Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-06 / 104. szám
__vagyaik mégis valóra válnak Emlékezés az el^enkwrada I mi banditák vajai vérengzésére meg főiem, mit tudok Tiszáék- rói, s milyen embernek ismertem társast. Én nem mondhattam róluk rosszat, hisz valóban rendes emberek voltak. Tisza meg különösem, szociális érzésű paraszt volt. — HordakötélleJ fűzték okét egymáshoz, mint a rabokat — sir Kun néni. — Még előző nap vittem neki enni, az őrök megnézték, s mikor meglátott csak intett a fejével, mert nem volt szaba^ beszélnie. Szegény uram. — Olyan vo*t kerem a latunk, mint egy temek) — magyarázza a 90 esztendős Bíró Dániel. — Kihirdették, hogy az udvarát el ne merészelje hagyni senki. Csak a fegyverropogást hallottuk meg. Akkor már tudtuk mi történt a tizenhatom vajai emberrel. S miért kérem? Mert a földet követették, meg a jobb világot. Tudom, mert egyszer én is benn voltam velük Bakién. Harmadnap Kun Sándorr.é és a többi özvegyen maradt asszony könyörgésére Vay Mária közbenjárására engedélyezték a közös iír felbontását. — Mikor harmadnap kiástuk »két, mindnek be volt kötve a szeme, Az én férjemnek a saját zsebkendőjét kötötték a szemére. Azután sírbahelyeztük valamennyit — mondja Kun néni. — A kis fa fejfája ma is megvan, de nem engedtek akkor rá írni semmit. UNNÉK A TEMETÉSNÉL NEM ' OLT prédikáció, a harangok is .íémak maradiak. De az emberek tudják kik voltak ők: Hódi Mi- Jaly, Kassai Antal, Kassai János, »un András, Kun Gábor, Kun „ndor. Osváth János, Sipos Antal,' Sípos Ferenc, Sípos László, Tisza József, Tisza Miklós és Tisza Péter, akiknek emlékét a kastély előtti kertben köbevésle a falu népe. Őket megölhették az urak, áé reményeik, vágyaik most mégis v»16ra válnak.;.! Farkas Kálmán munkásokait, értelmiségieket, parasztokat kezdték üldözni. Az ellenforradalmi bosszúáUés már a román megszállás idején megkezdődött! korlátlan fehétf-ősegük nyílt ama, hogy bárkit bírói ítélet nélkül Mkoűcdjanak, puska elé állítsanak. Ez a terror nemcsak a szocialisták és kommunisták ellen irányolt, hanem mindenki ellen, aki a legkisebb mértékben is veszélyeztette a nagybirtokos érdekeket. AKASZTÓHEGVT DÜLÖ. Vaja és Őr határában fekszik, két fasor szegélyei. A név rémisztő emlékeket idéző. Negyvenhárom évvel ezelőtt, május negyedikének délutánján fegyverek dördültek itt, jajkiáltások törtek a. magasba, s a föld a szomj át vérrel csillapította. Tizenhármán voltak ők. Miért keltett meghai- niok? Mert jobb étetet. földet akartak a nincstelen parasztoknak, követelték, hogy a népnyúzó Ecsedi János jegyzőt távolítsák d a faluból, aki még arra is képes volt, hogy az anyákat itez- szerugdalja, ha aíook követelni merték fronton harcoló férjeik után a hadisegélyt. — Fiatalon maradiam özvegy — emlékezik Kun Sándornak, a d»ektórt»m jegyzőjének felesége * hetvennégy éwes nagymama. Férjem a Sunk születését meg sem várhatta. A gyerek nem ismerte az apját. •— FELHW ATTAK engem te a fawasegházána — magyarázza Vincae László, a nyugdíjas lauste, aki 41 évig nevelte a vajai parasztok fiák. — Már ott volt a ttsatetettdö, a kántor gp mások. ,Még ma is emlékszem a nevébe, gróf Rimmceaun a román csapátok parancsnoka kérdezte Nem tuditam hová viszik őket, mit akarnak tőlük még a szomszédnak sem hittem, pedig Takács Lajost és a testveiét is kihajtották az Akasztőhegyre sírt ásni. ...a nádasai erdeazéteo tizenkét sír sorban, szépén vörösöket temetnek. A tiszt urak mulatoznak, nevetnek. „Állj elő hát Szalma János, te is Farkas kommiszáros, — szól a báró Prónay Mehettek már Marcaliba Súmon paphó meggyónni. (Hamburger: Latinka ballada.) 1919 MÁJUS... Világos nappa- palok után sötét éjszakák, amikor nemcsak a remények, a vívmányok is összeomlottak, s a szent ügy képviselőit a Magyar tPoe ó/wvlrörrFnypoonff lhö'lAVtHlQ.if' Ez évben már január 3-án megkapták a KSZKBI-től az első beutalókat a megye kisipari szövetkezeteinek dolgozói. Közel 370 ember tölti szabadságát az ország legszebb üdülőiben. Ezenkívül jelentős lesz a közös, családi üdülőjegyek száma is. Most szervezik az ipari '.anulók és a dolgozók iskolás gyerekei részére a kéthetes satortáborozást Balatoníüred- re és Noszvalyra. A következő évekre is felkészül az üdültető szerv. 19ö3-ban kezd hozzá az új, korszerű 120 személyt befogadó Szabadság-hegyi üdülő építtetéséhez a KSZKBI. Az új üdülők építése több, mint 11 millió forintba fog kerülni. Ezenkívül kibővítik a hajduszo- boszlói üdülőt. Az üdülőben azelőtt negyvenen tölthettek szabadságukat, az eméletráépítés eredményeképpen most százan pihenhetnek majd itt. Még fis idén 120 OOO tonna műtrágya A nagy ecsete Rákóczi Termelőszövetkezetben megkezdődtek a növényápolási munkák. Eddig több mint 100 kát. hold mákot sara botiak meg. Ugyancsak megkezdték a cukorrépa és a borsó kapálását is. A munkában különösen kitűnt az ifjúbrigád, amely több, mint 20 kát. hold földön ültette el a burgonyát s megkezdték a kukorica és a napraforgó vetését is. A szolnoki Tiszáméul! Vegyiművek ez év májusában ünnepli fennállásának 10. jubi leumát. Az állandóan fejlődő üzemben az elmúlt évben a hatalmas kénsavgyár mellé műtrágya üzemet építettek, ahol május "-én kezdik meg a folyamatos termelést. Ez az új szuperfoszfát üzem már ebben az évben 120 ezer tonna műtrágyát ad a mezőgazdaságnak. A tíz esztendős gyár területén jelenleg is építkeznek, bővítik a szuperfoszfát üzemet és új kénsavgyárat építenek. Darvas Szilárd: Helyezkedni kell A z éiet olyan, mint a villa- mos... — mondta reg iátott ismerősöm. Kristóf, és átszelle- mülfen nézett maga elé. Körülöttünk zúgott a Moszkva tér forgataga, villamosok és autóbuszok kanyarogtak jobbra-balra példás pontossággal, mint valami nagy közlekedési revü szereplői. Elgondolkoztam Kristóf mélyértelmű hasonlatán, igyekeztem megfejteni, hogy borotvaéles és minden szellem} torna iránt rendkívül fogékony eszemnek újabb bizonyítékát adjam, de sikertelenül. — Miért olyan az élet, mint a villamos? — kérdeztem Kristófot mérgesen, miközben az összes közismert ostoba hasonlatok átcikáztak agyamon. — Helyezkedni kell — válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Ide figyeljen! Éppen bekanyarodott a hatos. Kristóf megragadta karom, és felrántott a pótkocsi peronjára, de nem vitt be a villamos belsejébe. A peron hátsó, csukott ajtajára rogyott le velem, és magyarázni áenckBü.. — Helyezkedni kell! Pillanatnyilag, e nyári kánikulában ez a villamos legkellemesebb része. Bent a kocsi zsúfolt és meleg. Itt levegőn vagyunk. A villamos rög_ tön megindul, kellemes légáramlat keletkezik, állandóan friss levegőt kapunk, és ráadásul támaszkodhatunk is, ami majdnem ülőhelynek felel meg Továbbá nincs olyan állami vagy etikai szabályzat amelynek értelmében a peronajtót át kell adni az állapotos nőknek. Még továbbá: a felszállás a másik ajtónál történik, min. két tehát semmi sem mozdíthat ki nyugalmi állapotunkból. Egyszóval: helyezkedni kell! 171 kellett ismernem, hogy Kristóf szavaiban van valami logika. Csakhamar megtelt a peron is, mi azonban fél felünkkel a levegős ajtónak támaszkodtunk. így aránylag jól bírtuk a prést. Kristóf pedig ráért, hogy e kis példázatot az élet nagy dolgaival összefüggésbe hozza. — Így vagyok én a vállalatnál is. Pék; Sándort, az igazgatót, mindenki utálja. Alapjában véve wen» is ok nélkül- Vászon! jól fekszik, akik pedig utalják, nem fekszenek jól. Én tehát tüzön- vizen át szolidáris vagyok Pék Sándorral.' minélfogva én is jól fekszem. Mert az élet olyan, mint a villamos: helyezkedni kell! Éppen elképzeltem Kristófot és Pék Sándort, amint jól fekszenek, mikor a villamos megindult, hogy elkezdje földkörüli útját a Nagykörúton. A kalauz nyomban oda- nyomakodott hozzánk, és leakasztotta a peron ajtaját, minélfogva Kristóffal együtt majdnem kiestünk a kocsiból. — Most ezen az oldalon van a felszállás — magyarázta a kalauz, és felcsukta a másik ajtót. A következő megállónál a felszálló utasok rajtunk tolakodtak íelfelés, és Kristóf, a helyezkedés nagymestere, csakhamar ronggyá lett bokszolva. — Erről megfeledkeztem — mondta szemrehányó pillantásomra —, de sebaj. Tovább helyezkedtünk. Szép lassan átnyo- makodtunk a peron másik ajtajából— az ételben is így van ez... Megragadta kezemet, hogy él ne veszítsen, és magával vem-' szolt. Centiméterenként, de állandóan haladunk, minden kis rést kiasználva, és a Margit-hid budai hídfőjénél valóban csukott peronajtó mellett kötöttünk ki.' Kristóf diadalmasan nézett rám. — így volt ez a vállalatnál is — magyarázta. — Az előző igazgatónak, akit ez a mostani fúrt meg, szintén nagyon jó embere voltam. De idejében felismertem az erőviszonyokat, hogy úgy- mondjam: átvándliztam a peron másik ajtajához. Es megint friss levegőhöz jutottsm, akárcsak most... JM üszkén rátámaszkodott a peronajlóra de az odalépő kalauz egy gyengéd mozdulattal lelökte róla. — Most ezen az oldalon vari a felszállás — mondta, és leakasztotta az ajtót. A következő pillanatban megindult a felszállók rohama, és Kristófot pillanatok alatt elborították az utasok. Nem is láttám többé. Mert amikor pár hét múlva felkerestem a vállalatnál, hogy csodálatos helyezkedést szisztémá- ‘ ‘ ját illetően kifejtsem, a véleményem, közölték velem, hogy egy ' revízió következtében Pék Sán-* dórral együtt kitették a szűrét... Leeresztették ä peronajtót... Uj üdülők -— 370 beutaló Egész évben tart az üdültetési szezon a szövetkezeti dolgozóknak Megkezdődött a növényápolás MM kát. ImHH mákot megsarabollak, kapálják a cukorrépát és a borsót is
