Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-26 / 173. szám
XIX. ÉVFOLYAM 173. SZÁM Ára 50 fillér 1962. JÚLIUS 26. CSÜTÖRTÖK Kausz tőrvívó világbajnok —' Vádol a múlt — Üj fordulat a nyírszöllősi gyilkosság ügyében Jelentések a nyári munkákról Megkezdődött a Virginia dohány szárítása Gyulatanyán szántóverseny Mindenki a földeken a baktalórántházi járásban A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat Oros—nagyszállási telepén szerdán megkezdték az idei termésű Virginia dohány mesterséges szárítását. Ab első szállítmányok a kisvárdai. nyíregyházi és hajdúhadházi termelőszövetkezetekből érkeztek. Egyenlőre az aljleveleket szedik. Ezt mintegy ezer holdnyi területről gyűjtik össze, hogy az értékes dohányanyagból semmi ne menjen veszendőbe. Naponta 50—60 mázsa zölddohányt vesznek át. Az ütem fokozódik, s a szezonban 5—600 mázsára emelkedik a napi átvétel. A vállalat is felkészült az új dohány fogadására. Teljesen gépesített központi válogatótermet biztosítottak. A korszerűen berendezett, nappali fénnyel ellátott teremben — amely egyedüli az országban — az asszonyok és leányok fehér köpenyben, higiénikus környezetben, ülve dolgoznak majd. A gépek sorbaállásával pedig teljesen kiküszöbölik a kézi anyagmozgatást. A válogató asztalokon ömlesztett dohánylevelek ugyanis a feldolgozás után a végtelen szállító szalagon jutnak el a fermentáló gépbe, ahol készáruvá történő kialakításuk befejezést nyer. A központi válogatóterem létrehozása lehetővé teszi az egyöntetű és minőségű exportanyag előállítását. A válogatóterem augusztus elején kezdi meg a munkát. A dolgozók örömmel szemlélik az egészséges, kitűnő megvilágítású, új, szociális munkatermet HL. Megkezdték a hordást, cséplést Nem tudnak példát mondani, hogy a mostanihoz hasonló tettrekészséggel, igyekezettel haladt volna bármikor ie az aratás a fehérgyarmati járásban. Az őszi árpa aratásával már hétfőn végeztek. De az árpa aratásával egyidöben általában hozzákezdtek a búza és a rozs betakarításához is. Előreláthatólag mára újabb 10—15 falu határában megszűnik a nyár legnagyobb munkája. Ezzel az eredménnyel 75 százalékban tekinthető befejezettnek a járás aratása. Derekasan helytállnak a fiatalok is. Különösen jó munkát végeznek a milotai, nagyari, nagyszekeresi szövetkezeti ifjak. A tunyogmatod- csi Szabadság Hajnala Tsz- ben ugyancsak sok fiatal segít. A milotai KISZ-brigád külön cséplő munkacsapatot szervezett. A járás több szövetkezetében javában folyik a hordás és megkezdték az asztagból való cséplést. A szatmárcse- kei Haladás Tsz szérűskert- jében például az elmúlt vasárnap is egész nap búgott -a cséplőgép az árpaasztag mellett. A jó munka eredménye 220 mázsa cséplési eredmény volt Szoros verseny Gebri Péterrel, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának üzemszervezőjével és Czipka István járási tanácselnökhelyettessel járjuk a községeket A falvak utcái néptelenek. Egy-egy ebédvivő asszonyt, gyereket látunk csupán. A leveleki Dózsa Tsz irodájában fiatalasszonyt találunk. Kérdezzük: — Az elnök eivtárs hol van? — Az aratásnál. — Az agromómus? — Ö is. — Brigádvezetők? — Ök is. Tehát mindenki. Bár szerettünk volna beszélni velük, de ezek a válaszok is kielégítenek bennünket. Any- nyit azért megtudunk, hogy ma befejezik az aratást Az apagyi Hunyadi Tsz udvarán példás rendre kell felfigyelnie a jövevénynek. A szálastakarmány bekazlaz- va, a szekerek katonásan: „elvágólag belőve”. Most érkezik a szövetkezet elnöke„ is haza az aratóktól. — Elküldték benünket — jelenti ki. — Azt mondták, ne beszélgessünk velük, mert úgy nem haladnak! Volt bőven mit betakarítani Apagyon. Nagy a láz, pénteken végezni akarnak. Jó mindezt tudomásul venni. Tavaly még növendék marhák pusztultak éhen a szövetkezetben, most meg mindenkit hevít a munka. Ez alapos változás, dicséretes. Levelek Apaggyal páros- versenyben áll. A versenyt közösen értékelik. Az aratásban Levelek lesz a győztes, mert ma befejezik. A két község területe és adottságai többnyire azonosak. Leveleken 1076 hold, Apagyon 1186 hold kalászos volt. Talán e különbség miatt végeztek egy nappal előbb... Mert a szorgalom mindkét községben kifogástalan. A ramocsaházi Rákóczi földjén az utolsó kaszavágásokat végzik. Tehát itt is befejezték. A jó munkaszervezésnek köszönhetik. Dolgozik a falu apraja, nagyja. A járásban 160 hold tarlóhántással első helyen állnak. Arra is figyelmük volt, hogy az aratással párhuzamosan a gyümölcsösben is elvégezzék a munkát. A szakaszosan érő őszibarackot folyamatosan értékesítik. A baktalórántházi járási pártbizottság és a járási tanács előtt ünneplőbe öltözött emberek. Székelyből jöttek, ők fejezték be a járásban elsőnek az aratást. Elhozták győzelmi címerüket, a gondosan megfont búzakoszorút. Tavaly még közepesen gazdálkodott a tsz, most „kiugrott”— így mondják a járásnál. / Egyik búzatábla befejezése után nótaszóval mentek a másikhoz. Éppen úgy, mint most, amikor a koszorút hozzák. Sietniök kellett, mert Baktalórántházán az idén az a módi, hogy csak a járás elsőnek learatott községbe hoz búzakoszorút. S ez az elsőség csak órák kérdése volt. Mert egymásután jelentik a községek az aratás végét. íme rövid statisztika: tegnap estig összesen 5 tsz fejezte be az aratást, s a mai napon újabb 5 tsz. Ezzel a járás tsz-einek fele betakarította a kenyér- nekvalót. Így válaszolnak a baktaló- rántháziak a nyíregyházi járás versenyfelhívására. S augusztus 20-án majd az is kiderül, hogy a két járás — a nyírbátori és a baktalórántházi — versenyében melyik lett a győztes. V. Gy. Harminckét traktoros a döntőben Az elmúlt hónapokban megtartották az üzemi és járási selejtező szántóversenyeket. A harmadik vetélkedés a megyei verseny lesz, ahová az eddigi selejtezőkből győztesen kikerült 32 traktoros jön. A részt vevők tizenket- ten a gépállomásokról, tízen az állami gazdaságokból, tízen pedig a termelőszövetkezetekből jönnek. Augusztus 18-án Gyulata- nyán, az állami gazdaság területén tartják meg a megyei versenyt. A legjobb eredményt elérők között hatezer forint értékű tárgyjutalmat osztanak ki, a verseny győztesei pedig tovább mennek az országos versenyre, amit a Mezőgazdasági Kiállítás idején rendeznek meg. II Lengyel Népköztársaság parlamenti küldöttsége Budapestre érkezett Szerdán Budapestre érkezett a Lengyel Népköztársaság szejmjének küldöttsége. A küldöttség vezetője Czeslaw Wycech, a szejm elnöke, az Egyesült Parasztpárt Központi Bizottságának elnöke, tagjai: Maria Lipa, a szejm oktatási és tudományos bizottságának tagja, tanítónő, a szycachi mezőgazdasági körök oktatási intézetének vezetője, az Egyesült Parasztpárt tagja, Jozef Nagórzanski, a szejm építészeti és közművekkel foglalkozó bizottságának tagja, a Krakkó vajdasági tanács elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja, Jan Pohár ski, a szejm tengerészeti és hajózási bizottságának, valamint az igazságszolgáltatási bizottságnak tagja, jogász, a Koszalin vajdasági bíróság elnökhelyettese, a Demokrata Párt tagja, Jan Ptasinski, a szejm külkereskedelmi bizottságának tagja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Gdansk vajdasági pártbizottságának első titkára, a LEMP Központi Bizottságának póttagja, Jan Warzecha, a szejm mezőgazdasági és élelmiszerügyi bizottságának tagja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Lodzi vajdasági pártbizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője, Andrzej Werblan, a szejm oktatási és tudományos bizottságának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Tudományos és Oktatási Osztályának vezetője, Olga Szwakiewicz, a szejm egészségügyi és test- nevelési bizottságának elnökhelyettese, az Olasztyn vajdasági gyermekkórház igazgatója. A lengyel és magyar zászlókkal díszített ferihegyi repülőtéren a gépből kiszálló vendégeket úttörők virágcsokrokkal köszöntötték. A küldöttséget Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Vass Istvánná, az országgyűlés al- elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter-helyettes, Szakasits Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Kelen Béla, a budapesti pártbizottság titkára, dr. Mihályfi Ernő, az országgyűlés külügyi bizottságának elnökhelyettese, az országgyűlés tisztikarának tagjai, országgyűlési képviselők fogadták. Ott volt a fogadtatáson Henryk Gro- chulski budapesti lengyel nagykövet és a nagykövetség tagjai. A Benczúr téri pádon Hammel József felv. Emlékezés Sallai Imrére és Fürst Az 1930 szeptemberében1 lezajlott nagy munkástüntetés, s a budapesti és vidéki munkások, parasztok, haladó értelmiségiek, kisemberek egyéb megmozdulásai félelemmel töltötték el Horthy Miklóst és a népellenes rendszer többi urait. Ezért levetettek minden álarcot és megkezdődött a hajsza, hogy — amiként azt egy korabeli röpirat találóan mondta — „a statárium edényét forradalmárok vérével töltsék meg”. 1932. július 15-én nagy napja volt Horthy rendőrségének. Elfogták Sallai Imrét, Fürst Sándort és Karikás Frigyest, a párt vezető harcosait és — néhány nappal később — Kilián Györgyöt, a KIMSZ fiatal titkárát. Eredetileg mind a négy elfogott kommunistát a csak halálos ítéletet kiszabó sta- táriális bíróság elé akarták állítani. Amikor azonban Sal- laiék lefogása kitudódott, mind az országban, mind külföldön olyan nagy lett a felháborodás, hogy ezt a lépést Horthyék nem merték megkockáztatni. Az 1919-es Tanácsköztársaságban szere, pet játszó Sallai Imrét és a kommunista szervezkedésért már elítélt Fürst Sándort választották ki. Egyidejűleg orcátlan cinizmussal, olyan nyilatkozatot adtak a külföldi sajtó tudósítóinak, hogy nem lesz statá- riális tárgyalás. Romáin Rol- landot, Henri Barbusset, Karín Michaelist azonban éppen- úgy nem tudták mesterkedéseikkel becsapni Horthyék, mint az öntudatos magyar munkásokat, mint József Attilát, aki — több társával együtt — a halálbüntetés elleni liga röpiratát fogalmazta és aláírta. (Vállalva ezért a „nemzetrágalmazás vétsé- gé”-t). „Nálunk még mindig akasztanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezkedések javítását, vagy megváltoztatását kívánják” —• kiáltotta ez a röpirat, amelyet „a megfellebbezhetetlen lelkiismeret parancsára” július 28-án Budapest utcáin terjesztettek. Július 29-én — egy forró pénteki napon — teljesedett be Sallai Imre és Fürst Sándor drámája, ez a „modem” népballada, amelynek során két igazat és jót akaró embert elveszejtettek. Minden jogszokást felrúgva, Sallai és Fürst egyetlen percig sem beszélhettek védőikkel, akik csak az utolsó percben kapSándorra ták meg az értesítést, hogy „védhetik” a vádlottakat. A tárgyaláson az ügyész nem meggyőző érvekre épített, hanem a 4500 budapesti rendőrre, a fővárosban állomásozó és készenlétbe helyezett katonaságra és a vidékről ' Budapestre vezényelt csendőr-zászl óaljakra. Még a polgári sajtó képviselőinek körében is tiszteletet parancsolt, ahogyan a két testileg megtört, de lelkében megtörhetetlennek maradt kommunista a tárgyalásnak nevezett komédián viselkedett. Egy pillanatra sem bánták meg „bünük”-et, kommunistáknak, magyar hazafiaknak érezték és vallották magukat, akik biztosak voltak abban, hogy a magyar nép — kiszabadulva a törvényszéket és az országot körülvevő csendőrgyűrűből és a testi-lelki nyomorúság gyűrűjéből is — végül is azok mellé áll, akik tiltakoztak az igazságtalanság ellen. Nem kívántak az utolsó szó jogán felszólalni, a siralomházban töltött két óra alatt az volt a főgondjuk, hogy hozzátartozóikat vigasztalják. Arról pedig, hogy a kivégzés előtt miként viselkedtek, hadd idézzük az illegális párt megbízottjának sok év után csodával határos módon előkerült jelentését: A bitófához közel a hóhér tagbaszakadt alakja mozgott, mellette a két hóhérsegéd. Várni kellett. Hosz- szúnak rémlett az idő. A fogház ajtaján kilépett Sallai magas, vékony alakja. Két őr az asztalhoz vezette. Ott az ügyész felolvasta a rendelkező végzést és befejezte: „Az ítélet végrehajtandó”. Sallait megragadták, a kezét összekötözték, vitték a bitófához. Ugyanakkor Sallai elkezdett erős hangon kiabálni: Éljen a proletár világforradalom! Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja! Éljen a nemzetközi... Itt megszakadt a hangja. Az arca egy pillanat alatt mozdulatlanná vált. A hóhér a szemét fogta le. A két hóhérlegény teljes erőből húzta a lábához kötött kötelet. Többé nem tudott semmirőL Messze állunk már — harminc esztendő annyi pusztulást látó, de győzelmet is hozó távolában — attól a perctől, amikor Sallai Imre, majd Fürst Sándor torkán megszorult a gyilkos kötél. Felébe tört szavuk azonban ott vissz; hangzik szívünkben és fülünkben. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
