Kelet-Magyarország, 1962. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
A mi alkotmányunk írta: dr. Fekszi István, a megyei tanács vb. elnöke /gyakran hangoztatták a feudális és burzsoá urak, hogy Magyarországnak ezeréves alkotmánya van, amely az egész nemzeté. Ma már teljesen világos, hogy az úgynevezett „ezeréves alkotmány” a kizsákmányoló, elnyomó urak érdekeit védte és nem az elnyomott, kizsákmányolt dolgozókét. Azok, akik éltek a ferenc- józsefi időben, Horthy negyedszázados uralma alatt, tanúi voltak a fasizmus vandál pusztításainak, azok mégin- kább értékelik, mit jelent a magyar munkásosztály és az egész dolgozó nép számára a most 13 éves alkotmány, mennyi harc, küzdelem és önfeláldozás kellett, amíg megszülethetett legfőbb törvényünk. 13 évvel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án született meg népköztársaságunk alapokmánya, dolgozó népünk alkotmánya. Azóta évről évre megünnepeljük népi demokratikus forradalmunk e nagyszerű vívmányát, amely hű kifejezője annak a nagy társadalmi, gazdasági és politikai átalakulásnak, amely hazánkban a félszabadulás után végbement. A magyar történelem lapjai sokat beszélnek arról a hatalmas küzdelemről, amelyet jobbágyparasztságunk vívott a nagyobb kenyérért, a jobb megélhetésért, munkás- osztályunk a felszabadulásért. De ez a harc csak akkor vezetett eredményre, amikor a magyar munkásosztály pártja vezetésével vette kezébe Irányítását. A Szovjetunió győzelmes^ felszabadító harca nyomán született meg a népi hatalom. amely szilárdan a munkásosztály kezébe került. A munkásosztály érzi az ezzel járó felelősséget Ma már minden intézkedés, minden tett a dolgozó nép jólétének megvalósítását segíti elő. Alkotmányunknak ezek a szavai: „Minden hatalom a dolgozó népé” mindennapi munkánkban öltenek testet. Azt is jelentik, hogy a pa- - rasztok, értelmiségiek, kisiparosok, alkalmazottak tíz és tízezrei kapcsolódnak bele közvetlenül, vagy közvetve állami és társadalmi életünk irányításába. A párt politikája az egész nét> politikája. Államunk messzemenően gondoskodik az emberekről. Ennek köszönhető, hogy megszűntek megyénkben is az emberpiacok, a „köpködők”, megszűnt a falu nincstelenjeinek egyik nagybirtokról a másikra való vándorlása, a jogtalanság, az úri bitaneság. Munkát, szabadságot, emberi megélhetést kapott a dolgozó ember, aki kivert kutyaként élte életnek alig nevezhető éveit. Az alkotmánv létrejötte óta eltelt 13 év gyökeres változást hozott megyénk életében. Ezelőtt egv évtizeddel nem volt számottevő ipari üzeme Szabolcsnak. Ma ezek száma és termelése egyre nagyobb, különösen az utóbbi ^^vekben. Ezt bizonyítja a ^^^íregvházán működő gumi- W't. cipőgyár, a most épülő ^^Hizervgyár. a mátészalkai és komorói fűrészüzem és a többi — jelentős fejlődés előtt álló üzem. Ezeknek a vállalatoknak a bővítése s a most épülők üzemeltetése több ezer dolgozónak ad munkát és jobb megélhetőséget. A meglévő üzemek bővítése és új üzemek létesítése emellett azért is jelentős, mert kedvező irányban változtatja meg a megye gazdasági arculatát és erőteljesen hat megyénk mezőgazdaságának fejlődésére is. Nagy a változás dolgozó parasztságunk életében is. Megyénk szántóterületének 94,5 százaléka ma már a szocialista szektorhoz tartozik. Számos példát lehet felhozni arra, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyekben a tagság becsülettel dolgozik, országos viszonylatban is kiváló eredményeket tudnak felmutatni. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet például múlt évi kiváló termelési eredményének jutalmaképpen alkotmányunk ünnepén veszi át kormányunktól a kitüntetést és a pénzjutalmat, a nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet, jó munkájáért oklevelet kap. Kiváló munkával és jó terméseredményekkel járul hozzá országunk gazdasági megszilárdításához, népünk jólétének emeléséhez a tiszadobi Táncsics, és még nagyon sok termelőszövetkezet. A közös gazdaságokban egyre javuló munka igazolja: a falu életében végbement alapvető változások, a falusi lakosság gazdasági és kulturális felemelkedése, minden eredmény, amit megyénk községei életében fel tudunk mutatni, pártunk következetes politikájának, a szocialista alkotmánynak, a munkás—paraszt szövetség lenini elvei érvényesülésének köszönhetők. Cikereink egyre nagyobk~ bak. Többet is teszünk értük, új módon akarunk élni, dolgozni is. Csak egy esztendeje bontakozott ki megyénkben a szocialista brigádmozgalom. Ez a mozgalom egvre szélesebb körben terjed újabb százak és ezrek csatlakoznak táborához. Megyénk ipari üzemeiben’ eddig 148 brigád 1772 taggal nyerte el ezt a megtisztelő címet és jelenleg ennek többszöröse törekszik rá, hogy szocialista brigád legyen. Ez is elősegítette, hogy például a Megyei Építőipari Vállalat elmúlt évi munkája nyomán elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vándorzászlaját. Ebbe a nemes vetélkedésbe termelőszövetkezeti parasztságunk is bekaocsolódik. A megye termelőszövetkezeteiben 29 szocialista brigád 556 taggal végez kimagasló munkát a nagyobb terméseredményért. a termelőszövetkezetek megszilárdításáért. Augusztus 20. egyben az új kenyér ünnepe is. Az acélos búza, — amely az életet jelképező kenyeret adja — ez évben már az egész országban a közös táblákon termett. Ezért az új kényét, amelyet megszegünk, szimbóluma is egyben népünk ösz- szefogásának. Több. fehérebb és szebb lett a kenyerünk. Ugyanígy gazdagabbak, szeb7 bek, boldogabbak megyénk falvai a felszabadulás óta. 1949, augusztus 20. óta különösen sokat fejlődtek, többet, mint az elmúlt társadalmi rendszerekben évszázadok alatt. Ma már alig van község a megyében, ahová még nem vezették be a villanyt, minden községben van iskola, egészséges ivóvízű kút, eljutott a mozi, rádió és a televízió. Élünk a jogokkal, az alkotmány adta lehetőségekkel. És büszkék lehetünk rá, hogy a községek lakossága nemcsak igényli a magasabb kultúrát és a jobb egészség- ügyi ellátást. Saját erejéből is többet igyekszik ezekért tenni. Megyénk lakói 1955-től saját erejükből 95 iskolai tantermet, 21 óvodát, 92 fú- rott kutat, 39 orvosi rendelőt, 320 km hosszú villanyvezetéket, 99 kultúrházat és több tízezer négyzetméter járdát építettek. E nagyszerű eredmények ellenére is jelentkeznek még igények. A következő évek során még gyorsabban haladhatunk, hogy a falvak felemelkedjenek régi elmaradottságukból. épünk mai ünnepén' tisz1' ta szívvel mondhatjuk: a felszabadulás óta eltelt időszakban jól gazdálkodtunk erőnkkel és lehetőségeinkkel. A felemelkedés nemcsak gazdasági, hanem kulturális, szociális és egészségügyi téren is jelentkezik. A szocialista kultúrforradalom egyre erőteljesebben bontakozik ki. Nemcsak az iskolás korban lévő gyermekek, hanem a felnőtt lakosság tíz és tízezrei tanulnak és szereznek magasabb képesítést, nagyobb műveltséget — alkotmányunk szellemének megfelelően. Ezzel növekszik tudásuk, szélesedik látókörük és ez az alapja a magasabb színvonalú eredményesebb munkának is. Nagyszerű napokat élünk. A világtörténelem most íródó lapjai fényesek, beragyogják a Földet, a mi holnapunkat is mutatják. Nagyszerű bíztatás ez további alkotó munkánkhoz, hogy helyesen haladjunk a ma 13 évvel ezelőtt alkotmányban is lerögzített úton. amely a legfejlettebb társadalmi rend: a szocialista megvalósulását jelenti. Facipő és díszmagyar A Mikeczek, Dessewflyek, Járni rak — A Sándor palota és a nyíregyházi népkonyha — Fürdőjegy a nyomor ellen — Részletek az alispán úr jelentéséből „„.Minden időben nagy gondot okozott a téli lábbelihiány a nincstelen lakosság körében. Különösen az iskolaköteles korban lévők szenvedtek lábbelihiányában és ez volt az oka a nagyfokú iskolamulasztásoknak. Ez a hiány egyéb munkákban is gátolta a felnőtt lakosságot. Cipőnek, csizmának magas ára megakadályozta a nincstelen lakosságot abban, hogy a legszükségesebb lábbelijét beszerezze. Közzel 5000 azoknak a száma, akik lábbelihiány miatt munkájukban a téli időszakban gátolva voltak. A lábbelihiány leküzdésére elhatároztam, hogy a facipő használatát Szabolcs megyében is meghonosítom...” „Először idegenkedtek..,“ Az olvasó talán már el sem hiszi, hogy a Horthy-korszak virágzásának idején, a második világháborút megelőző uto!só békeévben, 1938-ban keltezték a fenti sorokat. Lapozzuk az akkori alispáni jelentést és magunk is tamás- kódunk: jól látunk-e? Sajnos, igen. A Mikeczek, Dessewffyek, Jármyak — a megyei törvény- hatósági bizottság igen tisztelt tagjai — lám megoldást találtak a lábbelihiány enyhítésére, s büszkén folytatják a jelentésben: „Bár az emberek először idegenkedtek a facipő viselésétől, lassan gyökeret ver annak használata. Gyárak, intézmények és uradalmak is rendeltek facipőt, felismerve annaik olcsóságát és praktikus voltát. így biztosítva látom a facipő viseletének bár lassú, de biztos térfoglalását és ezáltal nagy részben megoldását a lábbelihiány leküzdésének.” Boldog békevilág. Egy oldallal arrébb: I „Díszmagyaros küldöttség vett részt a székesfehérvári augusztus 18-i országgyűlésen, a Szent István bronzszobor leleplező ünnepségein...” Irány a salétrombánya Facipő és díszmagyar. Az ezeréves hazában élesen jelentkezett a kontraszt. Akinek nem tetszett, kitántorgott Amerikába, vette a vándorbotot és mehetett a chilei salétrombányák mélyére. Nagy volt még ekkor is a vármegye út- levélforgalma: 1938. január 1- től június 31-ig 1035 kivándorlási kérelem érkezett az alispáni hivatalhoz. Közöttük kilencszázegy nincstelen az európai államokba, száztizenhárom Amerikába és huszonegy más külföldi országokba ment szegényes kenyerével szerencsét próbálni. Ez volt az 1937—38-as évek inségenyhítő akciójának leg- említésre méltóbb eredménye. A budai Sándor palotában folyt a pezsgő, s a pesti utcákon püspökök és bíborosok serege imádkozott az Eucharisztikus Kongresszuson a mille- neumi Magyarország lelkiüdvéért. A nyíregyházá népkonyhában mérték a sovány levest, a Magyar Norma — az egyik in- ségakció egylet — háromszáz!!) fürdő jeggyel enyhítette a szegénységet. Az 1938-ban született csecsemők 28,9 százaléka nem érte meg az egy évet. De a tekintetes törvényhatósági bizottság tagjainál egyhangú a lelkesedés, amikor dr. Vitéz Imrédy Béla hírhedté vált kormányának kellett bizalmat szavazni. Alispánunk még hozzáfűzte gondolatait: „Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy egy évezreden át annyi példátlan megpróbáltatáson keresztül ment nemzetünk szebb napokra virrad, s a magyar igazság felderengő napjai melegíti át lelkünket.” Milyen szép szavak. A nemes vármegye ugyanekkor határozta el, hogy a szellemi munkanélküliek közül tizenkilencet alkalmaz, akik házról házra járva mérik fel: mi a feladat a nincstelen családok szociális megsegítésében? Két hónap múlva már új- jonganak az urak: hős fiaink szegényes ruházatban, fagyban és hóviharban meneteltek a „Felvidék úttalan útjain, — a halál felé. És Szabolcs vármegye vezetői alapítványt fogadtak él — a Ludovika Akadémiára. 240 könyv 500000 embernek A nép művelődéséről sem feledkeztek el: ebben az évben 240 kötet könyvet kapott mintegy félmillió ember a községi népkönyvtárakba. Családi segélyt is adtak — megpróbálták vigasztalni a virradó szebb napokért — a kenyérkereső nélkül maradt asszonyokat. Havi 15 pengő hadigondozási segéllyel. Fél év alatt 314 pengőt utaltak ki a megye szegény gyermekei részére az Árvaszék. A vármegyei inségalapból nem adtak ingyen. A közmunkák napi átlagos bére 2 pengő és 80 fillér, az 1938-as esztendő összes közjóléti alapja 6800 pengő, míg a tiszti szállásokért kifizetett összeg a Korona szállóban néhány napos ittartózkodásért 5000 pengő volt. Az alispán meg is magyarázza: „Figyelemmel voltam arra az elvre, hogy munkanélküli segélyt senki se kaphasson...” Igen, figyelmesek voltak. Mondhatnánk, ez a figyelmesség volt az úri rend „alkotmányának” talpköve. KOPKA JÁNOS így kezdődik: kong a rézhű vely, „fáj ront”, kéztörlés ronggyal, irány a fürdő, pattanás kerékpárra, pedáltaposás Sóstóhegyig. Aranykalász utca. Messziről kiáltás: — Apuuu! Ott jön édes- apaaaa...! Aranyló homokon pici lábnyomok. Valósággal lecibál- ják az ülésről. Egy puszi, két puszi, jobbról is, balról is. Kattanás a gyárszagú táskán. Éva: Van madárlátta? Bandi: Nekem is kell! Ne félj, megmondalak anyunak. Apuka, Udvari András lakatos mosolyog, akár a színesedő almák házának kertjében. Egészségesek, szépek. Meditáció egy munkás próbatételéről Fénykép De ö? Mi történt vele hajnal óta, hogy elment? ö: a felesége. Hálásan fogadja a gyengéd köszönést- üdvözlést. Mintha reggel óta várta volna már. Aggódó kérdések, nyugtató válaszok. „Már jo'bb, könnyebb.” Fénykép a falon, ötvenben készült, esküvői. Almaarc, kerek mosollyal. Ezt, ezt a szelíd, természetes mosolyt szeretné mindennap újra látni Udvardi András asszonya arcán. Már 11 éve... Ennyi idő óta beteg a felesége. Gyógyszer, orvos, kórház, aztán megint elölről. Tavaly műtötték, sikerrel. Már nincs NYÍREGYHÁZI UTCÁK baj a tüdejével, csak az a sok gyógyszer legyengítette. — Most már könnyebb... Ez mindennél nyugtatóbb. Szerepkor öt óra: Udvardi András megkezdi a második műszakot. Géppel mos — erre rááll a férfi kéz is —, tüzet gyújt, — de kellene a gáz! —, takarít, tereget: minden nehezebb munkát ő végez a felesége helyett. Köz'ben egyik szeme a két kis elevenségen: — Bandi, te, szét ne szedd már azt a biciklit! — Nekem mikor veszel ilyet? Ennivaló srác. Él, hal a gépért. Pedig csak másodikos —, igaz, színkitűnő. Mit mondjon a Bandika kérdésére? Nem ígérheti, hogy holnap, mert holnap még másra kell a pénz. Szabad szombatonként így is egy „vagyonba” kerülnek a gyerekek: Sóstó, fürdő, csoki, fagylalt. Házi törvény, hogy mindent csak módjával, semmit eltúlozni. Mert a jó beosztás is a második műszakhoz tartozik. De hogyan? Nem méltatlan mindez egy férfihez, aki már négy kiváló dolgozó oklevelet őriz, a törzsgárda megbecsült tagja, az építőipari lakatosüzemben, egy 15 fős, leendő szocialista brigád vezetője? Aranyhal — Akit a sors fgy próbára tesz, nem válogathat. Isimét egy fényképre mutat: ez ő volt, 18 éves korá- lbam. „Ugye, nem hiszi?” Pedig még csak 34. — Képzelheti, miben voltam. Beteg feleség két gyerek, háztartás. Aztán klinika, operáció, rengeteg izgalom, idegesség, — csak sikerüljön!. Esztendeig magam a két kicsivél. Nappal az üzemben, este a teknő fölött, a tűzhely előtt, a vasalódeszkánál... Szórakozás, kikapcsolódás? Szinte semmi. Csak a nagy akarat: dolgozni, küzdeni, egyszer talán... Megérte, megéri. Itthon van, gyógyul a felesége, nőnek, okosodnak a gyerekek. Éva kész „primadonna”, énekel, táncol, szerepel. Évzáráskor ő volt az aranyhal egy szép mesejátékban. Kilátás öreg este van, mire Udvari ellátja a családját, a kis takaros háza környékét. Már alszanak a gyerekek, amikor halkan, suttogón egészséges, elérhető álmokat szőnek asz- szonyával. Kicsi már a lakás, külön szoba kellene Évának, Bandinak. Számvetés: havi 1900, tej, villany, tüzelő, fűszer, zsír ezer, marad kilenc- száz. Fél év alatt öt és félezer: tavasszal megkezdheti a bővítést. Ugrásnyira ide a Sóstó, a teraszon zenélnek: jövőre teljesen rendbe jön a 'elesége, már táncolni is mehetnek majd. Szép lesz. Ezt érzi. ANGYAL SÁNDOR 3
