Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

Épül az új nemzetközi műút Budapest határában folytatják az új Becs—Budapest nem­zetközi műút építését. A legn agyobb teljesítményű földgé­pek dolgoznak itt, amelyekkel május hónapban több mint 30 ezer köbméter földet mozgatnak meg. A képen: munkában a hatalmas földgépek. (Foto: Kácsor László) Csongrádi János példája Balkány. Szövetkezeti tanya az állami gazdasággal szemben. Csongrádi János hordja a vi- et a gémsekútból. Gumicsiz- nájára, nadrágjára rálocsog a nz. A hordó telik. Mikor a ha- odik vedérrel is beleönti, mesz­esebbre indul. Melaszért egy 'aktárféle épületbe. — Mindez most fontosabb a beszélgetéstől —i mondta az előbb. „Mindez fontosabb a beszél­getéstől”, Igen. Mikor korábban arról volt szó, hogy a tehén~ állománynál tenni kell valamit, mert hiba van, nem akadt je­lentkező. Ki erre, ki arra hivat­kozott. Csongrádi János pedig felállt és azt mondta: ő vállal­ja. Nyugodt lehet a tagság, ve­zetőség, ha ö egyszer megtette ígéretét... Miután négyszer megjárja a távoli raktárt is, összedörzsöli a kezét és rágyújt. — így csináljuk ezt, hogy jók lehessenek a tehenek — int fe­jével a takarmányelőkészítő irá­nyába. — Hígított melasszal ke­verjük a silót. Meg lucernalisz­tet, kukoricadarát is szórunk rá. — Mindennap? — Február óta. Huszonhárom tehénnek. — Egyedül? — Nem. Lovas Józseffel. Csak ő most otthoni munkát csinál. A kertben valamit. .. Kisegítjük mi egymást, ha szükséges. Kalapját hátrább tolja. Keze­tekével megtörli izzadt homlo­kát. — De úgy tudom, Csongrádi elvtárs a téesz párttitkára is. — Az vagyok. — Deltái itt, napról napra ilyen magánosait, nem tudhat ; kapcsolatot tartani a tagsággal. í — Arra is megtalálom a mó- : dot. Mint mondtam, kisegítjük mi egymást Lovassal. Olyankor a határban, a községben, meg itt, a központban járok és be­szélgetek az emberekkel. Más- I részt, tudom én azt, hogy fur- I csa így titkároskodni. De én ' magam vállaltam, hogy ered- \ menynek kell lenni a tehenészet­ben. A nyolc liter fejési átla- I got máris elértük. A. B. A jó zárszámadás a földeken készül és nem az irodában Nyírvasváriban mit tanultak vajon a múlt két év sikertelen­ségéből? Hogyan alapozzák a harmadik zárszámadást? Dicséretes, hogy az 1250 hold őszi vetésükből 1140 holdat fej­trágyáztak. elvetetiek 110 hold e'd'-gfür öt. 20 hold zabot, 17 hold mákot, 27 hold biborherét és 600 holdon végeztek tavaszi szántást. Ez viszont mind olyan munka, amihez sok gépi és ke­vés kézi erőre volt szükség. Az igazi próbatétel most követke- : zik... négyszázötvenből százán Az utóbbi napokban jó idő | volt a határbeli munkákra. Most érkezett meg 3 ezer darab gyü­mölcsfacsemete is a tsz-be (elég későn), amit ültetni kel­lett volna minden épkézláb em­bernek. A ..mozgósított” öt bri­gádból harmincán jelentek meg. A rügyfakadás, sőt a virágzás is olyan előrehaladott állapotban van, hogy máris bizonytalan a fák jó megeredése, hátha még késlekednek. Ekkor a gépek mellett, palánta? ágyaknál, is­tállókban. összesen mintegy szá­zan dolgoztak a 450 tagból. A hét közepén a 200 hold burgonyából még 150 vetetlen ! volt. ezenkívül 100 hold cukor­répa, 200 hold napraforgó. 200 hold kukorica, hoffv csak a fon­tosabbakat említsük. MIT MONDANAK. AKIK DOLGOZNAK A határban szorgoskodó tagok nem a legjobb hangulatban dol­goztak. Elítélő szavakkal illet- j ték azokat, akik nem voltak ott. Ez érthető, mert termés, jöve­delem csak a munka után lesz. — Lassan az ötödik hónapba lépünk és semmi előleggel nem biztatnak, — mondja az egyik tag. Egy másik ember dühösen mondja: — Jártam dolgozni, de most már engem sem a gyümölcsfa, sem egyéb nem érdekel, amíg a kis háztáji krumplit ei nem j ültetem! — Miért nem ültette el ed­dig? — Mert — válaszol szinte kia­bálva — még mindig nem mu­í tatták ki a háztáji területet! — Nekem még a tüzelőmet sem hozták be az erdőről — mondja egy másik férfi. — Bez­zeg, aki közelebb ül a tűzhöz, i az kap fogatot, ha nem dolgo- I zik ’ is. , Panaszok mindenütt. Jogosak és kevésbé jogosak. AKIK NEM JÁRNAK DOLGOZNI Szilágyi Györgyöt, aki 10 hold- j dal lépett be a tsz-be, otthona- ! ban kerestük fel. Utoljára I960 őszén volt dolgozni a szövetke­zetben. Ekkor a kukoricatörés­nél összekülönbözött az egyik vezetővel és azóta is tart a sér­tődöttség. Ifjú Búzás Mihályné azért i nem jár dolgozni — mondja —, mert. az első esztendőben az asz- szonyokra 5—6 hold kapálni va­lót is kimértek. Ö a két kis­gyermekétől ennyit nem bír megkapálni. Azt azonban már 5 sem kérdezte meg, hogy , kevesebbet nem lehet-e vállalni. J Sem vele, sem Szilágyi Györggyel, de a többi távolma­radóval sem beszélgetett senki a szövetkezet vezetői közül. Egész télen r.em jártak náluk a pártszervezettől sem. A VEZETŐSÉG VÉLEMÉNYE A szövetkezet vezetői sem elé­gedettek a jelenlegi helyzettel. De mégsem annyira türelmetle­nek. amennyire április utolsó napjain lenni kellene az idő­szerű mur.kák elmaradása miatt. Ügy tervezték, hogy a hiányzó 150 hold burgonyát két géppel vetik el. Ehhez 15 napra lett volna szükségük (május köze­pe!). Jó dolog a -gép. ■ de :ha [ nincs belőle elég, kézzel is szük­séges vetni. A háztájiról az a véleményük, hogy csak egy brigád nem osz­totta még ki a területet. Külön­ben is a legtöbb tag kukoricát vet oda és még nem sürgős. (A tagoknak nem ez a véleményük.) Az ötéves tervnek megfelelően 30 ezer magánház épül fel I 1962-ben. Ha ezeket együvé épí- ! tenék. egy 110 ezer lakosú vá- j fosnak felelne meg. Az igények kielégítésére a tavalyi 860 mil- i lió helyett egymilliárd-egyszáz- j millió forintos hitelt nyújt az OTP a kislakás építők támoga- I tására. I A lakásépítők az idén is a TÜZÉP-telepeken vásárolhatják, meg a szükséges anyagokat. Eb- I ben, az »évben — többek között — Jobban állnának — mond­ják, — ha a gépállomás trakto­rai két műszakban dolgoznának. A szövetkezet gépei éjjel nappal mennek. A múlt hetekben már voH olyan nap is, amikor kétszázan mentek dolgozni. Most tervezik felhívni (!) azokat, akik nem járnak munkába. SIKER CSAK A TAGSÁGGAL EGYÜTT ÉRHETŐ EL A munkák gyorsításáért első teendő beszélgetni a tagsággal. Ismertetni a jelenlegi helyzetet, premizálást. A sértődöttségeket is csak beszélgetéssel lehet el­oszlatni. Javasoljuk, hogy a burgonya, napraforgó és a kukorica terü­let egy részét már vetés előtt bontsák egyénekre, hogy megin­dulhasson a kézi vetés, mert mindenhová nem jut gép. A háztáji területnél nemcsak az a probléma; hogy nir.'cs ki­osztva mindenkinek. de meg sincs szántva. Helytelen az a né- zet, hogy először a közösben kell mindent elvetni és aztán' a háztájiban. Az ilyen gyakorlat mindenütt rosszul végződött. Az erősebb szövetkezetekben az ..üres” félnapokon, a családta­gok bevonásával megoldják a háztáji vetését úgy, hogy a kö­zösben egyáltalán nem csorbul a munka. A : harrhadik tavaszon a ta­goknak is rá kell már jönniük, hogy előleget, több jövedelmet csak akkor kaphatnak, ha a föld­ből többet vesznek ki, ha min­denki dolgozik. A zárszámadás most készül, nem pedig január­ban' az irodában. Csikós Balázs — 220 ezer tonna meszet. 900 millió téglát, 140 millió darab cserepet és palát, 300 ezer ton­na cementet gyártanak a családi házat építtetőknek. Faanyag is lesz elegendő. A hiányokat — kályhacsempét, padlólapot, — importból pótolják. Mint azt már korábban megírtuk, az anyagel­látás könnyítésére bevezették a TÜZÉP és az építettő közötti megállapodás, szerződéskötés rendszerét. 900 millió tégla, 30,000 magánház épül az idén — Javul az ellátás Padlólap, kályhacsempe importból GEORG1J MARTINOV : TUDOMÁNYOS - FANTASZTIKUS REGÉNY. FORD. SÁRKÖZI GYULA IÍAMHD A MARSOM 1. Start előtt Moszkva, 19. . július 1. Holnap start. . . A Szergej Alekszandrovics Kámov vezette űrhajó délelőtt tíz órakor el­hagyja a Földet, Hogy is kezdődött? Április 29-én főszerkesztőm hivatott. Előző este tértem vissza Moszk­vába s még csak r.em is gondol­tam egy újabb utazásra. Hellyel kínált: — Egy nem mindennapi utazásra szeretném elküldeni — mondta. — Az ex­pedíció szokatlan és veszélyes­sé is válhat. Egy másodperccel ezelőtt még keményen vissza akartam utasí­tani az ajánlatot, mert fáradt voltam, de az utolsó szavak fel­keltették az érdeklődésemet: — A veszélyektől nem félek — fe­leltem. — Minél szokatlanabb a feladat, annál érdekesebb. — Tudtam, hogy ezt a választ kapom magától — mondta fő- szerkesztőm. — Fiatal és egész­séges. Jó fényképész és tehet­séges újságíró. Azonkívül a film­felvevőgépet is tudja kezelni. Éppen ezekre a tulajdonságokra var. szükség. Persze kényszeríte­ni nem akarom... — Nem szándékozom vissza­utasítani — mondtam. — Annál jobb — mosolyo- dott el. — Természetesen tud­ja. ki az a Kámov? Kámov?. . . A világ első űr­hajójának tervezője és parancs­noka, aki kétszer hagyta el a Földet. — Persze, hogy tudom — fe­leltem. — Ki nem ismeri ne­vét!? — Ha akarja — mondta fő- szerkesztőm, — részt vehet Ká­mov új expedíciójában. — És hova indul az expedí­ció? — Azt nem tudom. Ha elfo­gadja az ajánlatot, a részlete­ket magától Kámovtól tudja meg. — Engedje meg, hogy holnap adjak választ. — Ne siessen! — mondta. — Az ilyer.' ajánlatot jól át kell gondolni, hogy aztán később ne bánja meg elhatározását, bár­milyen legyen is az. Ha azt mondanám, hogy nyu­godtan töltöttem az éjszakát, hazudnék. Nem vagyok újonc az expedíciókban. Tudósítóként bejártam a Föld számos helyét. Voltam a Déli-sarkon, Közép- Aírikában, a Himaláján. De mindez itt volt a Földön. Most pedig azt javasolják, hogy hagy­jam el a Földet és repüljek nem tudom hová, több százmil- lio kilométerre... Viláemioóee­ség. .. Végtelen űr, ahol porsze­mekhez hasonlóan keringenek a csillagok... Az emberi képze­letet felülmúló távolságok vá­lasztják el őket egymástól... Köd... Hideg.. . Világosan ma­gam elé képzelem az apró űr­hajót, amelyet minden oldalról végtelen űr vesz körül és hir­telen lábam felmondta a szol­gálatot. Le kellett ülnöm. Hajnali három óra lehetett, de én még mindig töprengtem. A vágy és az ösztönös félelem har­colt bennem egymással s fel­váltva győzték le egymást. Vé­gül is megfájdult a fejem. Sar­kig tártam az ablakot s arco­mat kitartottam a hajnali hűvös, nedves szélbe. Az asztal fiókjából kivettem Kámov képét. „A Hold Kolum­busza”. így nevezték egyes kül­földi lapok. Bo.zontos, lecsüngő szemöldök nagy orr, markáns vonások a szája és álla körül. Kissé emlékeztetett Roald Amundsenre, a híres sarkkuta­tóra. „Ez az ember nem fél — gondoltam. — Harmadszor ké­szül elhagyni a Földet, bátran és magabiztosan halad kitűzött célja felé”. Hirtelen nagyon el- szégyélltem magam. Hogyan is keríthetett hatalmába, ha csak pillanatra is, a szégyenteljes fé­lelem?! Mi történt velem? A haza kötelességteljesítésre szőtít. összeszedtem minden képzelő­erőmet, amim volt, s újból ei- képzeltem az űrhajót, amint a sötét, hideg űrben lebeg, de... már ném éreztem semmiféle fé­lelmet. Érthetetlen kishitűségem eltűnt. Másnap reggel közöltem f&J szerkesztőmmel, hogy elfogadom ajánlatát. — Egy percig sem kéteBced»' tem ebben — felelte. (Folytatjuk.) i i KJbLtJC-MAGY A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom