyakos üveget kotort elő zsebéből. Töltött egy kupicával Horváthnak is. Megvárták, amíg teljesen besötétedik. A gépkocsit eltakarták a bokrok- Gyalogszer- rei indultak a magyar határ felé. Horváth olyan sebesen haladt, hogy Gyarmathy alig tudta követni.

— ftt megállunk suttogta hosszas gyaloglás után a volt zászlós. — Innen egyedül mégy tovább, s a kiszámított program szerint éjfélkor átérsz a határon, ölelj meg és indulj!

Egy pillanatig még egymás szemébe néztek. Horváth elindult előre.

Gyarmathy még néhány percig követte tekintetével, aztán megfordult és futott a bokrok között hagyott gépkocsihoz.

Óvatosan, fától fáig, bokortól bokorig osonva haladt. Attól kezdve, hogy magára maradt, erőt vett rajta a félelem. Minden neszre, még a falevelek rezdülésére is ösz- szerezzept. Halántékán kidagadtak az erek, szíve a torkában dobogott. Az éjfél veszedelmesen közeledett, már csak negyedóra volt hátra. „Tehát a határ közelében vagyok, kúszva kell megtennem a további utat..,.*

Alig, hogy ezt kigondolta, nem messze tőle rakéta röppent a magasba. Hasra vetette magát. Teljesen eggyé olvadt a földdel, a nagy fű összeborult felette. Idegtépő percek teltek el: a félelemtől vacogott a foga, sokára mozdult meg. Száraz, tavalyi növényág reccsent alátta, ismét megmerevedett, páni félelem bénította; később is úgy emlékezett vissza erre, hogy akarnia ellenére sem tudta tagjait odébb mozdítani.

Lassan, centiméterről centiméterre kúszott előre. Szemüvege minduntalan leesett. A száraz fűtorzsák, szúrós növények véresre marták kezét, és arcát, ß belső izgalomtól ki- cserepesedett a szája. Bár a kúszás fárasztó és nehéz fizikai megerőltetést kívánt, fázósan didergett minden ízében. Nem tudta kiszámolná, mennyi utat tehetett meg. Az óráján tíz perccel elmúlt éjfél, még mindig nem mert felegyenesedni. „Amikor a rakéta felröppent, jő tíz percet feküdtem mozdulatlanul. Most lehetek a határon. Még kúsznom kell..." — gondolta és tovább ösztökélte magát.

Előbb a jobb, aztán a bal kezét csúsztatta óvatosan előre. Törzse szorosan a földhöz lapulva követte. Aztán ismét a bal kezét nyújtotta ki... riadt rebbenés jelezte, hogy alvó fúrj fészkét dúlta szét.. • A madár az arca előtt rebbent fel, szárnyával a szemébe csapott. Rémült ordítás hagyta el ajkát, talpraszök- kent és eszeveszetten rohant

előre. Kilométernyire mögötte második rakéta röppent a magasba. Nem hasalt le. Szaladt, ahogy csak lábai bírták.

A rakéta fényénél látta, hogy megművelt szántóföldeken rohan, tehát már átjutott a határon. Majd kiszakadt a tüdeje; saját lépteiben is üldözői zaját hallotta, szeme kidülledt, vérbe borult, amint a vak sötétséget fürkészte; arcába bokrok gallyai csapódtak, mindenfelől vér csepegett róla.

Félórás futás u*án piciny, alig méternyi széles vizes- árokhoz ért. Itt megmosakodott, letisztogatta magát, ahol sejtette, hogy véres lehet, rendbehozta ruháját, s amikor alábbhagyott tüdejének heves zihálása, lehasalt és nagyot ivott az állott, poshadt vízből.

Felborzolt idegei még mindig nem nyugodtak meg, s rettegve gondolt arra az eshetőségre, hogy ha most valahonnan ember topánná az útjába, azonnal elveszne. Megtapogatta a kis belga pisztolyt a zsebében és hallgatózott. Meggyőződött róla- hogy nem üldözik. Nyugod- tabb tempóban folytatta útját. Lassan szürkülni kezdett az ég alja, messzebbről/is felismerte, megkülönböztette az alakokat, a vidék domborzatait. Horhos rész következett. Hosszában vágott neki. „Itt erdőnek kell lenni. Legalább három kilométer az is, amíg a másik szélére kiérek..

(Folytatjuk.)

tort tettünk meg autóbusszal. Az útirány; Tjszavasvári, Ti- szapalkonyai Erőmű, a csodálatos szépségű Miskolc—Tapolca, majd Szin, Jösvafő, Aggtelek. Innen festői tájakon putnokon át jutottunk el Csernejbe, Itt szálltunk meg három napra- Voltunk Farkaslyukon, lementünk a bányába, beszélgettünk a bányászokkal, megnéztük munkahelyüket, összebarátkoztunk. Gyönyörködtünk Szilvásvárad környékében, a Sza- lajka völgyében, Szarvaskő természeti szépségeiben. Eger várának komor falai után a hangulatot a város szép strandja tette derűssé.

Idegfeszítően mesés volt az út Lillafüredre, jó volt a tokaji halászlé és jó tudni, érezni, azt, hogy újra gazdagabbak lettünk élményekben, emlékekben és ismeretekben.

Túl a látnivalókon, találkoztunk a kedvesség, a vendégszeretet melegével is a cserneji lakosok; szülők, gyermekek, és pedagógusok körében. Egy hónappal az elutazás előtt ugyanis már sehol sem kaptunk szállást ezen a vidéken. Végső megoldásként ekkor a község lakóinak segítségét kértük és meg is kontók. Részletes kimutatást küldtünk a kirándulókról, s mire odaértünk már név szerint, szinte családtagként vártak bennünket a bányász- község lakói. Sőt! Akinek — kisebb létszámváltozás miatt — nem érkezett meg a vendége, nagyon el volt keseredve.

Példaszerű, őszinte vendég- szeretet övezett mindenkit. Néhány nap alatt egész életre szóló barátságok szövődtek. A bányász és földműves, a hegyvidék és az Alföld találkozott egymással.

Almáéi István KISZ-titkár

3