Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
Egy Móricz Zsígmoncl mondat nyomában Pygmalion A debreceni Csokonai Színház előadásáról G. B. SHAW-RÖL, a nagy Gé- bé-ről maradt fenn az az anekdota, hogy amikor a színház igazgatója arra kérte, húzzon tíz percnyi szöveget egy darabjából, mert a nagyszámú vidéki e tíz perc miatt kési le az utolsó vonatot, az író nyugodtan így válaszolt: A darabomból húzni nem lehet, de változtassák meg a menetrendet. A Pygmalion befejezése is következetes magatartására vall. A vígjáték végén derűs, boldog befejezést vár minden közönség, és ezért tétován fogadja a függöny legördülését. Vége van? így történt ez a nyíregyházi előadáson is. Higgins tanár érdekes kísérletet végez; egy utcai virágáruslányból fél év alatt társaságban kitűnően viselkedő „hölgyet” farag. Beleszeret, de a „minden jó ha vége jó” befejezés elmarad, a lány nem lesz a felesége, mert a viselkedés még nem minden, társadalmi korlátok választják el őket egymástól. A vígjáték szorongató véget ér: mát kezd majd a lány, aki megtanult „középosz- tályosan” viselkedni, s ezzel magára vette a tétlenségre kárhoztató bilincseket is. Már nem dől- gozhat, hiszen „úrilány”. a vígjáték sziporkázó szellemességgel támadja a kispolgári álerkölcsösséget, szemforgató j íinomkodást, amely nemcsak as angol, hanem minden úgy nevezet' „középosztály” sajátja volt. A debreceni Csokonai Színház társulata kitűnő előadást teremtett. Pormentes, friss színházi levegőben, életteljesen szólaltat te meg a híres színpadi alakokat a kísérletező, bogaras tanárt, (La- tinovits Zoltán), segítőtársát, Pickeringet (Bángyörgyi Károly), « virágáruslányt (Soós Edit), enne! apját (Sárlay Imre), s a legap róbb szerepeket is kidolgozottat I játszották. I A vígjátékot Európában hosszi ! időn át rokonszenves szereim | történetként tálalták a közönséí amelyben él. De ma megnyílt a lehetősége, S az állami gazdasági erőből történő előrelépést kevésnek találja a falun élő ember. Gyorsabban, többet akar, mint az ország teherbíró képessége engedné. S ezért vállal, és szívesen vállal közvetlen terhet. Oe nem w teher ez. Ma már változtatni kellene a móriczi mondáson, a hangsúly nem ezen van: vinni kell, ehelyett igy lehetne írni: hozni kell. Hozni, igen, nem vinni, mert a türelmetlen tudásvágy megépíti az iskolákat, a művelődési házakat, a könyvtárakat és mozikat, s várja, hogy ezek az új épületek valóban hajlékokká váljanak. Teljenek meg gazdag, belső tartalommal. í''éltudatos várakozás ez, s nem, hiábavaló. A friss falak ahogyan száradnak, — még meg se igen száradnak, — meghallják az első színházi előadás vastapsát, az első film zenei hangjait, a szakelőadó érveit, a tanító történelem óráját, hallják a víz csobban ását az első óvodai kézmosáson. Mi építünk. — egyre többet — ti hozzatok. Egyre többet! Ezt mondja ma a falu, a városnak. Meg kell hallani! S. Új tanácsháza, óvoda Kettő kivételével már minden kérsemjéni házról eltűnt a nádtető, cserép és palatető látható mindenütt. Szépül, csinosodik a kis falu. Csak a tanácsházára néznek már egy kicsit szégyenkezve. De nem sokáig! A nem éppen csinos külsejű kis épületet hamarosan lebontják, újat, szebbet építenek a helyére. Óvodával is megtoldják majd az épületet. Az építést a nagyari termelő- szövetkezet építő brigádja kezdi majd el. A jövő hónapban kezdik meg a munkát. Őszre mát át is akarják adni rendeltetésének a tanácsházaI és az óvodát. elé. Csábít is erre a lehetőség. Dicséretre méltó, hogy a Csokonai Színház hamisítatlan Shaw darabot nyújtott. Pethes György, a fiatal rendező minden igyekezete arra irányul, hogy a cársa- dalomkritika érvényre jusson. S erejéből futja arra is, hogy az angol gúnyos mosolyt jóízű kacagássá erősítse fel a magyar színpadon. Bőven buzog a kacagás a debreceniek előadásán, sok a nyíltszíni taps. La tinovits Zoltán szinte újrateremti a bogaras, különc nyel- véeztamár alakját. Bizonyos, hogy fiatalosabb, mozgékonyabb és hangosabb, mint azt az író kép zelte volna. De elevensége nagyon is a cél szolgálatában áll, s közelebb hozza, emberközelbe hozza a kosztümös, letűnt társadalmat. Rengeteg ötlete, számtalan jól megfigyelt mozdulata új és új meglepetés. Soós Edit virágáruslánya is életteli, bőhumorú alakítás. Pedig nehéz dolga van: a szerep túl Nyomta megint, próbálkozva. Semmi. Mi történt ezzel a ládával? Rémülten feszült neki a hátával, de meg se moccant. — Mester!! Mester!! — kezdett ordítani kétségbeesve. — Nyissák ki! Kinyitni!! Rubóczki hallotta a túlvilági hangot, hát odapüffentett a ládára. — Mi van? Kész vagy?! Rubóczki visszaült a helyére, és ásított. Ki tudja, mire gondolt? Ezt az egyet sohasem lehetet tudni. Most jött a hosszabb dolog. Megszántam a lemezeket, ez könnyen ment. De aztán, bekapcsolni a villanyt, amelyet hosz- szú vezetékkeL szedtek ki az egyik közeli ház konnektorából, és átmásolni a lemezről a képet, a fényérzékeny papírra. Egy az egyhez, nagyítás nélkül. Kilencszer tizenkettesek lesznek fer is * képek. Jóska villantotta a fényeket, egyiket a másik után, és rakta az üres dobozíedélbe a?, exponált papírokat. • Rohadt ez a levegő. A tüdő majd megpaltan benne. És még csak a fénynél tart! Hol van az előhívás, a rögzítés? Kapkodva kereste a konnektort;, ahová be kellett dugni a banant, majd kirántani, ha elégség» le»:-* naegiwJagUas. De Rubóczki megvolt nyolcvan kiló. És a lábát is felemelte. Hallotta a köhögést. — Mester!!!... — hörögte a kisinas. — Kész vagy?! — Kész!. . . Rubóczki, biztonság okáért még várt egy keveset, aztán lelökte a lábát. * A láda teteje robbanva pat-( tant fel. Jóska, elálló füleivel,! fehéren és íulLadozva, sípolva] kapkodott a levegőért. Állt és] reszketett. , Rubóczki megcsóválta a fejét.1 — No, de gyenge vagy. Jóska kiszállt, és leült* a földre. Fejét leeresztette lába] közé. Nem érdekelte, hogy Ru-, bóczki nézi a képeket, és legye-i zi a levegőbe, rázza róluk a] vizet. Csak fújtatott, vörös ka-i rikákkal a szeme előtt. Egész] szája, tüdeje tele volt valami* iszonyú sóval. , Márta libbent be. Kikapta a* képeket az öreg kezéből, és, azonnal el is tűnt. Később hallatszott, ahogy kia-, bál: ] — Művészi fotográfiák, a< császári és udvari fényképész] műterméből. . . Hol vágj- apjuk?! Mire várjunk? , Rubóczki ásított es kisétált. ' Aznap olyan üzletet csináltak,! amiíyonxa meg nem volt példa J — Egy, kettő, három. , . — számolta gyorsan, és rántott. Aztán nem találta a helyét, ahová dugni kellett a vezetéket. Erőlködve, féloldala mellett nyúlt hátra, hogy a zseblámpát közelebb húzza. Majdnem leesett róla a piros papír. Ezzel is vacakolni kellett. Végre! Megvan a banán, lehet villantani. Egy, kettő, három. .. Még egy kép, aztán még egy. Kész. Be őket a hívóba. Márta most kiabál kint, hallani. Levegőt. Mikor jön már elő a kép? Egy perce van csak? Vagy kettő? Jöjjön már a kép, mert még hátra van a rögzítő is. Gyerünk már. szentisten, megfullad az ember. Kaparászott a torka. Kéz fojtogatta, Csak ne köhögjön, mert akkor borul itt minden! Nem szabad köhögni. Az isten verje meg, aki ezt kitalálta. De az Márta volt, őt azért ne verje, nagyon szép bőre van. Előjöttek a képek. Vízbe kellene, de azzal is telik az idő, gyerünk a rögzítőbe. Csak éppen hogy, fogja meg a képet a só, és nyitni a láda tetejét. Egy- kettő. .. Rettentő köhögés kapta ej. Erőlködve nyomta a láda tetejét, azonnal levegőt!! Levegőt!! Nem számit semmi, lévegotüi Sokat panaszkodnak manapság, különösen a 40 éven felüliek, hogy gyengül az emlékezetük, könnyen elfelejtik elsősorban a neveket, a telefonszámokat, stb. Dr, Radnai Béla, az Eötvös Lorand Tudományegyetem lélektani tanszékének adjunktusa nyugtatja meg olvasóinkat, hogy ez az érzés legnagyobbrészt önmagunk megtévesztése. A lélektan nem ismer olyan törvényt, Hogy emlékezőtehetségünk például a IS és a 25 életév között lenne a legjobb és a negyedik, x után már gyengülne. Az viszont valóban törvény, hogy mindig az a „szerkezet” fejlődik a legjobban, amelyet a leginkább foglalkoztatunk. Az embernek tanuló korában számos területen kell új ismereteket elraktároznia emlékezetében, majd amikor élethivatást választ, érdeklődése erre a területre „szakosodik”. Itt óriási tömegű, igen pontos és egymással szorosan összefüggő ismereteket szerez. Valójában csak most tudja meg, mi is az igazi „emlékezés”. Ehhez képest régi, iskolai „emléktára” sok tekintetben hézagos, elszórt, rendszerezetlen adatok gyűjteménye. Sőt, a felnőtt emlékezetének leginkább foglalkoztatott része egyre fogékonyabbá válik. Radnai Béla dr. például a HÉVmenetrend ötven adatat .másoltatta be” egy 13 éves üasbal- emberrel és egy meglett férfi-- val. aki azonban évtizedeik ófct készíti a MÁV mcnetrendöeít Az utóbbi az első átolvasás Titán már pontosan tudta az összes adatokat, amikor a fiatalabb még csak a tanulás keafefcen tartott. Ugyanakkor a többi iaasrw» ágakkal szükségszerűen keweseb* bet foglalkozva a felnőtt emlőkéi ezekről a teruloteicnSl uRg szaporodnak, sőt a meglevők: egy része is elmosódik. Ez az ob» annak, hogy emlékezetének véftt „gyengülését” nem is saját szakmájában, hanem míndSg ezeüe» a „más” területeken veszti és»- re az ember. Es hogy miért felejti «teg*.» neveket és a szämoksß? — Mert a gyermekkel eOe»zSeöx», aki általában mcclastsäaiass, adatszerűén jegyez meg mindesti, a felnőtt főleg a gondolati ősz- szefüggéseket vési agyába. Emlékezete így sokkal „érteime- sebb” és hosszatot> életű is, de hamarabb tűnnek el belőle az adatszerűségek, ameljxckne már eredetileg sem helyezett nagy súlyt. Arról szó sincs, hogy a-’ mai bonyolult korban a mindennapi élethez szükséges tudásanyag gyors növekedésével ne tudna lépést tartani az ember agya és emlékezőtehetsége. A fele se tréfa A minap két hír jelent meg nyereségreszesedésról lapunkban. A hírre azonban masnap reagáltak. Másnap már express levél érkezett. „Egy felháborító férfi” aláírással. Hírük nyomán megtudta a feleségem, hogy nye reségrészese- áést kaptam. Hat nincs magukban semmi férfi szolidaritás? — Irta a feladó. ★ A vonaton két ember vitáját hallgattam végig. Egy elfogott ulti volt a vitatéma. Egy ilyen paneserrai meg sohasem kártyaztam. Hát nem tud számolni. Maga analfabéta, maga... — kiabálta az idegesen. — Retor! — szólt közbe csendesen a másik Az abszolút viccek még.uuosá sem mentek ki a divatból,! Hosszas gondolkodás után tart jöttem, hogy mi az abszolút nyugalom. Ugyanazt a* viccet, százszor végighallgatni,%r kozb- - szólás nélkül. ★ Egy ismerősöm fel háborodva mesélte; képzeld cl 12. éves fiamtól már másodszor veszem el Boccaccio: Dekameronjá<. MR keil ezen idegeskedni, ez azt bizonyítja, bogy a mi fi 'aljaink már zsenge kor 'kban ér deklődnek a klasszig " -ok ntarvT.URi------------------------------------------------rtí L tertoien-cszázharrmncban ír- ta le Móricz Zsigmond a rtseb Naplóban megjelent riportjában: Tudást kell vinni a népnek. S hozzátette: Tudást münden téren. Az anyagi élet és a lelki élet terén. Elkészült a megyei statisztika. Eszerint az elmúlt évben tizenegy óvodát, hat tantermet adtak át, s huszonhét művelődési ház állott építés alatt. No, nem csupán ennyi építkezés történt. De ezek jóformán a semmiből létesültek! Semmiből? Dehogy. Ez csak a szólásmondás. Ügy értelmezendő, hogy nem állami pénzből, hanem a lakosság igyekezetéből, segíteni akarásából, az ingyen, jó szándékú fuvarokból, feláldozott szabad időből, az innen-onnan került anyagokból — javarészt! A huszonhét művelődési ház közül mindössze kilenchez kaptak ki- sebb-nagyobb célhitelt, s a többségük értéke meghaladja a más- félmillió forintot. így épült a tiszalöki gimnázium két új tanterme. így várja a befejezést a jándi és nyír- bélteki művelődési ház. Deme- cserben, Balkányban, Dombrá- don, Tarpán ma büszkén szemlélik az új épületeket, amelyek hosszú időn át hirdetik a dolgos kezek sikerét. Tudást, minden téren! Mintha ez a mondat jelszóként. járná a mai falut. Nincs olyan községe megyénknek, ahol áldozatkész emberek önként vállalt kötelességtudatból ne építettek volna, vagy ne építenének hajlékot a tudásnak, iskolát, vagy művelődési házat, könyvtárhelyiséget, vagy orvosi rendelőt, óvodát. Milyen erő készteti erre a falut? A felemelkedés, a többet tudás vágya. Egy másik riportjában ezt írja Móricz Zsigmond: . . . ,,ha az iskolában gazdasági, vagy művelődési előadást tartanak, akkor mindig zsúfolásig töltik meg a termet”. Nem mai keletű ez a vágy, ez vele születik az emberrel, természete* ösztöne, hogy fejlődjön, s mindinkább megértse a világot, hangosra írt, könnye« telfcátefighatná. Hitelességét percről pestre újra és újra igazolnia keEL Be ezt sikerrel teszi. Bángyörgyi Ka-- roly tanárjával Shaw rooEtohés* bánt. Sokszor hagyja szavak: nélkül a színpadon. A toüiwk, tehetséges színész emlékezetes figurát farag ebből a szerepéből is. Hálás Doolittle szerepe, s ezt teljes mértékben ki is használja Sarlay Imre. A csavargó, cinikus apa jellemvonásai játékával még gazdagítja is. TÖBBET KELLENE írnunk a többiekről is. Lomtay Margit nagyszerű Higginsnéjcről, Feszto- ráczi Kató, Tímár Éva, Hofi Géza színes „középosztályos”-airóí, Pearce-néről, akit Hegedűs, Erzsi személyesített meg igen jól. Külön elismeréssel kell szólnunk a szellemes, szép díszleiekről. A nyíregyházi bemutató értékes előadás volt, megérdemelten nagy sikert aratott. S.B, Miért felejtünk neveket és számokat? Nem igaz, hogy negyvenen felül romlik az emlékezel Száz év alatt másodpercenként 15 új emlék sem meríti ki memóriánkat
