Kelet-Magyarország, 1962. május (22. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

LÁTHATATLAN KÖZELLENSÉG Bolond ember az, aki nem szereti a kényelmes életmó­dot, S most mégis szót eme­lünk a kényelmesség ellen. Igen, mert az az ember, akd társai, az egész társadalom kényelmesebb, jobb életéért semmit nem, vagy erejéhez, tehetségéhez mérten1 keveset tesz, nem, érdemli meg. Ismerünk olyan vezetőt, aki kényelmességből albérlet­be adja a pártmunkát beosz­tottjának. Akad olyan is, aki megelégszik ha csak úgy ál­talában tájékoztatják az üze­mi munkások életéről, mun­kájáról, a tervekről és a versen yszervezésről. Bősé­ges azoknak a száma is, akik inkább végig ülnek öt érte­kezletet, mintsem konkrét munkát végezzenek. Vannak aztán olyanok is, akik kere­ken kijelentik: „Vasárnap nem érek rá pártnapot tarta­ni”. „Én ha neki lennék, nem hagynám ott azt a falut, hisz úgy halad minden, mint a karikacsapás. Kényelmes, nyugodt élete van” — hallot­tam az egyik járási tanács személyzeti vezetőjének szá­jából, amikor arról szólt, hogy új tanácselnök kerül a falu élére. Vajon nem el­gondolkodtató-e az ilyen el­mélkedés egy olyan vezető részéről, aki talán órákig be­szélt hivatalból annak a leendő tanácselnöknek, hogy meggyőzze: a kényelmessé­get több munkával, gonddal valtsa fel? A kenyelmesség felületes­séghez vezet. Következményei a nagyvonalú és megalapo­zatlan intézkedések. Az elké- nyeimesedett emberek fő tu­dománya a magyarázkodás. Ha számon kérik tőlük mun­kájukat, jó okokat keresve mosakodnak, mindenre hi­vatkoznak csak azt nem mondják, hogy kis ujjúkat sem mozdították az akadá­lyok elgördítéséért, az újítá­sok elterjesztéséért, vagy ép­pen a versenymozgalom meg­honosításáért. Hiába van norma vagy teljesítménybér, a kényelme­sekre rá kell dolgozni, hogy teljesítve legyen a terv, s ők azok, akik tunyaságukkal a ráérünk hangulattal kerék­kötői nemcsak a termelé­kenység növelésének, de a szocialista munkamorál kiala­kításának -is. Olyan láthatat­lan közellenség a kényelmes­ség, amelynek kára mégis milliókban mérhető, s ezért. minden kényelmeskedés elné­zése megalkuvás, bűnrészes­ség is. A magasabb életszín­vonal elérése, amely végered­ményben — mi tagadás — kényelmesebb életmódhoz vezet mindannyiunk számára, azt követeli vezetőktől és dol­gozóktól, — tevékenykedje­nek bárhol — hogy minden­nap tehetségükhöz és erejük­höz mérten dolgozzanak, te­gyék le a voksol az ország- építés nagy asztalára. Mert aki nem fáradozik jócskán a javak megterem­téséért. az mint élősködő veszi fel a fizetést és a pré­miumot. Ki, hová tartozik — min­denki magamagának is bí­rája. Mindennap! És ebben sem szabad kényelmesnek lennie! Farkas Kálmán Hetven gépkocsi a sorsoláson Ismét 2 gépkocsit nyertek megyénkben Ki nyerte a Wartburgot? A gépkocsi-nyereménybeiét- . inyvek negyedik húzását a na­pokban tartotta az Országos Ta- arék pénztár. A betétkönyv tu­lajdonosok között hetven sze­mélygépkocsit sorsoltak ki. 51-et a 10 OOO forintos, 19-et pedig az 000 forintos könyvekre. Különös érdeklődés előzte meg a húzást, mert ez alkalommal az utóbbi éwek „hiánycikke” Wartburg gépkocsi is szerepelt a nyeremé­nyek között. Ezenkívül 15 Moszk­vás, 20 Skoda Oktávia, 15 Zas- awa és 10 Trabant-Limousine epkocsi jutott a szerencsés nyer­éseknek. A kisorsolt Wartbug gépkocsik száma 10 volt. Megyénk gépkocsi-betétkönyv íjiajdcmosad 1501 betétkönyvvel eifctek részt a sorsolásban. Sza- ücs megyét most sem hagyta eebe a szerencse, igazolja az abto 2 gépkocsi nyeremény. Így egyémkfoen már hat gépkocsi - eiétkoryv tulajdonos mondhat- a magáénak a szerencse kocsi- t. A 14-es sorozat 000 263 számú 000 * forintos betétkönyvvel Zas- 600 D típusú saemélygép- <*rt nyert Pátóai Miklós, Nyír- zhásaa * Pacsiaéa u. 40. szám alat- lakos, aki, mint fogász, jeien- , Űjíetaerto községben dolgo­De kié a Wartburg személy­kocsi? Erre még nem derüli fény. Az azonban biztos, hogy a 14-es sorozatú 002963 számú gép­kocsi-betétkönyv tulajdonosa, — aki az eddigi felderítések szerint Kisvárdán lakik —, rövidesen je­lentkezik majd az OTP fióknál nyereménye ügyében. —nemes— Sokak álma: a „Zaporozsec”« be. Üj magnetofonok, sztereofo­nikus lemezjátszó, a dolgozó nők második műszakját könnyítő új mosó- es tisztítószerek, a fal le­mosására szolgáló festékek, a családiház vízellátását megoldó 8 millimétere* filmű, tükörref­lexes, gyorsváltokazettás fényké­pezőgépét, az egyszerűen kezel­hető és zajtalan' miniatűr film­felvevőt. Reméljük, hamarosan megjelenik üzleteinkben az NDK gyártmányú elemmel is működő borotválkozógép, s kapható lese az autótulajdonosok 6romere m ponyvagarázs. Dior parfüm, Zetkc ee Manet robogó, a hisfogyasztású és ol­csó szovjet Zaporozsec, térne- zénylésű magyar konzervgyári keverőasztal és tramisztoros- féruyújság. És ezer és eteer más tárgy — valamennyi az embert munka terméke, s a munka könnyítője, szépség, otdamsag, szórakozás. Ki lehet úgy is fe­jezni: az egész világ békés effco- tómunkajának seregszemléje, tss- lálkozója is az idei Budapest/ Ipari Vásár. Kopka Jamaá 3 KK}„ET-MAC?EABŰK®Sfce Romantika nélkül VÁSÁRNÉZÖ MOZAIK , A 120 éves vásár —- Kádár elvtárs a kereskedelemről Újdonság a szabolcsi gyümölcstermelőknek — A női munka könnyítése — Külföldi érdekességek Pontosan százhúsz esztendeje, hogy megnyitotta kapuit Buda­pesten az első magyar iparmű­kiállítás. Regmúlt idők adatai közlik: 213 mester 298 remek­munkája szerepelt ekkor, s he­tek alatt 14 ezer ember látta a legszebb magyar termékeket. Osszehasonlitást tenni — nem­igen helyénvaló most. Mégis tollhegyre kívánkozik, hogy a mostani Budapesti Ipari Vásár már megnyitásának első óráiban annyi embert fogadott, mint ak­kori ban a kiállítás egy hónapja alatt. tr — Igencsak dörzsöigetnék a szemüket dédapáink, ha láthat­nák a mostani kiállítást — je­gyezte meg egy idős mérnök. — Valahogy még nekem is furcsa: harmincöt évvel ezelőtt a fü­lünkre tapasztottuk a detekto­ros rádió hallgatóját, s a kö­nyökünkön jött,,ki a.Perzsa vá­sár zenéje, hiszen mást sem hal­lottunk hónapokig. Ma pedig itt a tranzisztoros televízió, a tá­volról vezérelt magnetoíon-ke- verő, a piciny zsebrádió. ☆ — Nézzen körül, s meglátja, mindent megtermelünk, amire szükségünk van — mondotta Kádár elvtárs a francia követ­nek. — De minek csináljunk mindent, mi magunk? S hoz­zátette, kereskednünk kell. Va­lóban, megvan mindenünk. A vasár rendezőinek nagy gondot okozott, hogy a hazai gyártmá­nyok olyan tömege felelt meg meg az idén különösen magas­ra emelt követelményeknek is, amennyit az adott keretek kö­zött lehetetlen volna, elhelyezni. Kiállított tárgyainknál megtalál­juk a legkorszerűbb műszaki megoldásokat, a nyomtatott áramkört, távvezérlést, különle­ges pontosságot biztosító beren­dezéseket, a magas termelékeny- segü konstrukciókat. ☆ — Azt is mondhatnám, hogy önöknek készítettük a gépét — közli Szabó József, a KGM ki­állítási főmegbízottja. — Tud­juk, Szabolcsban sok a gyümöl­csös, és eddig nem kis gondot okozott a fák közötti gyomtala­nítás. A most szerkesztett, s kiállított nullszéria hidraulikus vezérléssel dolgozik. Végigmegy a fák között, s anélkül, hogy megsértené azokat, harántirány­ban is megműveli a faközt. Az új gép neve: traktoros for- goborona, szövetkezeteink jövő­re már meg is vásárolhatják. ☆ Két ötletes rendezői újítás: az egyik, az önálló pavilonban berendezett háztartási bemutató, *a másik az új divatszínpad, amelyen a manékenek a kiállí­tott és boltokban is kapható, olcsó, ízléses ruháikat mutatják szivattyú, komplett családi hasak megrendelhető tervei, s ki tud­ja, még mi minden hasznos ctkk szolgálja már a közönséget. Csak a szövetkezeti ipar pavilonjá­ban 40 új háztartási cikkel ta­lálkozunk. •ér Megcsodálják a tökéletes for­májú és műveszi kivitelű cseh­szlovák üvegipari gyártmányo­kat. A százötven éves hagyo­mányra visszatekintő, ötlete* megoldással .forgó bizsu — ame­lyet szomszédaink 112 országba exportálnak — gazdag válasz­tékával és alacsony áraival a valódi ékszereket is haiterbe szorította. És a fotokedvelők? Találnak ök is újdonságot, nem is egyet. Az NDK pavilonjában látni a Pentaflexet, a világ első szükség van, ne fogy- gyon jászol mellöl a télire való. Mozgás, jár- kálás is kell az álla­toknak. — No és megszokta már? — A pásztorkodást? Az ilyet meglehet. Csu­pán jóakaraton múlik. Mint akármi más. — Legelői rend.tar- t ást is végeznek? — Irtjuk a tövises gazt, tisztán tartjuk a vályúkat. Csak a meg­határozott részen legel­tetünk. Ma is volt el­lenőrzésen Szabó Sán­dor brigádvezető. —Mit ebédeltek? — Szalonnát sütöt­tünk. Meg otthonról höpalackban hozott teát ittunk. — A jókora, sárga színű palack ki­kandikál a vállszíjas táskából. Asztalos Bálint — Órájuk kerül a sor. — Hányán vannak a sorban? — Tizenegyen. — Aztán mire jó ez? A váltogatás. A nyíltság és őszin­teség állandó vendége. Most is vele van. ahogy hosszabb magyarázat­ba kezd. Három évvel ezelőtt még egyénileg gazdálkodott hét hol­don. Mikor elérkezett­nek látta az időt, maga is a szövetkezetét vá­lasztotta. Többen ke­rültek a tehenészetbe. A nyári legeltetés dol­gát — májustól behaj- . fásig — maguk döntöt­ték el: naponta felvált­va őrzik a közösség te­hénállományát. Erre mintha rég ismernénk egymást. A rideg tar­tást egyszerűen nem is­meri.-■— Egyáltalán nem vagyok pásztor — azt mondja. — Hát akkor... mi? — A Lenin Tsz állat- gondozója, itt Csehger- ben. Tehenész — közli olyan hangsúllyal, hogy ez nagyon fontos ténye­ző. — Dehát őrzi a csor­dát társával. — Jóskával. Most. Mert máma ránk ke­rült a sor. — Eszerint holnap nem maguk legeltetnek. — Nem. Ugrón György, meg Karacsi Ferenc jönnek. — Miéjt t? Csenget határában, a műút mellett jókora le­gelő terül. Rajta szép­számú• téhencsorda. A legelésző jószágokra két férfi ügyel, Az egyik őrző negyvenöt körüli piros, ' jó szavú, a másik fiatalabb, hirtelen sző­ke. A régi, hagyomá­nyos viseletből szikrá- nyi sincs rajtuk. Le­hetnének akár a me­gyeszékhelyen, senki sem fordulna meg utá­nuk. Csak... a bot a kezükben. De azokat sem hasogatta ki, nem bütykösítette meg az idő. Simák, frissen vá­gattak. A korosabbat Osváth Antalnak hívják. Mióta pásztorko- dik? — kérdezem. Nevet. Olyan közvet- íenseggel all mellettem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom