Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-22 / 117. szám

Vámosi Jánosné a tiszavassvári Rákóczi Tsz-ben a sárga magyar fajtájú tyúkok gondozását végzi. Képünk munka- közben ábrázolja. „Vásáron kívül” szeretnénk jó vásárt csinálni — mondták azok a szabolcsi cipészek, akik a teg­nap hajnali gyorssal utaztak el a fővárosba, piacszerzésre. A Buda­pesti Ipari Vásárra érkező kül­földi üzletemberek mindig nagy------------------------------------------------"N % • Üveg és ami visszajár Sok vitánk lehet az életben, de egy ma már végleg eldőlt: a boltok kötelének visszaven­ni az üres üvegeket, még ak­kor is, ha másik boltban vásá­roltuk. A vevő adja az üres üvegeket, kapja a készpénzt. Emiatt nincs többé vita ve­vő és bolti dolgozó között. Az üvegcsengés elült, ma már a boltok egyenesen örülnek, ha üvegekkel megrakott halandót látnak betérni szerény hajlé­kukba. Mert az üveg hasznos, az üveg akkor is üveg. ha már kiitták belőle a nedűt. Ninks ezen semmi érthetetlen. Csakhogy. .. egyes boltokban módfelett érdekesen értelme­zik az üvegek körforgalmát. Így a fehérgyarmati önkiszol­gáló fmsz csemegeboltban. El­fogadják itt készséggel az üres üvegeket, ám nem adnak érte készpénzt, blokkot adnak a nyájas vásárlónak, ha már vá­sárló, akkor szolgáljon rá a nevére és vásárolja le a hely­színen az üveg ellenértékét. Eredeti megoldás! A gyere­kek nem kapnak ki otthon, mert csokoládét vettek maguk­nak, nem is tehettek mást. Az alkoholistát se érheti vád, hisz jóformán kényszerítik, hogy az üres üvegek árából teli üveg kadarkát vegyen. Kinek fáj mindez? A vásárlónak, aki elöbb-utóbb úgyis elkölti a pénzt? A boltvezetőnek, aki — mivel nő a bolt forgalma — több prémiumot visz haza? Mindenki jól jár, — vélik a földmüvesszövetkezet helyi és járási vezetői, ellenőrei, s ed­dig nem emeltek vétót. Hogy a vásárló bosszús, hogy kény­telen még egy, majd még egy csomag pemete cukorkával ha­zatérni, — különben elviheti a blokkot emlékbe — az ö ba­ja. Elvégre a Földművesszö­vetkezetek Üzleti Szabályzatá­nak 18 paragrafusa és annak 3. pontja két éve leszögezte: eldőlt a vita, a boltok köte­lesek vésszaveimi az üres üve­gekéi... Bail Géza érdeklődéssel várják a Tanimpex hagyományos kiállítását, ahol — többek között — a következő év cipökollekcióját tekinthetik meg. Hazánk tíz modellező kisipari szövetkezese között van a raka- mazi és a Nyíregyházi Cipész \Ktsz is. Eddig nagy sikerrel szerepel­tek a külföldiek előtt a szabolcsi cipészek. Tavaly például a ra- kamaziak készítményei közül 12 párat választottak ki a nyugati cégek, — évi exportjuk elérte a 65 ezer párat. Nyíregyháza sem szégyenkezett: öt pár férficipő­jük nyeri e meg a külföldiek tet­szését, ezekből a Szovjetunióba, Dániába, Hollandiába, Etiópiába, az .Amerikai Egyesült Államok­ba és még egy sor keleti, nyu­gati’ országba összesen 30 ezer párat' kértek. A tegnap délben megnyitott piacszerző kiállításra a rakama- ziak 43 pár női balerina, a nyír­egyháziak 17 pár férfi modellt vittek fel. Már nem „favorit” a túlhegyes olasz fazon, előtérbe kerültek a kényelmes, ízléses vonalú férfi- cipők. —gyal. Egy „rendkívüli" határszemle Ellenőrzésen két elnökkel és egy agronómussal Az egylovas, kétkerekű kocsi megállt a túristvándi tanácshá­za előtt. Vári Lajos tanácselnök már várta. Hárman csak nehezen fértek el a keskeny taligán. De mint akik nem először próbálják ezt, rá sem hederítettek kényelmet­len ülőhelyzetükre. Jobbról Rá- polti Béla agronómus fogta a gyeplőt, középütt Seres Zsig- mond, a Rákóczi Tsz elnöke szo­rongott. — Honnan nyomtak meg, — szól Várinak Seres — erre az új határszemlére? Most voltunk legutóbb, vagy egy hete. — Ugyan már... — felelte emez. — Megnyomtak? Mintha nem tudnád, hogy a tanács fe­lelős a termelőszövetkezetért. Este pedig tanácsülés lesz. A ta­vaszi vetési munkák eredményé­vel és a növényápolás kérdésé­vel foglalkozik a mai tanács­ülés. Fontos, hogy a felvetett kérdésekre konkrétan, alaposan referáljak. A rizstábla szélén dolgozó em­berekkel találkoztak. Mórucz Gyulát, aki benne van a községi vezetésben, külön is megszólítot­ta a tanácselnök: nem feledke­zett-e meg a tanácsülésről? Mó­rucz Gyula nevetve intett, hogy nem. Utasaival hosszan kanyargott a kicsi, sárga kocsi útja a tág határban. Megnézték a permete­zést a gyümölcsösben, s nem lehet még vajon vágni a lucer­nát. Szántatlan részt sehol nem találtak. Zöld tenger és tavasz- szal vetett, új termés ígéretét hajtató művelt terület váltotta egymást. Hosszú útjukon a most túlságosan szelídnek tet­sző, kacskaringós Túr négyszer is eléjük toppant. Az egyik he­lyen a folyó vize két jókora vas- csövön ömlik a 120 hold rizstáb­la kalitkáiba. A „rendkívüli” határszemle a szövetkezet tanyaközpontjában ért véget. Az irodában alighogy széket kerítettek maguk alá, a tanácselnök megszólalt. — Ugye, hogy megérte. — Például? — nézett rá a másik elnök. — Hát... több szempontból. Először: tanulság, hogy nem sza­bad elhanyagolni a dülőutakat. A búzában — láttátok? — kárt csináltak a fogatok kora tavasz- szal. Rossz volt az út, hajtot­tak mellette. Legalább negyven­ötven mázsa a kár. Nagyon okos volt, a dűlő mellett megásni azt az árkot, míg nem szorított a munka. A kihányt földdel jobb, magasabb a dűlő. Lefolyik ró­la a víz. Hanem a másik: ki van már osztva a napraforgó, meg a cukorrépa kapálása? — Nincs — felelte az agronó­mus. — Ügy gondoljuk, ha majd közvetlen kapálásra kerül a sor... — Az nem helyes. Akkor fe­leslegesen telik vele az idő. Hol­nap meg kell kezdeni a kimé­rést. Ne feledjük, hogy mi is versenyben vagyunk Milotával. Asztalos Dálint Készül a magyar VIT-delegáció ruhája A napokban elkészül a Világ­ifjúsági Találkozóra készülő ma­gyar VIT-delegáció ruhája, szí­ne élénk. A leányok kosztümjét az OKISZ labqya tori urna, a fiúk mellényes öltönyét pedig a Ru­haipari Tervező Vállalat tervez­te. Az öltözéket divatos cipő, táska és gumírozott kék esőka­bát egészíti ki, ugyanis Helsin­kiben számolni kell az éghajlat szeszélyességével. — A többivel játszhattok, de ez háztáji... (Szegő Gizi rajza) NAGY BOLYHOS FELLEGE­KET kergetett az áprilisi szél. Közülük némelyik félig elfedte az egoi, de olyan sötéten, hogy még az árnyékuk sem engedte át az erőtlen napsugarakat. A szél hideget is hozott. Megborzongott tőle az ember, összekucorodóit az az állat, talán még a bigyeredő fű is fázott a hirtelen száradt avar alatt. Ebben a kutyának való időben távol az úttól, túl a dombokon a | bozót nélküli erdöszélen, ahol most a madár se jár, mégis ácso- I rog valaki. Háttal a szélnek. Fe- ! jén viseltes báránybőr kucsma, f arányos termetén meg hosszú eső­kabát. A kabát alatt maga Ké­szítette báránybőr bekecs lapul s támasznak vetett lábán fűzős­szárú sárga bőrcsizma. Az ember botjára támaszkod­va nézi, hogy a maroknyi nyáj — nem számlál többet 150-nél — hogyan falja, hogyan marja az avarral együtt a fiatal gyephaj­tásokat. Nem kell most biztatni bezzeg, hogy átmenjenek az ár­kon, vagy az árokban csörgedező vízen. Mennek, ugranak, hajtja őket az éhség, hisz megsanyar­gatta szegényeket, a tél, főleg a mindent becsapó tavasz. De jóformán meg sem tudnak terülni, meg sem tudják jól íz­lelni a levelek alól kibújt korai növényeket, máris meg van a baj. Meg, mert mintha csak oda­cseppent volna a sűrű felől, zöld- kabátos, zöldkalapo6 ember te­rem ott. Jobbvállán puska._ A ba­lon széles szíjú sárga börváska. Erdésznek, vagy erdőkerülőnek látszik. — NEM TUDJA MAGA, hogy ez az erdő nem a tsz tulajdona, mondja az érkező, szinte köszö­nés helyett. Hangjában a szak­mai gőg mellett ott van a hiva­talos csengés és az állásával já­ró fölény. — Tudom én — mondja na­gyot sóhajtva a juhász. — Hát azt tudja-e, hogy itt tilos a legeltetés. — Valahogy azit is, feleli még mindig szelíden a kérdezett. Aki közben a szemével adja ki a rendelkedést a pulinak, hogy té­rítse vissza a mohó jószágokat. Hisz így is van már baj elég', legalább lássák a jóakaratát. A puli csaholva ugrik az elejének, s a kerekszemű juhok megriadva menekülnek az erdőszéle felé. — Azt is tudja, hogy ez kihá­gás, mondja az erdész, mind aki nem akarja abbahagyni a dol­got. Erre már késik a felelet. A juhász eléb a távolba néz. Aztán alaposan végigméri a hatalom emberét. Csak nagy sokára ere­geti át a foga között a szava­kat. — Miért ne tudnám. — Hm, akkor azt is tudja, hogy ez büntetést vonhat maga után. — Azt is... — Nagyon könnyen beszél. — Miért ne... — Na és ha én most... és az erdész maga elé húzta a táskáját. Ebben a mozdulatban benne volt minden gondolata. Még a felette levő hivatalé is, amid most min­den áron képviselni akart. A JUHÁSZ NEM VÁLASZOLT addig', amíg az utolsó birka is át nem ugrott az árkon. Az utolja igaz, hogy inkább vánszorgott, mert a kétbárányos anyákban alig volt jártányi erő. Némelyik még vissza is bőgött a kényszer­ből elhagyott alkalmi legelőre. Rekedten, keservesen az innyé- ben maradd íz visszahúzta szegé­nyeket. Az éhség kínja és az élniakarás kegyetlen ereje ezek láttán a ju­hászt is hatalmába kerítette. Azonnal a jószág helyébe képzel­te magát, azok gyomrán keresz­tiül gondolkozott s ezért mar­kolta meg olyan görcsösen a bo­tot. — Na és ha én is most... csat- tintotta keményen a szót s a kö­vetkező pillanatban a kampó vé­ge a levegőbe emelkedett. Gyor­san fenyegetően, akár a végzet, hogy még arra sem lett volna idő, hogy az erdész megérintse a puskát. Nem volt ott senki. Nem látta volna senki csak a szél zúgatta, hajtogatta a fá­kat!. Az erdészt látszatra sem hagy­ta el a bátorsága. Ijedelem nélkül nézte a felgerjedt embert. Leg­feljebb az arcáról tűnt el egy pillanatra a pirosság. De belsejében mégis megdöb­bent valamin. Mert az igaz, hogy a törvény törvény. De ha na­gyon józanon nézi, kinek vétett most ez az ember? Kinek a jó­szágáért volna most képest min­denre? Hisz ebből a falkából hi­szen egy pár az övé. Micsoda ka» gyetlen ösztön űzte ki ebbe au időbe és serkenti arra, hogy szem­beszálljon most vele, a hataloo» emberével. Ezelőtt a jószag szeret... A SZÉL TOVÁBB ZÚGOTT. Tovább recsegtette a fáikat s az erdész amikor legyőzte magát, mikor megnyugtatta a hivatalos énjét kalapbiccentés né&kül in­dult el. Hogyne indult volna, mi­kor eszébe jutott az apja. Az öreg, dereshajú juhász, aki az.or- szág másik felén talán így kínló­dik. így küzd a tólokozta örök bajjal, a jószágot sanyargató éh­séggel, amit nem lehet efeiéen* olyan könyen behunyt saeromeil szánásí t&fäa 3 KELET-MACA irQMTgilfc . Piacszerző körúton a szabolcsi cipő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom