Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
Irodalom — Művészet — Tudomány A kisváros nyomdatulajdonosa, '■maga volt a sajtó istene, az Újság, a Könyv, az Űrlap és az Imádságos Versek Kiadója. Alacsony, kopasz emberke volt, nadrágtartóban és csokornyakkendővel. Ha valamit a kezébe fogott, úgy vizsgálgatta, mint a ritka bélyeget, csak azután olvasta el. Az iskolában híremet költötte a pedellus, akinek egyszer névnapja. alkalmával, két liter bor mellett, elolvastam egy novellámat. A pedellus szólt a tornatanárnak, aki igen olvasott embernek számított. Szivar, aki egyedül tudta megcsinálni a Nagy Halált a nyújtód, egyszer volt a lakásán. Legalább hat láda tele sárgaregénnyel, meg Pengősökkel, a tízfilléres regényekről nem szólva — jelentette egy tízperces szünetben, Amire nem minden keserűség nélkül többen megjegyeztük: „Hiszen, ha sose adja vissza, amit kölcsön adunk”. Hogy, hogynem, a tornatanár beajánlott a nyomdatulajdonoshoz. A pedellus küldött el, hogy vár Némethi úr. — Hallom, maga szokott írni — vizsgálhatott meg, mintha én is valami ritka bélyeg lennék. — írjon nekem egy regényt, kiadom. Kap érte tíz pengőt. . Megrendültem. Tíz pengőt! Ezért tíz regényt is írtam volna. Mert nem a pénz. Hanem a dicsőség. — Csak az a kikötésem, hogy cowboy történet legyen. És ne olyan, mint a többi. Egészen más. Aznap délután felmásztam a kémény mellé, hogy egyedül maradjak alkotó gondolataimmal, és írni kezdtem. Nem egészen egy hét alatt, készen lett a regény. Nem olyan volt, mint a többi. Már a kezdete sem. Valahogy, így bontakozott a kúsza tintaát- húzások alól: „Ott, ahol már semmi sem zavarta a gondolatokat, távol a mocskos lebujok hejehujáitól, távol a rossz hölgyektől, távol a cimborák goromba invitálásától, ott döbbent rá először Bed, hogy valahol tévedett. Tévedett, és elhagyta azt az utat, amely.. ” Büszkén nyújtottam át. Másnap visszaikiaptam. — Jó történet ez, de túlságosan sokat nyavalyog ez a pasas. Az emberek nem szeretik a sok nya- valygást. Kevés beszéd, sok tett. Dolgozza át. Átdolgoztam. Nehéz munka volt. Húztam és faragtam, s ahol addig a gondolatok „festették” a Lélek „vad harcát”, most a tettek rajzolták ki a belső folyamatot, Sikerült. Csodálkoztam is: közeledtem a drámaíráshoz. Visszakaptam. — Még sok a pasas fejében a gondolat. Legyen bátrabb, az emberek szeretik a bátrat, és csináljon olyan dolgokat, amitől az olvasó idegrohamot kap és nem tudja letenni a könyvet. Ez is megtörtént. De a szívem vérzett. — Most jó, látja — mondta Némethi úr, majd félrehajtva fejét, mint egy kis, szürke halán- tékú bagoly, hozzátette: — Ámbár roppant hosszú. De majd én ma éjszaka meghúzom. Nem hosszabb idő múltán, egy hét múlva, kezembe nyomta a könyvet. íme: A KÖNYV I. Fejezet A CordUlerak magas hegység. Vetx rajta több hegy, és van ben» több völgy. Maői már régen ott laktak, én így például több család is élt ott« namt Cromwell ezredes. De ezt csak: úgy mondják. A. bS tWanann susogott a kiBTWWVMá GYARORSZ ÁG $ Sipkay Barna: száradt platán levelei között. Egyébként csend volt a hatalmas Canyonban. Csak a patak üvöltött az om- ladó sziklák hátain. S egy bivalycsorda böfögött ebédjét költ- ve. S valahol, egy postakocsi csattogott hatalmas porfelhőt hagyva maga után... Hat nemes paripa volt a kocsiba fogva. II. Fejezet. Red Stones halkan dúdolt maga elé. Lova, az óriási koromfekete mén, tempósan vágtatott a szakadékban. Nem is látszott, hogy ló. Nemes feje emberi vonásokra emlékeztetett, egyébként egy vonagló izomnak tűnt fel, amely saját árnyékaként zúdul előre, mint a Végzet... A cowboy se volt kicsinek mondható. Kilencszázhuszonöt hüvelyk volt és legalább ugyanannyi súlyú. Jelenleg egy kis dacos mosolyt dúdolt, a fogai között. MiközÉs lecsapott a végzett. — Hand supp! — hallatszott a kocsi mögött, majd egy lövés dördült. — Ez halálos út — sziszegte az ügyved, és megsimogatta a lány kezét. • — Red!!! — sikoilott a lány. De az anyakígyó fásultan csapkodott egy kanárimadár felé. ☆ A sheriff hirtelen fékezett. A ló farolva állt meg. Egy pillanatig a levegőbe szimatolt. — Érzitek? — kérdezte sokat- mondóan. Az egyik lovas kissé vörösen fordította félre a fejét. —■ Olyan orra van, mint egy sheriffnek — mondta halkan. — Forwards! XII. Fejezet. A farmer felüvöltött, és szájába gyűrve a forró palacsintát, a palacsintasütővel úgy vágta ben íélkézzel cigarettát sodort. És rágyújtott. Keserű íz futott össze szájában, mint a Tisza tajtékja, a -híd lábánál. De nem a dohánytól. Hanem egészen mástól. A szeme olyanra szűkült, hogy zsilettpenge se véknyabb. És arra gondolt .. Sátán, a fekete mén megérezte, s felvetette fejét. A postakocsi dübörögve közeledett a Halálsziklához! — Az utolsó héten öt postakocsit állítottak itt meg. . . — mondta nevetve a hejlottorrú ügyvéd, s végig simította homlokát. Fortingott farmer, bizalmatlanul vonta keresztbe szemöldökét. — Ha nem csalódom, ez a hatodik járat lesz? — kérdezte. Az ügyvéd összeszorította szájat, szeme hidegen villant. — Yes — sziszegte és merően Rosettemariettára nézett. A lány azonban ügyesen kivédte a merész pillantást, és közömbösen játszadozni kezdett egy anyakígyóval, amely az ajtó alatt betekergözött. — Vigyázzon!! — ordított az ügyvéd. A farmer higgadtan csuklott: — Nem hallgat senkire ez a lány! Vad, mint a praeri! Most hozom a Szent Clusin-i zárdából, ahol tizenhárom évig nevelték. A lány titokban felsóhajtott. — Csak Red lenne itt valahol. .. Kis szíve félelemmel gondolt a jövőre. fejbe az utolsó verekedőt, hogy letört a nyele. — Az utolsót én vertem agyon, a piszkos banditáját! Rosettemarietta fültépő zokogással borult az utolsóra. — Red! Red! A farmer megvakarta a fejét. — Elnézést kérek — motyogta. — Többet nem sütök palacsintát. ■AEpilóg A Red Stones Canyonban békésen legelnek a tehenek. Kis bocik döfködik a mamájuk cicijét. Fülemile csattog, gerlice túrbékol. __Red! Red! — kiáltott Mrs. Stones. — Gyere ide, mert megdől'• a bocika! A kicsi Redecske villogó szemmel mosolygott anyjára, miközben átlőtte apja kalapját. — Hagyd... — mondta melegen Red Stones. — És tekintetében a múlt borongott. — Darling. .. — mondta aztán és átölelte feleségét. Sátán, röhögött rájuk boldogan, a kancák kamrájából. (VÉGE.) ELŐSZÖR a kerékpárra gondoltam. amelyet ellopok a kamarából, és Szicíliában eladok egy csónakért. De öt perc múlva kezdődik az iskola, csengetnek, ide hallom, hát várjunk egy kicsit a szökéssel, különben beírnak az osztálykönyvbe. A második óra magyar. Figura tanár úr mosolyogva int nekem, szervusz te író! Szédülök. Mit akar ez tőlem? Rajtam röhögjön az iskola is? — Hogy csináltad, hogy ilyen remek paródiát kerekítettél annak a marha Némethinek? Paródia. . paródia... de hiszen nincs veszve semmi! Amit összehuzigalt a nyomdatulajdonos, végül is röhögtető paródia lett? Dehogy szólok róla, hogy én nem így akartam. Szerényen mosolyogtam. Tornaóra. Dingó tanár út kiint a hüvelykjével. Az osztály elé állít. — Ide figyeljelek, ti marhák — mondja lassan, zamatosán. — Mostantól fogva ez az előtornász. A Nagyhalait ugyan nem csinálja meg, de azt Szivar is megcsinálja. Viszont írt egy gyönyörű regényt. Azt még én, értitek? Én sem tudom megcsinálni. Oszolj. A tízfilléres i-egényt kiadó Némethi, — ugyanolyan sikert aratott, mint a többi. Hamarosan eltűnt az újságosoktól, és a nyomda pincéjéből. A helyi sajtó rövid hírben megemlékezett rólam: „Új írót avattunk szeretett városunkban. Kalandos története bő írói vénát takar...” A PEDAGÓGUSOKNAK JÜL1US 15-E UTÁN A NYÁRI SZÜNIDŐBEN NEM RENDEZHETŐ SEMMIFÉLE TANFOLYAM, VAGY SZAKMAI TANÁCSKOZÁS. Az elmúlt években — főkéwt vidéken — gyakorlattá vált, hogy a nyári szünidőben is különféle oktatási, népművelési tanfolyamokat, tanácskozásokat tartottak a pedagógusoknak. A helytelen gyakorlat megszüntetésére a Művelődésügyi Minisztériumban rendelkezést adtak ki. Utasították a megyei, megyei jogú városi tanácsok művelődésügy; osztályainak vezetőit, hogy a pedagógusoknak július 15-e után semmiféle tanfolyamot, vagy szak mai tanácskozást nem szervezhetnek. Megszületett az „atemhőmérő" Megszerkesztették az ..atomhóméi-őt", melynek működési elve rendkívül szellemes. Az abszolút fagyponton — a mínusz 273 Celsius fokon — az atomok és a molekulák csak nagyon csekély mozgást végeznek, de bizonyos atommagoknak ekkor is ván meghatározott elektromos „helyzeti energiájuk” a körülöttük keringő elektronok hatására. A hőmérséklet fokozatos emelkedésével párhuzamosan azonban az atomok és a molekulák egyre hevesebb és ugyanakkor mind rendezetlenebb mozgásba kezdetiek, az atommagok helyzeti energiája viszont e „zűrzavar” növekedésével arányosan csökken. S az atomhőmérő éppen ezt a helyzeti energiát méri, ami- bői tehát pontosan vissza lehet következtetni a hőmérsékletre. A tudománynak — hiszen ezeket a rendkívül finom, elektronikus alpmhömérőket nem fürdővíz, vagy a szoba hőmér .vei,.Lelőnek mérésére használja — már régóta szüksége ilyen műszerre. KOR ÉS FESTÉSZET kiállítás, mely mindenkinek örömei ad A JÓSA ANDRÁS MÚZEUM kiállító termeiben rendezett színes reprodukció kiállítás pedagógiai tendenciájú. Örömmel üdvözölhetjük, hogy nem csupán a művészettörténetet tanuló gímná- [ ziumi növendékeink, hanem min- | den érdeklődő számára nyújtja! ez a kiállítás képek szemlélése' közben az ismereteket, művészi örömöt. A reprodukció anyag technikai minőség szempontjából szerencsésen válogatott, mert a különböző korok legjelentősebb művei méretben és szín-visza- adásban, sokszor páratlanul hűen igyekszenek visszaadni az eredetit. Persze, van néhány gyengébb, és a mű festői kvalitásáról téves képet adó reprodukció is, mint Delacroix: „Szabadság a barikádon” c. műve, Munkácsy: „Rőzse- hordó"-ja, Rembrandt: „Éjjel; őrjárat”-a, („Lövészek kivonulása”). LEGFONTOSABB azonban az hogy e nagy müveket eredetibe! talán soha meg nem ismerhető látogatóink nagy része képet kaj arról a nagy útról, amit ember korunk alkotói, festői megtettel az őskortól napjainkig. Nagyon jói áttekinthető a történelmi korok változásaiban a műalkotások tematikai és formai különbözősége. Jól szemlélhetjük azt is, | hogy egy kor társadalmának | .szemlélete, életeiképzelései ho- ! gyan mutatkoznak meg, jellemző jegyekkel, — amit összefoglalóan stílusnak nevezünk — a különböző témájú, és más-más művész alkotásain. A reneszánsz-ban gon- • dós rajzú arcképek, harmonikus ! kompozíciók közül kiemelkedik a | legmélyebb emberi érzéseket meg- csendítő Giorgione: „Koncert”-je, a barokk-ban Rembrandt: „Sisakos férfi” című műve, az impresz- szionizmusban Renoir: „Páholy” című képe és a mai korunkban Modigliani közvetlen, belső lényeget sugárzó, ülő kisfiú arcképe. Ezek csupán önkényesen kiragadott példák. Lehetne másokat is felsorolni. Igen szemléletesen mutatja meg a szovjet képzőművészek kép- ■ anyaga — különösen a nyugati, i formai játékká vált absztrakt festészet mellett —, hogy a művészet ; legigazabb problémáit veti fel Képeiknek tematikája az ember, a társadalom élete. A művek tartalmi mondanivalójában az alkotó, a harcoló, a dolgozó ember i központ. S HA A KÉPEK sorrendi szén j lélese közben, egyre többször össf szehasonlításokat téve, felfedez zük a kapcsolatokat és az újat a változót, egy-egy kor alkotása, között, s egy-egy nemzet művészetét összehasonlítjuk egymással, — sok mindenre rá kell jöjjünk. Először is arra, hogy egy megváltozott kor élete, szemlélete fedtél lenül maga után hozza a müve formai változását. Tehát mindi új forma lesz az új tartalom Y fejezőjévé. Ebből következik hát, hogy a művészet legfc törvénye a tartalom és forma t ros kölcsönössége. S ha így sz léljük az emberi történelem v vészi alkotásait, talán nem annyira problematikus megei mai korunk művészeti töréséit, formai változásait, még • kor is, ha mi magunk vagy egyszerre az új kor létrehoaó« szemlélői. Beceec And
