Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-30 / 202. szám

Eldőlt a brikett-per: nem a szén, a tárolás rossz a TUZÉP-nél Súlyos károk feledékenységbő), mulasztásból Négy hónappal ezelőtt kez- dódött a brikett-per, , mely­ről korábban írtunk is. Két­százezer forintos kártérítést követelt a Budapesti Széndú- sltó- és Bikett-termelő Válla­lattól a Szabolcs-Szatmár me­gyei TÜZÉP Vállalat. Ebben az évben tizenötezer mázsa brikettet ért veszteség a ke- mecsei, tiszalöki, fehérgyar­mati és csengeni TÜZÉP-te- lepeken. A TÜZÉP megyei vezetői szerint nem volt ki­elégítő a brikett minősége, ez okozta a 200 ezer forin­tos kárt. A két vállalat közötti vitát a tudományos vizsgálat ered­ménye döntötte el. A megyei döntőbizottság — amely a perben eljárt — a Bányásza­ti Kutató Intézet laboratóriu­mában vizsgáltatta meg a brikettet. Különféle módsze­rekkel elemezték a kutatók a szén nedvességtartalmát, a kötőanyagok mennyiségét, minőségét, mesterséges idő­járási viszontagságoknak tet­ték ld a nem kifogásolt bri­kett-darabokat stb. A sokol­dalú tudományos vizsgálat bebizonyította: a brikett mi­nősége kifogástalan, a lerom­lást a rossz, tárolás okozta. Négy teljes hónapig folyt a per, 4442 forintba került a szakértői vizsgálat. Érthetően, a döntőbizottság elutasította a TÜZÉP kártérítési igényét és felhíva a figyelmet a gon­dos tárolásra. Ezekután még az vár tisz­tázásra: kik a felelőnek, hogy 200 ezer forintos kár érte a népgazdaságot? 113 rokkant szék Pesti mozikból kiselejtezett székeket kapott nemrég a Megvei Moziüzemi Vágatat. A 498 rokkant széket fetta- vításra a' Naevkáiíói Épület­ás Karbantartó KT^Z-nek ad- 'ák át. Szerződ ágr 51. a javí­tási határidő kikötéséből azon­ban mesto’edkeztek, azt sem rögzítették írásban, milyen állapotban adták át a széke­ket. Ennek ellenére a Mortüre- mí Vállalat a döntőbizottság­hoz fordult 20 000 forint kár­térítést. kérve a nagvkállói ktsz-től a tönkrement 113 szék fejében. A dön'obi zott- ság az előzmények után nem járulhatott hozzá a 20 000 fo­rint megtérítéséhez. Viszont rendezte a két fél közötti vi­szonyt, határidőt tűzött ki a székek javítására. Ki másra, mint magára vet­het, aki elmulasztja köteles­ségét!? Elfelejtett 25 ezer A manda-bokori művelődési házat 1960. augusztus 22-én adták át műszakilag. Két év telt el. S a napokban került a döntőbizottság asztalára egy papír, melyben a városi tanács 25 ezer forint értékű építőanyagot perel a megyei Építőipari Vállalattól. Ugyan­is. ennyi értékű — tégla, mész, pala, palaszeg stb. — saját építőanyaga volt a városi ta­nácsnak a helyszínen. Megtérül-e két év után a saját anyag ára, vagy sem? A feledékenység, vagy in­kább a felelőtlenség a ludas ennél az esetnél is. Ha annak idején a tanács leszámlázva, jegyzőkönyvileg adja át a 25 000 forint értékű építőanya­got, — mivel az ingósági kö­vetelés elévülése öt év— ma visszakapná. Ellenben az in­gósági követelés azóta átala­kult pénzköveteléssé, az pedig egy év után elévült. A jog­szabály nem ad lehetőséget az ..elfelejtett” 25 000 forint visszatérítésére. Semmit alá nem írni? Értékes vasárut szállított nemrég az autóközlekedési vállalat teherkocsija a Domb- rád és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet boltjába. Útközben a füstcsövek meg­áztak, rozsdafoltok látszottak rajtuk. Félig-méddig már le­rakták az árut. amikor a bolt­vezető észrevette a meghibá­sodást. Jegyzőkönyvileg akar­ta csak átvenni a szállít­mányt. Am a. jegyzőkönyvet nem írták alá a szállító­munkások — mondván: nem ők tehetnek róla, hogy esőt kaptak. Felrakták és vissza­vitték az árut a Vasnagyker- hez. 'Ki fizesse a fuvart? A döntőbizottság úgy ha+tó- rozott: a küldeményt azért érte károsodás, mert a szál­lítók nem gondoskodtak ponyváról. Még napos időben is gondolná kell a rossz idő­járásra Az AKÖV szállító- munkásoknak kötelességük lett volna aláírni a jegyző­könyvet és úgy átadni az árut. A döntés: a 864 forintos fuvarköltséget maga az AKÖV fizesse meg. A „semmit alá nem írni” elv — melyet sok­szor maguk á szállító válla­latok vezetői hangsúlyoznak — ezúttal borsosnak bizo­nyult. Sajnos az állam, a közvagyon kárára! Amikor perelni kell Vannak esetek —, mint a petneházd — amikor épp a pereskedéstől való húzódozás okoz bajt. 1961. december 31-re kellett volna elkészíte­ni a Baktalórántházi Vegyes KTSZ-nek a petneházi orvo­si rendelőt. A rendelő nem készült el, legkésőbb az év elején be kellett volna nyúj­tani a követelést. A tanács most júliusban kapott észbe. Közben eltelt hat hónap, az elévülés megtörtént, az 5400 forintnyi késedelmi kötbért nem szabhatja ki a döntőbi­zottság. Pedig amíg az új el­készül, valamiből fizetni kell a mostani rendelő bérleti dí­ját, fedezni a költségeket. S épp arra lett volna jó a ké­sedelmi kötbér. Olykor parányi mulasztások, elnézések okoznak tízezres károkat. Legtöbbször kifize­tődőbb döntőbizottság nélkül, egymás között elintézni a vi­tás ügyeket. De sokszor drá­gább mellőzni a bizottságot, Páll Géza Budapest tehermentesítésé­nek és a vidéki iparosításnak egyik jelentős lépése .volt 1961-ben, hogy a Euggyantaáru- gyár megkezdte nyíregyházi tetejének kialakítását. Ez év elején nagyarányú építőmun­ka , kezdődött a ' Guszev la­kótelep szomszédságában: hozzáláttak a nyíregyházi gu­migyár beruházási program­jának megvalósításához. Sürgetett bennünket az idő — mondja Gergely Fe­renc gyáregységvezető — mert tőlünk is függött, mikor • je­lenik meg újra a boltokban a népszerű pettyes labda. Április elején készült el Nyíregyházán az első kísér­leti pettyes labda, — ezt még 90 ezer követte, míg a gyár­beliek elsajátították,. kialakí­tották az üzemszerű terme­lést. A második negyedév so­rán — június vécéig — tar­tott a kísérleti időszak, azóta termel a gyáregység. — Július elseje óta több, mint 100 ezer labdát készí­tettünk és adtunk át a ke­reskedelemnek. Még az idén 250—300 ezer piros alapú, fe­hér pettyes labda hagyja el az üzemet. Ma már a napi termelésünk megközelíti a 3 ezer darabot. Jelenleg már a gépi szere­léseket végzik abban a két nagy üzemrészben, ahol ez év utolsó negyedében és 1063. elején termelni fognak. Mindez együtt azt jelenti: 1963. március 31-ig 60 mil­lió forintos ráfordítással kor­szerű üzemmé fejlődik a nyíregyházi gumigyár. — Értesülésünk szerint ez­zel nem fejeződik be a gyár­egység fejlesztése — közi: Gergely Ferenc. — A Nehéz­ipari Minisztériumnak az az elképzelése, hogy Nyíregyhá­zán építi ki a könnvűgumiipar centrumát. Ez pedig újabb fejlesztést jelent. (a. s.) A XVTTI. és XIX. század fordulóján Nyíregyháza tár­sadalma erős, mozgékony, tö­rekvő közösség volt. A pa­raszti foglalkozás mellett egy­re nagyobb teret hódított az ipar is, sőt az értelmiségi fog­lalkozásúak száma is örven­detesen szaporodott. A pa­raszti foglalkozásúak között mindössze 114 olyan gazda volt, akinek 30—35 holdig ter­jedő birtoka volt. Természe­tesen a földbirtok nagyságát nem szabad mai mértékkel mérni. Akkor még a mező- gazdasági művelés elég pri­mitív volt itt is, s a műve­lés alatt álló föld minimá­lis jövedelmet adott A jö­vedelem nagyobbik részét a rideg állattartás biztosította. Az állattartás lehetőségét pe­dig nem csupán a földtulaj­don nyújtotta, hanem egy bé­relt, közös legelő is. A 10—30 hold földdel rendelkezők szá­ma 476 volt, a 10 hold alatti földbirtokkal bírók száma 123. A közel 7 és félszáz földbir­tokos családfő számát már ekkor is felülmúlta a föld­del egyáltalán nem rendelke­ző lakosoké. A földtelen la­kosok között természetesen jelentékeny volt azoknak a csoportja, akik már nem a mezőgazdaságból éltek. Jelen­tős számban éltek már itt iparosok is. A különféle fog­lalkozású mesteremberek szá­ma több mint 250 volt, akik­nél összesen 154 segéd és 157 inas, állott alkalmazásban. Legtöbb volt közöttük a csiz­madia, 113 mester, szűcs 33, szabó 22, varga 15. kovács 18, molnár 13. Céhszerveze­tük 1793-ban még nem volt, legtöbb szakma a kállói céh­szervezethez tartozott, vágy a sárospatakihoz. Ennek az ioa- rosrétegnek a megélhetését ie- len+ősen elősegítette a II. Jó­zsef idejében kapott vérár­tartási jog is A nyíregyházi vásárokat már akkor is lá­togatták a környék falvainak lakosai akik itt szerez+ék be ruházatukat, munkaeszközeik egy részét. Az értelmiségi réteg még igen vékony mindössze né­hány emberből álló. Termé­szetesen itt azokra gondo­lunk, akik megélhetésük fő forrását kifejezetten értelmi­ségi, hivatali pályán találták meg. Mindössze néhány isko­lamester és ügyvéd számít­hatók közéjük és a város nó­táriusa, akinek nevét érdemes meg is jegyezni: Miskolczy Mátyás. (Évtizedekig állott a város szolgálatában s a város sorsának alakulásában rend­kívül nagy szerepe volt.) Meg kell még említenünk azt is, hogy bár a nemesek beköltözését nem vette jó né­ven a város elöljárósága, azok izeotemfcer 3-4n, Móricz Zsigmondi emlékilnne^ség Leleplezik és megkoszsrúzzák a nagy író szobrát Móricz Zsigmondiak, me­gyénk nagy szülöttének ha­lála huszadik évfordulóján hütenek. Legyint, ha a gyártásszerkesztő az al­katrésztermelést sürgeti: ugyan — ismét sze­rinte — csekélység az egész, nem kell belőle nagy ügyet csinálni, nyugi gyerekek, anél­kül még felépül a szocializ­mus. Vitatkozó Ember, aki hivatalnok, általában nyu- godtnak látszik, fölényesen magabiztosnak, s utánozha­tatlan eleganciával mond el­lent, vagy nemet a takarító­nőnek, a kontírozónak és a faliújságfelelősnek. Csak arra vigyáz, hogy az igazgatót el ne tévessze: neki fenntartás, gondolkodás nélkül helyesel. Vitatkozó Ember nemrég bajba került. Érdemei 'alap­ján közvetlenül az igazgató­hoz osztották be. s a sok he­lyesléstől egy hét alatt le­adott négy kilót. Fogyasztja, ha nem vitatkozhat. Beteget jelentett, kiíratta magát. Ügy hírlik, rohamosan gyó­gyul. Egész nap az SZTK-ban vitatkozik a kedves nővérrel. Angyal Sándor A Vitatkozó Emberrel reg­gel a fodrásznál találkoztam. Szerinte ma nem 4 óra 57 perckor kelt a Nap, hanem fél perccel később, dehát — ugyebár — azért újság az új­ság, hogy melléfogjon néha­napján. Na és ez az OAS! Ál­lítja, felfújt dolog az egész, nem kell ebből nagii ügyet csinálni, akárcsak Berlinből. Egyébként a második gólt tegnap nem. Balambér lőtte a jobb felsőbe, hanem Pepere fejelte a bal alsóba. Pár perccel később a villa­moson botlottam a Vitatkozó Emberbe. Neki ne mondja senki — mondta — hogy az utasforgalom növekedése okozza a zsúfoltságot. Sok jó ember megfér együtt, szerinte az emberekben van a báj, szegény MÁV, csuda, hogy bele nem őrül. Hogy újabb kocsik kellenének már? — nevetséges. Toronyóra láncos­tól, nemde? A tejivóban — a kiszolgá­lóval ellentétben — Ö jól tud­A Vitatkozó Ember nagyszabású ünnepségeken emlékezik megyénk népe. A megyei tanács vb. és a Hazafias Népfront megyei bizottsága rendezésében szep­tember 3-án a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban emlékünnepséget rendeznek, amelyen Gulyás Emilné dr. mond ünnepi beszédet, majd művészi műsor keretében méltatják az író érdemeit. E nap délelőttjén az Erdő sori, XII. sz. iskolánál kerül sor Móricz Zsigmond szob­rának leleplezésére és a párt, tanácsi, ifjúsági és tár­sadalmi szervezetek képvise­lői koszorúkat helyeznek el a nagy író szobrának talap­zatán. Egy év kilenc naoja Mihail Romm magyarul be­szélő szovjet filmje, fősze­repben Alekszej Batalov. A Művelődési buszt kapott megyénk A napokban ,.Nisa” lengyel gyártmányú kis autóbuszt ka­pott a megyei könyvtár a Művelődésügyi Minisztérium­tól. A kis busz mintegy nyolc személyes, s alkalmas arra; hogy hasonló létszámú együt­teseket szállítson megyénk falvaiba. A művelődési osz­tály tájékoztatása szerint a busz megkönnyíti a megyei irodalmi estek s más rendez­vények lebonyolítását, vidé­ken. A busszal a báb-együt­tesek is könnyebben jutnak a falusi közönséghez. <A buszt rövidesen kulturális célok szolgálatába állítják. forgatókönyvet Danviil Hrab- rovickij írta, akinek nevét a Tiszta égbolt című film forgatókönyve révén már is­merjük. A film története egy év alatt zajlik, de ebből az alkotók csak a leglényegesebb 9 nap eseményeit mondják el. A film a Karlovy-Vary-i fesztiválon nagydíjat nyert 1962. augusztus 30. 3 mil birtokolt a két említett família — s ez sohasem olyan, mint a teljesen önálló birtok. Ha elnyerhetné Nyíregyhá­za a szabad királyi város rangját, ezzel jól járna a megyebeli népesség is,- hiszen az egész megyében nincs egyetlen város sem. s a falu nem alkalmas lakhely a mes­teremberek számára.. Nyír­egyházán tömörülhetnének a mesteremberek, felvirágozná­nak a mesterségek, az ipar, „ami boldogulására válna a köz társaságnak és a körül lakó megyebelieknek”. Hosszú alkudozás után a Dessewffy család belemegy az üzletbe, s 320 000 rajnai fo­rintért a Dessewffyek lemond­tak itteni tulajdonosi jogaik­ról, mely a városra, mint az összes lakosokat egyesítő er­kölcsi testületre szállott át. A Károlyi család csak két évtizeddel később volt hajlan­dó ugyanerre az egyezségre, 1824-ben. Nekik 730 000 vál­tóforintot kellett fizetni a tu­lajdonjogért. Hogy ezeket a nagy summa pénzeket a föl- desúmak kifizethessék, a vá­ros elöljárói jelentős kölcsö­nöket vettek fel, gazdag fel­vidéki polgároktól, kereske­dőktől, a nagyváradi kápta­lantól, sőt bécsi és londoni kereskedőkkel is tárgyaltak ilyen irányban. A földesurak- nak fizetendő összeget, a hi­telezőknek fizetendő kama­tokat arányosan elosztották a lakosok között, részben pedig közös jövedelmi forrásokból fedezték. Az örökváltság — fgv ne­vezték a földesurakkal kötött adásvételi szerződést — nagy megbecsülést szerzett Nyír­egyházának a reformkori ha­ladó személyiségek szemében. Nem is csoda: a nyíregyhá­ziak valóságos forradalmat hajtottak végre, mely példa nélkül állott az országban. Saját erejükből szétszakítot­ták a feudális bilincset, rést ütve a nemesi alkotmányon, az ország törvényes rendjén. Végrehajtották ugyanazt az átalakulást, melyet az egész országra az egész magyar jobbágyságra nézve csak az 1848-as polgári forralalom te­hetett meg. Nem is ipent mindez simán. Sem a földesúri család egyes tagjai, sem a nemesi várme­gye, sem a városban lakó nemesek nem nézték jó szem­mel ezt a változást. Hogy ezt a három felől egyszerre tá­madt veszedelmet elhárítsa: városi kiváltságlevelet kellett szereznie Nyíregyházának. (Ennek megszerzéséről majd a következő alkalommal szó­lunk.) Hársfalvi—Gál. szívesen szivárogtak be, de rögtön meg is bontották a város társadalmának korábbi egységét. Fellépésük állandó gáncsoskodásból, előjogaik fi- togtatásábói és a város népe ellen való fordításából állott. A nemesi családok száma már II. József idején elérte a 60-at. 1803. nevezetes esztendő lett Nyíregyháza életében. Eddig még ki nem derített körül­mények között felvetődött an­nak a nagyszabású és merész tervnek a gondolata, hogy Nyíregyházának meg kellene szabadulnia földesuraitól. Mégpedig úgy, hogy az eddig évenként fizetett szolgáltatá­sokat váltsa meg egy összeg­ben, tehát lényegében egy (meghatározott összegért vásá­rolja meg a város lakossága a földesúri tulajdonjogot és birtokjogot. Ha ez sikerül, többé nem tartozik adót fi­zetni a város földesurának, a lakosok szabad polgárok lesz­nek, önmaguk kormányozzak magukat s peres ügyeikben sem a földesúri szék, hanem magukválasztotta bíróság ítél­kezhet. Igen ám, de a Werbőczi féle nemesi alkotmány, az or­szág akkori törvényei szerint földtulajdon szerzési képessé­ge csak nemes embernek le­hetett, és legfeljebb olyan városok polgárainak, melyek­nek városi jogaif az ország törvényei elismerték. Nyíregy­háza már ekkor használhatta ugyan a mezőváros elneve­zést, de ez nem jelentett szá­mára, illetve lakosainak ilyen polgárjogokat. A földesúri ha­talom alól való kiszabadulás­hoz városi kiváltság kellett volna, de a városi kiváltság elnyeréséhez v'szont ki kellett szabadulni a földesúri hata­lom alól. Ebből a bűvös körből me­részen kivágta magát a város elöljárósága. Egyik napon gyűlésre hívták össze a né­pet s itt Gcrliczki Mihály ak­kori főbíró ismertette előttük az elöljáróság eteondo’ását. Mivel az elgondolás a lako­sok jelentős anyagi megterhe­lését jelentette, érthető hogy a szegényebbek húzódoztak tőle, különösen akik nem ér­tették meg a vállalkozás ha­talmas politikai jelentőségét. Végül is sikerült dönteni és levelet írtak mindkét földes­úrhoz. Ebben elmondották, hogy a város elhatározta, kér­ni fogja a királytól a szabad királyi városi rangot. Ennek előfeltétele a földesúri hata­lom alól való kiszabadulás. A birtokért kapott összeggel a földesuraság is jól fog járni, mert a nyíregyházi birtokban úgyis közösködniük kell — fele-fele arányban, osztatta­Nyíregyháza századai III. Lessámolás a feudalizmussal Me*y~$zé£ he r ifi könnyiguriiparl cen rum lesz? 60 milliós beruházás jövő márciusig ja, hogy ez a tej esteli és nem reggeli, zsírtartalma nul­la, még éhesebb lesz tőle az ember, nem kér csak hét de­cit. Már várja a portás a Vi­tatkozó Embert. Nem is vár­ja, lesi, s nyomban visszább húzza az ó'rát öt perccel. Jajj annak, aki azt állítja, hogy már elmúlt nyolc, — Vitat­kozó Ember kicsinylöen vet egy pillantástöredéket a vil­lanyórára. Kultvrkrvmvli — mondja, s mutatja az övét: a dokszát, a légmenteset, a kö­zép-európai zónaidöt, 62-es márkán. Egyébként Vitatkozó Ember hivatalnok. De ez nem tesz semmit. Mosolyog, ha. a mű­vezető a hűtőberendezések ál­lapotát kifogásolja, hiszen — szerinte — azok még prímául

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom