Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-27 / 174. szám
A kom báj nos TEGNAP DÉLUTÁN még esett az eső. Nagy, kövér cseppjeimek nyoma ott van a földeken és az aratásra váró meghajlott kalászokon. A széles dülőúton, amely a tábla mellett megy, azonban már nincsen csendesség. A siető szekerek után vontatók jönnek. Egyiken üzemanyagos hordó, a másikon meg a gépi aratáshoz szükséges szerszámos ládák vannak. Míg ezek rakodnak, a kombájn is érkezik. Zúg, morog, mint óriás katicabogár és az út hepehupáitól nagyokat billen felemelt vitorlája. És szalmagyűjtő kocsija, amiben még pihennek a szalmát egyengető acél póklábak. Az arra menőket odavonzza ez az óriás. Ez a szokatlan munkaeszköz, aminek használatával olyan nehezen akarnak egyesek megbarátkozni. £aért is lesik minden mozdulatát és minden munkáját. Az érdeklődést az is fokozza, hogy a félemelet magasságú ülésen csak egy tejfeles szájú siheder ül. Fesztelenül, minden félelem, vagy elfogultság nélkül és szinte újjá- nak moccanásaival vezeti, irányítja ezt a zakatoló szörnyeteget. Sokan szemüknek sem akarnak hinni. De hiába hunyják be, vagy dörzsölik meg, a látvány ugyanaz marad. A fiú ül, a gép megy, egyenesen neki az árpa tábla sarkának. OTT CSAK egy pillanatra torpan meg. Egy kapcsolás lábbal, egy kézzel és a megperdülő vitorla máris kavarja a kalászokat. A dob is felmordul, a szelelő süvít, és a szalmát egyengető lábak üresen kaszálják a levegőt. Mindez addig tart, amig egy szerelőruhás ember körbe nem járja a gépet. Az majd int a fiúnak és a vágószerkezet belemar a terménybe. Az első szalmaüntésig csak hallgattak a kíváncsiak. Ki hátratett kézzel ballagott, ki elgondolkozva, mert lám, mit ki nem találnak az emberek. Az első szalmacsomót úgy vették körül, hogy annak hiába nőtt volna ki a lába, nem tudott volna elszaladni. Néz- iék a szalmát, a félnek maradt kalászokat, de legjobban a szalma alján összegyűlt tereket. — Megállni! Hó! Megállni! — kiáltja kisvártatva egy csajla kalapú ember, és öklével fenyeget a távolodó gép felé. — Tele van szemmell — tódítja egy másik, s egyik tenyeréből a másikba eregeti a tereket, hogy a benne maradó szemek meggyőzzék a leghitetlenebb tekintetét is. A szerelőruhás azonban nyugodt volt. Újra átvizsgálta a gépet. Az egyik csavaron húzott, a másikon engedett, és nem telt bele egy félóra, imitt-amott volt szem a terekben. Kalász meg csak hírmondának akadt a tarlón. — Jaj, lelkem, lelkem. Hogy merik arra a gyermekre bízni azt a nagy izét? Hogy merik? — sopánkodott az egyik arra jövő asszony a szerelőruhás ember félé, aki elégedetten törüli izzadó homlokát. — NEM GYEREK az már, néném! — mondja felcsillanó szemmel^ a szerelő. — Hát micsoda, lelkem? — Mi lenne? Harmadéves gépipari technikumi tanuló. Ez lesz a szakmája, ha nem megyen tovább — teszi hozzá halkan, mert olyan kiszámíthatatlanok ezek a mai fiatalok. Még a saját gyermekei is az embernek. — MIT SOPANKODOL — feszíti ki a mellét egy harcsa- bajúszú, hosszúkezű ember, miközben kétszer is megtör- li száját. Azt hiszed, én alábbvaló voltam? Az én apám is a kezembe adta a gyeplőt. Pedig az ülésdeszkáról a szekér fenekét sem érte el a lábam. Hm. Váltig szólongatták érte. Hogy, te András, hogy mered azt a két táltost arra a parányi fiúra bízni! Nem félsz, hogy elragadnak? — és olyan büszkén néz a gépet vezető fiúra, mintha csakugyan az övé lenne. A dűlő sarkán egy juhász figyeli az eseményeket. Évszázados szokás szerint, botjára támaszkodva. Csak a puli nem nyugodott. Állandóan szemmel tartotta a falka elejét, mert azok a kíváncsi jószágok minden áron a tarlóra akartak menni. — Hát neked mi a véleményed erről az alkalmatosságról, hé? — kérdezi az egyik arra menő ember, aki sehogy serr akar belenyugodni a látottakba. — Erről a bánatról? — kérdezi vissza lemondóan. — Miféle bánatról? — HAT ERRŐL a kombánatról — int a gép felé. — Hisz sírva jár ezután a birka maholnap, hogy az a... — És olyan káromkodásba kezd, hogy a puli sem állja meg vakkantás nélkül. Szállási László flz elttlegosztási problémák megoldása Megyénk gyenge és közepes eredménnyel gazdálkodó termelőszövetkezeteiben az idén sok problémát okozott a pénzben! előlegosztás. Ennek magyarázata több okban kereshető. Ilyen például a tervezés idevonatkozó helytelen szemlélete. Főként a gyenge termelőszövetkezetek pénz- beni részesedésre semmit, vagy legalábbis minimális összeget (gyakran 20—30 fillért) terveztek. így aztán már az SZTK-díj elszámolása is túlelőlegként mutatkozik. A munkák zömét — főleg a növénytermelés területén — elsősorban premizálással tervezték elvégeztetni. Mivel a jelenleg fennálló pénzügyi rendelkezések szerint a bank a tervezett 1 munkaegységre eső készpénzrészesedés 60 százalékát adja előlegként, így az előlegfolyósításnak eleve nincs lehetősége. A túlzott természetbeni osztás tehát leköti az előlegre kifizethető jövedelmet. A fenti jelenség feltétlen megszívlelendő. Ezért nagyon helyes és kívánatos, ha gz 1963. évi tervezéskor az alábbiak szerint járunk el: minden részesedést munkaegység szerint, készpénzben tervezünk meg, hogy a rendszeres előlegfolyósításnak ne legyen akadálya; amit természetben kívánunk osztani — és itt helyes, ha szükséglet szerinti osztás érvényesül — azt egyéb értékesítésként tervezzük be. Vagyis értékesítésként a tagoknak. Ezt, amikor természetben kiadjuk, pénzben számoljuk el. A természetbeni osztásnak ugyanis a betakarításig nincs lehetősége, így viszont pénzbeli előleget biztosíthatunk. Érdemes elgondolkozni ezen, mert a jelenlegi előlegezési problémának megoldását eredményezi, mégpedig törvényes úton, a fennálló rendelkezések megtartásával. Jánosdeák Béla megyei főkönyvelő Balesetmentes munka Munkavédelmi őrjárat — Egészségügyi szűrővizsgálat Javult a munka a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál Már kapott kritikát lat az elavult üzemrészeket lebontotta és újjáépíttette. Az első félévben a tartályok tűzvédelmi csőhálózatának kiépítésére, a tartályok gátjainak elkészítésére, valamint a savtartályok felújítására és a közvilágítás megjavítására 691 ezer forintot fordítottak. Munkaruhákra, védőételre, védőfelszerelésekre a negyedév során 80 ezer forintot, a gépi egységek védőfelszerelésére és karbantartására pedig több mint százezer forintot költött a vállalat. Ugyanakkor nem feledkezünk meg a balesetvédelmi oktatásról, az ezzel kapcsolatos propaganda-munkáról, az orvosi vizsgálatok és egyéb egészségügyi szűrővizsgálatok megtartásáról sem. Az elmúlt félévben baleset nem fordult elő, szemben a tavalyi első félévvel, amikor is két sérülés történt. Bár az elmúlt év második felében áthúzódó balesetből eredő 28 nap műszakkiesés volt, ez mégis több mint kétharmaddal kevesebb, mint az elmúlt év azonos időszakában. Varga Gábor Hát az elnököt hol találom meg fiam? Amott e! Napközben a határban dolgozik... Longauer Imre rajza. Öregek, ha találkoznak. Érdekes és nem mindennapi találkozó színhelye volt a napokban Tiszavasvári. A fehér asztalok mellett 139- en jöttek össze a fél évszázad előtti iskolatársak, olyanok is, akik már régen nem élnek a községben, de eljöttek a hívó szóra... Nem lehetett szívbe markoló érzés nélkül nézni, ahogy ezek a 60—75 éves öregfiúk — akik közül sokan már egy évtizede nem találkoztak — milyen örömmel ölelték, csókolták egymást és érdeklődtek egymás életkörülményei iránt. Jó érzéseket, kedves emlékeket hagyott ez a találkozó, szinte új reményeket, még jobb életkedvet adott a részt vevőknek. Kötetlen, közvetlen elbeszélgetés volt ez a hajnali órákba nyúló találkozás, ahol a zene hangjára sokan még a csárdást is eljárták. A kedves élmények, epizódok találkozása volt. Tárnái Gyula Mátészalkai fiatalok agyőrteleki határban A mátészalkai kereskedelmi és pénzügyi dolgozók KISZ-alapszervezetének fiataljai körében már pénteken nagy volt a készülődés. A fiatalok ugyanis vállalták, hogy a gyors betakarítás érdekében vasárnap kimennek a határba és segítenek az aratóknak. Az alapszervezet fiataljai már évek óta folytatják az immár hagyományossá vált segítségadást. A tíztagú brigád most is feláldozta a vasárnapi szabad idejét, hogy segítsenek a győrteleki Aranykalász Termelőszövetkezét tagjainak. A fiataloknak az időjárás is kedvezett és ezúttal több mint 400 keresztet raktak össze a kévekötő gépek után. Takács Ferenc A fiatalok, a Szkoroszpelka búza és egy tsz-központ dicsérete A Tiszaszalkai Gépállomás üzemgazdásza, Szatmári Pál írja levelében, hogy értékelték az ifjúsági traktorosok versenyébe benevezett 5 brigád féléves munkáját. Négy brigád jóval a 100 százalék fölött teljesített. Jelenleg első a Mizik brigád, a vállalása 3700 normálhold volt és 4500-at teljesített. A további sorrend: 2. a Lackó 1. brigád, 3. a Szalma brigád. Az ifjú traktorosok egyéni versenyében 80 fiatal vesz részt, közülük hetvenegy túlteljesítette vállalását. Négyen: Kocsis János, Oláh István, Cómba Sándor és Com• ba József 200 százalékon felüli teljesítményt értek el. A nyírbátori járási tudósítónk, Varga Gyula agropro- pagandista arról számol be, hogy a járásban milyen s2ép eredményeket érnek el egyes termelőszövetkezetekben a gabonatermelésben. A nyírgyu- laji Petőfi Termelőszövetkezet szovjet Szkoroszpelka búzája 16 mázsát termett holdanként. A máriapócsi Zöld Mező Tsz-ben az őszi árpa 16.92 mázsát hozott minden holdon. Az encsencsi Virágzó Tsz 13 mázsa Bánkuti búzát aratott holdanként. A járásban nagy gondot fordítanak a szemveszteség nélküli aratásra, ha alkalmas az idő. még ünnepi napokon is dolgoznak. Az elmúlt vasárnap is 659 holdat arattak le a gépek és a kézi kaszások. Aranyosi István, a nagy- kállói járási tanács szakoktatási előadója levelében meleg szavakkal írja le azt a rendet, tisztaságot, ami a bő- könyi Üj Élet Tsz központjában, irodájában látható. Kz egyszerű, de ízlésesen festett fal, a tisztára mosott padló, a csillogó ablakok, a mosdó, a szappan, a gondosan összehajtott törülköző, mind arról győzték meg, hogy ebben a szövetkezetben sokat adnak a rendre is. Ónodvári Miklós IL DOSSZIÉ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiimiiitiiiiiiii XXIII. Körner megenyhülte* mosolygott és Roséhoz fordult: — Most már érti? — Oh, hogyne! — Nos, ebből a célból barátunknak meg kell tanulnia többek között táncolni. Éhhez a maga segítségét kérjük: Rose, adjon táncleckéket Szabó úrnak! — Boldogan, de ez magas követelmény és számomra túlságosan megtisztelő feladat — Sose szerénykedjék! Magánál nincs jobb táncos egész Németországban... — Ne túlozzon, ezredes! — Inkább lefaragtam a valóságból... — S mikor kell elkezdenünk ezt a munkát? — Ma este. — Már ma? Wfl2, július 27. — Igen. Mindjárt vacsora után. A hidegsült után több üveg rajnai bort fogyasztottak, jókedvük lett tőle. Kömer kiment egy percre, ők ott maradtak hármasban. Gyar- mathy az üveget nyakalta, el volt már ázva alaposan. Az orvos a lányt nézte. Valahogy megérezte, hogy ez a lány többet tud róla, ismerheti titkait, kapcsolatait. Valami bánatos együttérzés-félét vélt kiolvasni ebből a tekintetből, s megrezzent: az asztal alatt összeért a kezük. Mi volt ez? Rose nem kapta visz- sza a kezét. Ujjaik gyorsan összefonódtak, mintha összeesküdnének ■ alami erős szövetségre, védelemre, aztán ijedten rebbentek szét, mert magukon érezték a belépő ezredes tekintetét. — Nos. múlik az !dő: talán el is kezdhetnénk a táncléc- két... Ross ss Horváth az emeleti ‘ársalgóba indulta^. Ifmer és | Gyarmathy továbbra :s áz ebédlőben maradták. Körner mosolyogva tekintett utánuk. Bizonyos volt benne, hogy Kosénak is használt a figyelmeztetés és ezúttal jól alakítja majd szerepét... Az orvosnak azonban nem sok kedve volt most a táncleckéhez. Kifárasztotta a délutáni tréning, vacsora után elüldögélt volna odalent a hallban, Rose észrevette ezt és a liftben azt tanácsolta: — A társalgó ugyan kényelmesebb, de menjünk mégis az én szobámba. Táncolhatunk a rádióra és legalább nem leskelődnek utánunk... Horváth örömmel fogadta a javaslatot, hiszen egész vacsora alatt azon töprengett, hogyan szabadulhat* -,ak meg körnertől? — Nagyon jó gondolat! A lány szobája a második emeleten volt. Horváth annak r- lenéi % hogy hónapok óta tartózkodott a villában még rém járt ebben a lakosztály- 'bart. Rose kulrsri zárta az ajtót, aztán nevetve a szóba közepére perdült. — Most megfogtalak! — Hogy érted? — Bezárkóztunk. — Eszerint rab vagyok? Rose egy fotelba ült. — Ahogy mondod! Az én rabom és az én vendégem. Mit szólsz hozzá? — Nem rossz rabság! Bárcsak örökké tartana... — Udvarolsz? — Őszinte vagyok. — Tényleg olyan jó itt?----- Hiszen még be sem léptem... — Hát akkor... kerülj beljebb... Erezd magad jól egy másik vendégtársad szobájában. Horváth egy pillanatra zavarba jött. Rose viselkedése meglepte, feltűnően hasonlított Helga kötekedésére. Hát mind ilyenek, mind egyformák ezek? Még a fotelban is úgy ült, kihívóan, magát kelletve, mint Helga... máskor is elábrándozott már azon, hogy mi tetszik nekik rajta? Olykor a tükör elé állt, vizsgálgatta szemét, arcát, orfát, száját, haját, amelyben ősz szálak csillogtak és szomorúan állapította meg: bizony, a fiatalság már elmúlt felette... Dehát akkor miért akaszkodnak any- nyira a nyakába? A pénzére vadásznak? Baleknak nézik, aki hazatér majd a feladat elvégzése után, felveszi a pénzt és körülakasztgatja őket arannyal, gyémánttal, ezüsttel. Ilyenkor felnevetett. — Ha tudnátok, hogy most is egy arany nyaklánc van a zsebemben... — Ülj le végre! — mondta Rose —, vagy nem tetszik itt? Menjünk a társalgóba? — Nem, nem! — tiltakozott Horváth. — Jobb lesz itt. — Tölts egy pohár pálinkát! Majdnem azt mondta: — Szakasztott úgy kezded, mint Helga... Eleget tett a kérésnek. Ro- sehoz gurította a kis asztalkát, egyelőre a poharak között válogatott. Végül egy finomvonalú metszett serlegnél állapodott meg. — Nagyobbat nem találsz? Ma este jókedvem van. Igyunk üvegből. A magyarok szeretik a konyakot? — Én igen. — Fogj hát egy üveget te is! Csillogott a szemük. Az Ital hatása jókedvre derítette mindkettőjüket. Közrejátszott ebben a vacsorához fogyasztott bor is. Rose bekapcsolta a rádiót. — Keress zenét, amíg átöltözöm. És ne leskelődj... (Folytatjuk.) Üzemünkben az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalható a munka- és balesetvédelemben. A vállalat vezetősége a párt és tömegszervezetek nagyobb gondot fordítanak a biztonsági berendezések használatának ellenőrzésére. A szakszervezet például üzemrészenként munkavédelmi őrjáratokat szervezett. A hiányosságokért való íelelősságrevonás sem maradt el. Két munkást, akik ittasan akartak munkába állni — amellett, hogy nem engedték be az üzembe — fe- gyélmileg is felelősségre vonták. Hozzájárult az eredményekhez az is, hogy a válla2
