Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-27 / 122. szám
Hitetlen gazda fogadásai Fogadás a régi jegyzetfüzetben — Józsi András „vesztett“ Látogatás az egykori riport és az új hitetlenkedés színhelyén Az egyik 1960. évi újságírói jegyzetfüzetem került nemrég a kezembe. Összefüggéstelen , mondatok, foszlányok, néhol' csak nevek, adatok. Legtöbbjüknek mégis értelmet adott, az emlékezés. Az utolsó oldalán teljes, világos szöveg: „Amennyiben az 1962. évre egy kát. hold, azaz 1600 négyszögöl háztáji földem marad, egy liter 60 fokos pálinkát fizetek.. ., • Doge, 1960. dec. 27. Józsi András (Dögé, Kossuth u. 14.) Most igen... de ki tudja Az arcvonásaira nem emlékeztem már határozottan, de arra a hangulatra, amelyben e feljegyzés, idején élt Józsi András, annál inkább. Most is előttem van, ahogy szenvedélyesen vitázik, hitetlenkedik, amint éppen a közösbe beviendő szerszámokat, állatokat írják össze. „Most kifizetnek ezekért valamit, egy részét, de ki tudja, mikor látjuk a többit”. Mintha csak most hallanám a szavait,. A háztáji még inkább fűzbe hozta. „Jó, hogy most adják ezt az egy holdat, de ki tudja, meglesz-e ez egy-két év múlva is”. így született meg a feljegy- tes. De ugyanilyen magabiztosan fogadott volna akár 10—20 liter Dalinkába is. A határidő letelt, gondoltam, i háztáji is megmaradt bizonyába, legfőbb ideje, hogy meglá- ogassam a „vesztest”. Új helyzetben .A. Rákóczi Tsz irodájában negtudtam, hogy a dohány ter- nelő brigádban dolgozik, tavaly !85. munkaegységet teljesített feleségével együtt, 4500 forint prémiumot kapott és a közösbe vitt tehenéért is felvette a 4400 forintot. A véletlen úgy hozta, hogy éppen a brigádvezetője, Bodnár József tartott az ő háza felé. Elmondotta, hogy nem volt köny- nyű rávenni Józsi Andrást, hogy álljon be dohányosnak. Félt tőle, mert soha nem foglalkozott vele. De most már megszerette. Egyébként nagyon rendes, becsületes munkás. Már három órakor felkelnek mostanában, amióta a dohányt ültetik. Igyekeznek már csak azért is, mert tőlük függ, hogy mennyi lesz a prémium. Ha teljesítik a tervet, — 40 mázsa Virginia holdanként — tíz százalék a prémium, ha pedig túlteljesítik, a terven felüli, rész fele az övék pénzben. Már „nem érdekes" — Ezt még a szervezés után írtuk, amikor a háztáji miatt fogadtunk — mondja mindjárt Józsi András, amikor szó nélkül eléje tartom a saját aláírásával hitelesített sorokat. El sem olvasta, hiszen nagyon jól emlékszik mindenre. Valahogyan nem is „érdekes” már ez az egész háztáji úgy, hiába erőltetem, mindjárt a munkára, a dohányra terelődik a szó. Ök csak azt csinálják egész évben. Talán más nem is érdekli őket, gondolja az ember először. Pedig dehogynem! Burgonyatermelésük miatt majdnem újabb fogadásra került sor. Az történt ugyanis, hogy szakítottak a hagyományos dögéi termeléssel és most már kizárólag vetőgumót termelnek. Le is szerződték mind a 380 holdat. Levelek nyomában Vizsgálat helyett „visszadobták a labdát“ f a M4V Debreceni Igazgatóságáról Két hónappal ezelőtt levelet aptunk ifjú Angyal Dezső bas- alomí lakostól. Megírta, hogy március 16-i hóviharban a yílt pályán elakadt személyvo- atról leszálltak és az ítéletidőén gyalogszerrel érkeztek meg tiszaeszlári állomásra. Ott zonban fűtetlen, tárva-nyiva ha- yott ajtójú várótermet találtak s emberséges bánásmód helyett ájuk ripakodtak, hogy takarít- ik ki a havas várótermet, majd- amikor ezt nem tették — urva szavakkal illették őket... A panaszos levelet annak idein- elküldtük a MÁV Debrece- i Igazgatóságának. A válasz leg is érkezett, de az ügy elődójaként megjelölt Isaszegi Istán főintéző — enyhén szólva- nem végzett ■ alapos munkát, gyanezt elmondhatjuk Laczkó nre osztályvezetőről is, hiszen panaszosnak küldött levelet — Iáirta. Ugyanis csodálatos dolog, hogy „kivizsgálásnál” nem vették ízre, hogy az esemény nem éj- saka, hanem nappal történt. Le- élírónk ugyanis a délután 13 a 30 percet a közhasználatán szokásos módon — fél ket- >nek írta. Ezzel aztán rövid ton lehetett érvelni. Éltek is az alkalommal: arra vaibkoznak, hogy az ilyen kis- «•galmtu felügyelet nélküli vájt***» fűtése nemhogy kötelessége lenne az állomáskezelő- nek, hanem tűzrendészetileg egyenesen tiltva van. Mi több! Egyenesen felelősségre vonják a levélírót és társait, amiért a váróteremben hangos beszédükkel megzavarták a személyzet pihenőjét. Ám, de a szabályzat azt is előírja, hogy az ilyen várótermeket éjszakára nem szabad nyitva tartani. A «panasz „kivizsgálói” erre; „... az állomáskezelő helyesen járt el, hogy a várótermet nyitva tartotta, azért, hogy az esetleg oda betévedt utasok fedél alatt legyenek.” Ez a megállapítás nagyon helyes, de semmi köze a lényeghez. A panaszos levelében arról van szó, hogy a váróterem ajtója! volt nyitva, sőt miután a hóviharból menekült négy utas nem volt hajlandó hozzáfogni a hó eltakarításához — az állo- máskezelő kitámasztotta a váróteremben lévő lócával. Ilyen bosszúállást bizony még a legsötétebb éjszakában sem illene elkövetni! Reméljük, hogy ezek után a MÁV Debreceni Igazgatósága levonja a tanulságot; felelősségre vonja a vétkeseket és ezentúl nagyobb figyelemmel és lelkiismerettel kezelik a munkások leveleit Tóth Árpád Ez ellen nem is lehet kifogása Józsi Andrásnak sem. De azt már sehogyan sem tudja megérteni, hogy miért nem a régi fajtákat termelik tovább, azok beváltak. „Miért kellett Balkány- ból, vagy honnan hozni a vetőgumót, vagonszámra?” És méghozzá milyet, méltatlankodik. „Nem lesz abból semmi. Meg ki hiszi azt el, hogy ráadásul szárfelhúzással akarják azt a nagy eredményt elérni. Hogy teremhet az a szerencsétlen, ha felhúzzák a szárát?” „Nem lesz belőle semmi“ Nem azt jósolja, hogy keveset fog fizetni, hanem azt, hogy egyáltalán nem lesz belőle semmi. És ezt le is merné fogadni, látszik, bármely pillanatban, ugyanolyan magabiztosan, mint valamikor a háztájit. Nem fogadtunk, de Józsi Andrást fogadás nélkül is meglátogatom egy év múlva újra. Azt hiszem, most sem lesz igaza. De vajon mi miatt fogadhatnánk majd akkor? Gál Béla Politechnikai gyakorlaton Hagymát gyomlálnak a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben. A Kölcsey Leánygimnázium diákjai ezzel igen hasznos munkát végeztek. (Foto: Hammel J.) Gelénes a szavak, Beregdaróc a tettek faluja Két köx§ég — kétféle vezetés Gelénes, Beregdaróc. Szinte szomszédos községek. Mégis mekkora ellentét! Nem tudok tíz felé szakadni, — tárja szét a kezét mentegetőzve Varga Károly gelénesi tanácselnök. — Másfél éve dolgozom ebben a munkörben, segítséget szinte egyáltalán nem kapok. A múlt év szeptembere óta háromszor volt titkárcsere. A negyedik csak néhány napja állt munkába. Nem különb a helyzet a itermelőszövetkezetnél sem. Szinte minden évben új elnököt kapunk. — Véleményem szerint hiányzik az erőskezű, rátermett vezetőség. — Kapcsolódik a beszélgetésbe Papp Miklós elvtárs, a járási pártbizottság képviselője. — Pedig olyanok itt az emberek, hogy hegyeket lehetne megmozgatni velük. Megmutatkozott ez a múlt évi járdaépítésnél. Csak irányítani kellene őket. Bár a pedagógusok sokat tesznek, de még ez is kevés. Tettek kellenek ide nem szavak. — Elég lenne 2—3 olyan vezető,. ki a nép között él, nem az irodában. — Mondja Oláh István pedagógus, KISZ-titkár. — Gondolok itt egy jó brigádvezetőre, vagy agronómusra. Nagyon sokat tehetnének a társadalmi munka fellendítéséért. A KISZ- íagok 15 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. De hiába a felajánlás, ha nincs hol ledolgozniuk. Pedig lenne munka Járdaépítés, húsbolt, fáskamra stb. csak meg kellene indítani. Egészen más a helyzet Bereg- darócon. — Nálunk már szinte hagyomány a társadalmi munka. — Újságolják a falu vezetői. — 1959 óta minden evben tevékenyen kiveszik benne részüket az emberek. Van, aki tíz napot is eltöltött társadalmi munkában. De itt a vezetők mindenhol, az élen vannak. Az első lapát földet a tanácselnök dobta ki. A többiek sem tétlenkedtek. Ha megnézzük a nyilvántartásokat, a vezetőségnek van a legtöbb ledolgozott munkaórája. Puskás flndrésné 83 éves mégis mindennap ott volt. Igaz, senki nem kötelezte rá, de nem érezte jól magát' otthon. Arrébb tett egy-egy téglát, szóval tartotta a fiatalokat. Az eredmények? Vegyük csak sorjába. A falu mögött volt egy legelő, rajta négy akkora gödör, hogy ha valaki beleállt, ki sem látszott belőle. A falu fiataljai csaknem 300 köbméter földet mozgattak meg, a gödröket betemették, a legelőt felszántották, füvei vetették be. Itt sportpálya lesz. Készen a helyé á szabadtéri színpadnak is. Nyáron filmeket vetítenek, előadásokat rendeznek. Több. mint 300 nyárfát ültettek el körülötte. A közelben kavicsbányát nyitottak. Ez nagy segítség a járdaépítéshez. Míg egy méter járda átlagosan 100 forintba kerül, ők 43 forintból építettek közel két kilométert. Mindazt, amit felsoroltunk, társadalmi munkával készítették el. Most egy nagy teljesítményű szivattyút akarnak vásárolni,- hogy a kavicsbánya egyes részeit víztelenítsék. Ha ez megoldódik* akkor nem lesz többé sáros utca Beregdarócon. Bogár Ferenc Bontják a felüljárót A nyíregyházi konzervgyár építise szükségessé tette a Dohánybeváltó- és Fermentáló Vállalat felé vezető vasóö fetóű- járó megszüntetését. A forgalmat a Derkovits utcára teret-. ték át. Képünk: bontják az utat. Ma délelőtt kilenc órától déli 12-ig Illyés Gyula Kossuth-díjas költő, Váci Mihály József Attila- díjas költő, Galambos Lajos József Attila-díjas író és Pándi Pál József Attila-díjas irodalomtörténész, az ünnepi könyvhét megyei vendégei Nyíregyházán, a Kossuth téren, az Állami Könyvierjesztő Vállalat könyvsátrában dedikálják a helyszínen is kapható könyveiket. Árusításra egyébként június 3-tól kerül sor a könyvsátorban. Ma délelőtt Illyés Gyula, Váci Mihály, Galambos Lajos ésPandiPál dedikála Kossuthtéren
