Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

A kubai forradalom születésnapi án Prado elnök elhagyia Peru! Négy ország az Amerikai Államok Szervezete miniszteri tanácsának összehívását kérte Július 26-án öromtüzek gyültak Havannában és Ku­ba valamennyi városában, de még a legapróbb falvakban is. 9 évvel ezelőtt, 1953. jú­lius 26-án indult el diadal­mas útjára a kubai dolgozók forradalma. Kubában sok tömegmeg­mozdulás és sztrájk jelelte a szembenállást az idegen uralommal és a hazai kizsák­mányolással. E harcban veze­tő szerepe volt az 1925-ben alakult kommunista pártnak, a Kubai Népi Szocialista Pártnak. Mégis úgy adódott, hogy az a mozgalom, amely­nek a legnagyobb az érdeme a Batista-diktatúra megdön­tésében, a havannai egyetem­ről indult ki. Ennek hallgatói ugyan szinte kizárólag az uralkodó osztály és a jobb módú „középrétegek” gyerme­kei voltak, mégis sokuk fia­tal, fogékony szívét megra­gadta országuk elmaradottsá­ga és kiszolgáltatottsága. A hatalmon lévők nem nagyon vették komolyan az effajta lázongást. Fidel Castro Ruz, azon­ban hű maradt ifjúkori esz­méihez. 1927. augusztus 13-án született. Apja Spanyolor­szágból költözött kubai föld­re, ahol gazdag cukorültetvé­nyes lett. Anyja is a kubai földbirtokos osztályhoz tarto­zott. Birtokukat — Oriente tartományban terült el — a földreform során felosztották. Fidel a mayari birtokon töl­tötte gyermekkorát, s — mint élete sora mutatja — mély hatással volt rá az ott élő nép nagy nyomora. Középis­kolai tanulmányai elvégzése után a havannai egyetemen jogot tanult. 1947-ben tanul­mányai félbeszakadtak; csat­lakozott ugyanis egy három­ezer főnyi csoporthoz, amely a Dominikai Köztársaságba indult, hogy megdöntse az ot­tani zsarnok diktátor, Tru­jillo uralmát. A kubai hajók feltartóztatták őket, s Castro — nehogy fogságba essen — a tengerbe vetette magát, s 5 km-t úszva ért ki a partra. E közjáték után visszatért az egyetemre, s ott bizottságot szervezett a faji megkülön­böztetés elleni harcra. Az egyetemen kitűnt tudásával, bátorságával, ragyogó szóno­ki tehetségével, szuggesztív hatásával. Az egyetemi diák- szövetség alelnöke, majd el­nöke lett, egy alkalommal összeütközött a rendőrséggel is és súlyosan megsebesült. A diploma megszerzése után a fiatal ügyvéd Havan­nában telepedett le. Arról lett híres, hogy vállalja a szegények és a politikai el­ítéltek védelmét — honorár­rium nélkül is. 1952-ben fel­lépett a választásokon a szo­ciális reformokat és korrup­ció nélküli kormányzatot ígé­rő Ortodox-Párt jelöltjeként. A szavazásra azonban már nem került sor. 1952. már­cius 10-én Fugencio Batista puccsal magához ragadta a hatalmat. Néhány héttel ké­sőbb a havannai Legfelsőbb Bírósághoz beadvány érke­zett, amely szerint Batista és társai olyan bűnöket kö­vettek el, amelyek miatt 108 évi börtönbüntetéssel sújtan- dók. A beadványban a többi között ez állt: „A logika mondatja velem, hogyha Ku­bában van bíróság, akkor Ba- tistát el kell ítélni, ám ha Batistát nem ítélik el és to­vábbra is az állam ura. elnö­ke, miniszterelnöke, szenáto­ra, vezérezredese, polgári és katonai vezetője, a végrehaj­tó és a törvényhozó hatalom ura, életek és farmok tulaj­donosa marad — akkor Ku­bában nincsenek bíróságok, akkor a bíróságokat felszá­molták. Ha ez így van, je­lentsék ezt ki mielőbb, akasz- szák szögre bírói talárjukat, és mondjanak le állásukról”. Ki az a vakmerő, akinek volt mersze kihívnia maga ellen a rettegett zsarnok ha­ragját? Fidel Castro havan­nai ügyvéd volt. Beadványá­ra természetesen nem kapott választ! Castro ekkor megér­tette, hogy; csak forradalom­mal érhet célt. Illegális szer­vezkedésbe kezdett, kétszáz embert toborzott, köztük volt öccse, az akkor 22 éves Raul is. Elhatározták, hogy vala­melyik hajnalban megtámad­ják az Oriente tartományban lévő „Moncada”-erődöt, fog­lyul ejtik ezer főnyi személy­zetét, birtokukba veszik az erőd fegyverraktárait, elfog­Fidel Castro a kubai forradal­mi hadsereg egyik hadgya­korlatán. lalják a rádiót és felhívják az országot, keljen fel és döntse meg a Batista-uralmat. 1953. július 28-án történt a támadás — innen származik Castro mozgalmának neve: „Július 26. mozgalom”. így indult el diadalmas út­jára a kubai forradalom 9 évvel ezelőtt, mely végül is kivívta a kubai nép számára a szabadságot és megnyitotta számukra a szocializmus felé vezető utat. Nylklta Hruscsov Kalinovliába látogatott Kurszk, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára szombaton megér­kezett a kurszki területen fek­vő Kalinovka faluba, szülő­helyére. A délelőtt folyamán Hruscsov megtekintette á falu kolhozának földjeit, majd dél­ben részt vett a Kalinovka és környező falvak kolhozis­táinak gyűlésén. A gyűlésen Hruscsov beszédet mondott, amelyet a részt vevők gyak­ran szakították félbe tapsuk­kal. Kádár János elvtárs hazaérkezett Bulgáriából Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a Miniszter­tanács elnöke, aki szabadság- ideje alatt a Bolgár Népköz­társaságban üdült, pénteken Visszaérkezett Magyarország­ra, A Marseille-be irányított jelentős rendőri erők ellenére is egyre nagyobb méreteket ölt a banditizmus, napiren­den vannak a rablások és fosztogatások a városban és környékén. A tettesek, mint Zanetti, a Bouches-du-Rhone. megyed rendőrfőnökség vezetője ki­jelentette, hogy nem a „nor­mális alvilág” szakemberei közül kerülnek ki, hanem többségükben algériai haza­települtek, akik mégcsak el sem takarják arcukat és ha­bozás nélkül használják fegy­verüket. Ezek a banditák minden elővigyázatosság nélkül nyíl­tan dolgoznak, ahogyan ezt az elmúlt hónapokban Algé­riában csinálták. Ezek az OAS-legények, akik a titkos szervezet véres akcióinak végrehajtói voltak. Ha elfogják . őket, ciniku­san viselkednek. Marcel Par- dleu, Bone-i fiatalember, ami­kor egy meghiúsult rabló- támadás után elfogták, ezt kiáltotta oda az őt körülve­vő tömegnek: ti akartátok, hogy visszajöjjünk Franciaor­szágba, itt vagyunk hát. Az Algériából érkezettek csak súlyosbítják a túlzsú­folt város amúgyis nehéz helyzetét. A kormányintézke­Lima, (MTI): Az AFP jelenti Limáiból: Prado, a Perui Köztársaság volt elnöke, akit az új katonai junta megfosztott tisztségétől és letartóztatott, 48 órán be­lül feleségével együtt elhagyja az országot. Az elnök megbí­zatása július 28-án jár le, ezért a katonák korábban bo- csájtották szabadon. Limában az Apra Párt listá­ján megválasztott képviselők pénteken nyilatkozatot adtak ki, amelyben élesen elítélik a juntát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a junta intézkedései, ame­lyek megfosztják a képvi­selőiket jogaik gyakorlá­sának lehetőségétől, ér­vénytelenek és törvényte­lenek. A képviselők felhívják a né­pet, harcoljon hatalmának és szuverinításának vissza állításá­dések még nem hozták meg a kívánt eredményt. A haza­települtek többsége Marséin e- ben maradt, s csak igen ke­vesen jelentkeznek munkára. Mindez arra mutat, hogy nagy részük az algériai hely­zet tisztázódása után rögtön Moszkva. A TASZSZ jelenti: A Szovjetunióban szomba­ton sikerrel fellőtték a Koz­mosz—7 mesterséges holdat. A műholdban az előre meg­határozott programnak meg­felelően a kozmikus térség további kutatására szolgáló tudományos felszereléseket helyezték el. . Az előzetes adatok szerint a föld körül keringő műhold pályájának adatai; egy teljes föld körüli fordulat ideje 90,1 perc, a pályának a föld fel­színétől legtávolabbi pontja (apogeum) 369 kilométer, leg­közelebbi pontja (perigeum) 210 kilométer, a műhold pá­lyája a föld egyenlítőjével 65 fokos szöget zár be. A mesterséges holdon el­helyezett rádióadó a 19 994 megaherz frekvencián dolgo­ért. Súlyos következményei le­hetnek külföldi katonai segély felfüggesztésének. A dolgok jelenlegi állása „a kommunis­ta beszivárgást” segíti elő — állítja a nyilatkozat. Washingtoni jelentés sze­rint Venezuela, Dominika, Honduras és Costarica ké­rést nyújtott be az AÁSZ tanácsa elnökéhez, hívja össze a miniszteri taná­csot. 1. Az AÁSZ tagállamainak magatartása az államcsínyek­ből eredő kormányokkal szem­ben. 2. A demokratikus szolidari­tás megerősítése az amerikai kontinensen és annak a ma­gatartásnak a kidolgozása, amelyet az AÁSZ tagállama­inak kell követniük az e szo­lidaritást fenyegető mozgal­makkal szemben. A napirend első pontja te­hát elsősorban a perui hely­zetre, mig a második való­színűleg Kubára utal. vissza akar költözni Algériá­ba. A jelek szerint, ha a hatóságoknak nem sikerül kö­zülük kiemelni az OAS-ban- ditákat, akkor a Marseille-1 lakosság ellenszenve az átte­lepültek összessége ellen for­dul. zik. A műholdban nyert el­helyezést egy másik, a pálya­elemek pontos mérésére szol­gáló ródióberendezés, vala­mint egy rádiótávmérési ké­szülék, amelynek feladata, hogy a mesterséges holdban elhelyezett műszerek és tudo­mányos készülékek munkájá­ról adatokat továbbítson a földre. A földre érkezett első ada­tok elemzése azt mutatja, hogy a mesterséges holdban elhelyezett készülékek megfe­lelően működnek. A földön, a Szovjetunió területén elhe­lyezett vezérlőmérő állomá­sok segítségével figyelik meg a mesterséges holdat és ve­szik a távmérési adatokat. A Kozmosz—7 tudományos kutatóprogramjának célja a korábbi mesterséges holdaké­hoz hasonlóan: — az ionoszférában talál­ható, töltésekkel ellátott ré­szecskék koncentrációjának megismerése, a rádióhullámok terjedésének tanulmányozása céljából; — a korpuszkuláris áramla­tok és kisenergiájú részecs­kék tanulmányozása; — a föld sugárzási öveze­tei energetikai összetételének tanulmányozása a hosszabb Ideig tartó kozmikus repülé­sek 6orán fellépő sugárzási veszélyek értékelése céljá­ból; — a kozmikus sugárzások elsődleges összetételének és intenzívitásuk változásának tanulmányozása; a föld mágneses erőterének tanulmányozása; — a Nap és más kozmikus égitestek által kibocsátott rö­vidhullámú sugárzás tanul­mányozása; — a légkör felső rétegei­nek tanulmányozása; — a meteorok anyaga ál­tal a kozmikus testek szer­kezeti elemeire gyakorolt ha­tás tanulmányozása; — a föld légkörében talál­ható felhőrendszerek kiala­kulásának és megoszlásának tanulmányozása. Fidel Castro Hruscsov elvtárs társaságában az ENSZ 15. ülés szakán. Garázdálkodnak as OASrbanditák Marseille-ben A Szovjetunióban új mesterséges holdat lőttek ki Kémtőríénet a második vilánhá-orÉtól EGY CSEJNDES KANADAI — A második világháború egyik legkülönösebb kémtör­ténete: az ember, akinek meg­változtatták a személyiségét — (Quentin Reynold amerikai iró könyve nyomán.) I. Muriel Dupré asszony a winnipegi pályaudvaron fér­jét várta. George Dupré 1940 első hónapjaibah uta­zott el Kanadából Angliá­ba; csak annyit tudott ró­la, hogy a RAF szolgálatá­ban áll. Tudta, hogy férje nem vesz részt légicsatákban, hiszen már 36 éves és nem aktív pilóta. Valami más, kétségkívül biztonságosabb beosztást kapott. Leveleiben elég homályosan írt erről. Dupréné mindig titkos há­lát érzett a sors iránt, amely megóvta férjét a frontharc veszélyeitől, őt magát pedig az állandó ag­godalomtól férje életéért. 1946. augusztus 15-e volt. öt évi távoliét után most már csak percek választot­ták el őket a találkozástól. A vonat lassan begördült az állomásra. Egyenruhás emberek özönlöttek be, és töltötték meg a peront. George Dupré alakja is fel­tűnt és az öt évi távoliét ebben a pillanatban a kín­zó múltból engesztelő je­lenné vált. Az asszonyt csak az ütöt­te kicsit szíven, hogy George sűrű, sötétszőke haja hófe­hér lett. Boldogan ültek a taxiba. George arról beszélt, hogy a haja csak a napsütéstől fakult ki, mert Angliában mindig hajadonfőtt járt — de aztán elharapta a szót, mert eszébe jutott, hogy ak­kor őszült meg, amikor a Gestapo épületéből jött ki Saint Lo-ban Ekkor vette észre Muriel, hogy férje keze furcsán re­meg. Jobban megnézte és szemébe tűnt, hogy az isme­rős kéz formája eltorzult. A mutatóujj meggörbült és megrövidült. — Mi történt a kezeddel. drágám? — Semmiség, — mosoly­gott George, — Angliában fociztunk és megsérültem. És a Gestapo vallató szo­báját látta maga előtt, ahol minden kérdésre csak azt válaszolta: „Je ne sals pas”, „Nem tudom”... — A hangod is megválto­zott — mondta Muriel. — Az az átkozott angol klíma — felelte. — Folyton garathurutom volt. És azt gondolta: „Nem is olyan rossz. Ahhoz képest, hogy a vallatáskor forró vi­zet öntöttek a torkomba, egészen érthetően beszélek. Az angol orvosok tűrhetően helyrehozták”, Rámoeolygott a feleségére. Még mindig remélte, hogy eltitkolhatja előtte mindazt, amit a háború öt évében átélt. Az első hónapokban csak­ugyan sikerült. De Muriel lassacskán furcsa jeleket vett észre. George azelőtt nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt, szerette a ma­gányt, az elvonultságot. 13 telet töltött Kanada sarki vidékein, ahol a Hudson Bay Companynak dolgozott. Kevés beszédünek ismerték. Most is csendes és nyu­godt volt. De egy este a rendőrőrszoba mellet sétál­tak el és látták, amint két rendőr igyekszik kicibálni a rendőrautóból egy kapálózó részeget. És a csendes, ki­egyensúlyozott George Dup­ré ájultan esett össze. 'Ami­kor a rémült Muriel föléje hajolt, idegen szemek szege- ződtek rá és különös, torz francia dadogást hallott: . Peurpoi me frappez-vous?” „Miért ütnek?” Aztán magához tért és mosolygott: nincs semmi baj. De Muriéi egyre job­ban aggódott érte. Éjjel George nyugtalanul aludt. Furcsa, idegen hangon be­szélt álmában, árckifejezése eltorzult, alsó ajka lefity- tyedt. Amikor Muriel ré­mülten átölelte, felkiáltott és megrázkódott. Szeme csak lassan tisztult ki. Rosszat álmodtam — mondta mosolyogva. De Mu­riéi akkor már érezte, hogy férje ismeretlen, szörnyű emlékek hálójában vergő­dik. George is tudta: nem hallgathat tovább. — Ugye, ötvenöt levelet kaptál tőlem az elmúlt öt év alatt? Látod, azok nem az én leveleim voltak. — De hiszen a te írásod volt — döbbent meg Mu­rid. — Az én írásom volt, de nem az én leveleim. A brit felderítő szolgálat munka­társai írták a leveleket és én csak lemásoltam. 1940- ben készült mind az 55 és aztán egyenként küldözget­ték el neked öt év alatt. — De hát hol voltál az egész háború alatt? Miért nem írhattál nekem? — Az első négy évet Észak-Franciaor&zágban töl­töttem egy faluban, Saint Lo közelében. A francia ille­gális mozgalomban dolgoz­tam és segítettem visszajut­tatni Angliába a Franciaor­szág fölött lelőtt pilótákat. Azután kényszermunkára vittek Németországba és a hamburgi tengeralattjáró­gyárban dolgoztam. Aztán... — Hát kém voltál az egész háború alatt? — Mu­riel alig tudott magához térni az utólagos rémület­től. — Ügynök voltam — javí­totta ki szelíden a férje. — Az angol felderítő szolgálat ügynöke. Most pedig min­dent elmesélek. (Folytatjuk.) s

Next

/
Oldalképek
Tartalom