Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-18 / 114. szám

téhany évvel ezelőtt sok pa­ttern bér olvasta kételkedve újságokból, hogy az Orszá- . Mezogazdasagi Kiállításon Kutatták a nagyüzemi palán- ogépet. Akik látták, azok is PÁLINKA Halálos balesetek — Leváltás Megszégyenítés — Tönkremenő családok Mit tehetnek és mit tesznek az alkoholizmus ellen a záhonyi állomáson igy -fogadtak: „Vajon megered-e ita»a a palánta? Nem töri-e jssze a gyenge növénykét?” És íme. az állami gazdaságok után egyre több termelőszövetkezet­ben jelenik meg a palántáló- gep. A képén látható, a nyíregy­házi Ságvári Tsz lányainak akár­milyen jól is hajlik a dereka, Terven felüli hizlalás — önköltségcsökkentés a Csengeri Állami Gazdaságban Jelentősen fejlődött az utób­bi időben a Csengeri Állami Gazdasag állattienyesizete. Külö­nösen a szarvasmarha hizlalás­nál értek el dicséretes ered­ményt. A felnőtt marháknál, darabonként a havi súlygyara­podást 27 kilóra tervezték a gazdasági év elején. Ezzel szem­ben most 33,10 kiló hizlalási át­lagot érnek el. És ez az ered­mény annál is inkább értéke­sebb, mert egy kiló hús erede­tileg tervezett 16 forint 98 fillér előállítási, költségét 13 forint 26 fillérre csökkentették. A növendékmarhák hizlalásá­nál még kedvezőbben alakult a helyzet mind a súlygyarapodás, mind a ráfordított önköltség te­kintetében. Ezeknél a havi súlygyarapodás terve, darabon­ként 14,40 kiló, míg a tényle­ges eredmény 17 kiló 80 deka Az önköltség pedig az előirány­zott 18 forint 72 fillérrel szem­ben 12 forint 45 fillér. Ki baüatt már o-lyat, hogy j valaki a büntetést megköszönte volna? Petrov Jánost, a MÁV | záhonyi állomásának dolgozóját I leváltották, kevesebb lett a ke­resete, mégis ezt tette. Aki megértette... — Megérdemeltem főnök elv­társ, meg. . . — mondta S. Ko­vács Istvánnak, az állomásfő­nöknek. — Nem tagadom — folytatta —, valóban nem em­berhez méltó módon viselked­tem, részegeskedtem. S. Kovács csodálkozva vizsgálta emberét. S bár ő váltotta le a brigádve­zetésről. most egy fejjel maga­sabb lett szemében ez az ember. Asztalhoz telepedve erről a kényes témáról és következmé­nyeiről folyik a vita, a beszél­getés Farkas Lajos, az üzemi pártbizottság titkárának helyet­tese. Lucza János balesetvizsgáló főintéző, Németh Sándor sze­mélyzetis és György László ko­csiintéző között. Petrov János esetében mint többen, arra szá­mítottak, hogy ellenkezni fog, ki­fogásokat keres, s helyette kel­lemesen csalódtak, mert ez az ember beismerte hibáját, s hoz­zálátott becsületesen élni és még jobban dolgozott, mint azelőtt. — Másfél év telt el azóta — mondja Lucza János, a baleset vizsgáló. — Petrov megválto­zott, s újra brigádvezető. Csak az a baj. kevés a hozzá hasonló ember, aki úgy fogná fel a hi­báit, mint ő, s változtatna is magatartasan. Hálás vagyok... — No azért nem az egyetlen — szól közbe Farkas Lajos és a szekrényhez lép. Levelet vesz elő’ és az asztalra teszi. — Itt van, olvassák. A pártbizottság­nak küldte egyik dolgozónk — teszi hozzá. „Kedves elvtársak! Nagyon hálás vagyok, hogy visszaadtak az életnek, gyermekeimnek, fe­leségemnek, s örülök, hogy ma már boldog a családi életem,..” Aláírás: Lipták József. — Ez az ember már ott tar­tott. — folytatja Farkas , hogy elvész a családja és a társada­lom számára annyira ivott. Többször beszéltünk vele. míg hallgatott ránk, s elvonó kúrá­ra küldte az üzem. Vagy itt van Potos János esete. Ki akartuk zárni a pártból, s ma az egyik legjobban dolgozó emberünk, pártfunkciója is van. A rendelet és akik megszegik... — Szabályzatunk — mondja Farkas — hiába rögzíti, hogy a vasutas dolgozók munkakez­dés előtt 6 órával nem fogyaszt­hatnak szeszes italt, egyesek megszegik... — Vagy megtartják ugyan, de a szolgálatba csak magukkal hozzák az itókát, s isznak mun­ka közben, mint azt a 700-as rakodón is tették — szól köz­be György László. — S mi a hiba? Az, hogy akinek ellen­őrizni kellett volna, itt történe­tesen a raktárnoknak, nemcsak elnézte, berúgott maga is. Meg­történik aztán olyan is, hogy összedobják a pénzt, s munka­időben elküldenek egy embert a brigádból cigarettáért, aki pá­linkával érkezik vissza... — Tavaly 34 dolgozó ellen folytattunk fegyelmi eljárást ittasság miatt. Jelenleg 11-nél tartunk. Az első esetekben írás­beli megrovás, a visszaesőknél alacsonyabb munkaköri beosztás a következménye. S ez a borí­tékok véknyulásával is jár — ismerteti a statisztikát Lucza. — De mikor aztán súlyosabb következménye van! — szól köz­be Farkas. — így van — helyesel Né­meth Sándor. — Tavaly egyik mozdony azért futott bele egy személyvonat szerelvénybe itt az állomáson, mert a személyzete ivott. Egy kocsi összetört, a moz­dony is megrongálódott. Több ezer forint kár keletkezett. Hárman jó hangulatban — És a halálos kimenetelű balesetek! — gombolyítja a be­széd fonalát Barkas. — Május elején történt. Három pálya­mester jó hangulatban ment háztűznézőbe Tuzsérról Tisza- bezdédre. Itt is ittak, s motoros kocsival utaztak vissza Tuzsérra. A váltótoronynál hiába figyel­meztette őket az őr, hogy vi­gyázzanak, mert foglalt vágány­ra futnak be, hatvan kilométe­res sebességgel a vagonok alá rohantak. Deregi János pálya­mester azonnal meghalt. Szim- csák Attila pedig agyrázkódást szenvedett. — A szerencsétlenségek gon­dolkodtatok, a büntetések is, mégsem sokat segítenek — véle­Erre nem számítottam. Én, Nehéz Imre művezető álljak fel és mondjam el, mit csinálok egy nap alatt az üzemben. Furcsa. Fiatal korom ellenére nyugodt embernek tartanak, most egy kicsit iz­gatott vagyok. Sejtettem, komoly dolog lesz ez a helyszíni beszámoltatás: a me­gyei tanácsról érkezett szakemberek előtt nem lehet elkendőzni a bajokal. — de hogy a Szatmárvidóki Faipari Vállalat két égető kérdésében én legyek a „ko­ronatanú”..: Mit is mondjak? Nem fogom bizony­gatni, hogy alapjában véve mennyire igyekszünk, Áz igazgatónk mindezt el­mondta, számokkal bizonyította. Akkor kezdtem kényelmetlenül érezni maga­mat. amikor rávilágítottak a mi égjük legnagyobb betegségünkre: menet közben képtelenek vagyunk kimutatni a költse-, gek alakulását, nem tudjuk. mennyi anyagot használtunk fel egy párizsi asz­talhoz, miért adódnak elő hiányok, mi lesz a megtakarított anyaggal. Meri nincs bizonylati rend nálunk. Ez aztán magával hozza a másik nekem szegezett kérdést: érzem-e a termelés szervezetlen­ségének kellemetlen hallását. Nincs módom kimagyarázkodásra, ha lenne sem tenném, hiszen úgy ér­zem, azért vannak itt a szakemberek, hogy segítsenek. Nekem pedig arra van- szükségem, hiszen mit tagadjam, már a munkakezdésnél kapkodok. Elsősor­ban az anyag miatt. Sem én, sem a többi művezető nem lát tiszta képet. A ke­retutalvány pedig arra lenne jó, hogy átfogóan mutassa az anyag útját. Ki­adásnál még nincs is hiba, de hogy vál­laljak én felelősséget azért az előkészí­tett alapanyagért, amelyet a raktárból boldog boldogtalan visz a legkülönbö­zőbb munkákra. Hát ez az. Valamilyen láthatatlan redőny homálvosítja el a lé­nyeget, a felelősséget. Szerintem is ve­szélyes dolog ez. bármennyire is bízunk az emberek becsületességében.. Ráadásul most hallom, milyen kellemetlen kiha­tása van ennek vállalatnuk egész életé­ben: nem tudunk feleletet adni olyan, keretesekre, amelyekre másutt kapásból válaszolnak. Egyet értek a megyei elv- társakkal, nem lehet mindent a régóta betegeskedő főkönyvelő távollétére ken­ni . Beszédes Dezsőné egyedül elvesz a sok papírmunkában, képtelenség egyidó- ben főkönyvelőt helyettesíteni és a maga munkáját is végezni. Javasolni fogom, a vállalat vezetősége mielőbb kötelezze a művezetőket az anyaggazdálkodás foko­zott figyelésére, és adjon lehetőséget a termelés átfogóbb elemzésére. Mert itt a bökkenő. Ezek hiányában nem beszélhetünk szervezett termelésről. Emlékszem, a szocialista címért versen­gő Papp és Miskolci-brigád mennyit bosszankodott, veszekedett a munkáért, a folyamatos anyagszállításért. Erre az adott lehetőséget, hogy ösztönösen csi­náltunk mindent, csak a mennyiséget te­kintettük, ugyanakkor nem vigyáztunk a közben adódó nehézségekre. Jól az eszembe véstem, ami, az egyik megyétől érkezett elvtars mondott az előbb: ha a könyvelés nyomon kíséri a termelést, akkor kiegyensúlyozott az anyaggazdál­kodás, nem képződhetnek elfekvő kész­letek és nem duzzadhat meg a félkész­termékek mennyisége. Most rajtam a sor, csak ki ne fe­lejtsek valamit! Angyal Sándor kedik György László. — Tudom, hisz ói is ittam régebben. Ha viszont az embert rádöbbentik: arra, hogy néz ki részegen', sze­gyéül magát. Ez használna. — A pártbizottság is gondolt erre. Itt volt a Nagy Sándor: esete. Egyik alkalommal úgy berúgott, hogy motoros targon­cán vitték haza. No, gondoltuk;1 ha még egyszer hasonló törté­nik vele, lefényképezzük. Igv is volt, s aztán behivattuk a párt­bizottságra. Megmutattuk neki a fényképet. Ez én vagyok? — Valóban így néztem ki? — így — mondtuk neki. — Nagyon szégyellte magát. Lel­kére beszéltünk és használt. Pe­dig már elbocsátás előtt állt. Az­óta semmi baj nincs vele, ren­deződött a családi élete is... Mező Sándor készített néhány hasonló felvételt másokról is, amelyeket kiraktunk az állomás előtti táblára is — magyarázza a titkárhelyettes. — Volt Is felháborodás — szol közbe György —, mert olyanok is lencse elé kerültek, akik nem érdemelték meg. De azért az iszákosoknak hasz­nált. .. — A taggyűléseken olyan ha­tározat született, hogy a része- geskedők magatartásáról értesít­jük á lakóhelyi tanácsokat is. Tudják meg a faluban is — mondja Farkas. — A feleségeknek is kellene írni, s mellékelni az ilyenek­ről a fényképet is. Ez használ­na! — jávasolja György László. — Én is szégyellném magam, ha a féleségem ilyen fénykép­pel fogadna — mondja György. — S meggondolp ám, hogy más­kor mennyit igyák. Nagy ered­mény az is, hogy ma már nem bújtatják el a részegeket a bri­gádok, mint azt tavaly tették. Rádöbbentek, hogy ezek a töb­biek zsebéből veszik ki a pénzt Csők neveléssel — Csak neveléssel lehet iga­zán eredményesen küzdeni a túlzott italozás ellen' — vélek»- dik Lucza János is. — A rend­szabályok ezt csak segíthetik, de magukban nem hatásosak. így van, ez a legfontosabb, a több ezer munkást foglalkozta» tó nagy határállomáson ig. Csafe a félezer kommunista és a püe» tonkívüliek összefogása állíthat sorompót a ma még ugyancsalf. nagymértékű szeszfogyasztásnak* a részegeskedésnek. Nehéz párt­munka, de megéri, az emberek' a családok, feleségek és a gyer­mekek meghálálják. Farkas Kálmán A lap megírta a IHÁSZ intézkedett „A lap április 21-i számában^ megjelent a tiszateleki lakosok levele, amelyben kifogásolják a község közvilágítását. A sajtócik­ket követően a panaszt meg vas-, gáltuk és megállapítottuk, hogy,: ezek a hiányosságok valóban eí6-i fordultak. A község kisfeszü!tsé-i gű hálózatát ugyanis a MEGYE-j VILL készítette és a kisebb rendé ellenességek már csak üzemefási közben voltak tapasztalhatók,; Ezeket a hibákat körzetszereK-j segünkkel megjavíttattnk és ez-j zel a tiszateleki lakosok- kenésé-' nek eleget tettünk. A TIT ASZ J nyíregyházi üzJettgaBS^SsáteaS? ______________J 3 KELET-MAG’EASOSSCád' ' épi dohányültetés a Ságvári Tsz-ben mégis csak könnyebb ülve a palántálás, mint négykézláb hajlongva. De nemcsak köny- nyebb, hanem szaporább is. A gépen ülő négy lány 100—120 ezer palántát helyez el naponta fl „koronatanú“ | monológja az ültető korong közé. Sokkal nagyobb faradsággal legalábfc húsz palántázóra lenne szükség hogy ezt a teljesítményt elér­jék. A Ságvári Tsz-ben a 130 hold dohány ültetésén 3 gép dolgo­zik. (Hammel József felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom