Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
A Rajkózenekar vendégjátéka A KISZ hatszoros VIT-dijas fcozponti művészegyüttesének Rajkózenekara, amely a napokban tért haza finnországi vendégszerepléséről, május 3-tól 20-ig megyénkben szerepel. A művészegyüttes műsorában a Rajkózenekaron kívül népi táncosok és magyar nóta énekesek is fellépnek. A következő községekben vendégszerepeinek: Nyírszöllős, Demecser, Szamosújlak, Cégény- dányád, Gáva, Tiszadob, Tisza- lök, Nagycserkesz, Jánkmajtis, Túristvándi, Nyírderzs, Tiszavas- vári, Dombrád, Tornyospálca. Fehérgyarmat, Újfehértó és Nyírkárász. Tizenhat csoport egy műsorban Május 5 én kulturális seregszemle járási bemutató Mátészalkán Nagyon jó halassal volt az ön-1 tevékeny művészeti munkára a kulturális seregszemle idei meg- í hirdetése a mátészalkai járásban: I löö csoport működik összesen. Ebből 16 vesz részt a felnőtt csoportok járási bemutatóján, a járási művelődési házban, május 5-én esle 7 órakor, öt énekkar nyolc tánccsoport és három zenekar ad közös műsort. Az iskolai csoportok bemutatójára május 13-án kerül sor ugyancsak a járási művelődési házban. A járás általános iskoláiból 8 énekkar, 6 tánccsoport és két zenekar vesz részt a járási bemutatón. Ügy tervezik, hogy a járás legjobb színjátszó csoportjai közül három, külön bemutatót tart majd május végén a szálkái közönség előtt. Országos példa lett a nyíregyházi együttes nélküli színház MAGYARORSZÁG 19 megyéjében nincs mindenütt állandó jellegű kőszínház, jóllehet ezekben a megyékben is szükség van rendszeres színházi előadásokra. 1931-ben ezért alakult meg az Állami Déryné Színház, hogy ezeket a megyéket színházi előadásokkal ellássa. Az Állami Déryné Színház evente 18 bemutatót tart. Egyes vidéki városokban évente „csak” 18 darabot bemutatni nem elegendő, ha hetente legalább egyszer játszani kell. A lakosság népességéhez képest ugyanis egy- egy városban egy-egy darabból ma még csak egy, legfeljebb két előadást lehet tartani. A városok tényleges igényeinek megfelelően több különböző műfajú darab bemutatása csak úgy lehetséges, ha más színházakkal összefogva íelgazdagítjuk a repertoirt Így vetődött fel, jó volna, ha minden megyeszékhelyen épülne, vagy megfelelőbbre átépülne a meglévő vagy létesítendő színház. A színház építésének gondolata egyértelmű helyesléssel találkozott. De hogy a színház külön együttes nélkül uaemeljen, az már kevésbé. Pedig vidéken azért, hogy egy néző színházba menjen, jegyenként átlagban 20 forint támogatást ad az állam! Ugyanakkor nem ritka, hogy a színházzal rendelkező vidéki város színházi •löadas-látogatottsága csupán 50 százalékos! A színházhoz nemcsak színész, rendező, technikai személyzet, jó darab, hanem közönség is kelL A színházba járó közönség száma pedig meghatározott Ezt figyelmen kívül hagyni lehet, de nagyon kockázatos. EGY KISEBB VIDÉKI város wmháyjnak fenntartásához legkevesebb évi 3 millió forint állami támogatás szükséges. Tény, hogy egy vidéki kisváros nem bír el naponta egy színházi előadást, azért olyan alacsony az egy előadásszámra jutó átlagné- zőszám, iüetve ezért kell 20 főtant egy nézőre eső állami támo- ?iitt ' « » r ? »i < 1)111 i ! 1 i Ezek után mi is a követendő helyes út? Nyíregyházán gyönyörű, modern színházhelyiség épült. 1960. március 25-ésn volt az első előadás. Az Állami Déryné Színház, a debreceni Csokonai Színház, valamint a miskolci Nemzeti Színház 1960. december 31-ig 135 előadást tartott. Ez idő alatt a színházi előadásokon kívül operák, koncertek, egyéb műsorokat is figyelembe véve, több mint 50 különböző témájú műsor között válogathatott a város közönsége. A színház üzembentartása, minden személyi és dologi költséget figyelembevéve, az államnak évi 250 ezer forintjába kerül! íme, az együttes nélküli színház a lehető legváltozatosabb műsort tudja nyújtani, a legkisebb anyagi ráfordítással. Az elmúlt évben már az egri Gárdonyi Géza Színház is bekapcsolódott a rendszeres színházi előadások megtartásába, így, már 46 különböző színházi műsor között válogathatott a nyíregyházi közönség. Hangversenyekről és egyéb műsorokról nem beszélve. NEM KELL KÜLÖN bizonyítani az ilymódon üzembentartott színház előnyös voltát. Hetente rendszeresen van színházi előadás, annyi, amennyi a tényleges igénynek megfelelő. Ezért a látogatottság a lehető legnagyobb. A nyíregyházi példa követőre talált: ez év január 28-án nyílt meg és azóta is működik teljesen azonos elvek alapján Zalaegerszegen a Szakszervezetek Munkásotthonában az új színház. Székesfehérvárott a befejezéshez közeledő Vörösmarty Színház is állandó együttes nélkül fog működni, hasonlóan a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színilázhoz, mely immár két esztendeje sikerrel bizonyít^ életképes voltát. Pados István sí Állami Déryné Színikéit ÍEMSatöhelyatteiWb Sipkay Barna: A vurslíban _ Hál ez az — mondta Aranyosi. Ezzel jóformán mindent megmondott. Rá is bólintott, s fehér zsebkendőbe törülte nedvező homlokát. Ügy állt a forgatagban, mint valami terelő oszlop, bazalt kocka. Darabos, kemény volt rajta minden: a feje, az orra, álla, keze, még a cipője is. A nadrág vasalást hagyva du- donodott a térdén. Csak selyem inge lógott lazán, gombolatlan, kifedve széles mellét. Az asszony hitetlenül nézte a vurslit, a sole pergő, forgó, csat- togó-fényes, felnőttek játék városát. Nem félt, de sodorta a tömeg, szédítette az óriáskerék, hogy Aranyosinak kellett rá vigyázni. A fiatalok bezzeg nem kérették magukat. Zsuzsi, a lányuk mindjárt beült a törpe autóba, s csontos, erős mai-kával vezetgette ütközéstől ütközésig. Palinak egyszer sem engedve át a kormányt. Olyan világra való volt, akár az apja, még az orra is olyan, csak fitosabb. — Na, mama? — hajtogatta Aranyosi elégedetten. — Ezt nem álmodtad igaz? A hatodik pohár sör kutyául kergette a vérét, sűrű, nehéz vérét, A zsebkendőt már facsarni lehetett. A hetedik pohár semmit sem enyhített a helyzeten: annál inkább Aranyosiné helyzetén, aki az asaial alatt lerúgta cipőjét. A jegyespár türelmetlenül ká- csorgott a hullámvasútra, a sörhöz egyik sem nyúlt. A fiú szeplős, sovány képére merev mosolyt faragott a vágy. — Ez Pest! — jelentette ki Aranyosi, mint aki saját áruját kínálja. — Alig változott! Huszonhétben voltam itt, no meg negyvenegyben, de akkor csak egy héjig. Igyatok. Nem ittak, csak ő. — Apa, — mondta Zsuzsi. — mi most elmegyünk, Pálival a hullámvasútra. — Majd mentek, de sürgős? Virslit ennék, mit mond a gyomrotok? Hé, pincér! Szaktárs! Aranyosiné friss zsebkendőt csúsztatott lányának, s intett, hogy egyenek csak. — Lóhús, vagy marha? — kérdezte Aranyosi a remegő kezű pincért. — Ahogyan parancsolja. — Asztalos vagyok, nem hentes, de az igazi visli akkor virsli, ha patkószeg csörög vele a tálon. Mert tudjátok, itt Pesten rafináltak az emberek. — Vidéken talán nem? — ellenkezett a mama, s eltolta férje előf a poharat. — Ne igyál any- nyit, magas a vérnyomásod. — Magas a jegenye... — dalolta rá Aranyosi, de ebben a tülekedésben, visongásban. dudálásban nem tűni fel. — Huszonhétben éppen húsz esztendős voltam. Te mennyi vagy, Pali? — Huszonhárom. — Na, majdnem stimmel. Húsz esztendős voltam, és olyan éhes, hogy a vendéglőben á konyháról könyörögtem maradék kenyeret, a hátsó ajtónál. Azt it>‘ Pesten úgy hívják, hogy lithóí. — Tudjuk, apu, mesélted már — mondta Zsuzsi, harsogtatva a virslit, hamar elfogyjon. — Tudjátok a nyavaját — mérgelődött az asztalos. — Ti azt se tudjátok még, mi az éhség. De én éhes voltam! Mert akkor az volt a divat, hogy a segéd úr annyit kapott, amennyit a mester adott! Örültem, .hogy dolgozhatok, s nem felejtem el, amit belémvertek. Tele szájjal rágta a rengő virslit, zsírja vékony ereszt bocsátott álla ráncaira. — Hagyd már, apa — szólt rá Aranyosi né. mr Minek iszol- anyaaiíiAz asztalos rábámult telihúsú j feleségére. Egv darabig nézte, mint hántogatja kényesen a virsli vastag héját. Ő maga recsegésen beleharapott. — Hagyjam? Há: te már elfelejtetted, hogy egyszál ruhában költöztél hozzám, a kamrába? Elfelejtetted, hogy amikor Kimostad a slaírokod, addig feküdtél a pokróc alatt, amig meg nem száradt?! — Eridj, te bolond — nevetett bosszankodva az asszony. — Régen volt, minek ezzel traktálni a gyerekeket? Éppen most, amikor szórakozni akarnak, ni! Ezért jöttünk Pestre? Az asztalos a fiút vette célba, konok, szigorú szemmel, s közben a poharát két marokra kapta. — Érdekel téged, amit povedá- lok, vágj’ fogjam be a számat? — Hogyne — mondta savanyúan a fiú. s messze tolta magától a tányért. Cigarettára gyújtót. — Érdekli a csudát — érvelt a mama. — Most már ettek, menjenek szórakozni. Én is mennék, ha nem fájna a lábam. — Az se érdekel, — folytatta Aranyosi, merően a fiút nézve, — hogy huszonhétben kishiján leültettek, mert éhes voltam? — Elég! — a mama határozottan felrángatta a fiatalokat, s azok elosontak, boldogan. Aranvosi úgy érezte. most földhöz kellene vágni a poharat. De soha nem lett ilyet. Az j asszony visszaült az asztalhoz, ‘ felszedegette a morzsát, s jobb híján hallgatott,. — Szóval, ne f»*»S3i8k. betudják meg ezek a kölykök, hogy én húsz esztendős knmrtVhan rmm ittam sört virsli mefWv és ha idejében nem húzom ei a csfísot, beültetnek vagy öt évre a toq« mögé! Ezek meg csak úgy felutaznak Pestre, szórják a p«^v) készen várja őket a bútor, a lakás, csak bele kell ülni! — Egy szoba, nálunk! — legyintett az asszony. — Különben te hol vagy? Te is Pesten vagy, és te szórod a pénzt. — Hálistennek — mondta komolyan az asztalos. — De mikor huszonhétben jöttünk lefelé a Virányosról, a Svábhegyen át, az Istenhegyi úton, s elkezdtük, mi, fiatalok énekelni, hogy „Föl, föl. ti rabjai a földnek...” Meg: „Ránk tört a vész...” — Jól van, tudom én, hogy most eszedbe jut az az idő. De- hát elmúlt, na És most a lányod férjhez megy. Ne igyál annyit. — Nem iszom. Nem vagyok részeg. Húsz éves voltam, és jö.- tünk lefelé, dalolva, a rendőr kussolt, a nép meg csak nézet1, hogy van bátorsága ezeknek a fiatal munkásgyerekeknek! — Nézd csak, olt Tan a lányod! — sikoltott fel Aranyosiné, a hullámvasút egyik szerelvényére, amely akkor gördült a csúcsra. — Zsuszi! — kiáltott Aranyosi, — integetni kezdett satu-farmá jú kezével. — Zsuzsi!! | — Vigyázz, a söröd!! — Az én lányom — mondta büszkén az asztalon, megborzongva a magasságtól; ^Nyíregyházán nyitják meg a megyei könyvhetet Galambos Lajos, Tímár Máté, Jankovich Ferenc a megye íróvendégei Megalakult Nyíregyházán a május 27—június 3 között tartandó könyvhét megyei előkészítő bizottsága. Mintegy 60 neves' fővárosi író vesz részt a vidéki ünnepségeken. Nyíregyházára Galambos Lajos, Timár Máté és Jankovich Ferenc jön. A könyvhét megyei megnyitóját 26-án, Nyíregyházán tartják ,a meghívott és a megyei jrók részvétedével. Ez után a következő két napon Nyírmeggyes, Nagyhalász, Tiszaszalka, Poaxzal- ma, Dombrád és Nyírbátor községekben rendeznék nagyobb ünnepségeket az írók fellépésével. Szó van arról, hogy az irodalmi esteken hivatásos srfnfegiefc tolmácsolnak majd egyes müve kát, s fellép a megyei irodaim.' színpad is. 9 9 KELET-M AGY ABOBSZ&fc
