Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-17 / 113. szám
Hatszázezer birkát géppel nyírnak az állami gazdaságok juhászataiban A város zö d „futószalagjáról" Vizei keli „fogni“ — Szárazságtűrő zöldfélék termesztése — fi konzervgyár „etetése“ - Szakemberek nevelése — Biztosítani az utánpótlást Az állami gazdaságok nagyüzemi juhászataiban megkezdődött a birkanyírás. A hortobágyi, a pankotai, a mezőhegyest juhok a szokásosnál valamivel hamarabb kerülnek olló alá, hogy a gyapjúipar nyersanyagellátása folyamatosabb legyen. Az idén az állami gazdaságokban több mint 600 000 juhot, az állomány 80—90 százalékát géppel nyírják. A gépi nyírás nemcsak a munkát gyorsítja és az önköltségét csökkenti, hanem a gyapjú minőségét is javítja. Mint a juhászok mondják, „kisebb a tarló, nincs szecska, egyben jön le a gyapjú”. A Városi öldi Állami Gazdaságban az idén új nyírási módszert vezettek be. Eddig a juhokat a nyiróasztalon hosszirányban nyírták, most a földön hagyják az állatokat és az ollót keresztben járatják. így ugyanis a gép jobban a testhez igazodik, értékesebb, hosszabb szálú gyapjút szállíthatnak. Az állami gazdaságok eddig 25 agregátorral működtethető 12 fejes szovjet nyírógépet sze- reztek be, amelyek segítségével lényegében már az egész állományt meg lehetne nyírni, csupán a szakemberképzést nem tudták még megfelelően megoldani. A télen újabb gépi nyírótanfolyamot tartottak és a szakemberek szerint azok a szentesi, endrődi asszonyok bánnak a legügyesebben a géppel, akik korábban a kézi nyírás mesterei voltak. Az a bizonyos „zöld futószalag” minden város nélkülözhetetlen kelléke, gyakorlatilag éléskamrája. Egyre nő az egy főre eső zöldségadag, a vitaminban gazdag, tápláló, jó étrendi hatású zöldségfélék fogyasztása. Az étkezés kultúrája emelkedik. Háromszorosára nagyobbodott az utóbbi 5—6' évben Nyíregyháza zöld futószalagja. Mégis kicsinek bizonyul. A mintegy 60 ezer lakosú Nyíregyháza évi optimális zöldségfejadagja 566 súlyvagon. Ennyi persze nem kerül az asztalokra, éppen a ma még rövid futószalag miatt. Az idén 210 holdon termelnek zöldséget a város termelőszövetkezetei, holott legalább 5—600 holdra lenne szükség. De hol van még -az épülő konzervgyár majdani éves igénye? VÍZSZEGÉNYSÉG Hatalmas konzervgyár épül városunkban, állandóan emelkedik a lélekszám, — sürgető a i nagyüzemi zöldségtermesztés kialakítása. Hogyan lehetséges? Melyek az akadályok? Milyenek a lehetőségek? Legnagyobb gátja a város körüli zöldövezetnek a vízszegénység. Nyíregyháza nem közművesített város. a mesterséges vízművek sem jöhetnek számításba. Mi hát a tennivaló? Elsősorban az adott körülmények közötti lehetőségek teljes kihasználása. Nem öntöz kertészetet minden természetes vízforrás, — főleg a Bessenyei Tszcs földjein, s környékén lé- tesülhetne nagyüzemi öntözéses zöldségkertészet. Gondolkozni kellene a Sóstó ,,elhasznált” vizének hasznosításáról, de időszerű lenne a város határában talajvíz magassági méréseket vé- geztetni szakemberekkel, kidolgozni a legkevesebb befektetéssel megoldható öntözéses kertészetek kialakításának tervét. Minden csepp természetes és mesterséges forrásból áradó vizet felfogni, kamatoztatni. MUNKAIGÉNYES ZÖLDFÉLÉK Mi lehetne a másik lépés? Az úgynevezett: szárazkertészet ki- terjesztése, szárazságtűrő zöldségfélék termesztése. Ma már vannak külön erre a célra kine* Közös baromfikeltető — Újabb gyümölcsfeldolgozó és tartósító üzemek — 170 vagon málna exportra Csaknem száz szövetkezeti vállalkozás az országban Két évvel ezelőtt jöttek létre — kísérleti jelleggel — a termelőszövetkezetek első közös vállalkozásai. A szövetkezetközi együttműködésnek ez a formája azóta meglehetősen elterjedt; a már működő, vagy most alakuló közös vállalkozások száma megközelíti a százat, s több száz termelőszövetkezet vesz részt bennük. Az együttműködés főként a baromfikeltetésre, csibenevelésre, sertéshizlalásra, szőlő- és gyümölcstermelésre terjed ki. Szövetkezeti baromfinevelő telepek A szövetkezeti vállalkozások eredményei máris igazolják a koncentrált, szakosított nagyüzemi termelés előnyeit. A szövetkezetek együttesen nagyobb, korszerűbb épületeket tudnak létrehozni, üzemeltetni, mint kü- lön-külön, s így termelékenyebb, gazdaságosabb a munka. Az átlagos szövetkezeti baromfinevelő telepeken egy dolgozó 2000—2400 állatot gondoz, a vállalkozásoknál pedig 7500-at. Az öt karcagi szövetkezet közös baromfikeltetőjében a naposcsibék önköltsége 30 százalékkal kisebb az országos átlagnál. Jánoshalmán 7 szövetkezet most fogott össze közös sertéshizlaiásra. Itt az átlagos 240 helyett ezer állatott lát el egy gondozó, s ennek, valamint a korszerű hizla- lási módszereknek az eredményeképpen 35—40 százalékkal olcsóbban állítják majd elő a sertéshúst. Hasznos talajvédelmi társulások A közös vállalkozások keretében a szövetkezetek sok olyan feladatot is megoldanak, amire külön-külön képtelenek lennének. Ilyen munkára főként a vízgazdálkodási és talajvédelmi társulásokban kerül sor. A Koppány völgyében 13 község 25 szövetkezete alakított ilyen vállalkozást, s a belvizek levezetésével már 2500 holdat tettek termővé. A szövetkezeti tagság és a népgazdaság érdekeit egyaránt szolgáló közös vállalkozások létrejöttét néhol a szakigazgatási szervek közömbössége nehezíti. Több járási tanács igen lassan adja ki a működési engedélyeket, s az új vállalkozások részben ezért, részben a nemzeti bank. e&yes, irodáinak tnenewsege miatt általában késve kapják meg a hiteleket, így a közös tevékenység megkezdése is elhúzódik. A juhtej szakszerű feldolgozása Újabban mezőgazdasága termékeik közös feldolgozására, értékesítésére is összefognak, s ehhez — szakemberekkel, anyagi eszközökkel — jelentős támogatást nyújtanak a földművesszövetkezetek. Több gyümölcs- feldolgozó és tartósító üzemet hoztak már létre. Az Örsé^ termelőszövetkezetei és szakcsoportjai tervezik, hogy évi 170 vago- nos málnatermésüket közösen készítik elő exportra, illetve dől- j gozzák fel szörpnek. Pest megye j juhtartó szövetkezetei a fővárosban alapítottak közös üzemet a juhtej szakszerű feldolgozására. mesített kevésbé vízigényes fajták egyes zöldségféléknél, ezeket kívánatos meghonosítani. Ennek és általában a zöldségtermesztésnek azonban más akadálya is van: Egyik: a tsz-ek egyrésze idegenkedik a zöldségtermesztéstől. Oka: nagyon munkaigényes, sok kézi erőt kíván, márpedig a nyíregyházi tsz-eknél nincs munkaerő-felesleg. (így van ez, bár közismert, hogy a városban ép- penhogy munkaerő-felesleg van.) Ezért, s mert zöldségtermesztő szakemberekből nincs elegendő eddig a város két tsz-e foglalkozott zöldséggel, a másik kettő nem, a 18 termelőszövetkezeti csoport Pedig egészen kisüzemi alapon. Az Idén valamit javult a helyzet, a Béke Őre Tsz is létesített kisebb területen kertészetet, De ez édeskevés. MI LESZ 1963-BAN? Nem várható, hogy a problémák naponkénti felsorolása önmagában meghozza az eredményt, s megnyúlik a nyíregyházi zöld szalag. Legfőbb ideje jjiatározottan és tervszerűen hozzálátni az akadályok elhárításához, esetleg szakemberekből csoportot alakítani erre a célra. Igen időszerű, hogy a városi tanács szakemberekkel fel akarja mérni a tszcs-k lehetőségeit, hogy legalább 1963-ra a tszcs-k földjein is nagyüzemi zöldség-gyümölcs termelés folyjon. Hasonlóan szükséges megoldani a szakember-problémát, átmenetileg átcsoportosítással, majd gondos szakképzéssel, később a zöldségtermesztés specía- lizálását, hogy gépeket alkalmazhassanak a nagy táblákon! ugyanígy a növényvédelmet, stb E teendők egyrésze sürgető, másrésze folyamatosan eüvégzjem- dő munka. Minden indokolja a nagyüzemi zöldségtermesztés mielőbbi kir alakítását a nyíregyházi tsz-eknél, tszcs-knél. Végül is: az elegendő és friss zöldséget innen, itthonról várja az ipari munkás, az alkalmazott. És már képzik a konzervgyár szakembereit, meglesz az annyira kívánt konzervgyár, s azt naponta „etetni” kell majd. KÖZÖS t)GT A zöldövezet minden nyíregyházi közös ügye. Rá kell irányítani a figyelmet. Sok múlik a városban élő és a gyakorlatban kinn dolgozó kertészeti szakembereken, a város zöldségellátásával megbízott vezetőkön. De kellő összefogással, mindenki segíthet. — vízügyiek, öntözési szakemberek, szaktanárok és maguk a fogyasztók. Páll Géza MÉG SZERENCSE... ...nálunk ez lehetetlen! \ GEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNYE 13. — Miféle remény? — kérdezte Bison. — A maga űrhajója, amelynek sebessége kisebb... — Huszonnégy kilométer. — ... nem tudja utolérni Ká- movot — fejezte be Bison. — Azt nem — felelte nyugodtan 1-Iapgood, — de elhagyni azt hiszem, igen! Űrhajóm motorja tíz percig dolgozik és másod- percenkénti 40 méteres felgyorsulással 24 kilométeres sebességet fejleszt. Ha felszálláskor 50 méterre növelem a felgyorsulást, 29 és fél kilométeres végsebességet kapok. Ez pedig teljesen elegendő ahhoz, hogy elhagyjuk Kámovot, annál is inkább, mert mi nem teszünk majd kerülö- utat, hogy szétnézzünk a Venu- son. — Biztos ebben? — Bison szívébe Hapgood szavai új reményt öntöttek. — Biztos vagyok, de csak abban az esetben, ha július' 10-én délelőtt tudunk felszállni. Hét nap áll rendelkezésünkre. Ha erőteljesen nekifogunk a munkának, időben elkészülünk vele. Legyen nálam holnap reggel ki-, lenckor. Az újságíró távozott. Hapgood pedig sokáig ült gondolataiba merülve. Jól tudta; az az elhatárolása, ho©> a letgyorstt iast 50 ICAJMHD A MARSOM méterre növeli, a legsúlyosabb következményekkel fenyegeti egészségét. Az orvostudomány ugyanis megállapította, hogy az emberi szervezetre nem káros a másodpercenkénti 30 méteres felgyorsulás, de ez is csak olyan körülmények között, ha nem tart tovább egy percnél, ö pedig saját magát és útitársát ki akarja tenni a nehézkedési erő ötszörös megnövekedésének — tíz percen keresztül. Igaz, szándékában áll a vízbe merülést alkalmazni, de nem biztos abban, hogy eredményes lesz. A kockázat nagyon nagy, dehát nincs más választása. Vagy vállalja a kockázatot, vagy lemond a harcról és tanúja lesz vetélytársa teljes diadalának. Szeme előtt egymás után vonultak el a sok éves harc jelenetei. Eddig mindig Kámov győzött. Hapgood most vissza akar vágni összes eddigi vereségéért. Hát lemondhat erről a lehetőségről csak azért, mert fél. hogy megsínyli az egészsége? „Rokkanjak meg örökre — gondolta—, de előbb legyőzöm magát, mister Kámov!” Charles Aldgernon HapQcrod neve nagyon népszerű volt az Egyesült Államokban. Ö, a tehetséges mérnök és az űrhajózás neves elméleti tudósa alkotta meg a világon az első atom- reaktív motorral működő sztratoszférarakétát. Átrepülte vele az Atlanti- óceánt és messze túlszárnyalta az addig elért összes gyorsasági rekordot (repülése egy óra 15 percig tartott), és egyszeriben világhírű lett. A leszállás után adott interjújában kijelentette, hogy legközelebb a Föld határain túlra repül. Az amerikai lapok „csillag- kapitány”-nak nevezték Hap- goodot. Az akkor még ismeretlen Kámov szovjet mérnök az amerikai tervező sikerét üdvözlő cikkében megjegyezte, hogy ez a titulus még kissé korai, — Látszólag igaza van — felelte Hapgood az újságírónak, aki megkérdezte tőle, mi a véleménye erről a megjegyzésről. — De az óceán átrepülése és mondjuk a Holdra repülés között alig van különbség. A sztratoszférarakétát csak egy lépés választja el az űrhajótól és én rövid időn belül megteszem- ezt- a lépést Ám a valóságban másként történt. Az első lépést a Világűr meghódításának útján nem ő tette 'meg, hanem ugyanaz a Kámov mérnök, akinek szerény megjegyzését elnyelte a dicsérd cikkek halmaza. Szívós harc indult meg közöttük az elsőségért. Az Egyesült Államok kormánya mindennemű támogatást megadott Hapgoodnak. Az a szándéka, hogy elsőnek éri el a Holdat, majd a Venust és a Marsot, sok pénzmágnásnak nagyon kedvére való volt, mert abban reménykedtek, hogy kezükbe kaparintják az ásványi j kincsek kibányászását, amelyek-^ re a bolygókon bukkanhatnak! és nem sajnálták a pénzt a terw valóra váltásához. Hapgood első célja a Hold volt, mert Kámov csak körűig repülte s nem szállt le a fet színére. Szorgalmasan építette űrhajóját, arra számítvaj hogy Kámovnak bét évnél hamarabbi nem sikerül megvalósítania máv sodBk űrrepülését. (Folytatjuk?) $ KEIF.T-M AGY ARORSZ A G