Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

__vagyaik mégis valóra válnak Emlékezés az el^enkwrada I mi banditák vajai vérengzésére meg főiem, mit tudok Tiszáék- rói, s milyen embernek ismertem társast. Én nem mondhattam róluk rosszat, hisz valóban ren­des emberek voltak. Tisza meg különösem, szociális érzésű pa­raszt volt. — HordakötélleJ fűzték okét egymáshoz, mint a rabokat — sir Kun néni. — Még előző nap vittem neki enni, az őrök meg­nézték, s mikor meglátott csak intett a fejével, mert nem volt szaba^ beszélnie. Szegény uram. — Olyan vo*t kerem a latunk, mint egy temek) — magyarázza a 90 esztendős Bíró Dániel. — Kihirdették, hogy az udvarát el ne merészelje hagyni senki. Csak a fegyverropogást hallottuk meg. Akkor már tudtuk mi történt a tizenhatom vajai emberrel. S miért kérem? Mert a földet kö­vetették, meg a jobb világot. Tu­dom, mert egyszer én is benn voltam velük Bakién. Harmadnap Kun Sándorr.é és a többi özvegyen maradt asszony könyörgésére Vay Mária közben­járására engedélyezték a közös iír felbontását. — Mikor harmadnap kiástuk »két, mindnek be volt kötve a szeme, Az én férjemnek a saját zsebkendőjét kötötték a szemé­re. Azután sírbahelyeztük vala­mennyit — mondja Kun néni. — A kis fa fejfája ma is megvan, de nem engedtek akkor rá írni semmit. UNNÉK A TEMETÉSNÉL NEM ' OLT prédikáció, a harangok is .íémak maradiak. De az emberek tudják kik voltak ők: Hódi Mi- Jaly, Kassai Antal, Kassai János, »un András, Kun Gábor, Kun „ndor. Osváth János, Sipos An­tal,' Sípos Ferenc, Sípos László, Tisza József, Tisza Miklós és Ti­sza Péter, akiknek emlékét a kastély előtti kertben köbevésle a falu népe. Őket megölhették az urak, áé reményeik, vágyaik most mégis v»16ra válnak.;.! Farkas Kálmán munkásokait, értelmiségieket, pa­rasztokat kezdték üldözni. Az el­lenforradalmi bosszúáUés már a román megszállás idején meg­kezdődött! korlátlan fehétf-ősegük nyílt ama, hogy bárkit bírói íté­let nélkül Mkoűcdjanak, puska elé állítsanak. Ez a terror nem­csak a szocialisták és kommunis­ták ellen irányolt, hanem min­denki ellen, aki a legkisebb mér­tékben is veszélyeztette a nagy­birtokos érdekeket. AKASZTÓHEGVT DÜLÖ. Vaja és Őr határában fekszik, két fa­sor szegélyei. A név rémisztő emlékeket idéző. Negyvenhárom évvel ezelőtt, május negyediké­nek délutánján fegyverek dördül­tek itt, jajkiáltások törtek a. magasba, s a föld a szomj át vér­rel csillapította. Tizenhármán voltak ők. Miért keltett meghai- niok? Mert jobb étetet. földet akartak a nincstelen parasztok­nak, követelték, hogy a népnyú­zó Ecsedi János jegyzőt távolít­sák d a faluból, aki még arra is képes volt, hogy az anyákat itez- szerugdalja, ha aíook követelni merték fronton harcoló férjeik után a hadisegélyt. — Fiatalon maradiam özvegy — emlékezik Kun Sándornak, a d»ektórt»m jegyzőjének felesége * hetvennégy éwes nagymama. Férjem a Sunk születését meg sem várhatta. A gyerek nem is­merte az apját. •— FELHW ATTAK engem te a fawasegházána — magyarázza Vincae László, a nyugdíjas la­uste, aki 41 évig nevelte a vajai parasztok fiák. — Már ott volt a ttsatetettdö, a kántor gp mások. ,Még ma is emlékszem a nevé­be, gróf Rimmceaun a román csapátok parancsnoka kérdezte Nem tuditam hová viszik őket, mit akarnak tőlük még a szom­szédnak sem hittem, pedig Ta­kács Lajost és a testveiét is ki­hajtották az Akasztőhegyre sírt ásni. ...a nádasai erdeazéteo tizenkét sír sorban, szépén vörösöket temetnek. A tiszt urak mulatoznak, nevetnek. „Állj elő hát Szalma János, te is Farkas kommiszáros, — szól a báró Prónay Mehettek már Marcaliba Súmon paphó meggyónni. (Hamburger: Latinka ballada.) 1919 MÁJUS... Világos nappa- palok után sötét éjszakák, ami­kor nemcsak a remények, a vív­mányok is összeomlottak, s a szent ügy képviselőit a Magyar tPoe ó/wvlrörrFnypoonff lhö'lAVtHlQ.if' Ez évben már január 3-án meg­kapták a KSZKBI-től az első be­utalókat a megye kisipari szövet­kezeteinek dolgozói. Közel 370 ember tölti szabadságát az ország legszebb üdülőiben. Ezenkívül je­lentős lesz a közös, családi üdülő­jegyek száma is. Most szervezik az ipari '.anulók és a dolgozók is­kolás gyerekei részére a kéthe­tes satortáborozást Balatoníüred- re és Noszvalyra. A következő évekre is felkészül az üdültető szerv. 19ö3-ban kezd hozzá az új, korszerű 120 sze­mélyt befogadó Szabadság-hegyi üdülő építtetéséhez a KSZKBI. Az új üdülők építése több, mint 11 millió forintba fog kerülni. Ezenkívül kibővítik a hajduszo- boszlói üdülőt. Az üdülőben az­előtt negyvenen tölthettek szabad­ságukat, az eméletráépítés ered­ményeképpen most százan pihen­hetnek majd itt. Még fis idén 120 OOO tonna műtrágya A nagy ecsete Rákóczi Terme­lőszövetkezetben megkezdődtek a növényápolási munkák. Eddig több mint 100 kát. hold mákot sara botiak meg. Ugyancsak megkezdték a cukorrépa és a borsó kapálását is. A munkában különösen ki­tűnt az ifjúbrigád, amely több, mint 20 kát. hold földön ültet­te el a burgonyát s megkezd­ték a kukorica és a napraforgó vetését is. A szolnoki Tiszáméul! Vegyiművek ez év májusában ünnepli fennállásának 10. jubi leumát. Az állandóan fejlődő üzemben az elmúlt évben a hatalmas kénsavgyár mellé mű­trágya üzemet építettek, ahol május "-én kezdik meg a fo­lyamatos termelést. Ez az új szuperfoszfát üzem már ebben az évben 120 ezer tonna műtrágyát ad a mezőgazdaságnak. A tíz esztendős gyár területén jelenleg is építkeznek, bőví­tik a szuperfoszfát üzemet és új kénsavgyárat építenek. Darvas Szilárd: Helyezkedni kell A z éiet olyan, mint a villa- mos... — mondta reg iátott ismerősöm. Kristóf, és átszelle- mülfen nézett maga elé. Körülöttünk zúgott a Moszkva tér forgataga, villamosok és autó­buszok kanyarogtak jobbra-balra példás pontossággal, mint valami nagy közlekedési revü szereplői. Elgondolkoztam Kristóf mélyér­telmű hasonlatán, igyekeztem megfejteni, hogy borotvaéles és minden szellem} torna iránt rend­kívül fogékony eszemnek újabb bizonyítékát adjam, de sikertele­nül. — Miért olyan az élet, mint a villamos? — kérdeztem Kristó­fot mérgesen, miközben az összes közismert ostoba hasonlatok át­cikáztak agyamon. — Helyezkedni kell — válaszol­ta ellentmondást nem tűrő han­gon. — Ide figyeljen! Éppen bekanyarodott a hatos. Kristóf megragadta karom, és felrántott a pótkocsi peronjára, de nem vitt be a villamos belsejébe. A peron hátsó, csukott ajtajára rogyott le velem, és magyarázni áenckBü.. — Helyezkedni kell! Pillanat­nyilag, e nyári kánikulában ez a villamos legkellemesebb része. Bent a kocsi zsúfolt és meleg. Itt levegőn vagyunk. A villamos rög_ tön megindul, kellemes légáram­lat keletkezik, állandóan friss le­vegőt kapunk, és ráadásul támasz­kodhatunk is, ami majdnem ülő­helynek felel meg Továbbá nincs olyan állami vagy etikai szabály­zat amelynek értelmében a pe­ronajtót át kell adni az állapotos nőknek. Még továbbá: a felszál­lás a másik ajtónál történik, min. két tehát semmi sem mozdíthat ki nyugalmi állapotunkból. Egy­szóval: helyezkedni kell! 171 kellett ismernem, hogy Kristóf szavaiban van va­lami logika. Csakhamar megtelt a peron is, mi azonban fél felünk­kel a levegős ajtónak támaszkod­tunk. így aránylag jól bírtuk a prést. Kristóf pedig ráért, hogy e kis példázatot az élet nagy dol­gaival összefüggésbe hozza. — Így vagyok én a vállalatnál is. Pék; Sándort, az igazgatót, min­denki utálja. Alapjában véve wen» is ok nélkül- Vászon! jól fekszik, akik pedig utalják, nem fekszenek jól. Én tehát tüzön- vizen át szolidáris vagyok Pék Sándorral.' minélfogva én is jól fekszem. Mert az élet olyan, mint a villamos: helyezkedni kell! Éppen elképzeltem Kristófot és Pék Sándort, amint jól fekszenek, mikor a villamos megindult, hogy elkezdje földkörüli útját a Nagy­körúton. A kalauz nyomban oda- nyomakodott hozzánk, és leakasz­totta a peron ajtaját, minélfogva Kristóffal együtt majdnem kies­tünk a kocsiból. — Most ezen az oldalon van a felszállás — magyarázta a kalauz, és felcsukta a másik ajtót. A következő megállónál a fel­szálló utasok rajtunk tolakodtak íelfelés, és Kristóf, a helyezkedés nagymestere, csakhamar ronggyá lett bokszolva. — Erről megfeledkeztem — mondta szemrehányó pillantá­somra —, de sebaj. Tovább he­lyezkedtünk. Szép lassan átnyo- makodtunk a peron másik ajtajá­ból— az ételben is így van ez... Megragadta kezemet, hogy él ne veszítsen, és magával vem-' szolt. Centiméterenként, de ál­landóan haladunk, minden kis rést kiasználva, és a Margit-hid bu­dai hídfőjénél valóban csukott peronajtó mellett kötöttünk ki.' Kristóf diadalmasan nézett rám. — így volt ez a vállalatnál is — magyarázta. — Az előző igaz­gatónak, akit ez a mostani fúrt meg, szintén nagyon jó embere voltam. De idejében felismertem az erőviszonyokat, hogy úgy- mondjam: átvándliztam a peron másik ajtajához. Es megint friss levegőhöz jutottsm, akárcsak most... JM üszkén rátámaszkodott a peronajlóra de az odalépő kalauz egy gyengéd mozdulattal lelökte róla. — Most ezen az oldalon vari a felszállás — mondta, és le­akasztotta az ajtót. A következő pillanatban meg­indult a felszállók rohama, és Kristófot pillanatok alatt elborí­tották az utasok. Nem is láttám többé. Mert amikor pár hét múl­va felkerestem a vállalatnál, hogy csodálatos helyezkedést szisztémá- ‘ ‘ ját illetően kifejtsem, a vélemé­nyem, közölték velem, hogy egy ' revízió következtében Pék Sán-* dórral együtt kitették a szűrét... Leeresztették ä peronajtót... Uj üdülők -— 370 beutaló Egész évben tart az üdültetési szezon a szövetkezeti dolgozóknak Megkezdődött a növényápolás MM kát. ImHH mákot megsarabollak, kapálják a cukorrépát és a borsót is

Next

/
Oldalképek
Tartalom