Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

Levelek nyomában ffianaizkioLzityáLás, amelyekkel nem értünk egyet ügyes-bajos dolgaik ügyében naponta többen is fordulnak pa­nasszal. kérdésekkel szerkesztő­ségünkhöz és azok egy részét a felettes szervekhez továbbít­juk kivizsgálás végett. A kivizs­gálásokról készült jelentések nagy része tárgyilagos, de van­nak vezetők, akik a panaszos leveleket „albérletbe” adják, mások kevés gondot fordítanak az igazság kiderítésére és sablo­nos válaszukkal egyben a beosz­tottjuk védelmére kelnek. Ilyen kivizsgálási „módszerek­kel” találkozunk az 5-ös Autó­közlekedési Vállalatnál is. Pár hónappal ezelőtt a vállalat cí­mére elküldtük Bartha Imre ti- szavidi lakos panaszos levelét, amelyben egy autóbuszvezető durva magatartásáról ír. Nem akarjuk részletezni a levél tar­talmát. csupán a kivizsgálásról nehány szót: Idézünk a válaszból: „Ügy a gépkocsivezetőt, mint a kalauzt kihallgattam. . . A gépkocsiveze­tő nem ismeri el azon körül­ményt. hogy a levélben leírt drasztikus szavakat használta volna”. Meghallgatták a „vád­lottat”, aki egyszerűen nem is- merte el. hogy hibázott, .s ezzel az ügy részükről el is intéző­dött. A sértett szava, panasza pedig... az esemény tanúi pe­dig érjék be ennyivel, — hogy látták a perpatvart, és... No, de most következik a legérde­kesebb. A levél a következő mondattal fejeződik be: „Neve­zettet az utasokkal történő ud­variasabb bánásmódra kioktat­tam. ígéretet tett arra vonatko­zóan, hogy a jövőben hasonló eset nem fog előfordulni”, Érthetetlen. Az előbb idézett sorokban arról van szó, hogy a gépkocsivezető nem tett sem­mit. Mégis ki kellett oktatni és ígéretet kellett tennie, hogy ha­sonló eset nem fordul elő (?) Ejnye, ejnye, hát újabban, ilyen „nesze semmi, fogd meg jól” le­veleket lis aláír a vállalat igaz­gatója? Ehhez hasonló „kivizsgálásban részesült Nagy Ernő mezöladá- nyi — szintén ilyen tárgyú — panaszos levele is. A kalauz nem ismeri el, hpgy durvásko- dott, mégis kioktatják, figyel­meztetik. Megígéri, hogy ..meg­javul” és a jövőben udvariasab­ban fog érintkezni az utazó kö­zönséggel”. Az ilyen kivizsgálási „mód­szerekkel” nem ért egyet a pa­naszos. de mi sem — sőt maga a kivizsgálási „alany” sem!... Tóth Árpád Nem csak a munkában, hanem az üzem szépítésében is versenyeznek a nyíregyházi TÜZÉP fűrésztelepének dolgo­zok Képünk: Ecsedi Kiss István a gallér mellett. Szabad- láwebeu; a telep kertjében szorgoskodik. Munka közben és munka után NINCS RECEPT AMIKOR EGY MUNKABRÍGÁD a szocialis­ta címet akarja elnyerni, megígéri, a kollektíva valamennyi tagja szocialista módon dolgozik, ta­nul és él. A munkával és a tanulással nincs sok probléma: jonéhánv lehetőség közül választhat­ják ki a brigádok a számukra megfelelő formát. A legnagyobb gondot a harmadik feltétel tel­jesítése okozza: mit kell tenniük azért, hogy el­mondhassák, szocialista módon élnek? Szocialista brigádvezetőink első megyei ta­nácskozásán egyesek amellett kardoskodtak: leg­jobb mindent kollektíván végezni, tehát a mű­velődést is. amely közvetlen hatással van egész életünkre. Mások azért hadakoztak: egyénileg is eleget lehet tenni ennek a követelménynek, nem fontos mindent agyonszervezni. Abban viszont megegyezitek a vélemények — és ez a döntő! —, hogy a szocialista módon élésnek a szüntelen önművelés az alapja. AZOK AZ EMBEREK, akik a Tiszalöki Erő­mű szocialista brigádjában tanulták meg érté­kelni a könyvben, a filmben, a színdarabokban rejlő szépet, nemeset, ma már a káromkodásról, a bántóan durva és sertő szavakról szoktatják !e egymást. (Büntetést fizet, aki megfeledkezik magáról.) Több nyíregyházi brigádnál a túlzott italozás ellen küzdenek, megdorgáljak azokat, akik illetlenül beszélnek a nőkkel, „ügyel csi­nálnak” abból, ha valamelyikük nem gondos­kodik idős szüleiről. A mátészalkai tejüzemben valósággal csodáljak a Nemessályi brigád^: a néhány éve még nehézkesen író, olvasó szállí­tómunkások ma technikusok helyett végzik el a méréseket a begyűjtő helyeken, ellenőrzik a tej minőségét, zsírtartalmát. Hogy csinálták? Először moziba, színházba szoktatták az embe­reket — előadások alkalmával egy széksort az utolsó percekig fenntartanak a brigád részére a szálkái kultúrházban! — s miután nőtt a ked­vük a tudás iránt, iskolába segítették őket. Jócskán akad olyan példa is, hogy a szocialista brigád tagjai szép családi életet élnek: nem ma- radoznak el hazulról, segítik feleségüket a házi munkában, gyereküket a tanulásban, s azon igyekeznek, hogy a ház lakóinak kapcsolata, érintkezése nyugodt, békés legyen. EZEK AZ APRÓSÁGOK mutatják, óriási je­lentősége van a szocialista együttélésben a kö­vetkezetes művelődésnek. Látszatra részletkér­désnek tűnik, hogy melyik a jobb, az eredmé­nyesebb módja az önművelésnek: a csoportos. vagy az egyéni? A kérdést nem szabad mere­ven szemlélni. Elképzelhető olyan ember is, aki lelkendezik a brigád közös programjaiért, sür­geti azokat, közben hanyagolja családját és ha a rendezvényeket sokallja a feleség, ő felcsat­tan, veszekszik, talán még a kezének is szabad utat enged. Vagy: valaki egyedül szeret szín­házba járni, magányosan ül le egy fekete mellé, a tévé elé, estéi nagyrészét otthonában tölti; szenvedélyes könyvrajongó, — de az üzemben kiváló munkás, tisztelettudó, segítőkész, elvtár­si as. Nyilvánvaló, az ilyen embert nem lehet azzal vádolni, hogy „kihúzza magát” a kollek­tívából. Szocialista módon élni nem azt jelenti, hogy — maradjunk a szórakozásnál — nem megyek el a szomszédokhoz névestére, mert a brigád tagjai mára tervezték a közös moziláto­gatást, utána vita lesz. Játsszák azt a filmet másnap is. Nagy sikere van minden közös rendezvény­nek a fehérgyarmati földmüvesszövetkezet szo­cialista brigádjánál, — másutt talán hiába erő­szakolják, nem megy, a körülmények nem. ad­nak rá módot. De miért gond ez? Kételkedés helyett bízni kell az emberekben. Egy-egy al­kalmi vita. megbeszélés úgyis kideríti, megnéz­ték-e a filmet, a színházi előadást? OTT TESZNEK HELYESEN ahol előre meg­teremtik a lehetőségét az önművelésre: feltöl­tik a könyvtárat, színes, érdekes programot dol­goznak ki az üzemi klub számára. Nem sza­bad előfordulnia olyan esetnek, ami az egyik brigáddal történt (mellőzzük a nevüket, már kiigazították a csorbái): azt írták, a brigádnap­lóba, elolvassák, megvitatják a Feltámadott a tenger című regényt. Köztudomású, hogy ilyen regény nincs! Egyedi ez a példa, de altalános tapasztalat, hogy egyesek még' hajlamosak a for­malitásra, a könnyebb megoldás választására, mondván, ilyen csekélységen már csak nem mú­lik a cím odaítélése. Helytelen dolog ez. árt a mozgalomnak, népszerűsítés helyett lejáratja az egyébként példásan élő, dolgozó embereket. Lehetetlen valamiféle receptet adni az ön­művelésre. Jó ötletekre, az érdeklődést felkeltő kezdeményezésekre, körültekintésre, bizalomra és biztatásra van szükség. Ami megtisztelő kötelessége minden gazda- sági vezetőnek. Angyal Sándm A negyvenedik évzáró Apák és fiúk tani tói a A kkor is így kezdődött... A» Virág az asztalon, a pa­dokban fényes szemű apróságok. Es a fiatal tanító érces hangja megszólalt: „Gyerekek, az év­záró vizsgát megkezdjük.. Kerek negyven esztendő telt el azóta. S újra megteltek a padok hétfőn délben az orosi régi iskolában. Az új padokban új gyerekarcok figyeltek a ta­nítóra. Novotny Ferenc, a negy­ven évvel ezelőtt vékony don­gája fiatal tanító a katedra elé lépett, fakuló hajjal, de érces hanggal: „Gyerekek, az évzáró vizsgát megkezdjük...” A negyvenedik évzáró! Ugyan­ebben a tanteremben. S akik akkor tízévesek voltak, harma­dikból vizsgáztak, eljöttek a negyvenéves jubileumra. Nem mindenki persze, kilenc férfit elsodort a háború, néhányon itt­hon haltak meg. A régi iskola, a régi tanító régi és új tanít­ványokat fogadott be ezen a napon. __ Hogy reszkettünk akkor... — emlékezik a negyven évvel ezelőtti évzáróra Orosz Janosné. Mellette Boros Illésné ül. előt­te kislánya. Marika. A kislány most vizsgázik. Közben a tábla megtelik gyöngybetűkkel. az öreg tanító el nem fogyó lendü­lettel diktálja a mondatokat.. Mire gondolnak az öreg diá­kok. az ötvenévesek? Nehéz lenne kitalálni... Talán a má­ra, — hogy megérték a napot, — talán a tegnapra, mely sok nyomot hagyott mindegyikben. Engedelmesen követték a tanító minden mozdulatát. A tanító keze vezette őket a sima pala- tabian, ő tanította meg velük*, az első leírt szót: édesanyám. Szépre, nemesre, emberségre! — Ha valamikor nehéz hely­zetbe kerültem, mindig a tanító úr jutott eszembe, vajon ö mit mondana, helyeselné-e, amit csi­nálok. Egyik volt tanítványa, a nyugdíjas gépész Vass Imre egészen elérzékenyül. Nagyon szereti a falu az öreg tanítót, mintahogy a tanító is a falut. Azért is maradt itt, negy­ven évvel ezelőt, sok-sok me­legséget érzett az emberekben. Egy lett a faluval, örömében, bánatában osztozott. A régi idők­ben a kepések ebédjére épp­olyan gondja volt. mint a saját­jára. Báró Molnár Viktorhoz is elment, hogy kijárja az aratási szalonnát. Minden percét a nép közt töl­ti. Nincs olyan kapu. ahol meg ne állna, ne kiabálna be az ud­varra. ne segítene mindenkin. Aki házat épít, a követ a tanító úrral intézte ti. akit baj ér, hoz­zá fordul tanácsért. Hamar a szívébe lát az embe­reknek. Folyik az évzáró. Ének, száll a magasba. Lassan véget ér a negyvenedik tanítási év. Barátok lépnek az öreg tanítóhoz, közöt­tük a megyei és a járási műve­lődési osztály emberei, okleve­let. jutalmat adnak át Novotny Ferencnek. Meleg szavak, forró pillanatok. Az öreg tanító ki­csorduló könnyekkel áll á ka­tedra előtt, ölében virágerdő, s jönnek a régi tanítványok, az újak szülei, a falu. Az orosi lámpás tovább vilá­gi!. Feri bácsi gyerekei felsőbb osztályba léptek. Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom