Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

NEM RIVÁLISOK­mégis versenvexneh ÍOO ooo Szabolcs-Szatmár megye 1962/63. évre száló népműve­lési irányelvei — többek kö­zött — hangsúlyozzák az iro­dalmi színpadok megnöveke­dett szerepét is. Miről van szó? Arról, hogy a következő évben, években minden köz­ségben alakuljon és működ­jön irodalmi színpad. Két- százharmincnégy irodalmi színpad, mintegy négyezer tag csaknem ezer előadás és óvatosan számolva is évi száz­ezer hallgató! Merész célki­tűzés! Rövidtávon talán nem is eléggé megalapozott. Elöljáróban nem árt nyo­matékosan kijelenteni: nem az a törekvés, hogy az iro­dalmi színpadok számszerű fejlesztésével párhuzamosan elsorvasszuk a többi önte­vékeny művészeti ágakat! Vannak ugyanis olyan téves nézetek, hogy az öntevékeny mozgalom átmeneti egyhely­ben topogásából az irodalmi színpadok jelentik a kivezető utat. Mit értsünk irodalmi szín­padon? Minden forma, min­den műfaj lét jogosult, ha hűen szolgálja a mondaniva­ló kifejezését. Ez a szabály! A jelenleg működő csoportok legfőbb ereje kezdeményező­készségükben, önálló műsor kutatásukban, a mondaniva- [ lót egyre tökéletesebben kife­jező eszközök keresésében van. Ez a nyugtalan, kereső­kutató, mind magasabbra tör­ni akaró szellem a mozgató­rugója és meghatározója, hogy egy-egy irodalmi színpad mi­lyen fokon tölti be hivatását. Vajon a megyében jelenleg és jövőben működő irodalmi színpadvezetók megfelelnek-e ennek a követelménynek? Sajnos, egyelőre csak kisebb részük. Az a puszta tény, hogy valaki irodalom tanár, még nem jelent feltétlenül jó művészeti vezetőt is. Műsor­választásnál a még oly kivá­ló tanárok is hajlamosak megrekedni az úgynevezett komolyabb témáknál, komor hangvételű verseknél, elbe­széléseknél, dráma-részletek­nél. Sokan közülük nem tart­ják eléggé irodalminak a vi­dám műfajokat, nem szíve­sen szólaltatják meg a mai magyar, népi demokratikus és haladó nyugati írókat, költőket. A témaválasztás egyébként sem egyszerű do­log. Szakképzett művészeti veze­tő hiányában talán a legne­hezebb feladat a műsor szín­vonalas színpadra állítása. Beszéd- és mozgástechnikai, térkihasználási fogyatékossá­gok, a kezdő csoportok ál­tal előszeretettel alkalmazott sötét színek a világításnál: mind megannyi gyermekbe­tegség, amelyeket csak hosz- szú hónapok olykor keser­ves — tapasztalatai szüntet­nek meg. Nyilvánvaló, hogy önmagá­ban egyetlen művészeti veze­tő sem tudja tökéletesen megoldani a fenti feladato­kat Ez a tény meghatározza a belső nevelőmunka, a szak- körszerü működés fontosságát. A rendszex-esen olvasó cso­porttagok önnevelő, kutató munkája a garancia a ma­gyar- és világirodalom kevés­bé ismert értékeinek megszó­laltatására. A szakmai isme­retek elsajátítása és állandó bővülése is csak rendszeres szakköri munka útján való­sítható meg. Szükséges a szín­játszó, tánc és énekkarveze­tők segítségadása. Az iro­dalmi színpadok így tudják betölteni másik fontos fel­adatukat: közönségnevelő ha­tásukat. P. L. Azt mondják, nem lehet rá­ismerni a nyíregyházi Béke Őre Tsz határára. Az avatat­lannak semmi különös nem kelti fel a figyelmét: a ka­pásnövények szépek, a ma­jorban híznak a sertések, a baromfiállomány is olyan mint — például a Ságvári Tsz-ben. A szövetkezet tagjai szorgalmasan dolgoznak. Váltakozó elnökök Bizony, itt nincs semmi érdekes, semmi rendkívüli. Haladnak a dolgok, ahogyan egy nagyüzemben lennie kell. Ennek a természetes álla­potnak mégis nagy, igen nagy története van. Az idei tava­szon kezdődött. Régi, több mint tíz eszten­dős a Béke Őre Tsz. Azon­ban előző történelme lapjaira az évek nem írtak fel sok jót: a szövetkezet a kezdetle­gesség állapotában volt hosz- szú ideig, s különösen az utóbbi években vált tartha­tatlanná a helyzet, amely megmutatkozott a vezetés gyengeségében, a munkafe­gyelem teljes szétzü llésé ben. Éveken át váltogatták egy­mást az elnökök, s e volt el­nököknek kialakultak az egész­ségtelen csoportjai. A gaz­dálkodás a holtpontra jutott: a Béke Őre Tsz a megye leg­gyengébb szövetkezetei között szerepelt. Megkérik Horváth Jánost.» A szomszédos Ságvári Ter­melőszövetkezet vezetősége figyelte az eseményeket. Ta­vasszal aztán arra az elhatá­rozásra jutottak, hogy vala­milyen formában felkarolják ezt a szövetkezetei. Megbe- beszélték, hogy a vezetésben, szakmai tanácsadásban lesz­nek segítségére a szomszéd gyenge tsz-nek. Ebből az elgondolásból nem sok valósult meg. Azazhogy az események más, sokkal mélyebb értelmű irányt ad­ta a segíteniakarásnak. Amikor a Béke Őre Tsz pártszervezete tudomást szer­zett a segítőszándékról, párt­taggyűlést hívtak egybe, s ezen úgy határoztak, megké­rik Horváth Jánost, a Ság­vári Tsz elnökét, vállalja el náluk is az elnöki teendők elvégzését. Szinte egyhan­gúan ez volt a döntése atsz- közgyűlésnek is. A Ságvári Tsz vezetősége — bár meglepte őket a for­dulat — megoldhatónak látta ezt a megoldást. Azonban ezt az ő tagságuknak is szente­síteni kellett. Voltak is ellen­vetések azok részéről, akik úgy vélték, hogy ez a „kö- zösködés’’ kárt okoz nekik, talán még anyagiakban is megrövidülnek. A tagok, párt­tagok többsége helyes érvek­kel győzte meg a sajátjukat féltőket, hogy nem elégedheti nek meg a Ságvári Tsz ered­ményeivel, hanem tovább kell látniok... Április elején kezdte meg Horváth János az elnöki tény­kedését a Béke őre Tsz-ben is. Jobban mondva, azóta in­kább vendég a saját szövet­kezetében, mert idejének túl­nyomó részét a másik tsz-ben tölti. A Ságvári Tsz növény-, zöldség-gyümölcstermelő és állattenyésztő szakemberei is gyakran meglátogatják a Bé­ke őre Tsz-t, s hasznos szak­mai tanácsokat adnak. A két szövetkezet könyvelője közö­sen készítette el a Béke Őre gazdálkodási tervét, amely — talán először — a valódi ál­lapotokra épült A felemelkedés közös útja Akkor sem történt semmi csoda, amikor kiderült, hogy a Béke őre Tsz tagjai nem olyan emberek, mint amilye­neknek a városi tanácsnál is ismerték őket. Csupán fel­tárták előttük a lehetősége­ket s megmutatták az ered­mények elérésének útját. A kapásnövények területét egyé­nekre bontották le. A nö­vénytermelésben, állatte­nyésztésben bevezették a pre­mizálást — amelyről koráb­ban is beszéltek, de a valóság talaját nélkülöző tervek miatt azok végrehajtására igazán soha nem került sor. Egyetlen példát: egy hónap alatt megkétszereződött a tej­termelés. Már kétszer osztot­tak — egész évre vissza­menőleg — 10—10 forint elő­leget. A városi tanács — bár is­merte a hibákat — sajnos éveken át nem nyújtott ér­demben! segítséget a Béke őre Tsz-nek. Most, amikor a Ságvári Tsz. ekkora segít­ségre határozta el magát a városi tanács — ez dicsére­tükre legyen — egy jó állat­tenyésztőt adott Huszta Ist­ván személyében a tsz-nek. Amikor beszélgetünk ezek­ről az eseményekről a Ság­vári Tsz vezetőségének tag­jaival, Huszta Istvánnal, a Béke Őre állattenyésztő ag­ranómusával, az tűnik fel legjobban, mintha nem két hanem csak egy tsz dolgairól esne szó. Az ügy közössé vált. S nékik is magától ér­tődő, természetes. — Két év alatt — az ideit még nem számítva — minden tekintet­ben a mi gazdaságunk szín­vonalára tudjuk emelni a Béke Őre Tsz-t — mondják a Ságvári Tsz tagjai. A ba­romfitenyésztésben már ver­senytársak vagyunk. A ser­tésnél is közeledik a színvo­nal. A kapásnövények álla­pota... Nem igen különböz­tetjük meg a két tsz-ben. A kapcsolat értéke — A Béke Őre tagjai ál­landóan szemmel tartják a Ságvári határát, s nem akar­nak szégyenben maradni az erősebbel szemben. Ez a leg­nagyobb eredményünk — hangsúlyozza Huszta István. Nagy, igen nagy dolog vet­te kezdetét a Ságvári és Bé­ke Őre Tsz viszonyában. Le lehet mérni majd mázsák­ban, vagonokban is ennek a kapcsolatnak az értékét, de amely talán még ennél is fontosabb: megtalálták az utat ahhoz, hogy rivalítás nélkül, vállt vállhoz vetve magasabb színvonalra emel­kedjen a gyengébb — a kö­zösségi élet minden vonatko­zásban. Samu András Napirendéit: Étkeztetés, vendég'átás Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a Vendéglátó Vállalat mielőtt megoldotta volna a Szabolcs éttlerem konyhájá­nak bővítését — megszün­tette a Beloiannisz-téri, Vesszős-féle étterem műkö­dését. Az helyes, hogy építenek egy modem, minden kultúr- igényt kielégítő, új önkiszol­gáló éttermet, a hiba azon­ban ott van, hogy először biztosítani kellett volna a vá­ros vendéglátó forgalmának zavartalan lebonyolítását. A Vesszős-féle étterem vendé­gei és azok, akik az utcán át vitték el ebédjüket, átkerül­tek a Szabolcs étterem kony­hájára. Ezáltal a város egyet­len éttermének forgalma megduplázódott. A Szabolcs étterem mai berendezkedése mellett kép­telen a felnövekedett forga­lom hiánytalan lebonyolítá­sára. A konyhája korszerűt­len és kicsi, a személyzet alig tud mozogni benne. Korsze­rűtlen a felszerelése is, s így a személyzet igazán önfelál­dozó munkája mellett sem képes a gyors és a kívánsá­goknak megfelelő munkát végezni. A déli órákban a konyha előtti folyosón az ét­termi személyzet valósággal közelharcot vív, hogy a lehe­tőség szerint gyorsan elégít­se ki a vendégek kívánságait. Ez azonban technikai akadá­lyokba ütközik, mert a folyo­só olyan szűk, hogy a pincér sereg egymás hegyén-hátán tolongva végezheti el csak 1 munkáját. Ez az oka annal^ hogy idegeskedés, kiabálás és kapkodás jellemzi a Szabóié* étterem forgalmának lebo­nyolítását. A vendégek pa­naszkodnak, hogy az ételeket késve kapják, a kiszolgáló személyzet nem magyaráz­hatja meg minden vendég­nek, hogy nem az ő hibájuk a késés és még csak a kony­ha sem felelős érte, hanem elsősorban a Vendéglátó Vál­lalat, hogy idejében nem ol­dotta meg a Szabolcs étte­rem felnövekedett forgalmá­nak megfelelően a konyha ki­bővítését és a mai igények­nek megfelelő, korszerű be­rendezését. Ez a probléma egyszerűen megoldható, ha a Szabolcs ét­terem kerthelyiségének egy részét felhasználják a konyha kibővítésére. A kerthelyiség területe megengedi azt, hogy abból egy részt elvegyenek. Arról nem is szólva, hogy a kerthelyiség az év 10 hónap­jában használaton kívül van, azért a néhány heti nyári használatért nem érdemes akadályozni az étterem to­vábbi fejlődését. A Vesszős-féle vendéglő helyén épülő önkiszolgáló étterem elkészülése október —november hónapra várható — ha nem húzódik el az építkezés még hosszabb idő­re. Véleményünk szerint az önkiszolgáló étterem megnyi­tása után is szükséges a köz­pontban lévő éttermünk konyhájának modernizálása. Farkas Pál 0 OUajjb Apróságok finn földről zmmcm/as Uust ? „Eperfagyi, eperfagyi, hű de finom...” Népszerű, idő­szerű dalt hoz a szél a fagy­laltárus kocsija felől. Dél van, hevesen süt a nap, a hőmérő higanyszála 34 fok. fölé emel­kedett. Jól esik az embernek ilyenkor egy fagylalt. Dévé­nyi Kálmán mozgóárus friss finom fagylalttal kínálja a járókelőket. S mintha a rádió is népszerűsíteni akarná ezt az érdekes foglalkozást, fagy­lalt nótát sugároz. Halkan, majd egyre hangosabban. Kö­rülnézek. .4 fagylaltárus megmutat­ja táskarádióját, magával vi­szi mindig, mu szórakozik és a vásárlókat is Egy emlékbe kapott album újra felébreszti az élménye­ket. ,, András Lipők”, azaz Lipők András, a finn földön járt magyar küldöttség tagja felüti a színes albumot: Erdő mellett nem jó lakni Pajholában több száz finn fiatal gyűlt össze, hogy ta­szívélyes finneknek. Pár pil­lanat és az asztalon kínálta magát az északi tundrák ván­dorló állatának barna húsa. Hogy milyen ízű? Mint a ke­serű, füstölt sonka. Mellé hajába főtt burgonyát szol­gáltak fel, — kenyér helyett. Ugyanis a finnek alig esz­nek kenyeret, pontosabban a kenyerük a hajába főtt krumpli. íme a szabolcsi és Faúsztatás a finn vizeken. a finn ember rokoni szálai­nak új bizonyítéka! Szép lakások — jó áron Rengeteg modem lakás épül városban, faluban. Épít az állam, különböző társasá­gok, a bérlő válogathat, csak legyen együtt a pénze. A tu­lajdonos nem restell építkez­ni, s nem restell megkérni a lakbért. Nem ritka, hogy egy- egy finn család minden meg­keresett száz forintból 20—25 forintot (finn márkában) lak­bérre áldoz. Hogy megéri-e? Aligha áll módjában fonto­lóra venni! Vízisellő Derék északi rokonainkat sem kerülte el a nyugati vi­lág bárjaiban lábrakapott vet- kőzési járvány. Persze nem lennénk az ezer tó orszá­gában, ha mindez nem egy mesterséges medencében tör­ténne. A vízáséllő nagy tap­sot kap az előkelő vendé­gektől, amit a tulajdonos kap egy-egy belépti díj fejében, arról nem szól a krónika. P. G. lálkozzon a magyar fiatalok képviselőivel. Javában folyt a barátkozás a magyar és finn szavak hasonlítgatása, amikor az egyik finn gyerek rágyújtott egy nótára. A ma­gyarost csodálkozva hallgat­ták: épp olyan, mint az Er­dő mellett nem jó lakni... Viszonzásul a magyarok is csatlakoztak a dalhoz. Ekkor a finnek ámultak, kórusban— Cigányzene, halászlé A Maakansa című lap ! egyik munkatársa három ma­gyar szóval rukkolt ki: Mar­gitsziget, cigányzene, halász­lé. Budapesti látogatásakor tanulta meg, valósággal ára­dozott a magyar fővárosról, a szép zenéről, a csípős, de íz­letes halászléről. Vajon tud a magasodó házakról, jól öltö­zött emberekről szóló szava­kat is? Az sem baj, ha fin­nül. .. — Óhajt rénszarvas húst? — a kérdés elhangzott, s Wim ölet nemet mondani a — magas árak. Nyíregyházi emberek cA faijijlaltariu szórakoztatja. Talán ezért, talán a nagy meleg miatt, né­ha úgy megrohanják a ve­vők, hogy beleizzad, míg ki­elégíti őket. Naponta kocsijával 30 kilo­métert is megtesz. Utcáról utcára jár, szerdán és szom­baton a kórházhoz, s az új lakótelepekre szállítja a fagy­laltot. Sportrendezvényeket, meccseket el sem le­het képzelni nélküle. Ki szokott menni vidékre is. Oroson, Borbányán mindenki ismeri, vasánti?« ha az ottlevő árusok nem tudják kielégíteni a vásárlókat. Egy nap háromszor vételez kocsijába árut, egy-egy alka­lommal 28 kilogrammot. Na­ponta 74 kiló. ami 1480 göm­böt, — 740 forintot tesz. De van olyan nap, amikor 1000—1200 forinttal számol el. Ennyi az egyhónapi fizetése is. Az alatt az öt év alatt, amióta fagylaltárus, 600 ezer forint fordult meg a kezén, 888 ezerszer fogta a kezébe a mérőkanalat, s négyszáznegy­vennégy mázsa fagylaltot adott el. Szereti foglalkozását. Volt már fodrász, boltvezető, az állami biztosítónál szakkör- zen felügyelő, s csapos Sós­tón. De nem találta sehol a helyét. A szabadlevegőn érzi jól csak magát. S így jutott e* a fagylaltja. Az ország legszebb vidéki boltjává fejlesztik a nyíregy­házi Csemegét: a Dózsa György utcai szárnyát egészen a Béke moziig hosszabbítják meg. Ez szükségessé tette né­hány iparcikk bolt áttelepíté­sét a város más részébe. Demeter János, az IKV igaz­gatója közölte, hogy a Dózsa Gvörgy utcai vas­bolt a jövőben a Kossuth téren, a volt Anyák bolt­ja helyén várja a vásárló­kat. Ebben az üzletben ezután csak a háztartáshoz szükséges vasárukat, edényeket lehet majd kapni, — a nehézáruk a piactérrel szembeni boltban, a Rákóczi utcán találhatók meg. Szükségmegoldásként a Zrínyi Ilona utcán árusít jelenleg a megye legnagyobb textilboltja. Miután a textilbolt a Dózsa György utcai állandó helyén megnyílik, a Zrínyi Hona utcán fel­szabaduló helyiségben ren­dezik be a megye egyetlen járműszaküzletét. A Rákóczi utca és a Beloian­nisz tér találkozásánál lévő, korábban fmsz-áruházként is­mert üzletet nemrég átadták az IKV-nek: egyik i-észébsn máris megnyílt az Anyák boltja. A jövőben a Zrínyi Ilona utca 2. szám alatt, az udvarban található meg a ház­tartási gépkölcsönző. Költözködő üzletek

Next

/
Oldalképek
Tartalom