Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

„Csipkerózsika* Őfeiiértón Az ófehértói általános iskola pedagógusai a tanításon kívül nagy figyelmet szentelnek a gyerekek kulturális tevékenysé­gének. Nemrégiben az iskola két nyolcadikos osztályának tanulód a „Csipkerózsika” című mese­játékot mutatták be nagy siker­rel a községi művelődési ház­ban. A színjátszócsoport azt terve­zi, hogy a nagy sikert aratott mesejátékot a járás többi köz­ségeiben is bemutatja. Kricsfalussy Béla Munkában az állatorvos „Gazdátlan“ épület és nemtörődömség Nyír lúgosán T így is lehet ••• A Nagykállói Szövetkezeti Bi­zottság színjátszó csoportja nem­régiben Nyíregyházán vendégsze­repelt. A műsor befejezése után a színjátszók, az előre megren­delt vacsorán vettek részt a Szabolcs Étteremben. Az asztal­nál ülők már jóízűen fogyasz- tották a frissen készült, ízletes vacsorát, amikor újra megjeleni j a pincér kis tányérral, rajta egy 1 rántott hússzelet: 1— Kinek kisebb az adagja? — kérdi udvariasan. Mindenki a tányérjára nézett és közölték, hogy nem észlelnek hiányosságot. Ekkor a felszolgá­ló kedvesen megjegyezte: — Leteszem az asztalra, mert ez ide jár — s azzal tovább ment. Hosszú éveken keresztül volt módomban ilyen rendezvénye­ken részt venni, de ilyen figyel­mességet még csak most volt al­kalmam tapasztalni. Kiss Sándor A cserepek a tetőn összetör­ve, télen a hó beesett és az ol­vadás következtében a padlás egy része leszakadt. Az ablako­kat a gyerekek betördelték, a villanykapcsolókat kiszaggatták, a villanyóra hiányzik. Valahogy így lehetne jellemezni Nyírlugo- son a Mátészalkai Sütőipari Vál­lalat tulajdonát képező, ezelőtt sütőüzemnek használt épületet. A községi tanács vb. részéről még tavaly ősszel kértem a já­rási tanács vb. kereskedelmi cso­portját, hogy hozassák rendbe az épületet, vagy adják vissza a községnek cseretelep céljára. Kérésünket továbbították a me­gyei tanács vb. kereskedelmi osztályához, ahonnan a követ­kező választ kaptuk: „...azt visszaadni nem lehet, mert a vállalat korszerűsíteni kívánja és újból sütőüzem lesz belőle”. A korszerűsítés azonban el­maradt. EZ év tavaszán újra ha­Miért nem kapott nyereségrészesedést ? Panasszal fordult hozzánk Pin- kóczi István mándoki olvasónk. Levelében megírta, hogy az el­múlt évben az ÉM Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Vállalat­nál dolgozott és nem kapta meg a nyereségrészesedést. Levélírónk panaszára a vállalat munkaügyi osztályától a következő választ kaptuk: Az út már készül Pótkocsis autóbusz Tiszarádról Nyíregyházára „Pinkóczi Istvánt 1961. decem­ber 22-én fagyszabadságra küld­tük. Ő ekkor felmondott és mun­kakönyvét december 29-én válla­latunk központjában személyesen átvette. Tekintettel arra, hogy a válla­lat üzemi tanácsának korábbi ha­tározata értelmében nyereségré­szesedést csak az kaphat, aki de­cember 31-én még állományunk­ban van, a panaszos saját magát zárta ki a nyereségrészesedés­ből.” sonló kérelemmel fordultunk az illetékes szervekhez, de választ azóta sem kaptunk. Válasz nél­kül maradt a vállalat központ­jához irt levél is. A gazdátlan épületet a helyi földművesszö­vetkezet is igényelte már üzlet- helyiségnek, de kérelmét eluta­sították. Szinte érthetetlen ez a nem­törődömség. Engedik, hogy egy j jobb sorsra érdemesebb épület így tönkre menjen, ugyanakkor a község dolgozóinak 10 kilo­méterre kell utazniuk, hogy ke­nyérgabonájukat ki tudják cse­rélni, mert a malomiparnak nem tudunk lisztlerakat céljára he­lyiséget biztosítani. Javaslatunk: állítsák vissza az épületet sütőüzemnek, vagy ad­ják vissza a községi tanácsnak lisztcseretelep-helynek. Babály Sándor vb-elnök A gelénesi Búzakalász Terme­lőszövetkezetben az elmúlt na­pokban 340 darab sertést oltottak be pestis ellen megelőző vakciná­val. A képen: Juhász János bara­bási állatorvos munkaközben lát­ható. (Hammel J. felvétele) Megírtuk, a MÁV intézkedett Lapunk április 19-i számában megírtuk, hogy vagy a vonatok késnek, vagy az állomás órája jár rosszul a nyíregyházi állomá­son. A MÁV Debreceni Igazga­tósága válaszait a bírálatra: „A megállapítás jogos volt. Nem a vonatok késtek, hanem a nyíregyházi vasútállomás órá­ja járt pontatlanul. Ennek meg­szüntetése érdekében intézked­tünk. Kovács András műsz. tanácsos, o.. vez.n Levelet írt szerkesztőségünk cí­mére Bodnár Albert tiszarádi la­kos. Arról panaszkodik, hogy a Tiszarádról reggel Nyíregyháza felé induló autóbusz túlzsúfolt, sőt nem egyszer többen , is lema­radnak. A panasz kivizsgálása után a Nyíregyházi 5-ös számú Autóközlekedési Vállalattól a kö­vetkező választ kaptuk: „...a túlzsúfoltság az autóbu­szon a hétfői napokon fennáll. Ezt azzal fogjuk megszüntetni, hogy a Nyíregyháza Dombrád között közlekedő autóbusznál — amelyik Tiszarádot is érinti — pótkocsit fogunk közlekedtetni. Az út azonban pótkocsi vonta­tásra csak a jelenleg folyó javí­tási munka befejezésével lesz al­kalmas. Ha az út ekészül, a túl­zsúfoltság megszűnik. Addig is azt javasoljuk Bodnár Albertnek, hogy váltsa meg a dolgozók időszakos bérletjegyét, amely az első utazás napjától számított 30 naptári napon belül 8 utazásra érvényes. Hekman György igazgató.” Ifjúsági brigádot alakítanak Nyírjákón ☆ Levélírónk ügye nem egye­dülálló, Szerkesztőségünk pos­tájában szinte napirenden van­nak az olyan levelek, amelyek a nyereségrészesedéssel kapcso­latosak. Sok felesleges munká­tól, utánajárástól kímélnék meg a panaszosok elsősorban önmagukat, ha előbb megnéz­nék a vállalat üzemi tanácsá­nak erre vonatkozó határozatát és meggyőződnének panaszuk jogosságáról. A nyírjákói KISZ-szervezet a termelőszövetkezeten belül ala­kult, de a fiataloknak több mint fele máshol dolgozik, mivel szö­vetkezetünk még nem erősödött meg annyira, hogy a fiatalok mindenben megtalálják számítá­saikat. Ennek megteremtése azonban tőlünk is függ, a mi munkánk is elősegítheti. Éppen ezért leg­fontosabb célunk most az, hogy a termelőszövetkezetben dolgo­zó fiatalokból ifjúsági brigádot alakítsunk. Ez képezi majd azt az egészséges alapot, amelyre építve a KISZ-szervezet is ér­vényesíteni tudja majd szerepét a termelésben. A sajátságos körülmények el­lenére a tagdíjfizetésünk 100 százalékos. Kezdetben az isme­retterjesztő és a politikai jelle­gű előadások látogatottsága ki­csi volt, de az utóbbi időben a tervezett előadásokat sikeresen megtartjuk. Bízunk abban, hogy a fiatalok törekvése sikerrel jár és a mi munkánk is szerves része lesz a termelőszövetkezet megszilár­dulását célzó tervek valóra vál­tásában. Kiss Gyula Fodrásztanulól« versenye ♦ Versenyfelhívást küldtek a Nyíregyházi Fodrász Szövetke­zet tanműhelyének fiataljai a Debrecenben és Miskolcon dol­gozó kollegáiknak. A kihívot­tak a felhívást el is fogad­ták. A versenypontokban elsősor­ban a munkaidő teljes kihasz­nálása, a műhely, a szerszámok és egyéb felszerelések rendben- tartása, a tanulási színvonal emelése, továbbá anyagtakaré­kosság, a vendégek udvarias kiszolgálása szerepel. Ezenkí­vül vállalták, hogy közös erő­vel összesen 100 óra társadaim' munkát végeznek. P. A. 5 KELET-MAG 1AKORSZAG GEORGIJ MARTINOV TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNYE ICAJMHD a harson Nagyszerű űrhajónk a ponto­san kiszámított időben érte ed az űrnek azt a pontját, amelyet a találkozás színhelyén kijelöl­tek. Közelebb érv«' csaknem köz­vetlenül magunk előtt láttuk a Naptól élénken megvilágított Marsot és mindennap figyelhet­tük nagyobbodását Szinte az űr­hajó ablakából halvány narancs- sárgának látszott. Leszállásunk semmiben sem különbözött a Venusra történt, hasonló leereszkedéstől. Csak­hogy most hiányoztak a felhők, amelyek a Venuson eltakarták előlünk a bolygó felszínét. A Mars légköre tiszta és áttetsző volt. Bekapcsoltuk a fékezőmo­torokat. Valamennyien a he­lyünkön tartózkodtunk: Pajcsad- ze és Belopolszkij a műszerek mellett, éri a saját ablakomnál, Kámov pedig a vezérlőpult előtt. A Mars gyorsan növekedett s úgy tűnt, egyenesen az űrhajó­nak tasrt. Gömbölyű felszíne sze­münk előtt fokozatosan változott át homorú, óriási csészévé. A csésze szélei, közelebb érve hoz­zá, egyre lejjebb ereszkedtek, egyre szélesebbre tárultak, s amikor az űrhajó már csak ezer kilométeres magasságban repült, eltűntek a távoli láthatár vona­la mögött. Végtelen síkság fölött repül­tünk. Lapos, sárgásbarna felszín, itt-ott sötét foltokkal. — Siva­tag! — jegyezte meg Kámov.— Kellemetlen csalódást éreztem. Miért? Mit vártam?. . . Furcsa szerzet az ember! A Világegye­tem minden zugát hozzá hasonló észlényekkel szeretné betelepíte­ni. Miután csődöt mondtam a Venussal, vágyaimat áttestáltam a Marsra. Biztosra vettem, hogy a bolygó lakott. Űrhajónk most kieresztett széles szárnyakkal repült a ha­lott unalmas síkság fölött.. . Mi­lyen ellentéte a Venusnak! Ott az óceán magas hullámai höm­pölyögnek. Viharfelhők hatal­mas erejű vízáradatot zúdítanak a tájra. Vakító villámok szánt­ják az eget. Erdőóriások, magas hegyek és élet... még öntudat­lan, vak élet, de ifjonti hévvel tör utat magának a jövőbe. Itt meg? Egy ki lométerre ereszke­tünk le és távcsövén jól lát­hattuk a részleteket. Homok. .. homok... és itt-ott holmi nö­vényzetek világos kékesszürke loltjai. A bolygó forgásával ellentétes irányba repültünk, vagyis nyu­gatnak, óránként 600 kilométe­res sebességgel. A táj jellege fokozatosan változott. Egyre gyakrabban tűntek fel nagy nö­vényfoltok. A terep egyre job­ban lejtett és mi hamarosan mintegy 3 kilométernyi magas­ságba kemltünk. A homoksiva­tag eltűnt. Ismeretlen növények sűrű szőnyege terült el alat­tunk. Váratlanul egy kisebb tó vize .csillant meg előttünk. Az­tán egyre több tóval találkoz­tunk. Csak nem tenger felé re­pülünk?. .. De nem! Két óra múlva ismét megpillantottuk a már ismert homoksivatagot. Négy órai repülés után még mindig ugyanazt a képet lát­tuk: a végtelen, kietlen sivata­got. Ügy látszik, a Marson egy­általán nincsenek hegyek, még dombok sem. Az imént látott több mint ezer kilométer széles medence sekély volt. Ebből azt következtettük, hogy a bolygó leiszíne oly sima, mint a bi­liárdgolyó. A Nap lassan ereszkedett le­felé a látóhatár széléhez. Rövi­desen beköszönt az éjszaka. Éj­szaka az idegen bolygón. Ide­gen? Hát kié is volná... Élőlé­nyeknek legkisebb nyomát sem láttuk. Talán odalent a növé­nyek sűrű leple alatt rejtőzkö­dik a marslakók élete? — Még az éjszaka beállta előtt le kell szállnunk — mondta Ká­mov. A Nap már egészen1 alacso­nyan állt. A gép sebessége csök­kenni kezdett. Űrhajónk széles köröket irt le a levegőben, fo­kozatosan ereszkedett lefelé. A motorzaj csendesedett. Éreztük az űrhajó testének remegését. Itt volt a repülés döntő és leg­veszélyesebb pillanata. Súlyos űrhajónk kis sebességgel halad­va csak nagy nehezen tudott fennmaradni a Mars ritka légkö­rében. Minden pillanatban lezu­hanhatott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom