Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

Ma érkezik Moszkvába Gorbach osztrák kancellár

Moszkva, (MTI):

Ma, csütörtökön a déli órákban ünnepélyesen fogadják Moszkvában dr. Gorbach osztrák szövetségi kancellárt,

aki Hruscsov miniszterelnök meghívására egyhetes hivatalos látogatásra érkezik a Szovjetunióba.

Kíséretében lesz Bruno Kreisky külügyminiszter.

A csütörtöki protokolláris látogatások után pénteken kezdődnek. meg a szovjet—osztrák államközi megbeszélések. Ezután Gorbach és kísérete Leningrád- ba, majd Irkutszkba látogat, ahonnan a világ legnagyobb erőművéhez. a bratszki óriáshoz utazik. A Bajkál-tó festői vidékének megtekintése után a kancellár visszautazik Moszkvába, ahol nemzetközi televíziós beszédet is mond.

Moszkvai politikai körökben hangoztatják, hogy a kancellárt rendkívül szívesen látták a szovjet fővárosban. Gorbachot az úgynevezett Raab- vonal folytatójaként tartják számon és olyan politikusként ismerik, aki az államszerződés és a semlegességi törvény tiszteletben tartásának híve, aki fontosnak tartja a szívélyes osztrák— szovjet viszony fenntartását. Megállapítják, hogy a Szovjetunió kész a kapcsolatok további elmélyítésére, ha az osztrák fél is hasonló jószándékot tanúsít.

Hruscsov és Gorbach megbeszélésein nyilván szóba kerül majd — amint erre az osztrák kancellár már korábban is utalt — Ausztria és az európai gazdasági közösség kapcsolatainak kérdése. Moszkvában rámutatnak, hogy Ausztria és a közös piac már megindult közeledési folyamata közvetlenül érinti az állandó semlegesség alkotmányosan rögzített státuszát.

Az EGK, a nyugatnémet imperializmus egyik legfontosabb gazdasági arzenálja, márpedig az államszerződés világosan megtiltja Ausztriának, hogy bármilyen közvetlen vagy közvetett politikai és gazdasági társulásba lépjen Németországgal. A közös piac a NATO-érem túlsó oldala, s Ausztriának e szervezethez való csatlakozása puszta fikcióvá változtatná a semlegességet, egy agresszív és kalandor-jelleg'ű politika veszedelmes örvényébe rántaná az országot.

Amikor nemrég Bécsben egy sajtóértekezleten megkérdezték a kancellárt, nem veszélyezteti-e az osztrák államszerződésből folyó kötelezettségek teljesítését az EGK-val tervezett szorosabb kapcsolat, Gorbach kijelentette, ez elkerülhető, ha az Európai

Gazdasági Közösséggel létrejövő ..gazdasági elrendezés” szigorúan figyelembe veszi az államszerződés valamennyi szakaszának előírásait és csak olyan gazdasági kötelezettségek vállalását hárítja Ausztriára, amelyek összeegyeztethetők az osztrák semlegességgel.

Szovjet sajtókörökben azonban rámutatnak, hogy a közös piacban való részvétel gazdasági oldalát lehetetlen elválasztani a politikai moz- mozzanat októl.

Mindezek a kérdések természetszerűleg szóba kerülnek majd a moszkvai találkozón.

Max Reimann cikke a Pravdában a Német Szociáldemokrata Párt kölni kongresszusáról

Moszkva, (TASZSZ):

Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a Pravda szerdai számában a szociáldemokraták • kölni kongresszusához fűz kommentárt. Rámutat, hogy e kongresszus „eredményei” nyugtalanságot keltenek á munkásosztály soraiban s a békeszerető emberekben.

— A Német Szociáldemokrata

Párt jelenlegi vezetősége — írja Reimann — s mindenekelőtt Brandt. Wehner, Erler és Deist, a külpolitika, a védelem és gazdasági élet valamennyi fontos kérdésében magáévá tette a német nagyburzsoázia és az Ade- nauer-rendszer politikai vonalát. A kölni kongresszuson Ollen- hauer pártelnök nyíltan kijelentette: az adenaueri rendszer válsága csupán a jobboldali szociáldemokrata’ vezetek politikájának következtében nem vált általánossá. I

— A helyzetet reálisan felmérve arra a következtetésre jutunk — folytatódik a cikk —, hogy a Német |Szövetségi Köztársaság munkásosztályában mélyreható folyamatok mennek

végbe. Ez nagyon jól látható a szakszervezetek példáján, de magában a szociáldemokrata pártban is. Ha például összehasonlítjuk a kölni szociáldemokrata kongresszus eredményeit a szak- szervezetek követeléseivel, világosan látható a két egymással ellentétes politikai vonal. A munkástömegek és szakszerve- zeteik érdekei és követelései nem egyeznek azzal az állásponttal, amit a kölni kongresszus elfoglalt. vagyis nem egyeznek a* mo- nopoltőkével és a militaristákkal való együttműködés politikai vonalával.

A cikkíró ezután rámutat: ha a szociáldemokrata párton belül a tagság zömének a jobboldali vezetés miatti elégedetensége még nem jutott kellő érvényre, úgy ez azzal magyarázható, hogy az ellenzékinek máig sincs önálló politikai plattformj.a és szervezetileg szétdarabolt.

Reimann ezzel összefüggésben rámutat, hogy nagy lehetőségei vannak a kommunisták és szociáldemokraták közös harcának &■ dolgozók akcióegységének megvalósításáért és valamennyi békeszerető erő konszolidációjáért.

Két eseményy két szovjet kommentár

Amerikai csapatok

Thaiföld ön

A Pravda szerdái száma cikket közöl Szkalkinrtak, a lap

Thaiföldön járt tudósítójának tollából a thaiföldi és a délkelet- ázsiai helyzetről. Mint a cikk szerzője rámutat: „az imperialista körök akaratából Thaiföldet az egész Délkelet-Ázsia békéjét és biztonságát fenyegető agresszió veszélyes felvonulási területévé változtatták”. Egyre újabb csapatok és hadianyag küldemények érkeznek Thaiföldre, bár a laoszi helyzet, amely ürügyül szolgait az intervencióra, tisztázódik s a nemzeti egységkormány megalakulásával lassanként végérvényesen megoldódik.

Mint Szkalkín írja, Sárit Tha- narat thaiföldi miniszterelnök majdnem minden felszólalásában azt bizonygatja, hogy a külföldi csapatok jelenlétét a „kommunista veszély” indokolja. Ez a magyarázat azonban nem talál túlnagy megértésre helyi politikai körökben, hiszen mindenki tudja, hogy az igazi ok nem a mitikus „kommunista veszélyben” keresendő, hanem az amerikai imperializmus Délkelet- Ázsiára vonatkozó elgondolásaiban. Az amerikai katonákat Thaiföldről Dél-Vietnamba küí dik, ahol úgymond „termelési gyakorlatra” tesznek szert. De ezek az egységek készen állnak arra is, hogy fiz első jelre átlépjék a laoszi határt. Másszóval a Pentagon főkolomposai Thaiföld területével megkapták azt a régóta követelt hídfőállást, ahon nan kiindulva harcolhatnak a délkelet-ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmai ellen.

Az amerikai csapatok jelenléte Thaiföldön még egy célt szolgál, nevezetesen az imperialista monopóliumok gazdasági behatolását ebbe az országba. Jellemző, hogy egyetlen hét leforgass alatt bejelentették: a -Firestone,

amerikai vállalat abroncsgyárat fog építeni, nyugatnémet és japan bankok fiókintézeteket szándékoznak nyitni Thaiföldön. a Union Oil .Company, of California ' széles körű jogokat, kapott olajkutatásra, a Royal Eutsch-Sheíl- olajmonopólium pedig iészt vests ' egy olajfinomító üzem felépítésében.

m

Provokáció » kínai \cpkő? lúr«aM2<g ellen

A Szovjetszkaja Ros&zija ' szerdai számában beszámol arról, hogy a Tajvan szigetére menekült csangkajsekistük előkészületek megindítását követelik'a Kínai Népköztársaság területének inváziójára.

Az ehhez hasonló lárma — hangoztatja a lap — önmagában figyelmet sem érdemelne; 'mivel senki előtt sem kétséges, hogy a Kínai Népköztársaság területe - elleni invázió szégyenletes kudarc*, ba fulladna. A mostani provokációk jellege azonban más.

A csangkajsekista lármaverés.- sel egyidejűleg riadót fújták a" Japánban létesített amerikai tengerészeti támaszpontokon is. A 7. flotta alakulatait lázas sietséggel Tajvan térségébe irányították. '

Vajon a Pentagon miért határozta magát arra, hogy a népi Kína partvidéke mentén az erő demonstrációjához folyamodjék — teszi fel a kérdést a cikk,.szerzője. Világos, hogy a nemzetközi, feszültség kiélezése az Egyesiül Államok külpolitikai irányvonala. Az Egyesült Államok csúfos laoszi veresége és a laoszi egy- ségkormány megalakulása után Washington tekintélye komoly csorbát szenvedett Délkelet-Ázsi- ában. Szkeptikus megjegyzések hangzanak el az Egyesült Államok rovására a Fülöp-szigetekeri és állítólagos gyengesége miatt Thaiföld is bírálja Washingtont.

Nyilvánvaló — állapítja meg a cikkíró — a legutóbbi próbálkozásoknak az a célja, hogy meggyőzze a reakciósokat, a jövőben is biztosan számíthatnak az amerikai fegyverek segítségére,

A nyuüat-irjáni harcok

Djakarta, (TASZSZ):

Mint az Antara indonéz hírügynökség jelenti, a Nyugatijáén felszabadítását irányító parancsnokság képviselője kijelentette, hogy az indonéz partizánokkal vívott harcokban Nyu- gat-Irián különböző területein eddig 80 holland katona esetit el. A partizánegységek és a holland csapatok közötti küzdelem állandóan folyik.

A parancsnokság — hangzik a nyilatkozat — nagyszámú leve-, let kap Nyugat-Iriánból. A levelek írói bejelentik, hogy készek önkéntes egységekbe tömörülni és harcolni Nyugat-Inán felszabadításáért, Azonkívül sokan jelentkeznek személyesen is, hogy az önkéntesek knaé lepjenek.

Ruanda antikok nialista királyát trónjától megfos:dották és kikiáltották a köztársaságot.

A kereken 26 100 négyzetkilométernyi — tel át a Dunántúlnál valamivel kisebb területű — és 2,8 millió lakisú Ruanda Köztársaság demokr atikus államformája mögött valóban a belga gyarmatosítók húzódnak meg. Ruandától — melynek fővárosa a 30 000 lakosú Kigali — délre fekszik a 28 100 négyzetkilométernyi területű és 2,2 millió lakosú Urundi királyság. mely függetlenné válásakor a BURUNDI nevet vpszi fel. Burundi fővárosává az . 50 000 lakosú Usumburát tettek meg az eddigi Kitega helyett.

Ruanda és Blurundi 1962. július 1-vel egymástól különálló, független országgá válik. Mindkét állam Afrika területileg legkisebb, de egyúttal legsűrűbben lakott országai közé tartozik. A lakosság legnagyobb részét alkotó (ba) hutuk »foglalkozása jelenleg is a földművelés. Mindkét országban a cecelégytől mentes szavannós őrületeken a lakosság számarányához és a területek nagyságához viszonyítja igen fejlett állattenyésztés talál ható. Ruanda és Burundi területén több mim 1 millió szarva- marha — zebu — má=f°l mi!’ kecske és mintegy félmillió jo’ legel. A két ország legfőbb exportcikke a kávé. Ruanda kötelében a bányászati terméke! közül az ón, Burundi exportja ban pedig . a r álmaolaj szerepel még jelentősebb tétekként.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete július 1-ne tűzte ki Ruanda- Urundi belga gyámsági terület függetlenné válásának időpontját. Ez azt jelenti, hogy az 54 szer 100 négyzetkilométer nagyságú és 5 millió lakosú ország 70 éves gyarmati járom után szabadul fel. Érdemes közelebbről megismerkedni Ruanda- (Jrundi legújabbkori történetével.

A 17. században Etiópia felől nomád, állattenyésztő hamita (va) tusszik vándorolnak be a területre s az őslakosságot, a földművelő bantu néger (ba) hu- tukat leigázrva megalapítják Ruanda és Urundi nevű feudális szultánságokat. A 19 század utolsó harmadéban a császári Németország Német Kelet-Afrika gyarmatához csatolja Ruanda- Urundit. Az első világháború után Belgium népszövetségi mandátumterületévé, azaz gyarmatává válik, 1926-ban közigazgatásilag is egyesítik Belga-Kongóval. Belga-Kongó függetlenné válásakor, 1960 júniusában Ruan- da-Urundi — mély államjogilag 1946 óta az ENSZ gyámsági területe volt— közigazgatásilag és gazdaságilag elszakadt Kongótól.

A belga gyarmatosítók minden eszközzel késleltetik RuandaUrundi függetlenné válását. Az országban élő törzsek között több ízben viszályt robbantottak ki s ezen a címen jelenleg is belga csapatokat állomásoztatm&k Ruan- da-UnHHlíban; 1961 januárjában

K*aaBP-«i»GYARORSZAG 2~

Jnlras 1:

Rnaoda-ürundi függetlenné válásának napja