Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
irodalom — Művészet — 7 udomány Szentiványi Kálmán: Levél a farpaiakhoz Kedves Tarpaiak, Könyvtárosok, Népnevelők! Most járok először a kurucok földjén s bevallom, nagyon megtetszett a beregi táj, hasonlít szülőföldemhez, a Dunántúlhoz, szelidhullámú dombjaival, kis ligeteivel. Egy nap természetesen semmi ahhoz, hogy megismerjünk egy tájat, falut, — Tarpát, az itteni embereket, mindennapi életüket, gondjaikkal, örömeikkel együtt. Meghatottan állok önök előtt, hogy elmondjam az irodalmi est bevezetőjeként benyomásaimat, gondolataimat. Mi, a Könyvbarát-mozgalom, amelynek nevében ma bekopogtattunk igen sok házhoz a faluban? Két hónapja került Tárpán tanácsi kezelésbe a községi könyvtár s azt szeretnénk, hogy mögéje széles bázist teremtsünk, ismerjük meg a lakosság, az olvasó emberek véleményét a könyvekről, mit olvaasnak szívesen, főképpen mit olvasnának. Aki még nem olvas, hogyan tehetnénk olvasóvá? Sokan emlékeznek még, hogyan is volt a régi világban? Munkás családban születtem, magam is munkásból lettem íróvá s ez nemcsak azért kezdődött könyvvel, mert mint mindnyájan, könyvből tanultam meg a betűvetést, az olvasást, de azért is, mert nagyon szerettem olvasni. A kulturálódás, a tanulás lépcsőit könyvekből rakták ki, ezen lehe* csak felfelé emelkedni... A lent élő emberek, akik előtt minden más út el volt zárva régen, elsősorban ezt az utat járhatták: a. tanulás, az olvasás útját. Nyilván ez az oka, hogy éppen ezért — a hatalom elzárta előlük az igazi olvasmányokat, « hasznos, jó könyveket.. Esze Tamás kuruc vezér földjén vagyunk, ez a nép nagyon régen fel szeretett volna szabadulni. A valamikori csaták hőseinek csontja régen elporlad l már a beregi földben, a társadalmi viszonyok nagyon sokáig nem változhattak meg, éppen a régi elnyomók utódai tapostak rajtunk, amikor ezen a vidéken vívta politikai harcát, csatáit, Tarpa másik nagy fia, Bajcsy Zsilinszky Endre. Amint idejöttünk, a községnevek emlékeztettek engem az újságokban régen olvasott eseményekre, választásokra, amelyeken a kurucok unokái támogatták Bajcsy-Zsilinszkyt. SOPRONTÓL, TARPÁ1G az egész országon áthozták hamvait, hogy itt nyugodhasson. Emlékezzünk hát Tarpa nagyszerű fiaira, most, innen is, mert a kulturálódás. a Könyvbarát-mozgalom is szívós harc, noha egészen más körülmények között, de azért folyik, hogy ne csak a társadalmi rendet változtassuk meg, ami már megtörtént, hanem minden embert, aki -a mi társadalmunkban él. Aki új ember már, azt tovább emeljük felfelé, s aki még nem. azt segítsük, hogy új emberré, szocialista emberré váljon. Közismert kedves tarpaiak, hogy a világ, a társadalom sokkal gyorsabban megváltoztatható, mint az emberi tudat. S az emberi tudat gondolkodó átformálásának legfontosabb feltétele a műveltségi szint emelése s nemcsak azért, mert művelt emberfőkkel hamarabb meg lehet értetni mi az, ami bennük és a világban végbemegy: de, azért is, mert a mi új világunkat'csak művelt emKELET-M AGYARORSZÁG 6 berekkel tudhatjuk tovább építeni. Ezen az estén mondjuk meg őszintén, hogy sokkal könnyebb üzemeket, szocialista városokat építeni, mert ez anyagi lehetőség dolga, de nehezebb az embereket együtt, vagy egyenként megváltoztatni, szocialistává nevelni. A visszahúzó múlt, a régi világ megvan bennünk, szokásokban, felfogásban — de bennük van már a holnap is, a szocializmus. A régi elsorvad, elhal bennünk — átalakulunk lélekben, szellemben is éppen- úgy, mint ahogyan átlakulnak, újulnak az emberi test sejtjei, az élet törvényei szerint. ITT AZ IDEJE, hogy a parasztság. amely a szocializmus útjára lépett, birtokosa, élvezője legyen a kultúrának, ismerje meg a kultúra minden vívmányát s mivel éppen ebben az ügyben jöttünk össze, ismerje, szeresse meg a könyvet, az irodalmat: az írásból, a könyvekből minél több ismeretet, tudást sajátítson el. Kedves tar- pai, beregi és szatmári barátaim, minden könyv legyen egy- egy tégla szívós munkánkban, ahogyan belülről egymást és önmagunkat átépítjük. Olvassanak szakkönyveket, ismerjék meg a korszerű, modern mezőgazdaság fontos eredményeit, mert a Győzelem Termelőszövetkezet s minden tarpai hasznát látja, ha jobban dolgoznak s természetesen ez az ország érdeke is. De nemcsak kenyér kell az embereknek, hanem kultúra, tudás... Mindez a könyvekben megtalálható! Engedjék meg, hogy személyes élményeimet > említsem: régebben, ha elmentem egyik vagy másik gyárüzembe. — természetesen a felszabadulás után, hiszen azelőtt gyári munkásként dolgoztam magam is — azzal fogadtak, lám ezt Írja meg író elvtárs! Minálunk ennyi meg ennyi embernek van motorkerékpárja, s aztán, hány autót vettek az illető gyár, vagy termelőszövetkezei dolgozói... Mostanában azonban érdekes változás van. Most se felejtik ki a motorkerékpárt és az autót, de nem ezzel kezdik, hanem azzal kedves tarpaiak, hogy hányán tanulnak az üzemben és termelőszövetkezetben, mennyien végzik az általános iskolát, technikumot, gimnáziumot, szakmai tanfolyamot, vagy éppen egyetemet. Igen, a munkások, termelőszövetkezeti parasztok, a mi világunk dolgos emberei. Kiművelt emberfők lesznek valameny- nyien a szocializmus felépítéséhez! Ez a valóság! Tanulni kell mindenkinek. Nálunk szinte az egész nép tanul ma, azt is mondhatnám barátaim, a mi korunk hőse az az ember, aki egyszerre dolgozik minden erejével, s ugyanakkor tanul is, egyik kezében szerszám, a másikban pedig könyv van! Ez az én mondandóm lényege, ez a Könyvbarát-mozgalom jelentősége! Elsősorban persze Budapesten, gyárakban láttam ezt eddig, s | szúkebb hazámban, a közép-dunántúli iparvidéken, a Balaton feletti fennsíkon, ÍGY LESZ BEREGBEN, Szamárban és minden magyar faluban, mert a mi országunkban a régi módon nem lehet élni, senkinek sem, mindenkinek ta- i nulnia kell fiatalnak és öregnek. Ma azt mondotta nekem Tarpán egy idős nénike, hogy olvasna ő, de nincs szemüvegje. ..Fogjuk kézen. A termelő- szövetkezetben betegbiztosítás is van, ír fel a néninek szemüveget az orvos és olvashat. Itt a könyvtár, rendelkezésre áll, nem kerül pénzbe sem. Nálunk a kultúrát ingyen meg lehet szerezni. Eltűnik majd barátaim minden régi árok és korlát, eltűnik a falu iés város közötti különbség is, olyan sokat beszélünk erről. De csak akkor tűnik el, ha a falusi emberek is kulturálódnak, művelődnek. Erre alkalmuk és joguk van, államunk alkotmánya s társadalmi rendje szerint. BERECZ ANDRÁS: ÜREG PARASZT. A han«»osl!lm és a nagyothallók Indukciós hurok a moziban— Hangszabályozas o csón Megbízható számítások, illetve becslések szerint körülbelül az emberek tíz százalékának rossz a hallása. Ez a fogyatékosság megfosztja a nagyothallókat az élet sok kisebb-nagyobb örömétől. Sokáig nem sikerült megoldást találni például árra, hogyan lehet számukra is teljes mértékben élvezhetővé tenni a hangosfilmeket. Megpróbálkoztak többek között azzal, hogy a nézőtéren egyes székekre vagy széksorokra fejhallgatókat szereitek, de ez egyrészt kényelmetlen volt számukra, másrészt a fejhallgatón nem lehet szabályozni a hangerőt. Ma ugyan szinte minden nagyothallónak van mar korszerű hallókészüléke, de ez a műszer a gépi utón érkező hangokat, a film hangját is erősen torzítja. Mégis ezekhez a készülékekhez kapcsolódik az a megoldás, amelyre az optikai, akusztikai és íilmtechnikai egyesület konferenciáján hívta fel a szakemberek figyelmét dr, Götze Árpád fülorvos. A hallókészülék legnagyobb része — köztük Terta 4002 — indikációs tekerccsel is működik, s ha mikrofonja helyett az indukciós tekercset kapcsolják be, szinte valami kis rádióvevő készülékké alakul át. Mindössze körben a terem falán kell egy megfelelő fémszálat, úgynevezett indukciós hurkot elhelyezni, amely a filmre rögzített hangoknak megfelelő elektromágneses hullámokat mint valami adóállomás antennája sugározza a nézőtérre. Mondtam, meg fogsz lepődni. Tessék, így vagyok. Vasagy, testetlen asztal, ácsolt székek, kopott szekrény. Ablakpárkány a könyvespolc. Na, és a kilátás! Jobbra szekérszín, szerfa, odébb sertésól és a kies tájék színfoltjait a szalmakazlak adják. Parancsolj, gyönyörködj. Ne érts félre, de neked fogalmad sincs arról, miben élek én itt. Hm. Ne legyek pesszimista? Ez így pontatlan megfogalmazás. Szerintem a lemondásnak is vannak árnyalatai, de olykor az enyémhez hasonló jogos háborgásban is a pesszimizmust keressük. Hétköznap csak csak, de ilyenkor, szombat délután, vasarnap olyan vagyok, mint egy sértett vad, nem lelem a helyemet. Se mozi, se egy füstös kiskocsma, csak ez a négy fal, egyszem ablak. Jó, hogy most itt vagy. nem engedlek estig. Talán ironikusan hangzik, veled az emlékeim is megkerestek eljöttek Ide a lányára. Ne nevess ki, de én most jövök rá. mennyire szeretem a várost. Ha eszembe jut zenének hallom a kisvasút fülsiketítő fütyülését, a villamos csikorgását, az autók robaját, lüktetésnek, igazi életnek a rohanást a gyárba, a tolongást a mozipénz- .árnál, a stadion elüti, a primőrért a csemegében. Angyal Sándor: Vaságy és orgona Ezt a konyakót még ott vettem. Ne ijedj meg, nem iszom. Csak a vendégeim kedvéért. A járástól jönnek ki leggyakrabban, néha megkérdik, hogy érzem magam. Mit mondjak nekik? Jól, voltam már jobban is, ki lehet bírni. Csak azt nem mondom, ami kezdettől itt szorul a torkomnál. Amikor megkezdődött az ági.álás, engem pécéztek ki elsőnek. Később Tárnoki, az igazgatónk egy mondattal elintézte a kiadásomat: — Maga, Nyiri elvtárs ott is kitesz magáért! Tudtam, menni kell. Ahhoz pedig elég felnőtt voltam, hogy ne említsem Ágit Pedig abban a pillanatban ijesztően féltékeny lettem. Képzeld magad a helyembe. Itt vagy kétszázötven kilométerre tőle. Örökké csak képzelődsz: este nyolc, vajon merre jár? Hiszen a magány sem végtelen. Keserűen mosolygok magamban, ha arra gondolok, talán Ági a féltékeny, talán ő még jobban képzelődik. Levelezünk. írja, velem szenved és már azon töpreng, megírja a kérvényt a művelődési osztályra, jön utánam a tanyára, menyasszonyként is meg akarja osztani a gondokat. „Egyelőre szó sem lehet róla. Maradj”. Már előre tudtam, mi lesz a szűkszavú válaszában. Biztosan felesleges vagyak, már van valakid, csak nincs bátorságod bevallani”. Kicsi Ági! Mint egy madár, úgy repült le a buszról, amikor a hívásomra kiutazott. Estig maradt, kibékültünk. Azzal búcsúzott, tanév végén ide jön nyaralni, pihenni, mert imádja a csendet. Még jobban megszerettem, hogy ennyire nő tud lenni, Hát nem nevetséges? Szeretni ezt a csendet. A hosszú, szótlan esteket, lámpavilágnál. A csend itt és a sóstói sétányon ég és föld. Ez a csend iszonyatos dolog, felőröli az embert, mint a hangoskodás is. Télen például... Mindegy, elmondom. Éjszakába nyúló napokon át veszekedtünk a növénytermesztési brigádvezetővel: nem jó ide a kukorica, álljunk át burgonyára. Aat mondta Kéki. ne akarjunk pápábbak lenni a pápánál, ők sem hülyék. Nem és nem. Mi tagadás, ráerőszakoltuk a burgonyát Kékire. Kikönyörögtük a műtrágyát a járásnál, még én is szórtam a vegyianyagot. Most jobban drukkolok, mint egykor a Spartacus meccsen. Csak sikerülne! Az ag- ronómusom biztat, ne féljek amíg őt látom. Persze, neked ezek unalmas dolgok. Érdekel? Ugyan. Egy varoson élő ember csak annyi fantáziát talál, benne, sorba kell-e állni a krumpliért, vagy sem. Na, látod, ezt az egyet megírhatod: nem lesz sorbanállás. Ha a fene fenét eszik, hatvan vagon burgonya elmegy a száz holdunkról. Érdekes ember még ez a Kéki Gedeon is. Mostanában eppen- hogy biccenti a kalapját. Duzzog, de megy. Sokait káromkodik. Jönnek az emberek, elnök elvtárs, ez a Kéki megvadult, .esi-