Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

Sikerűit megfékezni j az ormi tűzvészt Felmentő ítélet az innsbrucki titkos fegyverraktár bűnügyben A de^aulleista hatalom védi a fasisztákat Francia lapok az Algériában folyó nagyszabású zsarolási kísérletről ALGÍR, (MTI): Hétfőn délután hatalmas rob­banás rázta meg Orant. Az OÄS plasztikbombakkal felrobbantotta a kikötő üzemanyagtárolo raktárainak egy részét. Csaknem három­száz méteres lángok csaptak az égre, amint egymás után tüzet fogott az angol olajtár­saság, valamint egy másik vállalat nyolc olajtartálya. A sűrű fekete füst az egész vá­rost beborította. A városban ki­tört a pánik, jóllehet az utcákon hangszórókkal felszerelt teher­autóik száguldoztak, nyugalomra intve a lakosságot. A városi és a Mers-el-Kebir-i haditengerészeti támaszpontról kivezényelt tűz­oltóság egész éjszaka küzdött a lángokkal és igyekezett megfékez­ni a tüzet. Csak a reggeli órák­ban érkeztek azonban jelentések arról, hogy munkájuk sikerrel járt; Hivatalos körök szerint: tíz­millió liter üzemanyag, az orani készletnek mintegy fele pusztult el. Algéria történetében ez volt az egyik legnagyobb tűzvész. Az OAS orani szervezete to­vábbra is kitart a korábbi jelszó mellett: mindent el­pusztítani, amit az európaiak alkottak ebben az országban. Nyugati jelentések szerint to­vább folynak ugyan az egyeztető tárgyalások az OAS és az algé­riai hatóságok között, e megbe­szélések sikere azonban lényegé­ben attól függ, milyen irányt vesz az OAS szervezetén belül dúló harc. Arab részről újabb en­gedményeikre nem lehet számíta­ni. Az OAS vezetőségiének nagy része ezzel tisztában van. Algír­ban, Bone-ban és Szid! bel Ab- oesz-ben nyugalom van. Csak Órán tart ki makacsul. Visszaérkezett Rocher Noir- ba Abderrahmane Faresz, az algériai ideiglenes végrehajtó szerv elnöke, aki személyesen veszi át a vasárnapi népsza- , vazás irányítását. A francia haladó sajtó a de- gaulleista hatalmat teszi felelős sé az OAS vandál pusztításaiért. „Az oráni lángtenger a kormányt vádolja. — A degaulleista hata­lom kíméli a fasisztákat” — írja a Liberation és rámutat: A kor­mány „legalizálni” akarja az összesküvő szervezetet, hogy a „borítsunk fátyolt a múltra” jel­szó jegyében ’egyengesse az utat a „meg’békülés” felé. A kormány magatartása — írja a lap — a reakció kettős célját szol­gálja: Algériában biztosítani akarja az összeesküvők segít­ségét neokolonialista tervei­hez, Franciaországban pedig arra számít, hogy a „tárgya­lófélként” fellépő és ezzel polgárjogot nyert fasiszta erő­ket adott esetben a mun- ■ kásság ellen használhassa fel. .,Az oráni tűzvész a mi házain­kat fenyegeti — írja az Humani- té. — Franciaországot fenyegető súlyos veszéllyel szemben csak az antifasiszta erők egységes fel­iépére nyújthat védelmet.” Még a polgári lapok is rá­mutatnak, hogy az oráni apo­kaliptikus pusztítást csak a francia hatóságok és katonai erők tétlensége teszi lehetővé. Oránban és kornyékén mintegy 100 000 főnyi francia fegyveres erő tartózkodik anélkül, hogy megkísérelné a banditák megfé­kezését. Dufour szökött ezredes, az OAS egyik vezetője, nyilvá­nos sajtókonferenciát tartott Oránban, amelyen bejelentette a „felperzselt föld” hadművele­tének folytatását. A példátlan méretű zsarolási kísérlet, amely arra irányul, hogy 20 000 „feketelábút” építsenek be az algériai ál­lam fegyveres erőibe és az eviani egyezményen messze túlmenő engedményeket csi­karjanak ki az algériai nép képviselőitől, egyelőre nem járt eredményei. Bár a francia szélsőjobboldali sajtó újabb és újabb híreket kö­zöl az összeesküvők és a Rocher- Noir-i hatóságok között folyó tár­gyalásokról, az algériai kormány mindeddig nem hátrált meg. A tuniszi kormány1 továbbra is el­határolja magát a „tárgyalások­tól” és az időnkénti félhivatalos nyilatkozatok továbbra is az eviani egyezmények sérthetetlen­ségét hangoztatják. A jelekből arra lehet következtetni, hogy az algériai ideiglenes kormány nem változtat álláspontján és megvár­ja a július elsejei népszavazást, hogy a szuverénítás birtokában saját erőivel szerezhessen ér­vényt az eviani egyezmény ren­delkezéseinek. Megalahuit as új török kormány Ankara, (MTI): Az ankarai rádió héttőn este bejelentette. hogy Izmet Inönü vezetésével megalakult az új kormány. A kormányban három párt — Inönü miniszterelnök köztársasági néppártja, az Űj Törökország Párt és a Köztársa­sági Nemzeti Parasztpárt — tagjai vesznek részt. A külügy­miniszteri tisztet Erkin, az előző Inönü-kormány külügyminisztere tartotta meg. Az előző Inönü­kormány május végén nyújtotta be lemondását, miután a kor­mány-koalícióban részt vevő pár­tok közül nem tudtak megegye­zésre jutni a kivégzett Mende- resz volt miniszterelnök párthí­veinek nyújtandó amnesztia kér­désében A kormány-koalícióban részt vevő pártok között most létre­jött megállapodás értelmében ez év októberében közkegyelemben részesítik a Menderesz-rezsim be­börtönzött főtisztviselőit. Becs, (MTI): A grazi törvény­szék esküdtszéki tanácsa rövid tárgyalás után felmentő ítéletet hozott az innsbrucki titkos fegy­verraktár miatt indított bűnügy­ben. Wolfgang Pfaundler tiroli új­ságíró, az olaszországi Dél-Tirol németajkú lakosságának érde­keit képviselő osztrák ber-isel szövetség egyik vezetője lakásán ugyanis éppen a dél-tiroli plasz- tikbombás terrormerénylet-hul- lám idején, titkos fegyverrak­tárt — automata fegyvereket, géppisztolyokat, nagy mennyisé­gű lőszert, robbanóanyagot, gyúj­tózsinórt, donaritos plasztikpa­lackokat és a merényletek írás­beli végrehajtási utasításait — talált a rendőrség. Az osztrák államvédelmi törvény alapján emeltek vádat Pfaundler ellen, aki az eljárás folyamán beismer­te: bombamerénylő dél-tiroli ba­rátai iránt tanúsított rokonszenv- ből létesítette számukra a titkos fegyverraktárt. Később vissza­vonta ezt a beismerését és úgy nyilatkozott: a fegyverraktár ki­zárólag „emlék-fegyvergyűjte­mény” célját szolgálta. A grazi' esküdtszéki tárgyalá­son új „változattal” lepte meg <t nyilvánosságot Pfaundler. Kije-: lentette: egy olasz titkos ügynök, a dél-tiroli németajkú szabad­ságharcosok és az osztrák befg-. isel szövetség kompromittálása céljából csempészte lakására a-' fegyvereket és a lőszert. A vé­dő a vádat képviselő ügyésszel polemizálva kétségbevonta an­nak helyességét, hogy osztrák., esküdtek az „olasz állambizton­ságot védelmezzék”. A grazi esküdtszék hitelt adott a vádlott védekezésének és fel­mentő ítéletet hozott. Grazban egyébként nyilvános­ságra hozták azt a nagy feltű­nést keltő hírt, hogy Oberham- mer volt tartományi képviselő ellen folyamatban lévő ugyan­csak Dél-Tirollal kapcsolatos büntetőeljárást beszüntették. Oberhammer a berg-isél szövet­ség vezetője volt. Az osztrák kormánynak sok kényelmetlen­séget okozó „szélsőséges” maga­tartásáért és a dél-tiroli ptasz- tikbomba-merényletek előkészíté- tésében való részvétel gyanújáért volt kénytelen lemondani. Moszkvában a Lenin-hegyi Lomonoszov Egyetem központi épületében, ott, ahol a külföldi lapokat árusítják, van egy hir­detőtábla. Ha valaki nyerész­kedő hajlamú, gazdag va­dászterületre talál rajta: 61 or­szágból tanulnak diákok a moszkvai állami egyetemen, s a hirdetőtábla éppen ezeké a vendégeké. Az arab, kínai, vagy éppen magyar közlemények mel­lett van a táblán orosz nyelvű is: ha valamelyik kisebb nem­zeti közösség nemcsak a honfi­társakhoz. hanem az egész egye­temista társadalomhoz akar szól­ni, az érintkezésnek ezen az itt legközérthetőbb nyelvén fogal­mazza meg mondanivalóját. Nemrég érdekes orosz nyelvű szöveget akasztottak a falitáblá­ra: „A külföldi diákok könyvet ír­nak arról,, hogyan élnek a moszkvai állami egyetemen. Le­gyél te is a szerzők között! Kéz­iratokat bármely nyelven elfo­gad a szerkesztő bizottság”. De hát kik vannak ebben a Szerkesztő bizottságban és egyál­talán. hogyan született a könyv gondolata? A szerkesztőd bizottság eleinte csak néhány tagból állt: Samani Yakuba (Szudánból), Finn Erkki {Finnországból) és persze a cip­rusi vegyész jelölt: Elefteriosz. A létszám szinte napról napra duz­zad: a kéziratokkal kopogtató szerzők száma már jóval a száz­nál. Főszerkesztőnek Sama- nit kell tekintenünk, ezt < KET-ET-MAGYAKOKSZAG 2 lehetséges, s fekete fizikushall­gatót, akinek agyában először ötlött fél a könyv megírásának gondolata. Samaninak nem a nyugati saj­tó rágalmai adták az ötletet, de a készülő kötet sok egyéb mel­lett azért is időszerű, mert a Wall-street Journaltól az egyéb­ként mértéktartó londoni Obser- verig a polgári sajtót szinte szabályszerű rendszerességgel be­járják a hihetetlenebbnél hihe­tetlenebb rémtörténetek — kezd­ve a még enyhe hazugságon, hogy az ázsiai és afrikai diáko­kat a „Lumumba egyetemre de­portálják”, s végezve azon, hogy a színesbőrű vendégeket kitilt­ják az egyetemekről, ha csak ránéznek egy fehér lányra. A képtelenségek halmazának jó cá­folata ez a Moszkvában készülő kötet, s nemcsak azzal, amit mond, hanem már annak puszta tényével is, hogy a külföldi diá­kok szükségét érezték egy ilyen könyv megírásának. Hogy kiki- vánkozott belőlük az elismerő szó. az igazság. — Mindenkinek tudnia kell az igazságot a Szovjetunióról — Samani Yakuba ezt így fogal­mazta meg.'S mert rájött, ha százezer levelet írna, az is ke­vés lenne, egyszer csak úgy mel­képviseletét- is értesítette. A közlemény kiadása után még a késő éjszakai órákba nyúltak a tárgyalások, majd Csőmbe Leopoldville repülőterére hajtatott. A repülőtéren az Adouia kor mány képviselője nem volt len, ezzel szemben Gardiner, ENSZ kongói főmegbízottja f mélyesen meleg kézszorít; búcsúztatta Csombét, akinél vartalan elutazását külön ’ katonai kirendeltség biztosi l, f----------------------— Az „új szakasz4' és Bonn J. Boriszov. a TASZSZ bonni tudósítója írja: Rusk amerikai külügyminiszter legutóbbi bonni látogatása után egyre több szó esett a NATO életének „új sza­kaszáról”. Az a három nap. amely Rusk elutazása óta telt el, jelentős mértékben fényt derített a Bonnban lezajlott tit­kos tárgyalások eredményeire. Minden jel arra mutat, hogy veszélyes katonai és politikái összeesküvésről van szó, amelyet szemlátomást ujjongva fogadtak Nyugat-Németország kormány- szerveiben, de különösen kato­nai köreiben. Bonn talán még soha nem érezte magát ilyen közel régi titkos álmának meg­valósulásához, — a Bundeswehr atomfelfegyverzéséhez. A sajtó- kommentárokból kitűnik, hogy az Egyesült Államok sok vona­lon engedett a nyugatnémet kormány és a nyugatnémet stratégák azon követelésének, hogy tegyék a NATO-t önálló atomerővé, vagyis hogy lássák el a Bundeswehrt tömegpusztí­tásra alkalmas fegyverekkel. Bonnban szemlátomást erősen bíznak abban, hogy a NATO életének „új szakasza” meghoz­za a nyugatnémet kormány atomkövetelclseinek megvalósu­lását. Lázasan folynak a meg­felelő előkészületek. Az Egye­sült Államokban hamarosan megkezdődik a Bundeswehr kü­lönleges egységeinek kiképzése a Pershing nevű amerikai stra­tégiai rakéta kezelésére, amely atomtöltetet is vihet és amely­nek vásárlására vonatkozóan Strauss bonni hadügyminiszter legutóbbi amerikai útja során már meeállatJodá-st kötött. lékesen odavetette társainak: mi lenne, ha könyvet írnának az egyetemről, életükről, tanulmá­nyaikról. A többiek felkarolták az ötletet, s Ivanov, az egyetem protektora is megígért minden támogatást az első szerkesztők­nek. Azóta egyre áradnak a kézira­tok. A minap a Komszomolsz- kaja Pravda találomra kiválasz­tott néhány idézetet belőlük. Változtatás nélkül lemásoljuk ezeket a vallomásokat Paul Catin (Bordeauxból): Es­te van, a társalgó ablaka szé­lesre tárva. Vacsora után szíve­sen üldögélünk itt. Orosz bará­tom, Tolja gitárt hoz, halkan énekelni kezd. A szavakat még nem értem mind. De hát egyéb­ként is nem mindegy-e, hogy a nótabeli találka a kerítésnél volt-e, avagy a hídnál, s a le­gény a gyárban,- vagy a falun volt-e a legkülönb. a lányok só­hajtását nyírfa, vagy nyárfa hallotta-e? Először hallom ezt a dalt, de mégis olyan, mintha már nagyon régen ismerném.. Kell-e mondani, mennyire ott­hon érzi magát ez a francia fiú Moszkvában, ha így tud írni egy hangulatos estéről, egy ismeret­ien orosz melódiáról. Ibrahim Hifad (Irak): „Mielőtt útnak indultam volna, óvatos­ságra intettek mondván, hogy az oroszok majd mindenképpen ateistát meg kommunistát akar­nak faragni belőlem. Nos, el­telt egy hét, egy hónap, végül egy esztendő, de mind a mai napig senki nem akart még meg­dolgozni engem. A tanárok vi­szont valóban nagyon szigorúak, az ejső naptól kezdve vasmarok­ban tartanak, de ennek csak örülünk”. Bhacsataria indiai aspiráns­nak, akármilyen különösen hang­zik, az a négy hónap hozta meg a felejthetetlen élményt, amit kórházban, betegen töltött. Meleg szavakkal ír az orvosokról, tár­sairól, s különösen kellemes fel­fedezés számára, hogy az ápo­lásért nem kellett fizetnie.- S még sorolhatnánk a tanúságté­teleket napestig. A könyvet ere­detileg ezzel a címmel akarták kiadni: „A Szovjetunióban ta­nulunk. Száz külföldi diák ri­portja”. De a kézirat-áradat olyan nagy, hogy a százas szá­mot alighanem százötvenre, vagy száznyolcvanra kell majd javí­tani. A szerkesztő bizottság min­denesetre megállapodott: a cím­adással megvárják a szedés előt­ti utolsó napot... Serény Péter Egy könyv — sssáss és még tiihh s Csőmbe az ENSZ közre­működésével megszakítót iá tárgyalásait Adoulaval Leopoldville, (MTI): A Kongó és Katanga egységé­nek helyreállításáról Leopold- ville-ben hat hete vontatottan folyó tárgyalások kedden haj­nalban új fordulatot vettek: Csőmbe, a szakadár kongói Ka­tanga tartomány elnöke — az ENSZ kongói képviseletének tel­jes mértékű segítségével — meg­szakította a tárgyalásokat és visszautazott Elisabelhville-be. Hírügynökségi jelentések sze­rint Csőmbe, aki fáradtságot nem kímélve keresett újabb és újabb ürügyeket ú tárgyalások meghiú­sítására. hétfőn este közleményt adott ki. Ebben arra hivatkozott, hogy „az ilyen bonyolult tárgya­lások nem folytathatók megsza­kítás nélkül” és ezért elhatároz­ta, hogy „ideiglenesen” hazatér A.-. eaé nrlólrórÁI 1?.ATS7! IrAncfÁi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom