Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

Fiatalok főszerepben A függöny felgör­dül, kezdődik az előadás. Mindig más­más helyen. Nincs állandó közönségük, 2—3 ezer kilométert utaznak néha egy- egy darabbal Száz- nyolcvan helyen lép­nek színre. Szabolcs- Szataárban — állan­dó színtársulat hí­ján — nagyon ott­hon érzik magukat. — Nekünk mindig ott van a Nemzeti Színház, ahol éppen fellépünk — mondja Rónaszéky András, az Állami Déryné Színház fiatal művé­sze. A fiatal színé­szekre terelődik a szó. Elégedetten szá­mol be róla, hogy lassan nemcsak tár­sulat, de együttes lesz a faluszínház, idős és fiatal színé­szek közössége. A Valahol délen című nagy- operett színlapján több fiatal ar­cot talál az olvasó, a színház­ba járó. Harmaczy József Péteri György zeneszerzőt személyesíti meg. Dévényi Cecília Gonzales impresszáriót, Rónaszéky András pedig Rodrigót. — Nem volt sima az út idáig — eleveníti fel a színészi pálya első állomásait Rónaszéky And­rás. Cili táncosnőként kezdte Szolnokon, ő úgy „ugrott” be egyszer, második főszerepénél tart. Harmaczy Jóska magyar szakos tanár volt, irodalmi es­teken lépett fel, később került a színművészetire. Saját magáról annyit árul el, negyedszerre sikerült a felvéte­lije a színművészeim, nappal egy kazánházban dolgozott, este vé­gezte a főiskolát. Hódmezővá­sárhelyen, Pécsett, Békéscsabán játszott, aztán lett az Állami Déryné Színház tagja. Sokáig azt hitte, prózai színésznek ter­mett, a Valahol délen című nagyoperett ébresztette fel ben­ne a szunnyadó komikust.. Napközben pihennek, fürdő­nek a Sóstón, estére indulnak Ibrányba, Fehérgyarmatra, a szélrózsa minden irányába. Száz kilométereket utaznak, mielőtt színrelépnének, de ennek színé­szi játékukon nem szabad meg­látszani. — Tegnap megmértük, har­minc fok meleg volt a Színpa­don — újságolja a fiatal színész. Nyakkendőben, talpig felöltözve elég állni a kánikulát, s a meg­megismétlődő vastapsot, újrázást, melyet a táncok, az énekszámok ismétlésével honorálnak a szí­nészek. Egy nap sem ismétli meg ön­magát, új arcok, új községek tűnnek fel a színészek előtt. És sok-sok találkozás az emberek­kel, a nézőkkel. — Az egyik alkalommal el­romlott az egyik busz és a tár­sulat egyrésze lemaradt. Nekem jutott az a szerep, hogy beszél­jek a közönséggel, hajlandók-e várni, vagy maradjon el az elő­adás. A közönség két órát várt, közben elözönlötték az öltözőket és kialakult egy kötetlen baráti találkozó, amilyet a nagy szín­házak is rendeznek. Nálunk ez alkalmi volt, de szinte minden­napos. Nem is nyújthatnak lélektelen, másod rangú játékot ilyen kö­zönségnek, amely ennyire becsüli a művészetet. Nem mondhatják: falura az is jó. Mind a mű­vészi játékban, mind a díszle­tekben a legjobbat igyekeznek adni a fiatalok különösképpen, hogy megismerje őket a közön­ség, a megye. A főszereplőkön kívül számos fiatal van még a darabban: Papp Tibornak ez éle­te első színpadi szereplése. — Ott érzi jól magát az em­ber, ahol megbecsülik! — búcsú­zik Rodrigó, azaz Rónaszéky András. Szabolcsban, úgy hisszük jól érezhetik magukat. V. G. Hit együnk nyáron! 37 fokos a test kazánja — Tragédiát okoz a nyári ívászat A hőmérséklettel ízlésünk is változik Sokan csak azért táplálkoznak helyienui, mert nem ismerik a szervezet energia- és högazdálko- dásának alapvető törvényeit. Pe­dig ha egyetlen egyszer végiggon­dolnák ezeket a folyamatokat, megfontoltabban nyúlnának az ételekhez, s ezzel elsősorban saját egészségüknek tennének jót... Akár mínusz 20, akár plusz 30 fokon áll a hőmérő higanyszála, testünk hőmérséklete — ha egész­ségesek vagyunk — mindig 37 fok. Egy 70 kilós ember testének víztartalma 50—60 liter, képzel­jük el, hogy ennyi folyadékot kell 37 fokra felmelegíteni, pon­tosabban: állandóan ezen a hő­mérsékleten tartani Ehhez bizony nem kevés energia szükséges. Testünk „fűtéséhez”, életben tar­tásához a táplálék szolgáltatja az energiát. Most pedig gondoljunk arra, amit minden fűtő gyakorlati ta­pasztalatból tud: téli hidegben több szenet „eszik” a mozdony, mint nyáron. Mert a külső hő­mérséklet nyáron nem von el annyi hőt a lokomotív mozgatá­sára szánt energiából, mint a fa­gyos téli hidegben. S megfordítva és olyan szóval, amely teljes mértékben emberre átvihetővé teszi a mozdony-hasonlatot: té­len nagyobb a gép- és az ember k a 1 ó r i a s z ü k s e g le t e. Je­lentős részben a külső környezed körülményektől függ, mennyi „fűtőanyag” kell ahhoz, hogy a test kazánja mindig 37 fokon legyen. Nemrég 4000 magyar család asztalát tekintették meg élelme­zéstudományi szakértők. Arra vol­taik kíváncsiak, mit esznek ná­lunk vasárnap az emberek, s mivel a válogatás úgy történt, hogy a társadalom minden réte­gét képviselje a 4000 család, az eredmények hazai viszonyok kö­zött általánosíthatók. Azonfelül a felmérés nyári időszakban történt, ez külön tanulságos. Az első megállapítás: sokat eszünk, túl sok kalóriát fogyasz­tunk, amikor kevesebb egészsé­gesebb lenne. A vizsgált családok túlnyomó többségének éllapján ilyen ételek szerepeltek: reggelire zsírosknyór (vagy zsíros pirítás), szalonna, tepertő, ebédre húsle­ves, pörkölt vagy rántott hús (esetleg mind a kettő) utána ne­héz kelt tészták; vacsorára lénye­gében ugyanez.' Alig találtak a „nyomozók” az asztalokon: tejet es tejterméket, sőt a nehezen emészthető pörkölt, zsíros bécsi­szelet mellett savanyúságot, salá­tát is kevesen fogyasztottak. Gyü­mölcsöt még kevesebben. , Az ilyen táplálkozásnak általá­nos káros következménye lehet a sokat emlegetett és fájlalt elhí­zás, a gyomor, az epe, az érrend­szer sokféle megbetegedése. K ü- 1 ö n ö s e n helytelen azonban nyár évadján művelni ezt a lako- mázást. Az átmeneti rossz köz­érzeten kívül (bágyadtság, tűrhe­tetlen forróságérzés, heves szív­dobogás), legtöbbször ilyenkor ra­kódnak le a szervezetben a ké­sőbbi tartós betegségek alapjai. S a rossz közérzet ilyen nyári ebédek, vacsorák után a szerve­zet jelzése: nem is kívánjuk tulajdonképpen ezt a kosztot! A hőmérséklettel együtt ízlésünk is megváltozik, valami „frisset és üdítőt” áhítunk. Csakhát nem hallgatunk saját jó ösztöneinkre. Aztán a megszokás, a ragaszko­dás a családi hagyományokhoz („gyermekkoromban is mindig így volt...”), némelyik idősebb család­tag zsörtölődése („micsoda szegé­nyes dolog ez”), ha mondjuk ilyesmi került a vasárnapi asztal­ra: tejfeles leves, egy 6zeiet sülit- hús, saláta, sok zöldséges- rizsét, borsós, gombás körítés, utána könnyű tészta és gyümölcs. A nyári folyadékszükséglet is más, mint a téli. Sokan félnek nyáron vizet inni, mert csak iz­zadnak tőle. A túlzott óvaködas éppen olyan helytelen, mint a korlátlan vízfogyasztás. Óvakodni kell azonban a túlzott szeszfo­gyasztástól. Egy fröecs, néhány pohár sör üdítően hathat. De a bor, nem is szólva a „töményről", ismét a kelleténél több hőt fej­leszt, túlfűthetj a kazánt! Nem egy hirtelen tragédiát okozott már a nyári „ivászat”. Az ésszerű nyári táplálkozás nagymértékben megakadályoz­hatja, hogy idő előtt kopni kezd­jen a legfinomabb gépnél is bo­nyolultabb, érzékenyebb szerve­zetünk. • »yl r . Évzáró után az AI lami Zeneiskolába!! Megvolt a hivatalos évzáró a Nyíregyházi Állami Zeneiskolá­ban, véget ért az év tanároknak és növendékeknek egyaránt. Ered­ményekben gazdag esztendő után mennek megérdemelt vakációra Csak Nyíregyházán hatszáz gye­reket igyekeztek bevezetni a zene csodálatos világába, ehhez jön még á két „fiók” zeneiskola 2G0 növendéke Kisvárdán és Máté­szalkán. Szakmai eredményük bizonyí­tására elég két szereplésükre hi­vatkozni, a debreceni centenná- ris versenyen kamarazenekaruk és szólistáik nagy sikerrel szere­peltek, az V. Kamarazenei Fesz­tiválon, Miskolcon négy kamara- zenekaruk országos első lett. Kü­lön elismeréssel nyilatkoztak a Nyíregyházán folyó nagyszerű fú­vós tanításról. Fúvósaink sikere már csak azért is örvendetes, mert ez a hangszer országos viszonylat­ban nem örvend nagy népszerű­ségnek az iskolákban. Büszke lehet az iskola a kö­vetkező tanévben érkező három új tanárára, Bánhegyi Etel­kára (hegedű), Babka Jó­zsefre (zongora) és Z o n g o r Árpádra (oboa, szolfézs), mere mindhárman az intézet növendé­kei voltak és a miskolci, illetve debreceni szakiskolában kiválóan megáll-ák a helyüket. Most, mint az Állami Zeneiskola egykori nö­vendékei térnek vissza tanítani — elsőkként. A főcél, mint eddig, az itten is a tömegnevelés a zeneiskolá­ban. A legkülönbözőbb lehetőségeket felhasználják az ismeretterjesz­tésre. A „Legyen a zene min­denkié” című sorozat hét előadá­sán az intézet valamennyi tanára közreműködött. Feltétlenül széle­sítette ez a sorozat a zenekedve­lők Nyíregyházán még elég szűk táborát. Zenekaruk tíz nyilvános hang­versenyt tartott, nagyrészt ismer­tetéssel egybekötve. Több iskolá­ban vendégszerepeitek. Felléptek ja Postás Kultúrotthonban, a szín­házban, az irodalmi színpaddal i adtak közös műsort. Szinte kivé- t tel nélkül minden meghívásnak eleget tettek. Egyszóval nem ér­demtelenül kapta meg az intézet a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság oklevelét és aranykoszorús jelvényét. tégletek szerint osztják el a tár­sadalom tagjai között. Szükséges figyelembevenni azt is, hogy az emberek szükségletei is állandóan növekednek, tehát még csak nem is az emberek mai szükségleteit kell kielégíteni, hanem a koin- muíúzus építése során létrejövő új anyagi és kulturális igényeket. Amilyen ütemben jön létre a kommunizmus anyagi technikai bázisa, úgy szűnnek meg fokozato­san az alacsony fizetésű kategó­riák, . mig végül a műszaki bázis teljes megteremtésével (ez túl­megy a húsz év keretein), a ter­mékek bősége aiapján minden­féle különbség megszűnik az em­berek életkörülményeiben. MINŐSÉGILEG MEGVÁLTO­ZIK a termelésben résztvevő dol­gozók munkája. Nem lesz egy­hangú és fárasztó a munka, amely közvetlenül az anyag meg­munkálására irányul, hanem a géprendszerek beállításán, a mű­szereken keresztül a termelési fo­lyamat ellenőrzése lesz az em­ber feladata. Fokozatosan elmo­sódik tehát a határ szellemi és fizikai munka között. Természete­sen nemcsak arról van szó, hogy a fárasztó fizikai tevékenység meg­szűnik, hanem a szellemi munka színvonala is emelkedik. A mér­nök munkájának hatékonysága növekszik. A szellemi munka mentesül igen sok mechanikus számítástól és nyilvántartó tevé­kenységtől, hiszen ezt is automata gépelt végzik el. Ezáltal a terme­lés irányítóinak több ideje marad alkotási lehetőségeikre. A kommunizmus anyagi techni­kai bázisa az alapja annak is, hogy megváltozzon az ember vi­szonya a munkához. A kommunizmus alsó foka, a szocializmus már lényegesen meg­változtatja a kapitalizmushoz ké­pest az emberek viszonyát a mun­kához. A munka szégyenletes te- herből becsület és dicsőség dolgá­vá válik. A szocializmusban a munka kötelesség. Ahhoz, hogy valaki éljen, feltétlenül dolgoznia kell és bizonyos ösztönző ténye­zők alkalmazása szükséges. A kommunizmusban a munka nem egyszerűen a társadalom iránti kötelesség. A munkának az új technikai feltételek által megvál­toztatott körülményei, a fizikai és szellemi munka különválásának megszűnése, a munkaidő csökke­nésé folytán annak alkotó jellege domborodhat ki. A munka az em­berek számára elsőrendű élet- szükségletté válik, nem kell sem­mivel sem ösztönözni őket. Ennek alapján a dolgozók aktivitásának sokkal magasabb foka bontakozik ki. Ezt' jelzi már ma is például a munkaverseny magasabb formái­nak kibontakozása, az újítások számának gyors növekedése ' a Szovjetunióban. A kommunista munkabrigádok, a kommunista üzemek és vállalatok mozgalmá­ban több mint húsz millió ember ve&z részt. E mozgalom során fo­kozatosan az emberek viszonya a termeléshez és az emberek egy­máshoz való kapcsolata átalakul kommunista kapcsolattá. A kommunizmus anyagi tech­nikai bázisa az alapja a város és a falu közötti lényeges kü­lönbségek megszűnésének is. A kommunizmus építése során a gé­pesítés és az automatizálás nem­csak az iparban, hanem a mező- gazdaságban is megvalósul. A munka színvonala ezen a terüle­ten is állandóan emelkedik és a mezőgazdaság gépi és villamos­energia ellátásával párhuzamo­san egyre inkább az ipari munka egyik válfajává válik. Megszűnik itt is a nehéz, a szellemi mun­kától elkülönült fizikai munka. A paraszti munka fokozatosan az agronómus és a mezőgazdasági mérnök munkájának színvonalára emelkedik. A kommunizmusban agráripari egyesülésekkel, a fal­vak összevonásával új, városias jellegű települések jönnek létre, amelyek mind anyagi, mind kul­turális, szociális, egészségügyi szempontból a várossal azonos színvonalra emelkednek. Az anyagi technikai bázis ma­gasabb foka teszi lehetővé a kul_ turális színvonal általános fel­emelését is. A munkaidő csökke­nése a társadalom minden tagja' számára lehetővé teszi, hogy sok időt fordítson továbbképzésére, kulturális igényeinek kielégítésé­re, szórakozásra. A mű.*«elődás és szórakozás olyan eszközei is, mint a televízió, film stb. továbbfejlő­désükkel, elterjedésükkel belat- hatatdan lehetőségeket rejtenek magukban a társadalom kulturá­lis színvonalának emelésében. Az egészségügy, a betegségek megelőzése és a pusztító betegsé­gek leküzdése sem nélkülözheti az általános technikai és tudomá­nyos fejlődést. Az ember egészsé­gének védelmére és a gyógyításra egyre nagyobb mértékben fel­használják a kémiát, fizikát, és más tudományágakat, valamint a technikai berendezéseket, mű­szereket pl. az emberi szervezet­ben lezajló folyamatok mérésére, ellenőrzésére. AZ ANYAGI JAVAK TERME­LÉSÉBEN bekövetkezett változá­soktól függ elsősorban a női mun­ka jellegének megváltozása is. A nőt a házi rabszolgaság alól csak a kommunizmus szabadíthatja fel véglegesen. A férfi és a nő kö­zötti teljes egyenjogúság csak akkor valósulhat meg, amikor a társadalom az anyagi javak bősé­gével rendelkezik, amikor a köz- étkeztetés, a gyermekek társadal­mi ellátása és társadalmi költsé­gen való nevelése annyira kiter­jed és magas színvonalra emelke­dik, hogy a nők felszabadulhat­nak a jelenleg még meglévő nagy kötöttségek alól. , Az anyagi javak termetesének magas színvonala az alajúa an­nak. hogy megváltozzon a társa­dalom tagjainak tudata, gondol­kodásmódja, erkölcsi színvonala is. A kommunizmus építése során fokozatosan új embertípus all- 1 ki. Amikor megszűnik az egyen harca saját léiéért és az ember a jól szervezett társadalomban magas fokon valósítja meg a ter­mészet feletti uralmát, akkor szű­nik meg véglegesen a kapitaliz­mus által kialakított sok előnyte­len tulajdonság. Megszűnik az anyagiasság, az individualiznius, az előnyök hajszolása, hiszen <sz a kommunizmusban, ahol a tár­sad; lom termékeiből mindenki szükségletei szerint részeiül — teljejen értelmetlen volna. A kommunizmus ma már rertt a képzelet világa. A Szovjetunió­ban már folyik a társadalom :7.« lesen kibontakozó építése. M: - gyarország a kommunizmus a só fokának, a szocializmusnak sí felépítése felé közeledik. Ninctt messze számunkra az az idő. amikor éppen a kommunizmus anyagi technikai bázisának ".étr*- hozásán munkálkodva mi is él­vezni fogjuk saját társadalmi vi­szonyaink gyökeres áirlakulása- nak óriási előnyeit. Ehhez azon­ban először a szocializmus anya­gi technikai bázisa: kell létre­hoznunk. Luca Marta, a PártfoiS'kola tanúra.' KELET-MAGYAKORSZAG % A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom