Kelet-Magyarország, 1962. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

Ki felelős a tsz~nek okozott károkért? Qá tanács ő k — aratóknak A nyári mezőgazdasági munka egészségtana A Legfelsőbb Bíróság határozatai i. A termelőszövetkezetek kü­lönböző problémáival kapcso­latban az utóbbi időben a Legfelsőbb Bíróság több irányelvül szolgáló törvényes­ségi határozatot és ítéletet hozott. Okulásul ezekből is­mertetünk néhányat. Bíróság, vagy közgyűlés? Egy termelőszövetkeaet fel­szólította tizenegy tagját, hogy beviteli kötelezettség alá eső lovaikat adják át a szö­vetkezetnek vagy az Állatfor­galmi Vállalat útján értéke­sítsék. A tagok a felszólítás­nak nem tettek eleget, ezért a szövetkezet pert indított el­lenük. A járásbíróság köte­lezte őket, hogy a lovakat tizenöt nap alatt adják át a tsz-nek. A jogerőre emelke­dett ítélet ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdeké­ben óvást emelt. A Legfel­sőbb Bíróság kimondta: az óvás alapos, ezért a járásbí­rósági ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszün­tette. A határozat indokolása szerint tsz-tag vagyonbevitelt kötelezettségének elbírálása nem a bíróság, hanem a tsz közgyűlésének hatáskörébe tartozik. A közgyűlés határo­zata ellen a járási tanács végrehajtó bizottságához le­het fellebbezni. A közgyűlés jogerős határozatának végre­hajtása sem tartozik bírói út­ra, hanem a tsz vezetősége, illetve a községi tanács vég­rehajtó bizottságának szak- igazgatási szerve hajtja vég­re. Tehát a járásbíróságnak a keresetet el kellett volna utasítania. A munkaegység­levonás útja a törvényesség érdekében ho­zott határozatában kimondta: az ügy bíróság elé tartozik. A határozat indokolása sze­rint itt nem munkaegység és nem olyan vagyonjogi vitá­ról van szó, amelyben a já­rási tanács végrehajtó bizott­sága hivatott dönteni. Ebben az ügyben az a lényeges, hogy a tagot kártérítésre kötelez­ték. Ilyen esetben pedig ke­resettel lehet fordulni a já­rásbírósághoz. A bíróságnak tehát az ügyet érdemben kel­lett volna elbírálnia, vizsgál­nia kellett volna, hogy a kártérítési határozat megho­zatala és kézbesítése előírás­szerűén történt-e és maga a kötelezés is alapos volt-e. A nádhiány nem mentőok Egy tsz megállapodott az egyik vidéki építőipari válla­lattal, hogy meghatározott időre száz férőhelyes, nádfe­delű növendékmarha istállót épít. A vállalat a határidőre nem készült el, mert nem kapott elég nádat és csak az istálló egynegyed részét fed­te be. A munka több mint két hónap késéssel készült el. Az őszi esőzések miatt az ál­latok nem maradhattak ttfc- vább a legelőn, a szövetke­zet közös istállóiban viszont nem volt hely és így ötven növendékmarhát a csak rész­ben fedett istállóban helyez­tek el. A hidegben az álla­tok megfáztak, hat elpusztult, a többi leromlott. A megma­radt állatok jobb táplálása és a körültekintőbb gondoskodás költsége folytán a szövetke­zetét 40 ezer forint kár érte. Ezt az összeget peres úton követelte a vállalattól, amely nádhiányra hivatkozva igye­kezett kimenteni késedelmét. A Legfelsőbb Bíróság az épí­tőipari vállalatot 50 százalé­kos kártérítésre, vagyis húsz­ezer forint megfizetésére kö­telezte. — A nádhiány — hangzik a Legfelsőbb Bíróság ítélete — nem menti a vállalat ké­sedelmét, mert csak akkor vállalhatta volna az istálló megépítését, ha a szükséges anyagok rendelkezésére állnak. Ezért kártérítéssel tartozik. De hibás a szövetkezet is. Egy termelőszövetkezettől sa­ját javai megóvása érdekében nagyobbfokú gondosság vár­ható, mint amit kifejtett. Módjában állott volna más tetőfedő megoldást választa­ni. Ha pedig bízott abban, hogy sikerül nádat szereznie, mint ahogy később sikerült is, arra a rövid időre, amíg a tető elkészült, a tagok ház­táji istállóit kellett volna igénybevennie, s meg lehe­tett volna szervezni az álla­tok takarmányozását és gon­dozását is. Minden módon ar­ra kellett volna törekednie, hogy a téli hónapokra az állatok tető alá kerüljenek. Segítséget kérhettek volna a tanácstól, vagy valamelyik szomszédos termelőszövetke­zettől. De az állatok elhelye­zésének kérdését elsősorban a tagok közreműködésével kel­lett volna megoldani. Mivel mind az építőipari vállalat, mind a szövetkezet hibás, a kármegosztás elvét kellett al­kalmazni. (Folytatjuk.) Aratnak szerte az ország­ban. Hasznos lesz, ha rövi­den sorra vesszük a nyári mezőgazdasági munkák egész­séget veszélyeztető ártalmait és megismerjük ezek elkerü­lésének módját. A nyári nagy munkák idején különösen fontos a gyakori tisztálkodási lehetőség biztosítása. Az aratóknak nem szabad este csak az arc és kéz megmosásával megelé- gedniök. Naponta egyszer- kétszer is kell fürdeni, vagy „tussolni”. A cséplőgépek ál­tal szolgáltatott melegvíz jól felhasználható mosakodásra, de megfelel a reggel ^felhú­zott és estére a napon fel­melegedett víz is. A mosdó­tálban vagy teknőben való mosdás nem öblíti le megfe­lelően az átizzadt testet és fertőzés forrása is lehet. Különös gondot fordítsunk lábunk tisztántartására, és ügyeljünk a lábsérülések el­kerülésére. Ezért ne járjunk és ne dolgozzunk mezítláb. Lábsérülés esetén minél ha­marabb keressük fel az or­vost, mert minden olyan szú­rás, zúzódás, vaev egyéb seb­zés, amelybe föld, vagy trá­gya kerülhetett, a rettegett íet=nus?fertőzést idézheti elő. öltözékünk a nyári mun­kák közben lesyen könnyű, szellős. Fejünket óvjuk szé­leskarimájú szalmakalappal, a tűző nap tikkasztó sugarai­tól A szalmakalapot mifelénk még sokan nem sze­retik, de külföldön, Csehszlo­vákiában, Németországban, mindenütt látni nyárom az aratók fején. Az aratók a verejtékezéssel sok folyadékot veszítenek, ennek pótlására gondoskodni kell bőséges mennyiségű, jó ivóvízről. A földéken lévő nyitott kutakat be kell fedni és vizük minőségét időnként az orvossal meg kell vizsgál­tatni. A rossz -kutat be kell deszkázni és nagybetűs táb­lával kell felhívni a figyel­met arra, hogy vize nem iha­tó. Ha nincs a határban meg­felelő kút, akkor az aratók ivóvizét edénvben kell kibe-, dani. Ügyeljünk a vízhordó edények és a vízkezelés tisz­taságára. Gondoskodjunk ar­ról, hogy. minden munkásnak legyen külön pohara, megen­gedhetetlen, hogy a kannafe­dőből egymás után igyanak a munkacsoport tagjai, mert számos betegség így fertőz. Az aratók étrend’e ne csak zsíros húsból, szalonnából, tésztából és kenyérből állion, hanem fogyasszanak bőven tejtermékeket, toiásf, főzelék­féléket és gyümölcsöt is. A Moszat-ta k a r m á n v A szovjet szakemberek tervrajzai alapján a fekete­tengeri moszat szedésére és feldolgozására különleges ha­jókat fognak gyártani. F ha­jókon teljesen gépesítik a tengerfenéken lévő moszat felszedését és nagy kalóriaér­tékű takarmánylisztté való feldolgozását. Egy-egy hajón naponte 12 tonna száraztakar- mány készül. A Fekete-ten­gerben egy . helyen összponto­suló moszat mennyiségét 15— 17 millió- tonnára becsülik. Gyakorlatilag ez kimeríthe­tetlen takarmányraktár. Erősödött a tsz és az fm«z kagiesolala Féléves mérleg a Fényeslitke és vidéke fmsz-nél gyümölcs alapos — lehetőleg folyóvízben történő — meg- mosásáról kint a mezőn se feledkezzünk meg, mert a mosatlan, vagy nem eléggé mosott gyümölcsön lévő kór­okozók súlyos bélhurutot, vér- hast idézhetnek elő. Tévedésen alapul az a né­zet, hogy az alkohol fokozza a teljesítőképességet A való­ság ennek éppen az ellenke­zője; még a sör és fröccs is gyorsítja az elfáradást és sza­porítja a baleseteket, a pálin­ka, szesz káros hatásáról nem is beszélve. A nyári nagy munkák idején csak rossz szokás a reggeli pálinkaivás. A toklász tűje, a pelyva pikkelye gyakran hatol be az aratómunkások lábújjai közé, hónaljába, köldökébe, a bőr többi hajlatába és ott visz­ketést, fájdalmat okoz, amelynek egyes esetekben fertőzés vagy tályog lehet a következménye. A toklász ártalom ellen leghelyesebb védekezés, ha mosdás után a bőr érzékeny részeibe beéke­lődött szálakat puha kendő­vel óvatosan eltávolítjuk. A cséplőgép és a rosta mel­lett rendszerint igen nagy a por, mely nemcsak a bőrt szennyezi be, hanem lerakó­dik az orrba, torokba és a tüdőkbe is eljut. Ezért a csép­lőgép közelében dolgozók vi­seljenek szájkendőt és por­szemüveget. Kerülni kell a hirtelen túl erős mecrerőltetósf. akár siet­ségből, akár virtuskodásból Az egyenletes, ~ritmusos munka sokkal eredményesebb, mint a testet túlterhelő erőlködés és kapkodás. Ügyeljü“'- arra, hogv a nehéz sül- ne derékhó] meghajolva, hanem guggolva emeltek fel. Ezek azok a jó tanácsok* amelyet ajánlunk az aratók­nak. Megszívlelhetik sok baj­nak veheti elejét. (Dr. F. I.) Egy tsz-közgyűlési határo­zat alapján az egyik tag mun­kaegységéből 4400 forintot kártérítés címén levontak. A határozat ellen a tsz-tag bí­rósághoz fordult és kérte: kö­telezzék a szövetkezetei a szerinte jogtalanul levont ösz- szeg megfizetésére. A járás­bíróság a pert megszüntette és az iratokat elbírálásra a járási tanácshoz tette át. Vég­zését azzal indokolta, hogy az ilyen természetű ügy nem tartozik bírói hatáskörbe. Ä legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság (Tudósítónktól). Itt az adatok, számok be­szélnek. Pap elvtárs, az fmsz ügyvezető-elnöke csupán ösz- szefüggéseiben tárja elénk a tényeket. . Az első, ami nagyon lénye­ges: az fmsz és a tsz-ek kap­csolatának erősödése. Ezt igazolják a különböző ter- melvények szerződéses ter­melésének növekedése. Idén (előző években 30—40 mázsa volt) 300 mázsa bab­ra kötött szerződést az fmsz. Hasonlóan növelte az új, bur­gonya szerződését is, sőt az eredeti 50 hold helyett 80 holdra. És a 8300 mázsa őszi szedésű burgonya szerződését is teljesítette. De nemcsak szerződtek a tsz-ekket nem segítséget is nyújtottak azoknak. A permetezéshez kádakat kölcsönzött az fmsz. Most aratáskor ugyanezeket a kádakat tűzvédelmi célra bo- esájtották a tsz-ek rendelke­zésére. Problémát okozott a tez-eknek 6000 csirke elhelye­zése és felnevelése. Az fmsz segítségével ezt is sikerült megoldani. Fmsz tagoknál ké­szítettek számukra helyet. Ezen a vidéken új, a házi­nyúl tartás. Kilencszázötven­öt darabra kötött szer"őrlést az fmsz, s ezeket részben továbbtenvésztésre, részben ,gyógysze-alapanyag számára értékesítették. A féléves mérleg legjelen­tősebb adata mégis a követ­kező: 1276-ról 1312-re növe­kedett az fmsz tagok száma. Tehát jelenleg a felnőtt la­kosság 46 százalékát tömöríti magában a fényeslitkei fmsz. A kiskereskedelem forgal­mát a tervezett kétmillió 500 ezer forint. helyett kétmillió 614 ezer forintra. 104,5 száza­lékra túlteljesítette. Ónodvári Miklós SÄKGÄ DOSSZIÉ iiiiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiit 11111111 XVIII. Ha valaki messziről látja, azt hiszi, rosszban töri ott a fejét: talán megint öngyilkos­ságot akar elkövetni, s azért áll már órák óta az ablak előtt, mert visszariadt a mélységtől... Egyszer már véget akart vetni az életé­nek, de megakadályozták. Szerelmi bánata kergette ön- gyilkosságba, nem látott más kiutat, sivár, kilátástalan helyzetéből. Annak idején egy átmulatott báli éjszaka vetet­te a könnyelmű fiú karjai­ba. Vakon követte a hatá­ron túlra. — Gyere, gyere! — húzta a fiú. — Odakint megeskü­szünk! Boldogságot, szerelmet ígért és ő követte volna akár a világ végére is. Hiszen sze­rette! S őt is hívták a rózsa­színű álmok, csalogatta a ka­landvágy amely egész úton kacérkodva futkosott előtte 1962. július 21. De a lágerélet kijózanítot­ta, keserves csalódást okozott mindkettőjüknek. A kaland­éhes fiút a kiábrándulás egy másik nő mellé kergette és kihajózott vele Amerikába. Otthagyta a szerencsétlenné tett lányt, egyedül,’ a legna­gyobb kilátástalanságban. Három napig sírt egyfoly­tában. Vigasztalhatták, mond­hattak akármit, a szép sza­vak nem gyógyíthatták vérző szívét. Hogy mi lesz ezután ebben a rettenetes állapot­ban? Erre a kérdésre nem tu­dott felelni. A csalódás ki- I ábrándította a fiúból, de mi­hez kezdjen idegenben, szü­letendő gyermekévéi? Hiába törte a fejét, nem talált sem­mi vigasztalót. Ha lenne ide- kint valakije: rokona, isme­rőse; ha itt lenne az öccse, talán még lehetne megoldást ! keresni, reménykedni, talán még várhatna valamit az élettől. De így? így csak egy megoldást talált. .. A halált! j Pedig, hogy szerette az éle­tet, hiszen olyan fiatal volt I még. s íme; mégis bezárult, i vége! Éjjelente, amikor lefe- | küdt és magányosan, álom- talanul belebámult a sötét­ségbe, óriási siralomháznak tűnt a láger, ahol a disszi- dens élet hajléktalanjai egy­más mellett szuszognak a földre terített szalmán, prics- cseken. A halálraítéltek ke­serves életét élik, amíg szá­mukra is nem üt az utolsó óra. Nekik talán még lehet, de az ő számára nincs mene­külés. A baj nőttön nő, s egyszercsak észreveszik majd mások Is... Azon a napon már dél óta készülődött a ha­lálra. Levelet akart írni az édes­anyjának: keserves sírással teli levelet, de öss2etépte a harmadik sor után. Minek szomorítná még ezzel is? Mi­nek hagyjon hátra ilyen szörnyű emléket? Megmosa­kodott, lefeküdt, gondolatban elbúcsúzott mindenkitől, s akkor... akkor bevette a rengeteg gyógyszert! Hamaro­san zsibbadás futott végig rajta, elemyedtek végtagjai, becsukódott a szeme és lázas álomba merült, amelyből a láger rendelőjében ébredt fel. Hát így volt! Ugyan ki lehet az a ma­gyar orvos, aki felébresztet­te, egész éjszaké virrasztott mellette, visszaadta őt az életnek! Sose látta többet, öt Helmut doktor Bécsbe küld­te, a vöröskereszt kórházban gyógyíttatta ki és aztán ide hozták szobalánynak ebbe a szállodába. S most terveket szövöget, számolgatja a pén­zét, hogy mennyivel van több tegnap óta. Mennyi kell még ahhoz, hogy hazamehes­sen? De hogy fogadják majd otthon? Annyi mindent me­sélnek. .. Hetek óta úgy jár-kél a földön, mint az alvajáró. Ko­mor, szótlan, egész nap teng- leng ide-oda, kerüli az em­bereket, mert attól fél, hogy arcáról leolvassák gondolatait. Dél óta ólálkodott már az ab­lakban és ezrével rohanták meg az emlékek, gyötörte, kí­nozta a honvágy. De ha ar­ra gondolt, amit a szállodai alkalmazottak a magyaror­szági viszonyokról beszéltek, félelem szállta meg és a hazavágyódó fellobbanások lelohadtak. Mindig azt kér­dezte magától: — Mit tegyek? Mit tegyek? A harmadik emelet 26-os számú szobájában egy fran­cia öregúr lakott. Ügynökféle, kereskedelmi utazó, két-há- rom hónapig tartózkodott egy- egy városban. Zsuzsa nem tudta, melyik cég képviselő­je. Kétszer-háromszor beszél­gettek, amikor a reggelit fel­vitte, mert az öregúr mindig az ágyban reggelizett. Hozzá­szokott már, hogy ha hívják, V^dekezzli^ilf a doh^nv^ieronoszpéra fertőzés elsen Megyénk dohánytermelő te­rületein a peron oszpórás meg­betegedés veszélyesen fellépett. A tiszakóródi Béke Tsz, B. Tóth Mihály beregdaróci egyé­ni termelő debreceni dohány­ültetvényében lépett fel e ve­szélyes megbetegedés. Az or­zavartalanul benyisson a ven­dég szobájába. Az öregúr mindig mosolyogva fogadta: teát reggelizett egy fél cit­rommal, vajas zsemlével. Mindennap adott borravalót, s soha nem mulasztotta el, hogy azt ne mondja: — A magyar nők nagyon csinosak! Magában mosolygott a vén kandúr bókjain, de azért jól­esett neki. A 26-os szobába mindig szívesen nyitott be,.. Valami kis szimpátiát érzett a deresedő hajú öreg iránt, felébredt bizalma, s reggel, amikor a teát felszolgálta, el­árulta titkát. — Haza szeretnék menni. De az ügynök lehangolta. — Ne törje a fejét butasá­gokon, eszébe se jusson, hogy visszamenjen — mondta. — Magyarországon börtönbe zár­nak minden hazatérő mene­kültet. .. Tömegesen vetik börtönbe és akasztják fel az otthonmaradottakat is... Ad­jon hálát az istennek, hogy megszabadult a vörös pokol­ból és örüljön az életnek. Ke­resse meg itt a szerencséjét. Maga csinos lány, még sokra viheti... nem muszáj ittma­radnia ebben a szállodában... Dél óta elhanyagolta a munkáját, egyre azon töpren­gett, amit az öregúr mondott. A fájó, gyötrő honvágy és a félelemérzet viaskodott benne. Maradjon? Menjen? (Folytatjuk.) iszághaiár mentén tovább ter­jedve 17-én, már a beregdaró- ■ci Haladás Tsz dohányültet­vényében volt feltalálható a dohányperonoszpóra. Az el­múlt napon pedig, már Kis- varsány községben ütötte fel Héjét a veszedelmes dohánybe- tbgség. A gvors terjedés és a mind nagyobbá váltó fertőzési ve­szély következtében halasztha­tatlanul szükségessé vált, hogy a dohánytermelő gazdaságok a legmesszebbmenőkig betartsák a dohánybeváltó üzemek kör­zeti felügyelőinek utasításait és a 6 naponkénti 4 ezrelékes Zineb védőszerrel való perme­tezést, az ültetvény áztatás szerű permetezésével maradék­talanul hajtsák végre. A per­metezésnél igen fontos, hogy a permetlé a dohány leveleit — színét és fonákját — teljesen bevonja. Mivel a párás ködszerü eső­zéssel járó meleg időjárás rend­kívül kedvez a peronoszpóra fellépésének, ezért szükséges, hogy esőt követően, az ültet­vény felszáradása után s amint géppel a talajra rálehet men­ni a 6 napos időközön belül is végezzük el a permetezést. A permetezőszer ingyenes azt a dohánybeváltó azonnal kiszolgáltatja. Védekezési költ­ségül pedig minden permetezés után kh-ként 80 Ft. permete­zési költséget térii! meg a do­hánytermelő gazdaságnak. A védekezés, illetve a per­metezés elmulasztása megyénk dohánytermését veszélyezteti, de ugyanakkor a következő évi fertőzéseknek is nagyobb lehetőséget biztosítunk. Közös érdek, hogy a peronoszpórás megbetegedés leküzdése ellen mindent megtegyünk és a szűk' séges intézkedéseket idejébe* végrehajtsuk. Nyíregyházi Dohánybeváltó ét Fermentáló Vállalat Termeltetési osztálya. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom