Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

Megérdemeli- pihenés Heggel nyolckor kelni, nagyot sétálni a tiszaháti er­dőn, végigszívni egy jószagú szi­vart, uras nyugalommal ebédel­ni, s utána egészségesen végig­nyújtózkodni a heverőn, hogy beleropogjanak az öreg, vásott csontok — ez a nyugdíjas élet. Fújhat a gyár, pirosodhat a vas a íújtatóban. az öreg kovács­mester csak mosolyog, mert el­végezte, amit egy embertől el le­het kívánni: negyvenöt évig döngette kalapácsával a csengő üllőt, de sohasem immel-ámmal, mindig jószíwel, feszülő izom­mal. Most már kiszikkadt, meg- megreszketett a lába, igenis ide­je, hogy kiszusszántsa magát, ki­lehelje tüdejéből a szénmonoxi- dot. Lehet, hogy már annyi ide­je sincs, amennyi elég lenne az öreges fáradtság lerázására, nem fel tesz majd mást, mint amit csupa kedvtelésből vállalhat az* ember. Ráérős pihenéssel jön- megy, sétál, ül vagy fekszik, s annyi lesz az egész havi dolga, hogy aláírja a postásnak a csek­ket, aki minden hónapban pon­tosan megjelenik majd a nyug­díjjal. Mert ez jár. . . mert ezt hívják igazi megérdemelt pihe­nésnek. így cifrázta álma szőttesét Kender Pál okleveles kovács­mester, mikor még kicsit bódult t»olt az ünnepléstől, a búcsúzta­tás melegétől, a feléje áradó sze­retettől. s így is élt. egészen nyugdíjas élete második nap­jáig. Mert a második napon egészen más irányba fordult az élete. — Apa, hallod-e! — motyo- rásaott a felesége. — Gondol­tam fölkelhetnél, öt óra van, már mennek a gyárba' — Hát aztán! Ráérek! . — Éppen azért gondoltam. Nagymosást csinálnék, ha meg­hordanád a vizet. Egyéb dolgod sincs, nem kívánhatod, hogy magam küszködjek. S minthogy Kender Pál okle­veles kovácsmester nagyon sze­rette a feleségét, és igazán rá­ért. nem is kívánta, hogy a tö­rékeny kis anyóka cipelje a ten­ger vizet a szomszéd utca kút­járd!. Különben is kell ennyi mozgás — gondolta magában — nehogy megmacskásodianak a lábai Dehrtám majd kipiheni magát. Le is dőlt ebéd után' a kiskonyhában, de alig nyújtó­zott kettőt, az unokák lármája verte föl csöndes nyugalmából, meg fia érces baritonja. — Gondoltuk, megnézzük már, hogy él egy nyugdíjas! — ke- délyeskedett a fiú. — Aztán ha nem kérnénk nagyot, eljöhetne apám megcsinálni a nagykaput. Már hónapok óta nem lehet be­zárni. Minek hívnánk idegen mestert, mikor apám ért is hoz­zá. meg rá is ér. Már csak unal­mában is... S minthogy Kender Pál okle­veles kovácsmester nagyon sze­rette a fiát, de meg igazán rá is ért, fölszerszámozta magát és eHcocogott felsővárosra, hogy megreperálja azt a bizonyos nagykaput. Minthogy azonban az esőcsatornát is csak a lélegzet tartotta, a menye annak a meg­javítását is kikuncogta. öreg este lett, mire hazaballa­gott, nem kellett ringatni. Ügy volt az egész tevés-vevéssel, hogy pár nap alatt rendbe tesz mindent s akkor azután tény­leg nem zavarja pihenését sem­mi. Igenám, de másnap meg­hozták a tüzelőt, s nagy szé­gyen volna napszámost fogadni, mikor ráérő, nyugdíjas ember van a háznál. Belapátolta a szenet, fölhasogatta a fát. Ki ássa föl a kertet? Ki cserélje ki a tetőn az eltört cserepet? Ki menjen reggel a tejért? Ki sé­táltassa az unokákat? Ki járjon el a hivatali dolgok után? Nincs ezekre az apróságokra alkalma­sabb ember, mint egy unatkozó', ráérő nyugdíjas. Hozzá szaladt a fia és a menye, a lánya és a veje, ha társadalmi munkát szerveztek az utcában, kit hívtak először? A ráérő nyugdíjasokat. & szaladt, kocogott az öreg, mert nem tudott ellenállni, mert szeretett segíteni, mert . nem nézhette, hogyha valami rendetlen volt. Szivaros, ráérős napjait pedig újra meg újra ál­modta egy darabig, de egyszer aztán az álmai is elmaradtak, mert a fáradt embernek az ál­mai is nyugvásra várnak. — Apám ráér. . — Már csak unalmában is... — Ügy se tudna meglenni munka nélkül... — A vérében van, hogy csi­náljon valamit... — Bele is halna, ha haszon­talan embernek érezné magát... — Az idős embereknek jobb, ha lefoglalják magukat, mert így elfelejtik a korukat... Mindig ezek, az érvek kopog­tak a kiskonyhában, ha a család­ból valaki szívességet kért az öregtől, ö pedig nem volt elég erős az érvekkel szemben. Egy­szer azonban megemberelte ma­gát. Elhatározta, hogy véget vet ennek az áldatlan állapotnak, s igenis pihenni fog. Nem vert az asztalra, nem pörlekedett sem a feleségével, sem a gyerekeivel, hanem kapta magát és beállított a gyárba, egyenesen az igazgató­hoz. — Csak visszahúz az öreg szív. .. — kedveskedett vele az igazgató. — Hiányzik a gyár, ugye? — Igen, hiányzik... — hagyta rá az öreg. — Meg ugye. aki munkához szokott, nem tudja elviselni a tétlenséget.. . — Nem bizony, igazgató elv­társ. ., — Hát mi gondoltunk magá­ra. Lehetne dolgozgatni ötszáz forint erejéig... Persze, ha kí­vánja a munkát a szervezete. — Már hogyne kívánná, igaz­gató elvtárs. De nekem nem elég annyi munka. Én egészen vissza akarok jönni. Tetszik tudni, nem nekem való ez a nyugdíjas élet, ez a ráérős semmittevés. Mert ebben sokkal jobban elfárad az ember, mint a kovácsműhely­ben. Mindig csak feküdni, kelni, nagyokat sétálni, jókat enni, nem nekem találták ezt ki... Egészen más a/, ledolgoz­ni a nyolc órát, megfürödni, ha­zamenni, s úgy pihenni. . — Én megértem magát, Ken­der bácsi. Majd intézkedünk’. Ha már nem tud meglenni mun­ka nélkül, hát jöjjön vissza. Mert ugye van ember, akinek éppen a munka a pihenés. — Ügy van az — bólintott rá Kender Pál okleveles kovács­mester, mert ha valaki kipró­bálta a nyugdíjas életei, 6 mar igen. Sz. Simon István Zöldségfélék helyes szedése és válogatása A zöldség áru döntő többségét az idén már a termel »szövetke­zett gazdaságok adják. Sokhe­lyütt, csupán a helyes szedési válogatási normák megtartásával 20—36 százalékkal PóveíiM lehet­ne az eladott zöldségfélék meny- nyiségét. Még ez évben tanfolyamokat, szakelőadásokat, is rendeznek., ahol a kertészeti brigádvezetőket, brigádtagokat megtanítják: ho­gyan lehet a megtermelt jo árut jód értékesítem. Felkészít u aratásra az AGROKER Ügyeleti űzőidéiül — ! - valóit zsineg Az idei aratásban, cséplésben minden eddiginél több gép vesz részt megyénkben. A tavalyi helyzethez viszonyítva 110 kom­bájnnal, 83 kévekötővél és 42 rendrearatóval segíti több gép a nyár legnagyobb és legsürgetőbb munkáját. A mezőgazdasági szek­torok sorában a termelőszövetke­zetek gépparkja is jelentősen meg­növekedett. Ebben az évben pél­dául 33 új kévekötő aratógépet vásároltak a tsz-ek. Alkatrész osztály: 13 — 66 Több gép munkába állítása ter­mészetesen fokozottabb, jól szer­vezett alkatrészellátást követel. Ezzel kapcsolatban tájékoztatást kértünk a megyei AGROKER vállalattól. Megtudtuk, hogy a maga módján a vállalat is felké­szült az aratásra, cséplésre. A gépjavítás időszakában mindent igyekeztek elkövetni a kért al­katrészek leszállítása érdekében. Most pedig, a vállalat alkatrész osztálya július 1-től augusztus 15-ig ügyeleti szolgálatot tart. Az ügyeleti szolgálat hétkönap 7—8 és 16—20, vasárnap pedig 8—14 óra között lesz. De kivételes esetben, a raktárnál kijelölt dol­gozók szolgálati időn kívül is adnak ki alkatrészt. Az állami gazdaságok, gépállo­mások, termelőszövetkezetek il­letékes vezetőinek helyes ha megjegyzik, hogy a vállalat al­katrész osztályának címe: Nyír­egyházad Epreskert utca 16; ügye­letes telefonszám: 13—66. Ezen a címen, illetve telefonszámon je­lenthetik be előre esetleges al­katrész szükségüket. Rendelés — közvetlen a helyszínre Az aratás, cséplés ideje alatt maga az AGROKER is állandó telefonösszeköttetést tart áz Or­szágos Mezőgazdasági Gépalkat­részellátó Vállalattal. S ha vala­hová olyan — esetleg „osztott” — alkatrészt kérnek, amely sem a megyei, sem a rajon vállalatok raktárában nem található, akkor a MAGÉV-tői közvetlen az igény- bejelentő címére rendeli azt meg az AGROKER. Ebben az eset­ben a kért alkatrész — szokás­tól eltérően — nem az AGRO- KER-hez, hanem ' egyenesen a helyszínre érkertk és hamarabb Az állami gazdaságokban egyéb növények mellett napirendre ke­rült a burgonyatermelés komp­lex gépesítése is. A gazdaságok­nak megvannak már a megfelelő ültető gépeik és adapterrel fel­szerelve a palán tázók is alkal­masak az ültetésre. A növény- ápolást és töltögetést már hosz- szabb ideje kultivátorokkal vég­zik. A burgonyaszedésnél egye­lőre . főleg a forgóvillás hazai be­rendezésekét alkalmazzák, ame­lyeknél még jelentős kézi erőre is szükség van, de külföldön már ehhez a munkafolyamathoz is gyártanak megfelelő, a nagyüze­mi igényeket teljes mértékben kielégítő gépeket. A magyar nagyüzemekben ed­dig a burgonya osztályozásánál teljes mértékben a kézi “munká­ra támaszkodtak. Most az álla­mi gazdaságok saját erőből meg­oldják e munkafolyamat gépesíté­sét is. — 55 e*er zsák történhet beszerelése, a muwfca további folytatása. Nincs ok aggodalomra zsineg, zsák és egyéb kenderáru tekinte­tében sem — jelentették ki a vállalatnál. A kévekötő aratógé­pek zavartalan működéséhez pél­dául 12 vagon kötözőzsineg van biztosítva megyénkben. De ren­delkezésre áll 55 ezer darab zsák és megfelelő mennyisegű pony­va, kötéláru is. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság korszerűen berendezett mű­helyében nagy teljesítményű ros­tás szerkezetű b u r g on yősz tál y az ót készítettek, amely egy műszak alatt 250 mázsa burgonyát válo­gat szét öt-hat minőség szerint. Az új osztályozó gépből 11 mar elkészült, s még az idén 30 ál­lami gazdaságban térnek rá a burgonya gépi osztályozására..-----------------------------------------------r—----~ —-------——1—s 50 papitvczaBnefa — iaáos A papírszalvéta kereslet nőve, kedése szükségessé tette, hogy a vegypapírgyárban új gépeket he­lyezzenek üzembe amelyeken; az eddigi három helyett négyszín­nyomású szalvétákat nyomhat­nak. A papíraszíalkendök gyár­tása 476 millióról 500 millióra emelkedik, tehát minden lakosra évente 50 szalvéta jut Ujahb kesdeménvesé» a burgonyatermelés komplex gépesítésére Elkészüllek az első osztályozok a nagyüzemek számára Egy szélhámos karrierje — börtön fináléval i960 májusában került a MEDOSZ .megyei bizottságához Árvái József. Jól dolgozott, több­ször kitüntették, megdicsérték. Akkor még kevesen sejtették, hogy Árvái egy nagyvonalú szél­hámos. 1961. márciusában már 15—18 ezer forint hiánya volt. Hogy á leleplezést elkerülje, a hiányt a nála lévő külföldi utazáshoz szánt pénzből ki­egyenlítette. Mint a MEDOSZ munkatársa, az év nagyrészét Budapesten töl­tötte, ahol nem hagyott fel költe­kező életmódjával. Nagymennyi­ségű totó és lottószelvényt vásá­rolt, abban a reményben, hogy tetemesebb összeget nyer, és hiá­nyait rendezni tudja. Mivel nem nyert, pénzre viszont nagy szük­sége volt, ezt a külföldi utakról lemaradt személyek részvételi díjából fedezte. Ily módon több, mint 11 ezer forintot herdált el jogtalanul. A külföldi utakkal való ma­nipuláció kitűnőnek bizo­nyult, ezért olyan lépésre szánta el magát, ami páratlan a maga nemében. A MEDOSZ bélyegzőjével ellá­tott körleveleket bocsájtott ki az állami gazdaságok és gépállomá­sé* szöveg aettettí sok részere, melyben júliusra es augusztusra külföldi társasutazá­sokat hirdetett. Részvételi díj­ként egységesen 1360 forintot szabott meg. Utasítást adott, hogy a pénzt milyen jogcímre köny­veljék a pénzforgalmi naplóban. A körlevél élénk érdeklődést váltott ki, s a júliusi útra 10 gépállomás és állami gazdaság összesen több, mint 19 ezer fo­rintot küldött be. Az augusztus: útra 12 ezer forint érkezett. A fenti összegeket 1 saját céljaira fordította. Ez a pénz is kevésnek bizo­nyult, viszont a külföldi utakkal nem lehetett tovább manipulál­ni, más módszer után kellett néz­ni. Aki keres, az talál, és Árvái József talált. Rendszeresen ki­járt az állami gazdaságok, gép­állomások SZB-aihoz ellenőrizni Ha akadt valami jelentékte­len hiányosság, megfélemlí­tette a dolgozókat, majd a MEDOSZ részére kölcsönöket kért. Mivel Árváiban a felettesüket látták, legtöbbször nem mertek nemet mondani. Volt olyan, aki a saját megtakarított pénzéből folyósította a kért összeget. Ár­vái mindenkor nyugtát adottá de a pénzt — összesen 43 000 forin­tot — sohasem térítette vissza. A bíróság Árvái Józsefet csa­lás, sikkasztás és okírathami- sítás bűntette miatt első fo­kon 3 évi és hat hónapi bör­tönre ítélte. A vádlott fellebbezett. Másodfo­kon július 4-én mond ítéletet fe­jtette a megyei bíróság. (B. F.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom