Kelet-Magyarország, 1962. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
SIKER gyón nagy baja van, ugyanis a felesége kijelentette, hogy ha nem hagy fel az ivással, 6 visz- szaköltözik a mamájához. — No és? — kérdezte Spriccel- Kázmer, üveges szemekkel. — Szegény Jenő végzetes lépésre határozta el magát — folytatta Sörös. — Tegnap befeküdit a kórházba, elvonókúrára. — Elvonókúrára? — döbbent meg Tájt Alajos, a műszaki vezető és ijedtében kiitta Tömény Szilárd íéldecijót. — Akkor Siker Jenő egy közönséges alkoholista... — Stimmel. — mondta Tömény és egy újabb féldecit kért. — Aki elvonókúrára jelentkezik, az alkoholista. Az alkoholistákkal pedig vigyázni kelti. A tizedik rundó után határozatot fogadtak el, mivel Siker •Jenő elvonókúrára ment — tehált alkoholista •— alacsonyabb munkakörbe helyezik át. El'len- vélemény nem volt. Erre újra ittak. maid éjiéi utas íeihftlétptekkel szétszóródtak az éjszakába. Mikor Siker Jenő kijött a kórházból, a kefekötöktől áthelyezték a kefeelőkészítőbe előkészítőnek, majd egy hét múlva a keferaktárba anyagmozgatónak. És amikor az áthelyezés miatt bement az irodába, Tájt Alajos kijelentette: — Mindennek maga az oka. Siker szaki. Tudomásunkra jutott, hogy elvonókúrán volt és az annyira megdöbbentett minket, hogy ki kellett zárnunk a kollektívából. Hiszen maga agy közönségjes alkoholista! — Csak voltam — mondta Sir kér és könnyes szemekkel hagyta el az igazgatói irodát Hetekig el volt keseredve, nem találta a helyét. Egy hónap múlva, amikor már a köszönését sem fogadták. bánatában úgy berúgott, minit egy disznó. Másnap szinten és harmadnap szántén. Mikor ez a kefekötő vezetőség tudomására jutott, látván, hogy Siker a javulás útjára lépett, visszahelyezték őt kefekötőnek és Siker azóta újra boldog és iszik a kollektívával, egészen a- dekrium tnemensig gfödasMM* LÁTOGATÓBAN FINNORSZÁGBAN — Ritka élményt adott már maga az út is. Magyar géppel repültünk Svédország fővárosáig, Stockholmig, onnan pedig a Svéd Légiforgalmi Társaság — a SAS — repülőgépe emelkedett magasba velünk. Negyvenperces fiatallal. Megértettük egymást, utat tettünk meg, amikor feltűnt úgy gondolom nemcsak azért, az ezer tó országa. Hol erdők kö- mert rokon népek vagyunk, ha- zepén pillantottuk meg a csillo- nem azért is, mert a finn íiata- gó vizű tavaikat, hol úgy tűnt: a lók is éppúgy szeretik az életet. Tóparti házak, sajátosan finn táj. Ahol - a-modem épületek emelkednek. tavak ölelik -körül az erdőket. a békét, mint a magyarok. Nem — Úgy fogadtak bennünket csak a múlt, a jelen is összekap- tnindenütt, mint a barátokat, ro- csői bennünket... nál aztán váratlanul bejelentették: készen áll a szauna. Beléptek a szaunába, ebbe a faházikóba, benn hatalmas üstökben forralják a vizet, s merik az odarakott kockakövekre. A gőz magasra csap, szinte égeti a testet a forróság. Vékony nyírfavessző szolgál legyezőül, mellyel egymást paskolják a íürdőzők. Utána a finnek a jéghideg fürdőbe, a szauna másik helyiségébe vonulnak, de a magyarok nem követték a példát. — Sok új és szokatlan dolog van náluk, amely nekünk meglepő volt. Ilyen az italozás elleni valóságos hadjárat. Minden utcasarkon tejcsárda, mindenütt kapni tejet, — talán még az italboltban is. A tv a legjobb mű- sorszámokát megszakítja és bemondja a reklámszöveget, melynek az a lényege: igyál több tejet, egyél több tojást ma, mint tegnap. Végül megértettük; nem csak az alkoholizmus elleni küzdelmet szolgálja mindez, hanem a tej, tojás fogyasztását is, hisz rokonainknál" jócskán felhalmozódott a tej, a tojás és kifizetőbb a fogyasztókat újra. meg újra meghódítani, mint csökkenteni a I tej és tejtermék, tojás árát... Maradandó élményekkel tért haza a magyar küldöttség. Néhány száz finn rokon közelebbről megismerhette a magyarokat, hogyan élünk a Kárpát-medencében. Sok finn ember még nem lát tiszta képet Magyarországról, a mai életről, ez a beszélgetések során is kiderült. Kellenek a találkozások. A 400 magyar fiatal a VIT-em sok ilyen találkozásra is készül északi rokonainknál... Páll Géza Örökre titok marad Ripitya Olivér, a Csomódén Kőgyár utókalkulátora már akkor kivívta az elismerést, amikor hatalmas fölénnyel megnyerte a helyi Gyep- mester Klub által rendezett furfangosok vetélkedőjét. Nem csoda tehát, hogy a járási kultúrbizottság egj’-hangúlag őt jelölte a következő hónapban sorra kerülő Megyei Furfangos Találkozóra. Egy zimankós júniusi délután került sor a döntőre. — Az érdeklődők már zsúfolásig megtöltötték a tűzoltószertárt, mikor elhangzott az első kérdés: Ki volt az a szamojéd halász, aki 1897 április 27-én felemelte Izabelle spanyol infánsnő zsebkendőjét az okohámad lovaspóló rangadón? És az első kérdést még számos hasonló tudományos közérdekű követte — egymásután buktak el a versenyzők de Ripitya győztes maradt. Hazatérése hasonló volt Mátyás király bécsi bevonulásához. Mi jöhet még — kérdezte öles betűkkel a Csömödéri Harsona —, de meg is adta a választ —, Ripityá- nak indulnia kell a budapesti Országos Furfangos Döntőn. Ripitya 1962. áprilisában, izgatottságtól remegve állt az indulók között, amikor elhangzott az első kérdés: Ki volt III. Agenor monacói régiens herceg második féleségének első férje? Persze ez a . - v. % kérdés nem állította nehéz feladat elé Ri- pityát, és hasonlóképpen, szinte gondolkodás nélkül válaszolt a többi kérdésre is. Atégül azonban már csak ketten álltak a dobogón, midőn elhangzott a döntő kérdés: Miért nem lehet a mustárt literednél kisebb üvegekbe kiszerelni? A rivális péma maradt —■ Ripitya viszont boldogan, jelentkezett: Én tudom! ~ kiáltotta—, de a következő pillanatban elfehéredett, - s mielőtt még egy szót tudott volna szólni, holtan rogyott össze. Pótolhatatlan a veszteség — egy ember végre felelni tudott volna a1 kérdésre, s im, az is örökre elhallgatott. Siker Jenő kefekötő ugyanúgy ivott, mint a többi kefekötő a Kefekötő és Kiszerelő Vállalatnál. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy fenti vállalatnál nemcsak a kefekötők ittak, hanem a kefekönyvelők. a kefeelőkészítők és a kefekiszerelök is, úgy, hogy Siker Jenő nem lógott ki a kollektívából. Ugyanannyi volt a normája, mint a többi kefeszakembernek, pontosait annyit ivott, amennyi belefért. Tekintettel arra. hogy kefekötőknél ez haladó hagyománynak számít, senkinek nem tűnt fel Siker részegeskedése. Történt egyszer, hogy műszak végeztével együtt ivott az egész kefegyár. Tömény Szilárd osztályvezető a nyolcadik rundó után megkérdezte: — Gyerekek, hol van ma Siker Jenci? Valamennyien megdöbbenve néztek körül. Valóban, hol van ma Siker Jenci? — Már tegnap se piáit ve-, lünk — állapította meg Spriccer Kázmér, a normás. — Csak nincs valami baja? — De igén — szólalt meg ■ most halkan Sörös Vendel, Siker testi-lelki ióbarátja. — NaSszaüd rokonaink, a önnek, nemrég magyar parasztáJjűsági küldöttséget láittak vendégül. Karjalainen min iszterein ók. Kórsamé áilammániszter, Johannes Virolainen földművelésügyi mi- niszter, Pekka Silvola, az Agrárpárt főtitkára, Matti Kekkonen képviselő, — az elnök fia —, s más neves finn személyiségek fogadták a négytagú magyar küldöttséget Két hetet töltöttek Finnországban, nyilatkoztak a televízióban, az első oldalon hozták; a fényképüket a lápok, — különösen a Maakansa, az Agrárpárt lapja foglalkozott bőségesein a küldöttség útjával. A négytagú küldöttségben szabolcsi ember is volt, Lipők András, a KJSZ Szabolcs- Szatmár megyei titkára. Élményeiről, a távoli rokonok életéről érdeklődtünk hazaérkezése után. kanokat szokás,'a-miniszterek és a kétkezi munkások, parasztok egyaránt. Sok helyen jártunk a két hét alatt, megnéztük azt a szállót, ahol a 400 tagú magyar VIT küldöttség lakik majd, jártunk a parlamentben, 'álltunk az olimpiai stadion 72 méter magas lelátóján, találkoztuhk sok finn•T^LUiiAliaitSZÁG 4. Érdekességeket is megőrzött az ott készített jegyzet: a finneket hallgatva sokszor úgy tűnt, mintha ők is magyarul beszélnének. A beszéd dallama nagyon szembetűnő. — Kíváncsian .vártuk a szaunázást, vajon berniünket is meghívnak erre a furcsa fürdőzésre, vagy sem. Az egyik parasztházr % Finn lány népviseletben.
